72. Fejezet- A furcsa vacsora

Nagy nehezen hazaértünk és mindenki leült a nappaliban. Harry és én már szinte feküdtünk egymás karjaiban.

-És mit csináljunk most?- kérdezte Louis.
-Mit akarsz még? Lent voltatok a parton. Versenyeztünk és...- itt megakadtam. Csend lett. Mindenki engem figyelt és várták hogy valamit kinyögjek.
-És? Még mit csináltatok?- kérdezte Zayn.
-Mi? Ó! Mi semmit nem csináltunk! Csak... hát... Nem csináltunk mást és kész!- zártam le a beszélgetést.
-De én nem voltam a parton!- mondta Louis.
-Az a te bajod!- mondtam miközben vállba vágtam.
-Én úgy döntöttem hogy ha már a reggelt nem ismételjük akkor menjünk vacsizni!- mondta Harry és felállt. Miközben felment a szobájába már megint rám figyeltek.
-Mi volt reggel?- kérdezték egyszerre.
-Várjatok egy kicsit!- mondtam és Harry után rohantam- Mond te normális vagy?
-Én? Igen!- mondta halál nyugalommal.
-Nekem nem úgy tűnik! Mi a francnak kellett megemlíteni a reggelt?Jó hogy nem mondod el mindenkinek hogy...- kezdtem hadarni amikor átkarolt és megcsókolt.
-Nyugi! Öltözz át mert elviszlek vacsizni. Ott majd kiabálhatsz amennyit akarsz!- nevetett és kilökött a szobájából. Az ajtót becsapta az orrom előtt. Beletörődtem a sorsomba és jókedvűen elindultam a szobámba hogy normális emberi formát öltsek magamra. A szekrény ajtajához érve elmosolyodtam. Egy üzenet volt.

Lépj be a szekrénybe! Van egy kis meglepetésünk számodra :))

Puszi: Ellie, Tina és Dani

Olyan édesek! Mondjuk még nem tudom hogy mi az de már örülök neki. Ismerem őket és mindig csodás meglepetéseket kapok tőlük. Benéztem a szekrénybe és láttam hogy ők már kikészítették a ruháimat.

Gyorsan felvettem és megcsináltam a hajam. A sminkeléssel kicsit bajban voltam de azt is megoldottam. A kedvenc parfümömmel befújtam magam és már indulhattam is. Kiléptem a szobából de Harry nem volt sehol.

-Harry!- kiabáltam.
-Mi va...- rontott ki a szobából de amikor meglátott nem jutott szóhoz.
-Mehetünk?- kérdeztem és megrázta a fejét.
-Ja... igen... persze! Menjünk!- kiléptünk az ajtón és megfogta a kezem- El sem tudod képzelni hogy milyen gyönyörű vagy!
-Köszönöm! De te is jól nézel ki!
-Sokszor csodálkozok hogy te hogy vagy képes kibírni az ilyen cipőket.
-Tudod ez amolyan lánydolog. Ehhez csak mi értünk.
-Értem. De miért kell ez?
-Mert a fiúknak meg akarunk felelni. Szóval ti olyan csodálatosak vagytok hogy minden fájdalmat elviselünk csak azért hogy tetsszünk nektek.
-Szóval fáj a lábad csak azért mert azt akarod hogy csodálatosnak lássalak?
-Nem! Nem fáj a lábam! Mert már alkalmazkodott a lábam a cipőimhez! De most komoly hogy ez a téma?- nevettem.
-Ja nem muszáj! És nézd! Megjöttünk!- beléptünk és a hely csendes és barátságos volt. Egy kedves pincérnő elkísért minket az asztalunkhoz. Harry kihúzta nekem a széket és leültem.
-Köszönöm!- mondtam elpirulva.
-Nincs mit! Megérdemled hogy pihenj egy kicsit! Ez az este csak a tiéd!- mondta miközben leült.
-Kérnek valamit?- kérdezte a pincérnő.
-Kezdésnek pezsgőt vagy bort?- nézett rám Harry.
-Bort!- válaszoltam.
-Akkor a legjobb borukat ami van! Mindent a hölgyért!
-Azonnal hozom!- mondta a csaj és néhány percen belül már töltötte is az italokat.
-Köszönjük!- mondtuk egyszerre.
-Ha rendelni szeretnének csak szóljanak!- mondta és el is ment.
-Akkor! A ma estére!- emelte Harry a poharát. Én is így tettem.
-A ma estére!- koccintottunk és belekortyoltunk a borba- Hm... olyan finom a bor hogy szinte érzem az olaszok lábát benne.
-Ez francia!- nevetett.
-És mit keres benne olasz láb?- viccelődtem.
-Veled mindig olyan jól érzem magam. Te vagy az egyetlen aki mellett ki tudok kapcsolni és csak élvezni az életet. A fiúkkal is jól elvagyok de te teljesen más vagy.
-Olyan jó néha ezt is hallani. Tudod én minden nap azzal küzdök hogy a sajtót ne vegyem észre és elkerüljem a felesleges idegeskedést. Veled önmagam vagyok és nem a médialány akit mindenki lát.
-A reggeliért pedig hálás vagyok. Szegény Louis nagyon kivan amiért nincs itt Eleanor és sokat jelentett számunkra. Nem csak azért! Köszönöm hogy segítettél felvidítani!
-Nincs mit!- mondtam és az asztal tetején megfogtuk egymás kezét. Rendeltünk egy tenger gyümölcse tálat ami nagy hiba volt. Azt hittem szeretem de jó nagyot tévedtem.
-Az mi?- mutatott a villájával valamire.
-Nem tudom! De szerintem ne bántsd mert még él!
-És ez?
-Nem tudom! De olyan mintha már megette volna valaki!
-Te! Ha ez él akkor vigyük haza háziállatnak mert irtó aranyos!- nevetett Harry.
-Férfi vagy?- kérdeztem sunyi tekintettel.
-Tudtommal már elég sokszor bebizonyítottam neked hogy igen!
-Akkor ezt edd meg!- a villámmal felszedtem valamit ami nem volt élő. Vagy legalább is azt hittem hogy nem élt. Felé nyújtottam a villámat. Kicsit fura fejet vágott de végül bekapta- Na milyen?
-Hmm...- nyelt egy nagyot- Ez gusztustalan! Most te jössz!- és ő is felvett valamit.
-Hát jó!- mondtam fintorogva és én is bevettem a számba azt a bizonyos valamit ami Harry villáján volt. Rájöttem hogy nem csak úgy néz ki mint a takony de még az íze is olyan.
-Na milyen?- nevetett.
-Szerintem menjünk!- mondtam. Harry elkérte a számlát. Kifizette és már mentünk is. Csak kézen fogva sétálgattunk a parton és figyeltük ahogy a tömeg bulizik. Néhány percen belül megtaláltak minket a rajongók és beszélgetni kezdtünk velük. Egy kis körbe ültünk.
-És te hogy viszonyulsz Harry rajongóihoz?- kérdezte az egyik lány.
-Én nagyon bírom őket. Semmi bajom velük- válaszoltam miközben Harry aláírásokat osztogatott és közös képeket csináltam róluk.
-Ha megcsalna mit reagálnál?- kérdezte egy másik lány.
-Nem tudom de nem hagynám szó nélkül az tuti!
-És miért csalnám meg?- kérdezte Harry teljesen felháborodva.
-Csak egy kérdés volt!- nyugtattam meg nevetve.
-Ez nem vicces!- mondta duzzogva.
-Jaj! Ne csináld! Olyan gyerekes vagy!- forgattam a szemeim.
-Én vagyok gyerekes?- nevetett és lenyomott a homokba. Birkózni kezdtünk és a csajok gépei csattogni kezdtek. Ott fetrengtünk a homokban és csak röhögött körülöttünk mindenki. Mikor már meguntuk felültünk és csak nevettünk.
-Lassan haza kéne mennünk!- néztem Harry-re.
-Hát ja!- válaszolt egyszerűen és felálltunk. Elbúcsúztunk a lányoktól és indultunk is. Hirtelen egy rakéta indult el az ég felé és hangos durranással milliónyi szikrát kezdett szórni.
-Láttad?- kérdeztem miközben rá néztem.
-Mit?- kérdezett vissza majd az eget kezdte figyelni. Én még mindig Harry-t néztem amikor ismét egy nagy durranást hallottam.
-Láttad?- kérdezte.
-Mit?- néztem én is az égre. Egy kicsit néztük és mindkettőnknek leesett hogy ugyanaz a párbeszéd hangzott el. Egymásra néztünk és hangosan nevetni kezdtünk. Léptem egyet és éreztem hogy baj van.
-Mi az?- kérdezte Harry.
-A francba!- lenéztem és a cipőm sarka letört.
-Ajaj! Őmm... Elvihetlek egy körre?- kérdezte együtt érzően. Elmosolyodtam és felvett a hátára.
-Ne haragudj hogy folyton bénázok!
-Nem gond! Én az ügyetlenségeddel együtt szeretlek!- nevetett.

~Harry szemszöge:

Corin a hátamon utazott és az utcán sétáltam vele. A tengert még onnét is tisztán lehetett látni. A hold fénye játszott a vízen ami nagyon tetszett.

-Kicsim látod milyen szép ez az este?- kérdeztem.
-Ühümm...- válaszolta halkan. Gondolom már félálomban volt így nem is nagyon zavartam. Amikor hazaértünk felvittem a szobánkba és letettem aludni. Lefürödtem és én is mellé feküdtem. Olyan édesen aludt hogy csinálnom kellett róla egy képet.

Sziasztok! Megint én vagyok az! Remélem nem baj hogy a blog költözött. Most lenne egy kérésem. Ezt a képet lájkoljátok légyszi. És ha nem nagy kérés osszátok :)) előre is köszi :*