Harry és én már vagy negyedórája csókolóztunk de mégsem történt semmi. Most más volt. Megfontolt óvatos de mégis férfias. Ő az én Harrym! Lassan végighúzta a kezét a combom belső felét és beleborzongtam. Már a gombot akarta szétszerelni amikor megszólalt a telefonom. Lucy volt az és fel kellett vennem.
-Szia! Én vagyok! Mondjad!
-Corin! Hol vagy? Mindenki téged keres!- Harry mögöttem ült átölelt és a nyakamat puszilgatta. Ha az ő ajkai hozzáérnek a nyakamhoz én mindenről megfeledkezek és mindenem bizseregni kezd. Ilyet csak ő tud kihozni belőlem. A derekamat simogatta és közben a hajával csikizte a nyakam. Harry az egyetlen aki jól tudja hogy csak a nyakam érzékeny- Corin! Hallottad mit mondtam?
-I-igen ha-hallot-tam!- mondtam kissé remegő hangon.
-Jól vagy?
-Figyelj! Fél óra és lent vagyok!- Harryre néztem aki a vállamra tette az állát és úgy figyelt engem. Elmosolyodtam- Lehetne inkább egy óra? Vagy ha jobban belegondolok másfél... vagy ke...
-Corin!
-Akkor csak egy óra?
-Gyere már!
-Na jó!- letettem és duzzogva felálltam.
-Hová mész?- nézett rám Harry szomorúan.
-Leugrok a csajokhoz!- odahajoltam hozzá megsimítottam az arcát a szemébe néztem és a tekintetem eltévedt az ajkán. Az alsó ajkamba haraptam és visszanéztem a szemébe. Megfogta a derekamat és puhán megcsókoltam. Sajnos mennem kellett így ott kellett hagynom. A küszöböt léptem volna át amikor utánam szólt.
-Ugye sietsz?- visszanéztem és láttam hogy szomorú.
-Mindent megteszek!- rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. A szívem szakadt bele hogy ott kellett hagynom. A kezemet tördelve haladtam végig a folyosón és a lépcsőn.
-Hol voltál? Már rég rajtad volt a sor!- mondta idegesen Lucy.
-De Liam beugrott helyetted- mondta Eleanor. A színpad felé pillantottam és tényleg ott állt Liam. Nem tudom mit énekelt de irtó aranyos volt a színpadon.
Csak néztem őt és mosolyogtam. Örülök hogy ő volt az első pasim. Végre lezártam ezt a részt az életemben. Jön egy új fejezet. Talán Harryvel. De nem biztos mert nem tudom hogy mit érzek iránta. De ha megint otthagyom akkor Lou szemében csak egy olcsó kis lotyó leszek aki mindenkivel összefekszik és játszadozik az emberek érzéseivel. Lucy lépett a színpadra.
-Köszönjük ezt a csodás előadást Liamnek! És most jöjjön a legjobb barátnőm aki szintén egy színvonalas előadással készült. Nagy tapsot kérek Corinnak!- a közönség tapssal köszöntött én pedig énekelni kezdtem a Moves like Jagger című dalt ami nagyjából így hangzott:
Ezzel a dallal feldobtam a hangulatot és mindenki táncolt. A csajokat felívtam a színpadra és amíg amíg én énekeltem addig ők táncoltak. Jól éreztük magunkat és el is felejtettem hogy Harry mennyire felizgatott. Mindenki tombolt. A dal után leültünk inni és megjelent Harry.
-Hol voltál? Vártalak!- nézett rám szomorúan.
-Ne haragudj de a csajok itt fogtak!
-Gyertek ki!- mondta nekünk Lory. Kimentünk és megint csillagszórókkal kezdtünk szórakozni. Harry nagyon édes volt.
Harry és én jól szórakoztunk. Ölelgettük egymást és minden pillanatot kihasználtunk a csókra.
~Liam szemszöge:
Szakítottam Corinnal de most ahogy nézem Harryvel őt rájöttem hogy nem használtam ki azt az időt amit vele töltöttem. Én is lehettem volna ilyen boldog vele de nem. Csak álltam és néztem őket. Hirtelen valaki nekem jött.
-Elnézést!- mondta szégyenlős hangon. Ránéztem és egy csodaszép lány volt az.
-Semmi baj! Jól vagy?- kérdeztem tőle.
-Igen!
-Hogy hívnak?
-Danielle Peazer!- rámosolyogtam és ő visszamosolygott. A szemei elképesztően szépek voltak és egyből beleszerettem- Nincs kedved sétálni?
-Ne haragudj de...
-Sziasztok! Danielle gyere mutatni akarok valamit!- fogta Eleanor és elvitte. Ez a lány egy angyal! Meg kell szereznem! Ő el tudná feledtetni velem Corint.
~Vissza Corinhoz:
A csillagszóróval való ökörködés után visszamentünk a szállodába. Hideg volt de nem éreztem annak. Talán az alkohol tette. Már csak negyed óra volt vissza az évből. Mindenki izgatott volt mert már mindenki kíváncsi volt az újévi fogadalmunkra. A csajokkal megbeszéltük hogy mindenki megígér valamit. Még egy utolsó dal a fiúktól ami a szokásos One thing volt.
Igaz Harry nélkül nem volt az igazi de a dal után pezsgőt osztottak és jöhetett a visszaszámlálás. A csajokkal egymás kezét szorítottuk és az órát néztük.
-10.... 9.... 8.... 7.... 6.... 5.... 4.... 3.... 2.... 1.... Woooohoooo! Boldog újévet!- ordítottunk egyszerre a lányokkal.
-Megígérem hogy mostantól kevesebbet fogok szemétkedni!- mondta Lory.
-Megígérem hogy mostantól még jobban fogom szeretni a barátnőimet!- mondta Tina.
-Megígérem hogy mostantól kevesebbet fogok káromkodni!- mondta Lucy. Tény hogy nagyon csúnyán beszél. Mindenki rám nézett.
-Megígérem hogy mostantól nem tárgy ként kezelem a fiúkat!- mondtam.
-De hát ez nem igaz! Te sosem bántál a fiúkkal tárgy ként!- mondta Lory. Hirtelen furcsa érzés lett rajtam úrrá.
-Csajok! Csak Lory Tina Lucy és én tettünk fogadalmat!
-Igaz! Hol van El?- nézett körbe Tina.
-És Danielle?- kérdezte Lucy.
-Körbenézek!- ajánlottam fel.
-Rendben!- mondták egyszerre. El is indultam hogy megkeressem őket. Az italos pulthoz mentem ahol Lou kétségbeesetten öntötte magába a vodkát. Szörnyű volt látni hogy ennyire megviselt az egyik legjobb barátom.
-Mi a baj?- kérdeztem tőle és leültem mellé.
-Eleanor...- mondta síró hangon.
-Mi történt?
-Elhagyott!- mondta és még egy vodkát kért.
-Matt! Kérlek ne adj neki többet!- fogtam meg Matt kezét és a fejemet ráztam.
-Rendben!- bólintott.
-Gyere nagyfiú! Megyünk pihenni!- fel akartam karolni de túl nehéznek bizonyult számomra Lou így mindketten a földre zuhantunk. Matt odajött hogy segítsen. Felcipeltük az 5. emeletre ami nem volt olyan egyszerű! Még szerencse hogy tudtunk liftezni. Bevittük a szobájába és Matt letette az ágyra.
-Innen már átveszem!- mondtam.
-Jó! Ha valami nem oké akkor szólj! Hallottam hogy szakítottál...
-Szia már mész is? Kár!- elkezdtem kitolni a szobából. Amikor már kint volt becsaptam az ajtót. Cöh! Mit képzel magáról! Louis az ágyon feküdt és leültem mellé.
-Eleanor! Hát mégis visszajöttél hozzám?- nézett rám Lou.
-Nem én...- felesleges volt. Louis azt hitte hogy én vagyok El és megfogta a derekam- Nagyon szeretlek!- súgta a fülembe. Nem nagyon tudtam csinálni semmit mert ő még akaratosabb volt mint Eric. Hirtelen azon kaptam rajta hogy vetkőztet. Már az én agyamban is volt egy elég szép mennyiségű alkoholszint és meggondolatlanul megtettük amit józanon egyikünk sem tett volna meg.
~Másnap... illetve aznap reggel 11 órakor:
Kómás fejjel kimásztam a takaró alól és észrevettem hogy Lou keze ömm... benne van a magánszférámban. Vagyis csak a keze. Mi az istent művelhettünk este? Nem emlékeztem semmire.
-Lou!- böködtem de csak morgott- LOUUUUU!- ordítottam amire már felébredt.
-Mi van?- rám nézett és meglepődött- Mi a frászt keresel az ágyamban?
-Nem emlékszel mi történt este?
-Nem! Te tudsz valamit?
-Hát ez az hogy nem!
Beleképzelni sem mertünk hogy mit művelhettünk az éjszaka. Hirtelen hányingerem lett és kiugrottam az ágyból. A fürdő felé vettem az irányt és a WC fölé hajolva egy kép ugrott be. Amikor Lou és én egymásnak estünk. Visszamentem a szobába.
-Te jó ég!- mondtam és rácsaptam a homlokomra.
-Mi az?- nézett rám kómásan Louis.
-Van egy rossz és egy még rosszabb hírem!
-Mond a rosszat!
-Megcsaltad Eleanort!
-És ennél mi lehet még rosszabb?
-Hogy velem!
-Anyám! Ekkora barmot mint én!- drága jó barátom a fejét a párnába verte mérgében. Sajnáltam őt!
-Szia! Én vagyok! Mondjad!
-Corin! Hol vagy? Mindenki téged keres!- Harry mögöttem ült átölelt és a nyakamat puszilgatta. Ha az ő ajkai hozzáérnek a nyakamhoz én mindenről megfeledkezek és mindenem bizseregni kezd. Ilyet csak ő tud kihozni belőlem. A derekamat simogatta és közben a hajával csikizte a nyakam. Harry az egyetlen aki jól tudja hogy csak a nyakam érzékeny- Corin! Hallottad mit mondtam?
-I-igen ha-hallot-tam!- mondtam kissé remegő hangon.
-Jól vagy?
-Figyelj! Fél óra és lent vagyok!- Harryre néztem aki a vállamra tette az állát és úgy figyelt engem. Elmosolyodtam- Lehetne inkább egy óra? Vagy ha jobban belegondolok másfél... vagy ke...
-Corin!
-Akkor csak egy óra?
-Gyere már!
-Na jó!- letettem és duzzogva felálltam.
-Hová mész?- nézett rám Harry szomorúan.
-Leugrok a csajokhoz!- odahajoltam hozzá megsimítottam az arcát a szemébe néztem és a tekintetem eltévedt az ajkán. Az alsó ajkamba haraptam és visszanéztem a szemébe. Megfogta a derekamat és puhán megcsókoltam. Sajnos mennem kellett így ott kellett hagynom. A küszöböt léptem volna át amikor utánam szólt.
-Ugye sietsz?- visszanéztem és láttam hogy szomorú.
-Mindent megteszek!- rámosolyogtam és becsuktam az ajtót. A szívem szakadt bele hogy ott kellett hagynom. A kezemet tördelve haladtam végig a folyosón és a lépcsőn.
-Hol voltál? Már rég rajtad volt a sor!- mondta idegesen Lucy.
-De Liam beugrott helyetted- mondta Eleanor. A színpad felé pillantottam és tényleg ott állt Liam. Nem tudom mit énekelt de irtó aranyos volt a színpadon.
Csak néztem őt és mosolyogtam. Örülök hogy ő volt az első pasim. Végre lezártam ezt a részt az életemben. Jön egy új fejezet. Talán Harryvel. De nem biztos mert nem tudom hogy mit érzek iránta. De ha megint otthagyom akkor Lou szemében csak egy olcsó kis lotyó leszek aki mindenkivel összefekszik és játszadozik az emberek érzéseivel. Lucy lépett a színpadra.
-Köszönjük ezt a csodás előadást Liamnek! És most jöjjön a legjobb barátnőm aki szintén egy színvonalas előadással készült. Nagy tapsot kérek Corinnak!- a közönség tapssal köszöntött én pedig énekelni kezdtem a Moves like Jagger című dalt ami nagyjából így hangzott:
Ezzel a dallal feldobtam a hangulatot és mindenki táncolt. A csajokat felívtam a színpadra és amíg amíg én énekeltem addig ők táncoltak. Jól éreztük magunkat és el is felejtettem hogy Harry mennyire felizgatott. Mindenki tombolt. A dal után leültünk inni és megjelent Harry.
-Hol voltál? Vártalak!- nézett rám szomorúan.
-Ne haragudj de a csajok itt fogtak!
-Gyertek ki!- mondta nekünk Lory. Kimentünk és megint csillagszórókkal kezdtünk szórakozni. Harry nagyon édes volt.
Harry és én jól szórakoztunk. Ölelgettük egymást és minden pillanatot kihasználtunk a csókra.
~Liam szemszöge:
Szakítottam Corinnal de most ahogy nézem Harryvel őt rájöttem hogy nem használtam ki azt az időt amit vele töltöttem. Én is lehettem volna ilyen boldog vele de nem. Csak álltam és néztem őket. Hirtelen valaki nekem jött.
-Elnézést!- mondta szégyenlős hangon. Ránéztem és egy csodaszép lány volt az.
-Semmi baj! Jól vagy?- kérdeztem tőle.
-Igen!
-Hogy hívnak?
-Danielle Peazer!- rámosolyogtam és ő visszamosolygott. A szemei elképesztően szépek voltak és egyből beleszerettem- Nincs kedved sétálni?
-Ne haragudj de...
-Sziasztok! Danielle gyere mutatni akarok valamit!- fogta Eleanor és elvitte. Ez a lány egy angyal! Meg kell szereznem! Ő el tudná feledtetni velem Corint.
~Vissza Corinhoz:
A csillagszóróval való ökörködés után visszamentünk a szállodába. Hideg volt de nem éreztem annak. Talán az alkohol tette. Már csak negyed óra volt vissza az évből. Mindenki izgatott volt mert már mindenki kíváncsi volt az újévi fogadalmunkra. A csajokkal megbeszéltük hogy mindenki megígér valamit. Még egy utolsó dal a fiúktól ami a szokásos One thing volt.
Igaz Harry nélkül nem volt az igazi de a dal után pezsgőt osztottak és jöhetett a visszaszámlálás. A csajokkal egymás kezét szorítottuk és az órát néztük.
-10.... 9.... 8.... 7.... 6.... 5.... 4.... 3.... 2.... 1.... Woooohoooo! Boldog újévet!- ordítottunk egyszerre a lányokkal.
-Megígérem hogy mostantól kevesebbet fogok szemétkedni!- mondta Lory.
-Megígérem hogy mostantól még jobban fogom szeretni a barátnőimet!- mondta Tina.
-Megígérem hogy mostantól kevesebbet fogok káromkodni!- mondta Lucy. Tény hogy nagyon csúnyán beszél. Mindenki rám nézett.
-Megígérem hogy mostantól nem tárgy ként kezelem a fiúkat!- mondtam.
-De hát ez nem igaz! Te sosem bántál a fiúkkal tárgy ként!- mondta Lory. Hirtelen furcsa érzés lett rajtam úrrá.
-Csajok! Csak Lory Tina Lucy és én tettünk fogadalmat!
-Igaz! Hol van El?- nézett körbe Tina.
-És Danielle?- kérdezte Lucy.
-Körbenézek!- ajánlottam fel.
-Rendben!- mondták egyszerre. El is indultam hogy megkeressem őket. Az italos pulthoz mentem ahol Lou kétségbeesetten öntötte magába a vodkát. Szörnyű volt látni hogy ennyire megviselt az egyik legjobb barátom.
-Mi a baj?- kérdeztem tőle és leültem mellé.
-Eleanor...- mondta síró hangon.
-Mi történt?
-Elhagyott!- mondta és még egy vodkát kért.
-Matt! Kérlek ne adj neki többet!- fogtam meg Matt kezét és a fejemet ráztam.
-Rendben!- bólintott.
-Gyere nagyfiú! Megyünk pihenni!- fel akartam karolni de túl nehéznek bizonyult számomra Lou így mindketten a földre zuhantunk. Matt odajött hogy segítsen. Felcipeltük az 5. emeletre ami nem volt olyan egyszerű! Még szerencse hogy tudtunk liftezni. Bevittük a szobájába és Matt letette az ágyra.
-Innen már átveszem!- mondtam.
-Jó! Ha valami nem oké akkor szólj! Hallottam hogy szakítottál...
-Szia már mész is? Kár!- elkezdtem kitolni a szobából. Amikor már kint volt becsaptam az ajtót. Cöh! Mit képzel magáról! Louis az ágyon feküdt és leültem mellé.
-Eleanor! Hát mégis visszajöttél hozzám?- nézett rám Lou.
-Nem én...- felesleges volt. Louis azt hitte hogy én vagyok El és megfogta a derekam- Nagyon szeretlek!- súgta a fülembe. Nem nagyon tudtam csinálni semmit mert ő még akaratosabb volt mint Eric. Hirtelen azon kaptam rajta hogy vetkőztet. Már az én agyamban is volt egy elég szép mennyiségű alkoholszint és meggondolatlanul megtettük amit józanon egyikünk sem tett volna meg.
~Másnap... illetve aznap reggel 11 órakor:
Kómás fejjel kimásztam a takaró alól és észrevettem hogy Lou keze ömm... benne van a magánszférámban. Vagyis csak a keze. Mi az istent művelhettünk este? Nem emlékeztem semmire.
-Lou!- böködtem de csak morgott- LOUUUUU!- ordítottam amire már felébredt.
-Mi van?- rám nézett és meglepődött- Mi a frászt keresel az ágyamban?
-Nem emlékszel mi történt este?
-Nem! Te tudsz valamit?
-Hát ez az hogy nem!
Beleképzelni sem mertünk hogy mit művelhettünk az éjszaka. Hirtelen hányingerem lett és kiugrottam az ágyból. A fürdő felé vettem az irányt és a WC fölé hajolva egy kép ugrott be. Amikor Lou és én egymásnak estünk. Visszamentem a szobába.
-Te jó ég!- mondtam és rácsaptam a homlokomra.
-Mi az?- nézett rám kómásan Louis.
-Van egy rossz és egy még rosszabb hírem!
-Mond a rosszat!
-Megcsaltad Eleanort!
-És ennél mi lehet még rosszabb?
-Hogy velem!
-Anyám! Ekkora barmot mint én!- drága jó barátom a fejét a párnába verte mérgében. Sajnáltam őt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése