Kedves Naplóm!
Ez a 3 hónap szörnyű volt! Folyamatosan Liam járt a fejemben. De a legrosszabb hogy minden napom ugyanúgy telik. Reggel éneklés utána vita Loryval aztán leülök kávézni Lucyval. Lassan minden nap esik az eső ami nem csoda hiszen lassan beköszönt a tél. Csak az ablakból bámulom bámulom az utcát mint ha valami csodára várnék. Délben elmegyünk hip-hopp órára ahol Jesse folyamatosan segíteni akar. De nem megy neki sem. Ezalatt a 3 hónap alatt nem jelentkeztek a fiúk és Conor is eltűnt. "Vajon visszajönnek még?" minden este ezzel a kérdéssel fekszem le. A Facebookomat és a Twitteremet minden nap megnézem hogy írt-e Liam de nem. "Vajon gondol rám? És mi lehet Harryvel?" róla is régen hallottam. Mindenki borzasztóan hiányzik. Harry ahogy abba a dús göndör hajába beletúrok. Niall nevetése amikor eszünkbe jut a közöz vacsoránk. Louis ahogy a kórházi ágyon mellettem ül és mosolyogva fogja a kezem. Zayn ahogy a tükörképét dicséri. Liam forró csókja pedig még mindig az ajkaimon ég és kínoz a bűntudat hogy így kellett elszakadnunk egymástól. Szeretem és csak a napokban jöttem rá. Fáj abban a tudatban élni hogy nem jön vissza. Álmaimban folyton feltűnik az a pillanat ahogy állok az utcán és végignézem hogy az az 5 imádni való srác hogyan lép ki végleg az életemből. Szabadidőmben az ablakomban ülve nézem hogy hogyan esik az eső. Az életem üres lett amióta elmentek. De maradnom kellett mert a karrieremet építem. De a fiúknak is muszáj pénzt keresniük és a rajongóik is várják őket. Nem okozhatnak csalódást nekik. Lucy elég sokszor mondja hogy ha éjszaka bejön hozzám beszélek álmomban. De egyszer sírás közben ébresztett fel. Bevezettük a "Csajos-pénteket" ami arról szól hogy szerelmes filmeket nézünk. De persze a csók részeknél folyton sírok mert Liam jut eszembe. Lucy szerint sokat segít ha kiadom magamból a fájdalmat. Ilyenkor a vállára dőlve szipogok és tömöm magamba a csokit. De nem érzem hogy jobb lenne. A szálloda már a karácsonyra készülődik. Csak tudnám minek! Hisz még csak November 28-a van. A napokban úgy döntöttem hogy felhagyok a fiúk keresgetésével. Félretettem a Facebookomat mert mindenki a képeikkel pakolják tele az adatlapot. Inkább az 1. lemezemhez kezdtem dalokat írni. De egyre szörnyűbb rímek jutnak eszembe (Pl: "Ha szeretni fáj, akkor nem is muszáj" "Egyedül maradtam, nélküled, felejteni akarok de eszembe jut füled") Úgy gondoltam hogy nem folytatom mert ennél már csak rosszabbak jöhettek volna ki a fejemből. De ez már helyből szörnyű! Így elhatároztam hogy naplóírásba kezdek....
~Liam naplója:
Már 3 hónap telt el azóta hogy Corint ott kellett hagynom. Az utazások szörnyen hosszúak és unalmasak. A buszban tartok egy képet életem szerelméről de nem segít. Mostanában nem írt. Még 2 hónapja folyton küldött magáról életjelet de most semmi! Féltem őt hogy valami ostobaságot csinál. De az a baj hogy nincs időm rá. Túlságosan lefoglal a turné. Rengeteg helyen volt koncertünk és jó volt. De Corin nélkül nem az igazi. Folyton a mosolya jár a fejemben. Nála szebb lányt nem fogok találni az biztos. Majd egyszer visszamegyek! De mikor? És mi lesz ha addigra talál magának valakit? Abba én beleőrülnék! A legszebb pillanat az életemben az volt amikor a szálloda pultjában megpillantottam. Komoly és kiegyensúlyozott. Corin egy csoda! A nevetése még mindig a fülemben cseng és beleremegek. De fáj hogy most nélküle élek egy ideje. Amikor nem ismertem még könnyű volt. De most hogy tudom hogy él ismerem és szeretem. Igen borzasztóan szeretem. Bármit megtennék hogy újra találkozzunk. Ha csak 1 percre is. Az lenne a világ legszebb perce. De egyenlőre csak ábránd marad. Talán örökre. Minden éjjel feltűnik álmomban ahogy ott fekszik a kórházban sápadt arccal és felnyitja azokat a gyönyörű tengerkék szemeit és rám mosolyog. Olyankor boldog vagyok. De ha felébredek és rájövök hogy csak álom akkor szomorúan kimegyek a konyhába és egy bögre tejeskávé felett nézegetek Corin képét amin olyan mint egy angyal. A kék szemei mindig világítanak a szőkésbarna göndör fürtjei alatt. Ha ránézek a képre eszembe jutnak a közös emlékeink. Egyik este mélázás közben Niall jött be a konyhába és el kellett neki mondanom mindent ami nyomta a lelkem mert nem hagyott békén. És amúgy is elmondok neki mindent mert megbízok benne. Mostanában minden este kimegyünk beszélgetni. De valahogy nem stimmelt semmi. Le kellett írnom a gondolataimat. Ezért arra gondoltam hogy naplót fogok vezetni...
~Harry naplója:
Már 3 hónapja nem hallottam Corinról. Bevallom hiányzik! Még sosem éreztem ilyesmit egy lány iránt. De el kell felejtenem mert Liam imádja azt a lányt. Mellette alszok és sokszor ébredek arra hogy a könnyei elborítják az arcát és Corint hívja. Ilyenkor bűntudatot érzek hogy szeretem Corint. A legjobb barátom csaja tetszik. El sem akarom mondani senkinek mert akkor eltiltanának attól a csodálatos lánytól. De jelenleg Lucy a barátnőm. Csak azért jöttem vele össze hogy Corint bosszantsam. De amikor láttam hogy nem sikerült a tervem nem akartam faképnél hagyni Lucyt mert aranyos lány. De ott van még az a dögös csaj a szállodából. Lory Stone. Nagyjából olyan híres mint mi. A filmjei fantasztikusak. Az egyik kedvencem a "Hová tűnt Molly" amiben ő volt Molly aki nem tudta hogy hová tartozik és útnak indult hogy megkeresse önmagát. Engem lenyűgözött a történet. A napokban Liam koncertek előtt folyton egy képet szorongat a kezében. De féltem őt mert lehet hogy nem megyünk vissza. De ha visszamegyünk addigra talál magának Corin valakit és akkor Liam magába fordul. Velem együtt. Az a lány mindennél fontosabb nekem. De magamba kell fojtanom. De el szeretném mondani valakinek ezért kezdtem naplót írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése