49. Fejezet- Fokozzuk a fejetlenséget

Reggel ismét az ébresztőm keltett. Nyöszörögve próbáltam kimászni az ágyból de igazság szerint semmi energiám nem volt. Észrevettem hogy a csípőmet valaki fogja. Hátranéztem és Jordan arcát láttam aki még javában aludt. Nem ébredt fel az ébresztőre? Az lehetetlen. Gondoltam meglepem. A füle fölé hajoltam és beleénekeltem amilyen hangosan csak bírtam.

-It's time to get up! It's time to get up! It's time to get uuuuuuuup!- ez annyira megijesztette hogy fel akart kelni de pont lefejelte az orrom.
-Mi a! Corin! Mi a jó istent művelsz te ilyenkor?
-Áu! Az orrom!
-Légyszi ne üvöltözz ha megkérhetlek!
-Nagyon fáj!
-Belehalnál ha életedben csak egyszer is megállnád a reggeli ordibálást?
-Az orrom!
-Na jó! Kérsz egy tükröt? Úgy érzem mint ha a falnak beszélnék!
-Áuuuuu!
-Jaj gyere te anyámasszony katonája!- kimentünk a konyhába és Louis pont telefonált.
-Aha! Jó! Csá!- Lou letette- Corin! Neked vérzik az orrod!- futott oda hozzám és csak akkor tűnt fel hogy a tenyerem már tiszta vér.
-Á! Remek! Ez a nap is jól kezdődik!
-Tejeskávét?
-Köszi Lou azt elfogadom. De csak akkor ha nem csinálsz reggelit!
-Oké! Nem fogok!- nevetett. Jordan egy zsepit adott a kezembe és próbáltam minél kevesebb vért veszíteni. Leültünk az asztalhoz és elfogyasztottuk a kávét.
-Ma lesz fociedzés?- kérdeztem.
-Nem. Pedig jó lenne mert már a nyakunkon a nagy meccs!- szürcsölt a kávéba Jordan.
-Csütörtökön lesz ugye?- tettem fel a kérdést.
-Igen.
-És az lesz a héten az egyetlen nap amikor nem kell egyenruhában lenni.
-És még csak tanulnunk sem kell!- mondta egymás után a két fiú.
-Legalább egy jó napunk lesz!- röhögtem.
-Ja. De nem ez a legjobb- mondta Jordan.
-Mi?- kérdeztem.
-Hogy végre látlak a szurkolóegyenruhádban- kacsintott.
-Szerintem Harry kiszúrja majd a szemed!- mondta Louis.
-Ajánlom neki hogy ne tegye meg!- csaptam le a bögrét az asztalra.
-Akkor tudjátok mit?- kérdezte Lou és mindketten ránéztünk- Mi lenne ha úgy tennétek mint ha járnátok?
-Tegnap már egy intés miatt lecseszett minket...- kezdtem volna de Lou közbeszólt.
-Ezt bízzátok rám! Falazok nektek- kacsintott egy pimasz mosollyal és a mi arcunkra is ráragadt ez a bizonyos "Kezdődhet a játék" vigyor.

~Az iskolában:

Jordan és én a kapuban álltunk és nagy sóhajtás után megfogtuk egymás kezét. Louis előrement hogy tudjon falazni. Öt perc után mi is elindultunk. A bejáratot átlépve a szekrényeink felé mentünk. Mindenki minket figyelt mint valami hülye filmben. Harry pont a többiekkel beszélgetett amikor Lou észrevett minket és kacsintottunk egymásnak. Jordan és én kidolgoztunk egy jelet. Amint Harry is lát minket abban a pillanatban megcsókol. Ez a bizonyos jel az volt hogy az orromat a mutatóujjam hegyével megvakarom kétszer. A jelet követve cselekedtem amikor Harry észrevett minket. Pont a szekrényem előtt álltunk. Jordan átkarolta a derekam én pedig felé fordultam. Ő a szekrényhez nyomott és hevesen megcsókolt. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam. Gondoltam ennyit megérdemel amiért Bex-el vacsizott minden előzetes bejelentés nélkül. A csókot beszüntettem amikor láttam hogy Harry egy terem felé vette az irányt.

-Ti nem jöttök?- nézett rám Louis.
-Minek? Mi nem együtt vagyunk- válaszoltam miközben megvontam a vállam.
-Összevont óra lesz- mondta Jordan.
-Na szép! Miért nem szólta...
-Jaj gyere már!- fogta meg a karom Lou és elkezdett berángatni. Bementem a terembe és már mindenki bent volt. A terem nem akármilyen hely volt. Valahogy más mint a tanterem. Volt színpad dobfelszerelés gitárok és egyéb hangszerek. Arról nem is beszélve hogy kíséret is volt mivel ez az énekterem. A tanárt vártuk. Amíg nem jött addig helyet foglaltunk a hátsó sorban.
-Nahát! Nézzenek oda ki tévedt ide! Na? jobban csókol a nyálgép mint én?- kérdezte megvetően a mellettem pöffeszkedő Harry.
-Na? Jobb az ágyban az a ringyó mint én?- kérdeztem szintén olyan bunkón mint ő.
-Jó reggelt!- köszöntött minket a tanár. Előrenéztem és csak akkor láttam meg hogy ki az énektanárunk.

Darin Zanyar? Jaj istenem! Én vonzom a svédeket vagy mi? De mindössze csak 6 év korkülönbség van köztünk! Mit keres ez itt!?

-Állati jó pasi nem?- kérdezte Rica aki előttem ült.
-Ő... de... az!
-Nyugi Rica! A tiéd lehet! Neki a taknyos kisfiúk kellenek!- gúnyolódott Harry.
-Ha?- nézett hátra szegény lány.
-Te meg a házas nagymamákra hajtasz! Szóval kussolj!- felé fordultam és olyan "Lesújt rád az ég haragja" szerűen néztem rá.
-Ott hátul! Talán a kisasszony kipróbálná a színpadot?- mutatott rám Darin- Jöjjön ki Miss. Richardson! Tudjuk hogy tehetséges énekesnő- kimentem és Bex pont úgy nézett rám mint az imént én Harryre. Kiadta a dalt a zenekarnak és már kezdtem is.

Valahogy Darin olvasott a gondolataimban. Mintha a dal rólam és Harryről szólna. Már megbántam hogy elfogadtuk ezt az egészet. Nem kellett volna de már nem csinálhatjuk vissza.

-Remek!- tapsolt Darin a dal végén.
-Köszönöm!- mondtam és visszamentem a helyemre.

~Órák után a fociedzésen:

A lépcsőn rajzolgattam és volt időm mindent végiggondolni. Naiv voltam. Mégis mire számítottam? Pont én fogok kelleni egy világsztárnak? Soha nem felejtem el ezt az elmúlt néhány hónapot amit velük töltöttem. Rengeteget tanultam és változtam. Mintha kivetkőztem volna magamból.

-Labda!- hallottam a kiabálást. Felnéztem a rajzomról és egy focilabda szélsebesen közeledett az arcom felé. Meg fogok halni! Meg fogok halni! Hirtelen a homlokomnak csapódott. A többire nem emlékszem mert elájultam.
-Corin! Jól vagy?- hallottam Harry aggódó hangját. Pislogva kinyitottam a szemem és nem nagyon értettem hogy hol vagyok.
-Hol vagyok?
-Az orvosiban- mondta.
-Mi történt?
-Eltalált a labda.
-És hol az iskolaorvos?
-Már elment. Csak addig volt itt amíg leápolta a fejed aztán rám bízott.
-Mennyi az idő?
-Még csak fél öt. De mennünk kell.
-Akkor mire várunk?- felsegített és elindultunk haza- Hol vannak a többiek?
-Már elmentek. De mondták hogy mindenki nálunk lesz- amint kimondta Harry abban a pillanatban mindketten smst kaptunk. Ránéztem a telefonra és ez állt benne:

Holnap után bulizunk! Gyere el te is megünnepelni a meccset. Ha nyerünk ha nem akkor is megtartjuk! Nyolckor a Mordaunt Street 21/A címre. Hozhatsz embereket. Hajrá Molylepkék! xx


Harry és én összenéztünk. Bulizni hívtak minket. Haladás! Legalább nem kívánja mindenki a halálomat.


-Gondolom nem hagyjuk ki?- kérdezte Harry.
-Gondolom nem!
-Rendben!- bólintott. Az út hátralevő részében nem beszélgettünk. Néha egymásra néztünk. A bejárat előtt álltunk amikor Harry már nem nagyon bírta visszatartani érzéseit és megcsókolt.

-Ne haragudj! Nem tudom hogy mi ütött belém!- mondta levegő után kapkodva. Az ajkaink még mindig elég közel voltak de nem csókolóztunk.
-Tudom mit érzel. De nekem kell még egy kis idő hogy megtudjak bízni benned!
-Corin én nem bírom ki nélküled! Csak fekszek az ágyon és van bennem egy iszonyatosan nagy űr amit csak te tudsz betölteni!- mondta hadarva miközben a szánk közti néhány centi már csak miniméterek voltak. Az eszem megint meg akart állítani de én sem bírtam tovább. Átkaroltam a nyakát és visszacsókoltam. Hirtelen észhez tértem.
-Harry! Még adjunk magunknak egy kis időt! Hiszen te meg Bex...
-Bex? Beszélsz hülyeségeket! Nincs köztünk semmi!
-De tegnap a randi után...
-Nem történt semmi! Ő Jordant szereti és azért olyan bunkó veled!- na ez kicsit meglepett.
-Hogy mi? Akkor te meg ő...
-Nem!- mosolygott.
-Hát rendben!- bólintottam és bementünk a házba. Mindenki a nappaliban volt. Felmentünk az emeletre és bementünk a szobánkba. A ruháimat levettem és pont kinyílt az ajtó. Harry volt az.
-Bocsi! De a múltkor itt hagytam a kedvenc pólómat!
-Ott van a székem támláján!
-Köszi!- levette a pólóját a székről és leült az ágyamra.
-Mi van?- fordultam hátra.
-Tudod már régen voltunk az ágyadban vízszintesben- mondta pimasz mosollyal.
-És?
-Nem jössz ide?- kérdezte. Le akartam ülni az ágyra de Harry elkapta a csípőmet és az ölébe ültetett.
-Harry kérlek! Ne csináld! Még fel kell öltöznöm!
-Minek? Úgyis le fogod egyszer venni!- kiszálltam az öléből és felkaptam néhány ruhát mielőtt még megtörténne valami olyasmi amit igyekszek elkerülni.

-Menjünk le!- mondtam.
-Oké!- lementünk a többiekhez akik pont ittak.
-Sziasztok! Végre lejöttetek!- üdvözölt minket Zayn.
-Mit csináltatok?- kérdezte Lou- Harry tudod hogy nem csalhatsz meg!
-Na!- bökte oldalba Eleanor.
-Üljetek le!- mondta Tina aki Zayn ölében ült. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni meg inni.
-Mit iszol haver?- kérdezte Harry Liamtől.
-Almalevet!- nézett rá.
-Add ide!- kiáltott Harry és kikapta a kezéből.
-Mire készülsz?- kérdezte Louis.
-Pszt!- csitította el a bandát. Valahogy gyanús volt a sunyi mosolya. A pohárral Kevin felé vette az irányt és szegény madarat nyakon öntötte az almalével. Lou kiakadt és elkezdte kergetni Harryt.
-Larry Stylinson! A nyughatatlan páros!- nevetett Liam.
-Gyertek! Szárítsuk meg szegény madarat- intettem a csajoknak. Felvettük Kevint és törölközőbe bugyolálva Lou ágyára tettük hogy megnyugodjon a kis lelke hogy a játékmadár életben van és nem fulladt bele az innivalóba. Mikor már kipletykáltuk magunkat mindenki elindult haza. Lou és Harry már kifogócskázták magukat így ők is el tudtak köszönni.
-Sziasztok!- köszöntek mind a heten.
-Sziasztok!- köszöntünk vissza nekik.
-Úgy gondolom hogy most már mindenki mehet aludni!- mondtam a srácoknak.
-Én nem akarok aludni!- nyavalygott Harry.
-De akarsz! Holnap suli. Ja és én csinálok reggelit!- mondtam nekik miközben a szobám felé siettem. Gyors zuhanyzás és már mehettem is az ágyba. Meglepetésemre Harry patyolat tisztán feküdt az ágyamban- Te meg mit csinálsz itt? És máris végeztél a fürdéssel?
-A földszinti fürdőt használtam.
-Oké de mit csinálsz itt?
-Alszok!
-Az ágyamban?
-Pizsibuli!- én ezzel ma már nem tudok vitatkozni. Befeküdtem mellé ő pedig szorosan hozzám bújt. A fejét a hátamba fúrta (képletesen persze) és már aludtunk is.