Eric irtó aranyos volt. Miután elénekelte leült hozzám és beszélgetni kezdtünk.
-Mit keresel itt? Nem Molly mellett kéne lenned?- kérdeztem érdeklődve.
-Nem! Te még nem hallottad?- nézett rám Eric értetlenül.
-Mit kellett volna hallanom?
-Mollyval Januárban szakítottunk.
-Oh! Értem! Ne haragudj nem tudtam!
-Nem a te hibád! De te hogy állsz a fiúkkal?- nem akartam kimondani mert csak megbántottam volna. Megpróbáltam elterelni a szót de nem ment. Felálltam.
-Bocsi de nekem mennem kell! Hip-hopp órám lesz!
-Később találkozunk?- nem volt erőm válaszolni. Eric egy kérdéssel elszúrta a napomat. Hogy lehetne még ennél is rosszabb? Liam nélkül kell végignéznem az első havat és még ő is piszkál! Berohantam a szobámba és tárcsázni kezdtem Louis számát. És 3 hónap után felvette.
-Halló?- szólt bele Louis.
-...
-Ki az?
-...
-Ne szórakozz!
-...
-Corin?- kérdezte de nem bírtam megszólalni. Lefagytam.
-Őőő... A... aha!
-CORIN! Nagyon hiányzol nekünk! Várj kihangosítalak!
-Corin! Szia!- ordítottak egyszerre a telefonba.
-Ne haragudj amiért így kellett elszakadnunk egymástól! Nagyon szeretlek!- Liam hangját hallottam amitől elsírtam magam.
-Li... Liam! Ne... ne... haragudj...- préseltem ki magamból néhány szót.
-Nem haragszok! Hogy vagy?
-Jól! Azt hiszem!
-Figyelj! Később felhívunk nekünk sajnos mennünk kell! Szia!
-Sziasztok!- letettem a telefont és Lucy lépett be az ajtón. Észrevette hogy az arcom tiszta könny. Odajött hozzám és átölelt.
-Gyere! Mennünk kell!- bólintottam átöltöztem és már indultunk is. Út közben nem beszélgettünk. Inkább hagytam had beszéljen Lucy.
-Miért vagy ilyen csendes?
-Csak nézem a hóesést.
-De miért sírtál a szobádban?
-Csak Eric meglepett egy üzenettel. Miért mire gondoltál?
-Arra hogy megint megpróbáltad hívni a fiúkat de nem vették fel ezért megint sírni kezdtél. Erre!
-Rosszul gondolod!
-Miért? Talán felvették?
-Őőő...
-Felvették?
-Dehogy!- közben beértünk a táncterembe. Jesse már várt minket Loryval.
-Sziasztok! Loryval kitaláltunk egy új lépéssort. Lássunk hozzá!
Nekiláttunk a tánc betanulásának. Elég nehéz lépéseket illesztettek bele de megbirkóztam vele. De egy elég érdekes lépésnél nem tudtam hogy hogyan kell lépnem és nekimentem Lorynak aki nekiment egy másiknak és szépen sorban dőltek el mint a dominók. Az utolsó Jesse volt aki felborult. Egyenesen neki a tükörnek. A tükör kiesett a helyéről és egyenesen Jesse fejére zuhant. Mindenki egyből a segítségére sietett de én lefagytam. Lory megvetően odalépett hozzám.
-Gratulálok! Ezt is szépen elintézted! Ki lesz a következő áldozatod? Hogy lehetsz ilyen béna?
-Nem is tudom ki tett a lépéssorba ilyen mozdulatokat!- vágtam vissza.
-Nem is tudom ki nem tudom kinek vannak dühkezelési problémái!
-Szóval azt mondod hogy idegbeteg vagyok?
-Nem én mondtam!
-Lányok ne vitatkozzatok! Inkább hívjatok mentőt Jessenek!- mondta idegesen Lucy.
-Igaz!- hívtam mentőt és pár percen belül megjöttek.
-Be kell vinnünk a kórházba! Most!- mondta idegesen a mentős.
-Most látod mit csináltál!?- ordított velem Lory.
-Gyere Corin! Menjünk!- mondta Lucy.
-De Jesse...
-Gyere már! Nem lesz semmi baj!- elindultunk vissza a szállodába. Szürnyű lelkiismeret furdalásom volt a történtek miatt. Bementem a szobámba és felkapcsoltam a villanyt. Az ágy közepén heverő ruhákat kezdtem hajtogatni. "Mindenért én vagyok a felelős! Az én hibámból került Jesse a kórházba!" Bepakoltam a szekrényembe a ruhákat és leültem az ágy szélére. Hirtelen az ajtón kopogtattak.
-Gyere be!- mondtam elég hangosan.
-Szia én vagyok az Eric! Zavarok?
-Nem! Gyere csak!
-Jól vagy? Hallottam mi történt!
-Mit hallottál?
-Jesse jól van! Lucy üzente.
-Ezért jöttél?
-Ezért is!
-És még miért?
-Gondoltam jól jönne egy kis lelki támogatás!- átkarolta a derekamat és a nyakamat csókolgatta.
-Szerintem ez másféle támogatás lesz!- mondtam viccelődve.
-Hát az csak tőled függ!- kacsintott.
A mellkasára tettel a kezem és éreztem hogy a szíve olyan hevesen ver hogy az már egy kicsit ijesztő. Elmosolyodtam és Eric gyengéden végigsimította az arcomat. Egyre lejjebb csúszott a keze. Egészem a derekamig ahol finoman de mégis férfiasan átcsúsztatta a kezét a hátamra és megcsókolt. Lassan és óvatosan lehúzta a pólómat de én is lehúztam róla. Elképesztően jól nézett ki! Határozottam átkarolt és óvatosan az ágyra fektetett. Újra megcsókolt. Egyre hevesebben és hevesebben csókolóztunk. Már a nadrágomat akarta kigombolni amikor megcsörrent a telefonom. A telóm után akartam nyúlni amikor Eric megfogta a kezem.
-Ne most!- megfogtam a telefonomat és láttam hogy Liam hívott. Eric kikapta a kezemből és letette- Hol is tartottunk? Ja igen!- rám kacsintott és folytattuk amit abbahagytunk...
-Mit keresel itt? Nem Molly mellett kéne lenned?- kérdeztem érdeklődve.
-Nem! Te még nem hallottad?- nézett rám Eric értetlenül.
-Mit kellett volna hallanom?
-Mollyval Januárban szakítottunk.
-Oh! Értem! Ne haragudj nem tudtam!
-Nem a te hibád! De te hogy állsz a fiúkkal?- nem akartam kimondani mert csak megbántottam volna. Megpróbáltam elterelni a szót de nem ment. Felálltam.
-Bocsi de nekem mennem kell! Hip-hopp órám lesz!
-Később találkozunk?- nem volt erőm válaszolni. Eric egy kérdéssel elszúrta a napomat. Hogy lehetne még ennél is rosszabb? Liam nélkül kell végignéznem az első havat és még ő is piszkál! Berohantam a szobámba és tárcsázni kezdtem Louis számát. És 3 hónap után felvette.
-Halló?- szólt bele Louis.
-...
-Ki az?
-...
-Ne szórakozz!
-...
-Corin?- kérdezte de nem bírtam megszólalni. Lefagytam.
-Őőő... A... aha!
-CORIN! Nagyon hiányzol nekünk! Várj kihangosítalak!
-Corin! Szia!- ordítottak egyszerre a telefonba.
-Ne haragudj amiért így kellett elszakadnunk egymástól! Nagyon szeretlek!- Liam hangját hallottam amitől elsírtam magam.
-Li... Liam! Ne... ne... haragudj...- préseltem ki magamból néhány szót.
-Nem haragszok! Hogy vagy?
-Jól! Azt hiszem!
-Figyelj! Később felhívunk nekünk sajnos mennünk kell! Szia!
-Sziasztok!- letettem a telefont és Lucy lépett be az ajtón. Észrevette hogy az arcom tiszta könny. Odajött hozzám és átölelt.
-Gyere! Mennünk kell!- bólintottam átöltöztem és már indultunk is. Út közben nem beszélgettünk. Inkább hagytam had beszéljen Lucy.
-Miért vagy ilyen csendes?
-Csak nézem a hóesést.
-De miért sírtál a szobádban?
-Csak Eric meglepett egy üzenettel. Miért mire gondoltál?
-Arra hogy megint megpróbáltad hívni a fiúkat de nem vették fel ezért megint sírni kezdtél. Erre!
-Rosszul gondolod!
-Miért? Talán felvették?
-Őőő...
-Felvették?
-Dehogy!- közben beértünk a táncterembe. Jesse már várt minket Loryval.
-Sziasztok! Loryval kitaláltunk egy új lépéssort. Lássunk hozzá!
Nekiláttunk a tánc betanulásának. Elég nehéz lépéseket illesztettek bele de megbirkóztam vele. De egy elég érdekes lépésnél nem tudtam hogy hogyan kell lépnem és nekimentem Lorynak aki nekiment egy másiknak és szépen sorban dőltek el mint a dominók. Az utolsó Jesse volt aki felborult. Egyenesen neki a tükörnek. A tükör kiesett a helyéről és egyenesen Jesse fejére zuhant. Mindenki egyből a segítségére sietett de én lefagytam. Lory megvetően odalépett hozzám.
-Gratulálok! Ezt is szépen elintézted! Ki lesz a következő áldozatod? Hogy lehetsz ilyen béna?
-Nem is tudom ki tett a lépéssorba ilyen mozdulatokat!- vágtam vissza.
-Nem is tudom ki nem tudom kinek vannak dühkezelési problémái!
-Szóval azt mondod hogy idegbeteg vagyok?
-Nem én mondtam!
-Lányok ne vitatkozzatok! Inkább hívjatok mentőt Jessenek!- mondta idegesen Lucy.
-Igaz!- hívtam mentőt és pár percen belül megjöttek.
-Be kell vinnünk a kórházba! Most!- mondta idegesen a mentős.
-Most látod mit csináltál!?- ordított velem Lory.
-Gyere Corin! Menjünk!- mondta Lucy.
-De Jesse...
-Gyere már! Nem lesz semmi baj!- elindultunk vissza a szállodába. Szürnyű lelkiismeret furdalásom volt a történtek miatt. Bementem a szobámba és felkapcsoltam a villanyt. Az ágy közepén heverő ruhákat kezdtem hajtogatni. "Mindenért én vagyok a felelős! Az én hibámból került Jesse a kórházba!" Bepakoltam a szekrényembe a ruhákat és leültem az ágy szélére. Hirtelen az ajtón kopogtattak.
-Gyere be!- mondtam elég hangosan.
-Szia én vagyok az Eric! Zavarok?
-Nem! Gyere csak!
-Jól vagy? Hallottam mi történt!
-Mit hallottál?
-Jesse jól van! Lucy üzente.
-Ezért jöttél?
-Ezért is!
-És még miért?
-Gondoltam jól jönne egy kis lelki támogatás!- átkarolta a derekamat és a nyakamat csókolgatta.
-Szerintem ez másféle támogatás lesz!- mondtam viccelődve.
-Hát az csak tőled függ!- kacsintott.
A mellkasára tettel a kezem és éreztem hogy a szíve olyan hevesen ver hogy az már egy kicsit ijesztő. Elmosolyodtam és Eric gyengéden végigsimította az arcomat. Egyre lejjebb csúszott a keze. Egészem a derekamig ahol finoman de mégis férfiasan átcsúsztatta a kezét a hátamra és megcsókolt. Lassan és óvatosan lehúzta a pólómat de én is lehúztam róla. Elképesztően jól nézett ki! Határozottam átkarolt és óvatosan az ágyra fektetett. Újra megcsókolt. Egyre hevesebben és hevesebben csókolóztunk. Már a nadrágomat akarta kigombolni amikor megcsörrent a telefonom. A telóm után akartam nyúlni amikor Eric megfogta a kezem.
-Ne most!- megfogtam a telefonomat és láttam hogy Liam hívott. Eric kikapta a kezemből és letette- Hol is tartottunk? Ja igen!- rám kacsintott és folytattuk amit abbahagytunk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése