Az ágyon feküdtünk és Brian a csípőmet simogatta. A telefonom megcsörrent és megpróbáltam kiszállni az ágyból de nem sikerült. Vagyis inkább kiestem. Felálltam a földről és keresni kezdtem a telefonomat. Liam volt az. Felvettem.
-Halló? Itt Corin Richardson!- szóltam bele.
-Szia kicsim én vagyok az Liam! Ami Tinával történt... Igazából nem történt semmi!
-És a csók? Az mi volt? Talán képzelődtem? Esetleg álmodtam?
-Nem az igazi volt. De Tina átvert! Nem kellek neki! Csak arra volt jó hogy szétválasszon minket!
-Akkor sikerült neki!
-És most?
-Én már túlléptem rajtatok!
-Raj...tunk?
-Harrynek is megmondhatod hogy már nincs rátok szükségem! Boldogulok egyedül. Ja és Brian jobb az ágyban mint te! Puszillak!- lecsaptam a telefont és lerohantam az előszobába. A többiek boldogan álltak előttem.
-Corin! Jó híreink vannak!- ugrott hozzám Nick.
-Mi?- néztem értelmetlenül.
-Anyukád a kórházban van!- ez betette a kaput és elájultam. Ez hogy lenne jó hír? Mikor kicsit összeszedtem magam elindultunk a kórházba. A kocsiban folyton a körmömet rágtam.
-Nyugi Corin! Anyukádnak semmi baja!- mondta Nick. Beértünk a kórházba és csak akkor esett le hogy anya szül. Bakker! Pont ilyet felejtek el! Amikor beértünk a szülőszoba elé észrevettem hogy Liam is ott van.
-Kicsim!- közelebb lépett és megcsókolt- Hallottam mi történt! Ez csodálatos nem?
-De igen!- annyira örültem hogy ott van hogy elfelejtettem hogy megcsalt.
-Gyere! Menjünk ki sétálni- kimentünk és leültünk. Liam elmesélte hogy a fiúk hogy fogadták a hírt hogy elmentem és bocsánatot kért.
Nem tudtam neki ellent mondani. Még mindig szerettem. Annak ellenére hogy az unokatesómmal csókolózott. Sajnáltam őt hogy Tina így átverte. Mindent megbeszéltünk és elmondtam neki hogy Brian nem érdekel. Csak egy alkalom volt és vége. Egymás karjaiban csókolóztunk és újra boldog voltam. Harry is kiment a fejemből. Mit is képzeltem hogy pont vele sikerülni fog? Liam és én jól megvagyunk. Harryvel is lehet baromkodni és mindig benne van a hülyeségben de az más! Visszamentünk és mindenki ölbe tett kézzel ült és savanyú arcot vágtak.
-Mi a baj?- néztem körbe. Alex nyelt egy nagyot.
-Corin!- lépett közelebb Alex- Az anyukád... nem... nem élte túl a szülést.
Leültem és csak néztem magam elé. Anya! Miért ő? Olyan csodálatos anya volt! Nem érdemelte meg. Liam átölelt és sírógörcsöt kaptam. Este 8 volt amikor végre lecsillapodtam. Már csak én és Liam voltunk ott. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. Pont amikor újra összejöttünk. Egy kicsit még ott voltunk és az orvos kijött. Egy babát tartott a karján. Az ölembe tette.
-Ő lenne a kishúga!- mondta kedvesen.
-Köszönöm!- mondtam.
-Vigyázzon rá! Erős kislány! Túlélte még ezt is!
-Miért mi történt?- a kérdésemre nem felelt csak lassan elment. Liam szemébe néztem és tudni akartam hogy mi ez az egész. Pár perc múlva egy nővér elmondott nekünk mindent. Anya szervezete nem bírta a szülés nehézségeit. És mivel én császárral születtem nem tudtunk róla. Apa már aláírta a papírokat így hazavihettük a kicsit. Bonnie Richardson. Drága kishúgom! Liam és én hazavittük ahol apa savanyú arccal fogadott minket.
~A temetés után
-Kicsim! Menj fel pakolni! Visszaköltözöl Londonba!- mondta apa és láttam a szemében a könnyeket.
-De miért?- néztem rá értetlenül.
-Ne kérdezz csak menj!
-Gyere! Segítek- Liam megfogta a kezem és elindultunk a szobám felé.
-Nem értem hogy miért akarja hogy visszamenjek. Karácsonykor még azt kérte hogy költözzek ide!- mondtam és közben csomagolni kezdtünk.
-Apukád csak jót akar!
-Mivel? Hogy itt hagyom a húgomat?
-Csak azt akarja hogy könnyebben fel tudd dolgozni azt hogy az anyukád... hát- itt megakadt. Nem mondta tovább de értettem mit akart mondani. Igazuk volt! Tényleg jobb ha elmegyek.
-Hát! Készen is lennénk!- mondtam csípőre tett kézzel. Az üres szobám szinte visszhangzott. A bútorok üresek voltak. Minden képet és apróságot becsomagoltunk és dobozba tettünk. Lementünk és apa a kezembe nyomta a jegyeket. A költöztetők bepakoltak és beszálltunk apa kocsijába. Ő vitt ki minket a reptérre a csomagokat meg hajóval hozzák el nekünk. A fontosabb dolgok mint a laptop ruhák meg ilyenek egy bőröndben voltak nálam. A reptéren apától elbúcsúztam és mondta hogy néha meglátogat. Még volt egy óra felszállásig így Liam úgy gondolta hogy meghív valamire. Bementünk a reptér éttermébe és leültünk. Előttem ült de nem tudtam elhinni hogy még mindig szeretem.
-És mit fogunk csinálni a szállodában?- néztem rá.
-Majd kitalálunk valami érdekeset. De ha gondolod eljárhatsz velünk koncertezni. Jól éreznéd magad. És Eleanor is mindig eljön szóval nem unatkoznál.
-Nem is tudom.
-Nem muszáj ha nem akarod.
-De igen akarom! Csak hirtelen jött a dolog- az órájára nézett.
-Lassan indulnunk kell!- mondta édesen. Kifizettük a számlát és indultunk. A visszaút pont olyan volt mint Barbival. A reptéren már vártak minket a fiúk. Harry nem volt köztük. Nem értem hogy mi baja van! A szállodában mindenki boldogan fogadott minket. Lepakoltunk és lementünk az étterembe. Pont Eric volt a színpadon. Nem hiszem el hogy neki folyton az utamban kell lennie! A Still loving it című dalát énekelte.
Éneklés közben folyton engem nézett. Még mindig szeret? A saját érdekében remélem hogy nem! Vacsora után bementem Lucy szobájába. Pont vele volt Tina Lory és Eleanor. Nagy ölelés után elmeséltem mindent hogy mi történt és Tinával is megbeszéltem mindent. Megígértük egymásnak hogy soha nem vesszük el egy más pasiját.
-Halló? Itt Corin Richardson!- szóltam bele.
-Szia kicsim én vagyok az Liam! Ami Tinával történt... Igazából nem történt semmi!
-És a csók? Az mi volt? Talán képzelődtem? Esetleg álmodtam?
-Nem az igazi volt. De Tina átvert! Nem kellek neki! Csak arra volt jó hogy szétválasszon minket!
-Akkor sikerült neki!
-És most?
-Én már túlléptem rajtatok!
-Raj...tunk?
-Harrynek is megmondhatod hogy már nincs rátok szükségem! Boldogulok egyedül. Ja és Brian jobb az ágyban mint te! Puszillak!- lecsaptam a telefont és lerohantam az előszobába. A többiek boldogan álltak előttem.
-Corin! Jó híreink vannak!- ugrott hozzám Nick.
-Mi?- néztem értelmetlenül.
-Anyukád a kórházban van!- ez betette a kaput és elájultam. Ez hogy lenne jó hír? Mikor kicsit összeszedtem magam elindultunk a kórházba. A kocsiban folyton a körmömet rágtam.
-Nyugi Corin! Anyukádnak semmi baja!- mondta Nick. Beértünk a kórházba és csak akkor esett le hogy anya szül. Bakker! Pont ilyet felejtek el! Amikor beértünk a szülőszoba elé észrevettem hogy Liam is ott van.
-Kicsim!- közelebb lépett és megcsókolt- Hallottam mi történt! Ez csodálatos nem?
-De igen!- annyira örültem hogy ott van hogy elfelejtettem hogy megcsalt.
-Gyere! Menjünk ki sétálni- kimentünk és leültünk. Liam elmesélte hogy a fiúk hogy fogadták a hírt hogy elmentem és bocsánatot kért.
Nem tudtam neki ellent mondani. Még mindig szerettem. Annak ellenére hogy az unokatesómmal csókolózott. Sajnáltam őt hogy Tina így átverte. Mindent megbeszéltünk és elmondtam neki hogy Brian nem érdekel. Csak egy alkalom volt és vége. Egymás karjaiban csókolóztunk és újra boldog voltam. Harry is kiment a fejemből. Mit is képzeltem hogy pont vele sikerülni fog? Liam és én jól megvagyunk. Harryvel is lehet baromkodni és mindig benne van a hülyeségben de az más! Visszamentünk és mindenki ölbe tett kézzel ült és savanyú arcot vágtak.
-Mi a baj?- néztem körbe. Alex nyelt egy nagyot.
-Corin!- lépett közelebb Alex- Az anyukád... nem... nem élte túl a szülést.
Leültem és csak néztem magam elé. Anya! Miért ő? Olyan csodálatos anya volt! Nem érdemelte meg. Liam átölelt és sírógörcsöt kaptam. Este 8 volt amikor végre lecsillapodtam. Már csak én és Liam voltunk ott. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. Pont amikor újra összejöttünk. Egy kicsit még ott voltunk és az orvos kijött. Egy babát tartott a karján. Az ölembe tette.
-Ő lenne a kishúga!- mondta kedvesen.
-Köszönöm!- mondtam.
-Vigyázzon rá! Erős kislány! Túlélte még ezt is!
-Miért mi történt?- a kérdésemre nem felelt csak lassan elment. Liam szemébe néztem és tudni akartam hogy mi ez az egész. Pár perc múlva egy nővér elmondott nekünk mindent. Anya szervezete nem bírta a szülés nehézségeit. És mivel én császárral születtem nem tudtunk róla. Apa már aláírta a papírokat így hazavihettük a kicsit. Bonnie Richardson. Drága kishúgom! Liam és én hazavittük ahol apa savanyú arccal fogadott minket.
~A temetés után
-Kicsim! Menj fel pakolni! Visszaköltözöl Londonba!- mondta apa és láttam a szemében a könnyeket.
-De miért?- néztem rá értetlenül.
-Ne kérdezz csak menj!
-Gyere! Segítek- Liam megfogta a kezem és elindultunk a szobám felé.
-Nem értem hogy miért akarja hogy visszamenjek. Karácsonykor még azt kérte hogy költözzek ide!- mondtam és közben csomagolni kezdtünk.
-Apukád csak jót akar!
-Mivel? Hogy itt hagyom a húgomat?
-Csak azt akarja hogy könnyebben fel tudd dolgozni azt hogy az anyukád... hát- itt megakadt. Nem mondta tovább de értettem mit akart mondani. Igazuk volt! Tényleg jobb ha elmegyek.
-Hát! Készen is lennénk!- mondtam csípőre tett kézzel. Az üres szobám szinte visszhangzott. A bútorok üresek voltak. Minden képet és apróságot becsomagoltunk és dobozba tettünk. Lementünk és apa a kezembe nyomta a jegyeket. A költöztetők bepakoltak és beszálltunk apa kocsijába. Ő vitt ki minket a reptérre a csomagokat meg hajóval hozzák el nekünk. A fontosabb dolgok mint a laptop ruhák meg ilyenek egy bőröndben voltak nálam. A reptéren apától elbúcsúztam és mondta hogy néha meglátogat. Még volt egy óra felszállásig így Liam úgy gondolta hogy meghív valamire. Bementünk a reptér éttermébe és leültünk. Előttem ült de nem tudtam elhinni hogy még mindig szeretem.
-És mit fogunk csinálni a szállodában?- néztem rá.
-Majd kitalálunk valami érdekeset. De ha gondolod eljárhatsz velünk koncertezni. Jól éreznéd magad. És Eleanor is mindig eljön szóval nem unatkoznál.
-Nem is tudom.
-Nem muszáj ha nem akarod.
-De igen akarom! Csak hirtelen jött a dolog- az órájára nézett.
-Lassan indulnunk kell!- mondta édesen. Kifizettük a számlát és indultunk. A visszaút pont olyan volt mint Barbival. A reptéren már vártak minket a fiúk. Harry nem volt köztük. Nem értem hogy mi baja van! A szállodában mindenki boldogan fogadott minket. Lepakoltunk és lementünk az étterembe. Pont Eric volt a színpadon. Nem hiszem el hogy neki folyton az utamban kell lennie! A Still loving it című dalát énekelte.
Éneklés közben folyton engem nézett. Még mindig szeret? A saját érdekében remélem hogy nem! Vacsora után bementem Lucy szobájába. Pont vele volt Tina Lory és Eleanor. Nagy ölelés után elmeséltem mindent hogy mi történt és Tinával is megbeszéltem mindent. Megígértük egymásnak hogy soha nem vesszük el egy más pasiját.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése