Elbúcsúztam a csajoktól és bepakoltunk a kocsiba. Londonból csak ők fognak hiányozni. Na meg a fiúk! Elindultunk a reptér felé és a rádióban megszólalt Molly Sandén-tól a Why am i crying.
Az arcomat az ablak üvegének nyomtam és könnyek hulltak a szememből. Ez a dal rólam szól! Csak halkan mentünk az úton és Lola folyton a forgatásról beszélt. De én nem figyeltem. Észrevette hogy nincs rendben velem valami így befogta. Amikor odaértünk a reptérhez becsekkoltunk és leadtuk a csomagokat. A váróban ültünk és vártuk a gépet. Hirtelen ismerős arc bukkant fel a tömegben. Felugrottam és rohanni kezdtem.
-Andy!- öleltem át a nyakát és már zokogtam.
-Kislány! Mi a baj?
-Igazából nincs semmi baj!
-Nem ezt hallottam! Harry egy gyökér amiért ezt tette! A helyében én kihasználnám az időt veled!
-Tényleg! Te hová mész?
-Milyen finoman váltasz témát! Koreográfus leszek egy filmben. Vagyis felkértek hogy a táncot tanítsam be a színészeknek és én is találom ki. De a jelmezekhez...
-Koreográfus? És milyen filmben?
-Valami Anasztázia? Azt hiszem! De te hová mész?
-Én leszek Anasztázia!
-Ezt nem mondod komolyan?- csak a fejemmel bólogattam és átölelt. Végre mosolyogtam. Felmentünk a gépre és vártuk hogy felszálljunk- Az én hibám hogy szakítottatok!
-Ne okold magad! Harry nem az a hűséges típus és tudhattam volna előre!
-Hát ő már csak ilyen!
-Corin! Itt az első dal amit meg kell tanulnod!- nyújtott át Chris egy lapot. Egy ideig bújtam a szöveget és elaludtam.
-Ébresztő!- mondta Andy és a fejemre nyomott egy puszit. Kinyitottam a szemem és csak akkor vettem észre hogy a fejem a vállán van a kezem pedig a mellkasán. Legalábbis az egyik. A másik a... hát... a másik kezem a férfiasságán foglalt helyet- Mi szépet álmodtál?
-Mi? Júj! Andy! Ne haragudj én csak...- próbáltam magyarázkodni de hirtelen felpattantam és bevágtam a fejem.
-Kisasszony! Kérem üljön vissza és csatolja be a biztonsági övét!- mondta kedvesen a légi utaskísérő csaj. Leültem és azt tettem amit kér.
-Nem gáz! Akkor taperolsz amikor csak akarsz!- kacsintott huncut mosollyal. Egy mosolyt erőltettem az arcomra és leszálltunk a gépről. Összeszedtük a csomagokat és elindultunk egy limuzin felé. Bepakoltunk és Lola belökött a kocsiba. Andy nem csatlakozott hozzánk de megígérte hogy találkozunk és számot cseréltünk. Kanada egészen más mint a többi hely ahol eddig voltam. Az idő pont olyan mint gondoltam. Angliában rosszabb az idő. Nos! A hely Brithis Columbia állam egy városa Victoria.
Egészen szép hely. Kiszálltunk a kocsiból és egy szállodában bejelentkeztünk. Lepakoltunk és mindenki készülődni kezdett az esti megbeszélésre.
~A megbeszélés után:
Végre hazakeveredtünk és lefürödtem mert még várt ránk egy parti ami amolyan Team building ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Próbáltam megerőltetni magam és normális emberi formát ölteni magamra.
Mire végeztem Lola bejött értem a szobámba és együtt indultunk a partira. A helyszín közel volt így nem kellett sokat mennünk. Beértünk és észrevettem hogy az emberek kicsit furán beszélnek. Lola egy csapathoz rángatott.
-Emberek! Had mutassam be Corin Richardson-t. Ő játssza Anasztáziát!
-Ó Anasztázia! Milyen szép neve van kisasszony!- fordult felém egy elég öreg emberke.
-Őőő... Nem Joe! Az ő neve Corin!- magyarázta Lola.
-Corin? Olyat még nem ettem! Az milyen? Finom? Ha az akkor hozz belőle mert éhes vagyok!
-Corin nem egy étel! Ő a főszereplő!- mutogatott rá Lola.
-Főszerkesztő? Gratulálok angyalom!- mondta a hapsi és kezet rázott velem. Felhúzott szemöldökkel álltam és csak figyeltem hogy miről társalognak. Lola ott hagyott hogy ismerkedjek. Csak álltam és végig kellett hallgatnom ahogy az angol királynőt támadják a szavaikkal.
-Elnézést! Elrabolhatom a kisasszonyt?- kérdezte egy srác.
-A menyasszonyt?- kérdezte megint az öregember. A srác megrázta a fejét és kihúzott a körből.
-Köszi megmentettél!- hálálkodtam.
-Semmiség! Csak nem Corin? Illetve Anasztázia?
-De igen. És hogy hívnak?
-Az nem érdekes!
-Akkor kinek mondok majd köszönetet ha a premier után átveszem az Oscar-t?
-Bryce Nelson-nak! Ez a művész nevem!
-Milyen művész vagy? Csak nem? Te pornózol?
-Dehogy! Színész vagyok!
-Csak hülyültem! Nem kell komolyan venni!
-De a te kedvedért pornóznék!
-Bocsi de nekem innom kell egy puncsot majd még dumálunk!- elfordultam és elindultam a piás asztalhoz. Remélem nem ez a tahó fogja játszani Dimitri szerepét! Odaléptem az asztalhoz és láttam hogy a puncsos tál tök üres- A francba!- mérgelődtem halkan mert az volt az érzésem hogy ha valami olyat mondok ami a kanadaiaknak nem tetszik akkor karóba húznak lefejeznek és ha ez még mindig nem elég nekik akkor valami gusztustalan dolgot csináltatnak egy lóval rajtam. Próbáltam beletörődni a sorsomba így csendesen figyeltem hogy hátha magától megtelik a tál.
-Pia nélkül nem lehet kibírni egy kanadai partit!- hallottam mellőlem a hangot. Oldalra néztem és egy rohadt helyes srác állt mellettem.
-Ő... hát...- dadogtam amin elmosolyodott.
-El is felejtettem! A nevem Leonard Turner!- mondta szintén zavartan.
-Én... én... Corin Richardson vagyok! Ö... örülök hogy... hogy megismerhettelek!
-Én is! Te lennél Corin? Mondták hogy gyönyörű de hogy ennyire?
-Hát... nem is tudom mit... mit mondjak erre!
-Nem kell semmit mondanod!
-Van itt egy valamire való pia? Mert én már nem bírom ki! Se zene se tánc és semmi hangulat! Kivéve az a csapat akik az angol királynőt akarják elrabolni és kisemmizni!
-Angol királynő?
-Igen! És amikor elkezdtek beszélni róla az volt az érzésem hogy felpattannak és elindulnak Angliába gyalog! Azt nem tudom hogy a tengeren hogy jutnak át. Talán úsznak vagy teleportálnak! És ha odaérnek lerohanják a palotát és minden mozdítható tárgyat ellopnak a királynőt meg kikötözik a zászló helyére!
-Jézusom! Hogy te mennyit tudsz beszélni!
-Bocsi de már nagyon kéne valami ütős pia!
-Ott van whisky!- mutatott a sarokban álló asztalra.
-Oh hála!- mondtam és elindultam az asztal felé.
-Várj!- állított meg Leonadr.
-Mi az?
-Elkísérlek!
-Minek?
-Nehogy elraboljanak és kifosszanak a kanadaiak!
-Jogos!- mondtam nevetve és együtt mentünk inni. Kitöltötte nekem a whiskyt és átnyújtotta a poharat- Köszönöm!
-Nincs mit! Te most akkor együtt vagy még azzal a sráccal?
-Harry-vel? Nem mert az utóbbi időben nagyon sok szőkét kapott!
-Szárazan vagy jéggel?
-Inkább kiéhezve!
-És most van valaki a láthatáron?
-Most nem akarok egy komoly kapcsolatot. Szeretném élvezni az életet és kihasználni hogy ennyi jó pasi van körülöttem. Bár ez a Bryce fazon nem az esetem de nagyon nyomul!
-Tipikus!
-Ismered?
-A bátyám!
-Akkor rólad beszélt Lola és Chris!
-Az attól függ!- kacsintott és tovább beszélgettünk. Kicsit fura volt az akcentusa de aranyos. Nemigazán értettem néhány szót de olyankor csak bólogattam. Remélem egyszer megszokom a fura beszédüket. Csodálkozok hogy megértik egymást. Sőt! Hogy magukat megértik! A partinak már vége volt és mindenki készülődött haza. Lolával beszélgettem amikor Chris félrehívta. Elindultam hogy még igyak egyet de a vállamat böködte valaki. Hirtelen megfordultam de lendületből adtam neki egy pofont.
-Áu!- nyögött Leonard.
-Júj! Bocsi!
-Életveszélyes vagy!
-Hát ezt már sokan mondták! Hogy tudnálak kiengesztelni?
-Hm...!- huncut vigyor jelent meg az arcán- Egy csókot kérek!- mondta és megközelítettem de ő hátrált- Mit művelsz?
-Nyugton maradnál egy pillanatra?- kérdeztem és közelebb léptem hozzá. Megfogtam hátul a nyakát és megcsókoltam. Elengedtem és távolabb léptem tőle. Elkezdett felém közelíteni de én hátráltam- Mit művelsz?
-Nyugodtan maradnál egy pillanatra?- utánozta a szavaimat. Közelebb jött beletúrt a hajamba és megcsókolt. Elengedett és eltávolodott tőlem. Csak néztük egymást és most egyszerre megcsókoltuk egymást. Átkarolta a derekam én pedig a nyakát.
Az arcomat az ablak üvegének nyomtam és könnyek hulltak a szememből. Ez a dal rólam szól! Csak halkan mentünk az úton és Lola folyton a forgatásról beszélt. De én nem figyeltem. Észrevette hogy nincs rendben velem valami így befogta. Amikor odaértünk a reptérhez becsekkoltunk és leadtuk a csomagokat. A váróban ültünk és vártuk a gépet. Hirtelen ismerős arc bukkant fel a tömegben. Felugrottam és rohanni kezdtem.
-Andy!- öleltem át a nyakát és már zokogtam.
-Kislány! Mi a baj?
-Igazából nincs semmi baj!
-Nem ezt hallottam! Harry egy gyökér amiért ezt tette! A helyében én kihasználnám az időt veled!
-Tényleg! Te hová mész?
-Milyen finoman váltasz témát! Koreográfus leszek egy filmben. Vagyis felkértek hogy a táncot tanítsam be a színészeknek és én is találom ki. De a jelmezekhez...
-Koreográfus? És milyen filmben?
-Valami Anasztázia? Azt hiszem! De te hová mész?
-Én leszek Anasztázia!
-Ezt nem mondod komolyan?- csak a fejemmel bólogattam és átölelt. Végre mosolyogtam. Felmentünk a gépre és vártuk hogy felszálljunk- Az én hibám hogy szakítottatok!
-Ne okold magad! Harry nem az a hűséges típus és tudhattam volna előre!
-Hát ő már csak ilyen!
-Corin! Itt az első dal amit meg kell tanulnod!- nyújtott át Chris egy lapot. Egy ideig bújtam a szöveget és elaludtam.
-Ébresztő!- mondta Andy és a fejemre nyomott egy puszit. Kinyitottam a szemem és csak akkor vettem észre hogy a fejem a vállán van a kezem pedig a mellkasán. Legalábbis az egyik. A másik a... hát... a másik kezem a férfiasságán foglalt helyet- Mi szépet álmodtál?
-Mi? Júj! Andy! Ne haragudj én csak...- próbáltam magyarázkodni de hirtelen felpattantam és bevágtam a fejem.
-Kisasszony! Kérem üljön vissza és csatolja be a biztonsági övét!- mondta kedvesen a légi utaskísérő csaj. Leültem és azt tettem amit kér.
-Nem gáz! Akkor taperolsz amikor csak akarsz!- kacsintott huncut mosollyal. Egy mosolyt erőltettem az arcomra és leszálltunk a gépről. Összeszedtük a csomagokat és elindultunk egy limuzin felé. Bepakoltunk és Lola belökött a kocsiba. Andy nem csatlakozott hozzánk de megígérte hogy találkozunk és számot cseréltünk. Kanada egészen más mint a többi hely ahol eddig voltam. Az idő pont olyan mint gondoltam. Angliában rosszabb az idő. Nos! A hely Brithis Columbia állam egy városa Victoria.
Egészen szép hely. Kiszálltunk a kocsiból és egy szállodában bejelentkeztünk. Lepakoltunk és mindenki készülődni kezdett az esti megbeszélésre.
~A megbeszélés után:
Végre hazakeveredtünk és lefürödtem mert még várt ránk egy parti ami amolyan Team building ha élhetek ezzel a kifejezéssel. Próbáltam megerőltetni magam és normális emberi formát ölteni magamra.
Mire végeztem Lola bejött értem a szobámba és együtt indultunk a partira. A helyszín közel volt így nem kellett sokat mennünk. Beértünk és észrevettem hogy az emberek kicsit furán beszélnek. Lola egy csapathoz rángatott.
-Emberek! Had mutassam be Corin Richardson-t. Ő játssza Anasztáziát!
-Ó Anasztázia! Milyen szép neve van kisasszony!- fordult felém egy elég öreg emberke.
-Őőő... Nem Joe! Az ő neve Corin!- magyarázta Lola.
-Corin? Olyat még nem ettem! Az milyen? Finom? Ha az akkor hozz belőle mert éhes vagyok!
-Corin nem egy étel! Ő a főszereplő!- mutogatott rá Lola.
-Főszerkesztő? Gratulálok angyalom!- mondta a hapsi és kezet rázott velem. Felhúzott szemöldökkel álltam és csak figyeltem hogy miről társalognak. Lola ott hagyott hogy ismerkedjek. Csak álltam és végig kellett hallgatnom ahogy az angol királynőt támadják a szavaikkal.
-Elnézést! Elrabolhatom a kisasszonyt?- kérdezte egy srác.
-A menyasszonyt?- kérdezte megint az öregember. A srác megrázta a fejét és kihúzott a körből.
-Köszi megmentettél!- hálálkodtam.
-Semmiség! Csak nem Corin? Illetve Anasztázia?
-De igen. És hogy hívnak?
-Az nem érdekes!
-Akkor kinek mondok majd köszönetet ha a premier után átveszem az Oscar-t?
-Bryce Nelson-nak! Ez a művész nevem!
-Milyen művész vagy? Csak nem? Te pornózol?
-Dehogy! Színész vagyok!
-Csak hülyültem! Nem kell komolyan venni!
-De a te kedvedért pornóznék!
-Bocsi de nekem innom kell egy puncsot majd még dumálunk!- elfordultam és elindultam a piás asztalhoz. Remélem nem ez a tahó fogja játszani Dimitri szerepét! Odaléptem az asztalhoz és láttam hogy a puncsos tál tök üres- A francba!- mérgelődtem halkan mert az volt az érzésem hogy ha valami olyat mondok ami a kanadaiaknak nem tetszik akkor karóba húznak lefejeznek és ha ez még mindig nem elég nekik akkor valami gusztustalan dolgot csináltatnak egy lóval rajtam. Próbáltam beletörődni a sorsomba így csendesen figyeltem hogy hátha magától megtelik a tál.
-Pia nélkül nem lehet kibírni egy kanadai partit!- hallottam mellőlem a hangot. Oldalra néztem és egy rohadt helyes srác állt mellettem.
-Ő... hát...- dadogtam amin elmosolyodott.
-El is felejtettem! A nevem Leonard Turner!- mondta szintén zavartan.
-Én... én... Corin Richardson vagyok! Ö... örülök hogy... hogy megismerhettelek!
-Én is! Te lennél Corin? Mondták hogy gyönyörű de hogy ennyire?
-Hát... nem is tudom mit... mit mondjak erre!
-Nem kell semmit mondanod!
-Van itt egy valamire való pia? Mert én már nem bírom ki! Se zene se tánc és semmi hangulat! Kivéve az a csapat akik az angol királynőt akarják elrabolni és kisemmizni!
-Angol királynő?
-Igen! És amikor elkezdtek beszélni róla az volt az érzésem hogy felpattannak és elindulnak Angliába gyalog! Azt nem tudom hogy a tengeren hogy jutnak át. Talán úsznak vagy teleportálnak! És ha odaérnek lerohanják a palotát és minden mozdítható tárgyat ellopnak a királynőt meg kikötözik a zászló helyére!
-Jézusom! Hogy te mennyit tudsz beszélni!
-Bocsi de már nagyon kéne valami ütős pia!
-Ott van whisky!- mutatott a sarokban álló asztalra.
-Oh hála!- mondtam és elindultam az asztal felé.
-Várj!- állított meg Leonadr.
-Mi az?
-Elkísérlek!
-Minek?
-Nehogy elraboljanak és kifosszanak a kanadaiak!
-Jogos!- mondtam nevetve és együtt mentünk inni. Kitöltötte nekem a whiskyt és átnyújtotta a poharat- Köszönöm!
-Nincs mit! Te most akkor együtt vagy még azzal a sráccal?
-Harry-vel? Nem mert az utóbbi időben nagyon sok szőkét kapott!
-Szárazan vagy jéggel?
-Inkább kiéhezve!
-És most van valaki a láthatáron?
-Most nem akarok egy komoly kapcsolatot. Szeretném élvezni az életet és kihasználni hogy ennyi jó pasi van körülöttem. Bár ez a Bryce fazon nem az esetem de nagyon nyomul!
-Tipikus!
-Ismered?
-A bátyám!
-Akkor rólad beszélt Lola és Chris!
-Az attól függ!- kacsintott és tovább beszélgettünk. Kicsit fura volt az akcentusa de aranyos. Nemigazán értettem néhány szót de olyankor csak bólogattam. Remélem egyszer megszokom a fura beszédüket. Csodálkozok hogy megértik egymást. Sőt! Hogy magukat megértik! A partinak már vége volt és mindenki készülődött haza. Lolával beszélgettem amikor Chris félrehívta. Elindultam hogy még igyak egyet de a vállamat böködte valaki. Hirtelen megfordultam de lendületből adtam neki egy pofont.
-Áu!- nyögött Leonard.
-Júj! Bocsi!
-Életveszélyes vagy!
-Hát ezt már sokan mondták! Hogy tudnálak kiengesztelni?
-Hm...!- huncut vigyor jelent meg az arcán- Egy csókot kérek!- mondta és megközelítettem de ő hátrált- Mit művelsz?
-Nyugton maradnál egy pillanatra?- kérdeztem és közelebb léptem hozzá. Megfogtam hátul a nyakát és megcsókoltam. Elengedtem és távolabb léptem tőle. Elkezdett felém közelíteni de én hátráltam- Mit művelsz?
-Nyugodtan maradnál egy pillanatra?- utánozta a szavaimat. Közelebb jött beletúrt a hajamba és megcsókolt. Elengedett és eltávolodott tőlem. Csak néztük egymást és most egyszerre megcsókoltuk egymást. Átkarolta a derekam én pedig a nyakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése