London egy kisebb részét bejártuk. Niall folyton bohóckodott éneklés közben a többiek meg azt akarták hogy énekeljek. Liam és én egy csomó karácsonyi duettet énekeltünk és olyan csodálatos volt hogy vele lehetek újra. De amikor mentünk vissza a bejáratnál esett le valami. Harry eltűnt! "Hol a fenében lehet ez a kis bolond? Na mindegy biztos nem volt kedve énekelni és visszament a szobájukba." Az előcsarnokban ittunk még egyet és visszavonultunk aludni. Liam bement fürdeni én pedig felnéztem a Facebook-ra. Kicsit már elegem volt hogy mindenki engem piszkál. 32 értesítőm volt. Az egyik felében engem szapultak a másik felében meg Louis osztotta ki őket. "Lou! Te mindig segítesz nekem! Aranyszobrot készíttetek neked!" Elképesztő hogy ilyen barátaim vannak. Lucy folyton a lelkemet ápolgatja Louis pedig mindig jókor van jó helyen. Liam egy szál alsógatyában. Amikor megláttam a szám tátva maradt. Nem akartam hinni a szememnek. "Ez Liam?"
-Corin!- zökkentett ki a bambulásból.
-I... i... igen?- ráztam meg a fejem és a szemébe néztem.
-Mit bámulsz?- nézett rám a kiskutyaszemeivel.
-Ő... te... fantasztikusan nézel ki!
-Ne most hazudozz! Jó?
-Héj az egyik számotoknak az a címe hogy "Tell me a lie" nem?
-De igen- nézett szomorúan a földre. Felálltam és a két kezem közé szorítottam az arcát.
-Liam! Most megsértődtél? Én csak vicceltem! Te olyan vagy mint a két lábon járó Photoshop!
-Komoly?- nézett rám hatalmas és csodálatos szemeivel.
-Liam! Ma nincs kedvem hazudni! Neked meg főleg! Inkább kihasználom az időt amíg nem indultok megint turnézni!
-Corin! Ha még egyszer elmegyünk te is jössz mert nélküled nem bírtam ezt a négy hónapot!- szorosan magához ölelt.
-Annyira szeretlek!- súgtam halkan a fülébe.
-Elképzelni sem tudod hogy milyen rossz volt nélküled!- elengedett és észrevettem hogy a szemeit ezalatt a pár perc alatt teljesen kisírta.
-Liam! Jól vagy? Nem fáj a szemed? Keresek szemcseppet!- elindultam az éjjeliszekrényemhez de Liam megfogta a karom és megállított.
-Igen egy kicsit fáj. De nem érdekel amíg velem vagy!- letöröltem a könnyeit és megkerestem neki a szemcseppet. Leültem az ágyra.
-Gyere!- Liam leült mellém.
-Ezt az izét hogyan kell használni?
-Akkor majd én! Feküdj az ölembe!- a fejét az ölemre hajtotta én pedig mindkét szemébe két cseppet cseppentettem.
-Kész?- kérdezte félve Liam.
-Igen! De a fejed nem fáj?
-Egy kicsit! De most ez nem fontos! És köszönöm!- megfogta a kezem és összeérintettük a homlokunkat.
-Ez természetes! Mindennél jobban szeretlek.
-Nekem pedig csak te vagy fontos!
-Feküdjünk le!- javasoltam amire Liam furcsán vigyorgott- Jaj Liam! Nem úgy!
-Jól van! Csak vicceltem!
-Ahogy én is!- kacsintottam.
-Tényleg?- nézett rám megdöbbenve.
-Igen! De erről lecsúsztál pajti!
-Akkor jó éjt!- Liam megcsókolt és lefeküdtünk de valami nem stimmelt. AZ OLVASÓLÁMPÁM!?
-Liam kérlek ne most olvass!
-De rólad van szó! Szóval akkor olvasom amikor csak akarom!- kidugta a nyelvét amire én csak egy értetlen fintorgással reagáltam.
-Rólam?
-Aha! Nézd!- és együtt olvasni kezdtük:
Corint mindenki gyűlöli!? Eric Saade a népszerű svéd popsztár barátnőjét folyamatosan rossz kritikák érik. De ami a legrosszabb hogy hamis tényeket állítanak róla. Szegény lányt még csak a karrierje elején van. De Louis Tomlinson a One Direction énekesével exkluzív interjút készítettünk az üggyel kapcsolatban.
Riporter: Louis! Te már régóta ismered Corint ugye?
Louis: Hát öt hónapja nagyjából.
Riporter: És mit szólsz hogy egy hónap sztárság után így kezelik őt?
Louis: Szerintem undorító hogy egy ilyen lányt azért bántanak mert tehetséges és gyönyörű! Facebook-on is folyton szidják! De én megígértem Corinnak hogy ott segítek neki ahol csak tudok és mindig szólok nekik hogy azért ez már több a soknál! Nem értem hogy mit ártott nekik ez a lány de megkérném őket hogy ne bántsák mert tényleg kedves. De ezt nem tudják mert nem ismerik úgy mint én!
Amikor elolvastam a cikket legszívesebben átmentem volna Louis szobájába és agyon ölelgettem volna. De már túl későn volt. Liam vagy ezerszer végigolvashatta a cikket. Én egyszer elolvastam és kidőltem. Liam vállára támasztottam a fejem és elaludtam...
-Corin Rozetta Richardson! Most azonnal felemeled azt a formás fenekedet az ágyból és takarodó a konyhába MOST AZONNAL!- a takarót lehúzta valaki a fejemről és felcsapta a villanyt.
-Neked is jó reggelt Liam!- ásítottam egy hatalmasat.
-Liam a konyhában van kisszívem! Én Niall vagyok! Niall Horan!- mutatott magára és tovább ordított.
-Jól van! Kelek már! Mr. Niall Rabszolgahajcsár Horan!- megdörzsöltem a szemem és felültem.
-Igyekezz már!
-Jó! De nem értem hogy miért vagy ilyen harapós!- egy nadrágot akartam magamra kapni de Niall megfogta a karom és elkezdett kirángatni a szobából.
-Most nem ér rá felöltözni!
-De tél van! És ha nem felejtetted volna el akkor ilyenkor szörnyen hideg van!
-Akkor a nadrág! De igyekezz!- beleléptem a nadrágba de elkezdett megint rángatni. Amíg végigrángatott a szobán és a folyosón magamra rángattam a nadrágot de csak a konyhában gomboltam be.
-Jó reggelt!- köszöntek a fiúk láthatóan frissen és üdén. Egyedül én voltam holdkóros.
-Sziasztok! Megmondanátok hogy Niall miért ilyen gyökér ma reggel?- ásítottam.
-Én megmondtam hogy ne őt küldjük Corinra! Tudjátok hogy milyen idegbajos ha nem kap reggelit!- mondta idegesen Zayn. Louis leültette Niallt az asztalhoz és letett elé egy nagy tál kaját. A konyhaasztalnál csak Niall és Harry ült. A harmadik széket Liam foglalta.
-Gyere te kis álomszuszék! Ülj le!- megfogta a kezem és leültetett. Hátulról megölelt és egy puszit adott a fejemre.
-Miért rángattatok ki ilyenkor? Tényleg mennyi az idő?- próbáltam kilátni a fejemből hogy valamit lássak az órából de nem sikerült.
-Félhét!- nézett a karórájára Louis.
-Te jó ég! Ilyenkor a normális emberek még alszanak! Mit akartok tőlem?
-Valaki készítsen már neki kávét! Csak nem álmos vagy?- nézett rám a zabagép.
-Fogd be Niall! Veled nem állok szóba!- jelentettem ki felhúzott orral.
-Ne haragudj Corin de nagyon rosszul keltem. Ez a majom beugrott az ágyamba és szabályosan kirázott belőle!- mutatott Zaynre. Liam egy bögre kávét tett elém. Gondoltam megviccelem őket. Felvettem és megszagoltam.
-Valami baj van?- nézett rám ijedten Liam. Lecsaptam a bögrét az asztalra és kirohantam mint ha hánynom kéne. A többiek utánam rohantak.
-Corin! Jól vagy?- kérdezték kórusban. Én addig halvány színű alapozót kentem az arcomra. Kimentem a fürdőből de úgy mint ha szédülnék.
-Ugye nem vagy terhes?- csapott a homlokára Liam és Zayn.
-Haha! Bevettétek! Ezt azért kaptátok mert felébresztettetek!- röhögtem a képükbe.
-Ez nagyon durva vicc volt!- kapott a szívére Liam és sóhajtott egy nagyot. Visszamentünk a konyhába és csak akkor tűnt fel hogy Harry még mindig a konyhában ült és duzzogott.
-Srácok ha nem haragszotok elrabolom Harryt! Liam?- néztem az én jóképű hercegemre.
-Persze menjetek csak! Corin!- fogta meg a karomat- Bízok benned!
-Köszönöm!- egy puszit nyomtam az arcára és kimentünk sétálni Harryvel.
-Mit akarsz?- nézett a földre szégyenlősen.
-Olyan furcsa vagy ma reggel! Mi ütött beléd?
-Semmi!
~Harry szemszöge:
Kimentünk Corinnal a konyhából és lementünk az előcsarnokba és ott leültünk a lépcsőre közben pedig beszélgettünk. Illetve csak ő beszélt én csendben válaszolgattam a kérdéseire. Nem akartam hogy megtudja hogy mi történt Loryval a konyhában. Aggodalmaskodva kérdezgetett mindenféléről és mikor válaszoltam folyton azokat a gyönyörű ajkait harapdálta. A karácsonyfa fényeiben olyan volt mint egy angyal. A szemei pedig úgy csillogtak hogy még jobban belezúgtam.
-Harry! Figyelsz?- kérdezte lágy hangján.
-Ja! Igen!
-Valami baj van?
-Hányszor mondjam hogy nincs!
-Én nem úgy látom! Kérlek mond el hogy mi a baj! Talán tudok segíteni.
-Nem tudsz!
-Miért?Mi a baj?
-Szerelem!- mondtam csendesen.
-Segítek!- megfogta a kezem és megbabonázott a mosolyával.
-Á! Túl bonyolult!
-Nem vagyok hülye!
-Hosszú!
-Időnk is van bőven!- vettem egy nagy levegőt és elkezdtem neki mesélni.
-Az a helyzet hogy már régóta tetszik nekem egy lány. De most van barátja és teljesen magába bolondított a mosolyával- szerencsére nem vette a lapot.
-Értem! Akkor segítek jó?- bevallom neki és lesz ami lesz!
-Igazából...
-Hát itt vagytok!- lépett közbe Liam.
-Szia!- mondta Corin és a nyakába ugrott. Amikor láttam hogy tényleg szeretik egymást a szívem majdnem megszakadt a fájdalomtól. Corin elment Liammel. Egyedül maradtam és csak arra a csodálatos lányra tudtam gondolni.
~Vissza Corinhoz:
Sajnáltam hogy ott kellett hagynom Harryt de nem tehettem mást mert ha Liamnek ellent mondok akkor a végén még azt hiszi hogy rosszban sántikálunk. De még mindig nem értettem hogy miért kellett felébreszteni ilyenkor. Már 8 óra volt amikor a srácokkal leültünk reggelizni. Niall már megint evett. Nem hiszem el! Hogy tud ennyit enni? Én nem kértem semmit csak egy forrócsokit amin a fiúk fel voltak háborodva. Kivéve Harry mert ő ott sem volt.
-Hol van Harry?- kérdezte Louis.
-Haha! Biztos Corin megint megbántotta!- röhögött Niall. Nem bírtam tovább! Felálltam rácsaptam egy hatalmasat az asztalra és elmentem. Liam utánam jött és a karácsonyfánál megállított.
-Mi a baj?- ölelt át.
-Nem láttad? Niall olyan bunkó velem! És miért mindig én vagyok a hibás? Nem elég hogy a média csak velem tud foglalkozni de még őt is el kell viselnem!? Örülök hogy itt vagytok de jobb lenne... jobb lenne...
-Ha?
-Nem érdekes!- otthagytam és bementem a törzshelyemre. Természetesen az 5. emelet konyhája. Harry is ott volt. Leültem hozzá és szó nélkül néztük a hóesést.
-Olyan szép lenne ez a nap ha nem kéne Niall miatt ideg bajoskodnom!
-Láttam a lelátón hogy mi volt. Ne törődj vele. Ma ilyen napja van- Harry szemébe néztem és lem tudtam leolvasni az arcáról hogy mire gondol de hosszú percekig néztük egymást. De olyan édesen mosolygott hogy meglágyult a szívem és elfelejtettem mindent aki eddig fontos volt nekem.
Egy idő után Harry mosolyától annyira meghatódtam hogy könnyek szöktem a szemembe. Harry közelebb jött hozzám a székkel és letörölte a könnyeimet. Annyira elbűvölt a mosolya hogy hirtelen átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Minden elhomályosodott és csak Harry és én voltunk senki más. 10 perc múlva lecuppantam róla és csak akkor esett le mi történt.
-Sa-sa... sajnálom!- a számra tettem három ujjvégemet és a csók ott lüktetett a számon. Kirohantam a konyhából és végigfutottam a szállodán. Egyenesen ki az utcára. Sírva ültem a lépcsőn és Louis kijött mert gondolom látta hogy már megint baj van.
-Mi a baj? Niall miatt nem kell...
-Most nem róla van szó! Louis! Tudod mi történt az előbb?
-Mond el kérlek!
-É-én... m-meg... meg... mag csókoltam...
-Kit?
-Harryt!- Louis arca elkomolyodott. El tudom képzelni hogy most mit gondol rólam- Mi a baj velem? Liambe vagyok belezúgva! Akkor miért csalom meg ilyen könnyen? Először Eric most meg Harry. Conort nem is említve! Talán már nem...
-Corin! Ne mondj ilyet! Láttam hogy mit műveltetek amikor újra találkoztatok! Mindenki arról beszélt egész éjszaka. De Liam nem volt velünk mert azt akartuk hogy együtt lehessetek. Harry már akkor is furcsa volt amikor elkezdtük emlegetni a dalodat.
-Tényleg! El is felejtettem. Köszi!- átöleltem.
-Nincs mit! Ez természetes. De menjünk mert Liam kiakad ha nem megyünk vissza.
-Rendben! Mehetünk!
-Corin!- zökkentett ki a bambulásból.
-I... i... igen?- ráztam meg a fejem és a szemébe néztem.
-Mit bámulsz?- nézett rám a kiskutyaszemeivel.
-Ő... te... fantasztikusan nézel ki!
-Ne most hazudozz! Jó?
-Héj az egyik számotoknak az a címe hogy "Tell me a lie" nem?
-De igen- nézett szomorúan a földre. Felálltam és a két kezem közé szorítottam az arcát.
-Liam! Most megsértődtél? Én csak vicceltem! Te olyan vagy mint a két lábon járó Photoshop!
-Komoly?- nézett rám hatalmas és csodálatos szemeivel.
-Liam! Ma nincs kedvem hazudni! Neked meg főleg! Inkább kihasználom az időt amíg nem indultok megint turnézni!
-Corin! Ha még egyszer elmegyünk te is jössz mert nélküled nem bírtam ezt a négy hónapot!- szorosan magához ölelt.
-Annyira szeretlek!- súgtam halkan a fülébe.
-Elképzelni sem tudod hogy milyen rossz volt nélküled!- elengedett és észrevettem hogy a szemeit ezalatt a pár perc alatt teljesen kisírta.
-Liam! Jól vagy? Nem fáj a szemed? Keresek szemcseppet!- elindultam az éjjeliszekrényemhez de Liam megfogta a karom és megállított.
-Igen egy kicsit fáj. De nem érdekel amíg velem vagy!- letöröltem a könnyeit és megkerestem neki a szemcseppet. Leültem az ágyra.
-Gyere!- Liam leült mellém.
-Ezt az izét hogyan kell használni?
-Akkor majd én! Feküdj az ölembe!- a fejét az ölemre hajtotta én pedig mindkét szemébe két cseppet cseppentettem.
-Kész?- kérdezte félve Liam.
-Igen! De a fejed nem fáj?
-Egy kicsit! De most ez nem fontos! És köszönöm!- megfogta a kezem és összeérintettük a homlokunkat.
-Ez természetes! Mindennél jobban szeretlek.
-Nekem pedig csak te vagy fontos!
-Feküdjünk le!- javasoltam amire Liam furcsán vigyorgott- Jaj Liam! Nem úgy!
-Jól van! Csak vicceltem!
-Ahogy én is!- kacsintottam.
-Tényleg?- nézett rám megdöbbenve.
-Igen! De erről lecsúsztál pajti!
-Akkor jó éjt!- Liam megcsókolt és lefeküdtünk de valami nem stimmelt. AZ OLVASÓLÁMPÁM!?
-Liam kérlek ne most olvass!
-De rólad van szó! Szóval akkor olvasom amikor csak akarom!- kidugta a nyelvét amire én csak egy értetlen fintorgással reagáltam.
-Rólam?
-Aha! Nézd!- és együtt olvasni kezdtük:
Corint mindenki gyűlöli!? Eric Saade a népszerű svéd popsztár barátnőjét folyamatosan rossz kritikák érik. De ami a legrosszabb hogy hamis tényeket állítanak róla. Szegény lányt még csak a karrierje elején van. De Louis Tomlinson a One Direction énekesével exkluzív interjút készítettünk az üggyel kapcsolatban.
Riporter: Louis! Te már régóta ismered Corint ugye?
Louis: Hát öt hónapja nagyjából.
Riporter: És mit szólsz hogy egy hónap sztárság után így kezelik őt?
Louis: Szerintem undorító hogy egy ilyen lányt azért bántanak mert tehetséges és gyönyörű! Facebook-on is folyton szidják! De én megígértem Corinnak hogy ott segítek neki ahol csak tudok és mindig szólok nekik hogy azért ez már több a soknál! Nem értem hogy mit ártott nekik ez a lány de megkérném őket hogy ne bántsák mert tényleg kedves. De ezt nem tudják mert nem ismerik úgy mint én!
Amikor elolvastam a cikket legszívesebben átmentem volna Louis szobájába és agyon ölelgettem volna. De már túl későn volt. Liam vagy ezerszer végigolvashatta a cikket. Én egyszer elolvastam és kidőltem. Liam vállára támasztottam a fejem és elaludtam...
-Corin Rozetta Richardson! Most azonnal felemeled azt a formás fenekedet az ágyból és takarodó a konyhába MOST AZONNAL!- a takarót lehúzta valaki a fejemről és felcsapta a villanyt.
-Neked is jó reggelt Liam!- ásítottam egy hatalmasat.
-Liam a konyhában van kisszívem! Én Niall vagyok! Niall Horan!- mutatott magára és tovább ordított.
-Jól van! Kelek már! Mr. Niall Rabszolgahajcsár Horan!- megdörzsöltem a szemem és felültem.
-Igyekezz már!
-Jó! De nem értem hogy miért vagy ilyen harapós!- egy nadrágot akartam magamra kapni de Niall megfogta a karom és elkezdett kirángatni a szobából.
-Most nem ér rá felöltözni!
-De tél van! És ha nem felejtetted volna el akkor ilyenkor szörnyen hideg van!
-Akkor a nadrág! De igyekezz!- beleléptem a nadrágba de elkezdett megint rángatni. Amíg végigrángatott a szobán és a folyosón magamra rángattam a nadrágot de csak a konyhában gomboltam be.
-Jó reggelt!- köszöntek a fiúk láthatóan frissen és üdén. Egyedül én voltam holdkóros.
-Sziasztok! Megmondanátok hogy Niall miért ilyen gyökér ma reggel?- ásítottam.
-Én megmondtam hogy ne őt küldjük Corinra! Tudjátok hogy milyen idegbajos ha nem kap reggelit!- mondta idegesen Zayn. Louis leültette Niallt az asztalhoz és letett elé egy nagy tál kaját. A konyhaasztalnál csak Niall és Harry ült. A harmadik széket Liam foglalta.
-Gyere te kis álomszuszék! Ülj le!- megfogta a kezem és leültetett. Hátulról megölelt és egy puszit adott a fejemre.
-Miért rángattatok ki ilyenkor? Tényleg mennyi az idő?- próbáltam kilátni a fejemből hogy valamit lássak az órából de nem sikerült.
-Félhét!- nézett a karórájára Louis.
-Te jó ég! Ilyenkor a normális emberek még alszanak! Mit akartok tőlem?
-Valaki készítsen már neki kávét! Csak nem álmos vagy?- nézett rám a zabagép.
-Fogd be Niall! Veled nem állok szóba!- jelentettem ki felhúzott orral.
-Ne haragudj Corin de nagyon rosszul keltem. Ez a majom beugrott az ágyamba és szabályosan kirázott belőle!- mutatott Zaynre. Liam egy bögre kávét tett elém. Gondoltam megviccelem őket. Felvettem és megszagoltam.
-Valami baj van?- nézett rám ijedten Liam. Lecsaptam a bögrét az asztalra és kirohantam mint ha hánynom kéne. A többiek utánam rohantak.
-Corin! Jól vagy?- kérdezték kórusban. Én addig halvány színű alapozót kentem az arcomra. Kimentem a fürdőből de úgy mint ha szédülnék.
-Ugye nem vagy terhes?- csapott a homlokára Liam és Zayn.
-Haha! Bevettétek! Ezt azért kaptátok mert felébresztettetek!- röhögtem a képükbe.
-Ez nagyon durva vicc volt!- kapott a szívére Liam és sóhajtott egy nagyot. Visszamentünk a konyhába és csak akkor tűnt fel hogy Harry még mindig a konyhában ült és duzzogott.
-Srácok ha nem haragszotok elrabolom Harryt! Liam?- néztem az én jóképű hercegemre.
-Persze menjetek csak! Corin!- fogta meg a karomat- Bízok benned!
-Köszönöm!- egy puszit nyomtam az arcára és kimentünk sétálni Harryvel.
-Mit akarsz?- nézett a földre szégyenlősen.
-Olyan furcsa vagy ma reggel! Mi ütött beléd?
-Semmi!
~Harry szemszöge:
Kimentünk Corinnal a konyhából és lementünk az előcsarnokba és ott leültünk a lépcsőre közben pedig beszélgettünk. Illetve csak ő beszélt én csendben válaszolgattam a kérdéseire. Nem akartam hogy megtudja hogy mi történt Loryval a konyhában. Aggodalmaskodva kérdezgetett mindenféléről és mikor válaszoltam folyton azokat a gyönyörű ajkait harapdálta. A karácsonyfa fényeiben olyan volt mint egy angyal. A szemei pedig úgy csillogtak hogy még jobban belezúgtam.
-Harry! Figyelsz?- kérdezte lágy hangján.
-Ja! Igen!
-Valami baj van?
-Hányszor mondjam hogy nincs!
-Én nem úgy látom! Kérlek mond el hogy mi a baj! Talán tudok segíteni.
-Nem tudsz!
-Miért?Mi a baj?
-Szerelem!- mondtam csendesen.
-Segítek!- megfogta a kezem és megbabonázott a mosolyával.
-Á! Túl bonyolult!
-Nem vagyok hülye!
-Hosszú!
-Időnk is van bőven!- vettem egy nagy levegőt és elkezdtem neki mesélni.
-Az a helyzet hogy már régóta tetszik nekem egy lány. De most van barátja és teljesen magába bolondított a mosolyával- szerencsére nem vette a lapot.
-Értem! Akkor segítek jó?- bevallom neki és lesz ami lesz!
-Igazából...
-Hát itt vagytok!- lépett közbe Liam.
-Szia!- mondta Corin és a nyakába ugrott. Amikor láttam hogy tényleg szeretik egymást a szívem majdnem megszakadt a fájdalomtól. Corin elment Liammel. Egyedül maradtam és csak arra a csodálatos lányra tudtam gondolni.
~Vissza Corinhoz:
Sajnáltam hogy ott kellett hagynom Harryt de nem tehettem mást mert ha Liamnek ellent mondok akkor a végén még azt hiszi hogy rosszban sántikálunk. De még mindig nem értettem hogy miért kellett felébreszteni ilyenkor. Már 8 óra volt amikor a srácokkal leültünk reggelizni. Niall már megint evett. Nem hiszem el! Hogy tud ennyit enni? Én nem kértem semmit csak egy forrócsokit amin a fiúk fel voltak háborodva. Kivéve Harry mert ő ott sem volt.
-Hol van Harry?- kérdezte Louis.
-Haha! Biztos Corin megint megbántotta!- röhögött Niall. Nem bírtam tovább! Felálltam rácsaptam egy hatalmasat az asztalra és elmentem. Liam utánam jött és a karácsonyfánál megállított.
-Mi a baj?- ölelt át.
-Nem láttad? Niall olyan bunkó velem! És miért mindig én vagyok a hibás? Nem elég hogy a média csak velem tud foglalkozni de még őt is el kell viselnem!? Örülök hogy itt vagytok de jobb lenne... jobb lenne...
-Ha?
-Nem érdekes!- otthagytam és bementem a törzshelyemre. Természetesen az 5. emelet konyhája. Harry is ott volt. Leültem hozzá és szó nélkül néztük a hóesést.
-Olyan szép lenne ez a nap ha nem kéne Niall miatt ideg bajoskodnom!
-Láttam a lelátón hogy mi volt. Ne törődj vele. Ma ilyen napja van- Harry szemébe néztem és lem tudtam leolvasni az arcáról hogy mire gondol de hosszú percekig néztük egymást. De olyan édesen mosolygott hogy meglágyult a szívem és elfelejtettem mindent aki eddig fontos volt nekem.
Egy idő után Harry mosolyától annyira meghatódtam hogy könnyek szöktem a szemembe. Harry közelebb jött hozzám a székkel és letörölte a könnyeimet. Annyira elbűvölt a mosolya hogy hirtelen átkaroltam a nyakát és megcsókoltam. Minden elhomályosodott és csak Harry és én voltunk senki más. 10 perc múlva lecuppantam róla és csak akkor esett le mi történt.
-Sa-sa... sajnálom!- a számra tettem három ujjvégemet és a csók ott lüktetett a számon. Kirohantam a konyhából és végigfutottam a szállodán. Egyenesen ki az utcára. Sírva ültem a lépcsőn és Louis kijött mert gondolom látta hogy már megint baj van.
-Mi a baj? Niall miatt nem kell...
-Most nem róla van szó! Louis! Tudod mi történt az előbb?
-Mond el kérlek!
-É-én... m-meg... meg... mag csókoltam...
-Kit?
-Harryt!- Louis arca elkomolyodott. El tudom képzelni hogy most mit gondol rólam- Mi a baj velem? Liambe vagyok belezúgva! Akkor miért csalom meg ilyen könnyen? Először Eric most meg Harry. Conort nem is említve! Talán már nem...
-Corin! Ne mondj ilyet! Láttam hogy mit műveltetek amikor újra találkoztatok! Mindenki arról beszélt egész éjszaka. De Liam nem volt velünk mert azt akartuk hogy együtt lehessetek. Harry már akkor is furcsa volt amikor elkezdtük emlegetni a dalodat.
-Tényleg! El is felejtettem. Köszi!- átöleltem.
-Nincs mit! Ez természetes. De menjünk mert Liam kiakad ha nem megyünk vissza.
-Rendben! Mehetünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése