-Bocs Lucy de én vele nem maradok egy szobában!
-De Corin...- nem akartam végighallgatni így kirohantam a folyosóra. A sok járkálás a magassarkú csizmámban eléggé megterhelte a lábam. Lehajoltam hogy megnézzem lett e seb a lábamon. Egy elég durva seb keletkezett a sarkam felett. Gondoltam lemegyek a szálloda pincéjébe mert ott szoktam tárolni az ilyen dolgaimat. Lassan fájdalmas léptekkel haladtam le a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és ott is egy lépcső állt az utamba. Mikor el akartam indulni lefelé az ajtó becsapódott és közben egy nagyot lökött rajtam. Még szerencse hogy csak 5 lépcsőfok volt. Így nem estem olyan nagyot. A földön hevertem amikor nagy csörömpölést hallottam. Az első gondolatom az volt hogy "Nem én voltam!!!" De rájöttem hogy nem én voltam. A zaj irányába néztem.
-Te hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?- nevetett Lory.
-Lory! Te meg mit keresel itt? Nem láttalak amikor jöttem.
-Jó a lift te igenokos! Na gyere te balfék segítek!- megfogta a kezem és felsegített.
-Köszi!
-Nincs mit!- felment a lépcsőn és megfogta a kilincset. Elfordította de utána elkezdte rángatni.
-Mi a baj?
-Nem nyílik!- abban a pillanatban megfagyott bennem a vér.
-Az nem lehet!- felrohantam a lépcsőn nem törődve a vérző sebbel a lábamon.
Elkezdtem rángatni. Rángattam úgy jó 15 percet de semmi. A végkimerülés elkerülése végett feladtam. Lementem a lépcsőn és leültem egy székre. A pince nem olyan szokásos poros és büdös pince volt. Tiszta és rend uralkodott mindenfelé. Lory is feladta és leült mellém.
-Beragadt!- mondta halkan.
-Szerintem simán csak bezáródott.
-És azt hogyan? Magyarázd el okostojás!
-Ez egy elég régi ajtó. És általában az ilyen ajtók könnyen bezáródnak egy erősebb csapódástól.
-És ha ezt tudod miért csaptad be az ajtót?
-Kezdjük ott hogy nem én csaptam be hanem magától csukódott be az ajtó!
-Miért nem vigyáztál!?
-A franc nem gondolta volna hogy ez lesz! És amúgy is miért engem hibáztatsz?
-Miért? Talán miattam vagyunk bezárva a pincébe?
-Nem! De vitatkozás helyett inkább ki kéne szabadulnunk innét!
-Igazad van!
-Jé! Te egyetértesz velem? Ezt is megértük.
-Haha!
-Te Lory! Van egy jó ötletem! Kiabáljunk hangosan!
-Oh! Igen Corin remek ötlet! Gratulálok! De mégis ki a fene járkál errefelé ilyen későn?
-Egy próbát akkor is megér!- Lory csak bólogatott. Úgy éreztem hogy csak én próbálok kiutat keresni. Összeráncoltam a homlokom és sóhajtottam egyet. Mély levegőt vettem és egy hatalmasat ordítottam hogy "Segítség" Lory annyira megijedt hogy a polcról lelökött egy üvegpoharat ami apró darabokban végezte a földön.
-Te normális vagy!?- kiabált velem Lory.
-Én legalább próbálok kijutni!
-De ne ordibálva mint valami eszelős!
-Legalább a lámpa világít!- és abban a pillanatban sötét lett.
-Gratulálok nagyokos! Miért nem tudod soha befogni a szád!?
-Remek! Ennél jobb már nem is lehetne! Esetleg akkor ha te nem lennél itt!
-Ezzel célzol valamire?- nagyon sötét volt és nem akartam hogy nekem jöjjön a nagy szám miatt. Hirtelen valami világítani kezdett. A fény irányába néztem és Lory az arca alá tartott egy elemlámpát. Annyira megijedtem hogy felrohantam a lépcsőn elkezdtem dörömbölni az ajtón és kiabáltam hogy "Mentsetek ki!" meg ilyenek. Lory hangos nevetésben tört ki. Én nem tartottam olyan poénosnak!
-Min nevetsz?- kérdeztem sértődötten.
-Azon hogy milyen hülye vagy!- vissza lementem leültem egy székre és sóhajtottam egyet.
-Most mi lesz?
-Aludjunk egyet és majd meglátjuk! Valaki csak jön!
-Jó!
-De miért is jöttél a pincébe?
-Ja igaz! A sarkam miatt! A cipőm feltörte.
-Had nézzem!- lehúztam a csizmát és Lory vizsgálgatni kezdte. A seb enyhén vérzett de az egész sarkamat elborította a vér. Loryval megbeszéltük hogy egyenlőre csak bekötözzük és utána elmegyünk aludni holnap pedig kiszabadulunk. Szerencsére volt három ágy ami a tűz miatt kissé megviselt volt de nem olyan durván. Lefeküdtünk és Lory aludt is. Én nem tudtam. Folyton azon járt az eszem hogy Liam hol lehet és mit csinálhat. "Vajon gondol rám?" Sajnos ismét ezzel a mondattal aludtam el. Másnap reggel kisírt szemekkel ébredtem. Lory már fent volt és kiutat keresett. Akimor eszembe jutott valami.
-Lory!
-Igen?
-Tudom hogy juthatnánk ki!
-Hogyan?
-Elfelejtettem hogy van egy dobozom amiben egy kulcscsomót tartok. A szálloda összes ajtójához van kulcsom!
-De nem cserélték le az ajtókat?
-A pincének ezt a részét nem érte a tűz így nem kellett lecserélni.
-Akkor hajrá!- keresni kezdtünk. Mindent átnéztünk de sehol sem volt. Feladtuk és leültünk a szokásos helyre. A fejemet a falnak támasztottam és minden reményemet elveszítve sóhajtottam. De furcsa dolgot vettem észre. Egy rózsaszín és fehér kockás dobozt. Felálltam és levettem a polcról. Lassan levettem a tetejét.
-Vigyázz egér!- ordított Lory. Én pedig sikítva elejtettem a dobozt. Lory ismét hülyét csinált belőlem. "Mégis mit élvez azon hogy megkeseríti az életem?" A dobozban volt a kulcs. Felvettem a földről és kötéssel a lábamon felmásztam a lépcsőn. Óvatosan betettem a kulcsot a zárba.
Elsőre sikerült a sok kulcs közül. Az ajtó kinyílt és a lépcső folyosóját pillantottam meg. Végre kimehettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése