~Cameron szemszöge:
Felébredtem és láttam hogy Corin még alszik. Csak figyeltem és valami furcsa érzés keletkezett bennem. Olyan mint amikor egyszerre ideges és boldog az ember. Lehet hogy szerelem? Nem biztos! De honnan is tudhatnám? Ilyet még nem éreztem soha! Mindig lefoglalnak a forgatások és a fotózások. Szinte alig van időm a magánéletemre. A gyomrom összeszorult. Tudom hogy nem engem szeret de akkor is! Meg szeretném védeni őt! Azt akarom hogy szüksége legyen rám! Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Kimentem és a nappali közepén volt. Felvettem.
-Igen? Itt Cameron!
-Szia! Én Dakota vagyok!
-Rég hallottam felőled! Mi van veled?
-Semmi érdekes! De igazából azért hívtalak mert értesítettek minket hogy a mai forgatás elmarad.
-Nincs kedved átjönni? Be szeretnék mutatni valakit!
-Most nem tudok átmenni de délben gyertek le a falatozóba. Tudod ahol azok a helyes lila étlapok vannak!
-Rendben! Figyelj! Valami furcsa dolog történik velem!
-Mi?
-Lehet hogy szerelmes vagyok!
-És ki a szerencsés lány? Ugye lány? Mondd hogy lány!
-Igen! Lány! A forgatás előtti partin ismertem meg és most lehet hogy szeretem őt!
-Az jó! Nekem most mennem kell! Szia!
-Szia!- köszöntem el és letettem. Visszamentem a szobámba és láttam hogy Corin már ébren van.
~Corin szemszöge:
Felébredtem és próbáltam helyretenni a dolgokat a fejemben. Furcsán éreztem magam. Ami este történt az fantasztikus volt. Érzem hogy Cameron más mint a többi fiú. Egy hatalmas ablak szerű ajtó volt a szoba túloldalán. Felkeltem felvettem egy pólót és odaléptem. Kinyitottam az ajtót és kiléptem az erkélyre. Az erkély egy kikötőre nézett.
Csak néztem a tájat és megcsapott a tenger illata. A sós párás levegő kicsit kitisztította a szaglórendszeremet. Szellő simította meg az arcom és vele együtt egy lágy érintést éreztem a hátamon. Cameron volt az. Átölelt és együtt gyönyörködtünk a tájban.
-Jó reggelt!- köszönt halkan miközben a fejemre nyomott egy puszit.
-Szia!- köszöntem vissza- Kanada tényleg ilyen varázslatos?
-És még nem láttad a kedvenc helyeimet!
-Hát olyan is van?
-Igen! Délben elviszlek egy helyre ami biztos tetszene! Csak annyit mondok hogy lila az étlapjuk!
-Akkor nem Starbucks!
-Nem!
-Indulnunk kéne nem?
-Nem mert ma nem lesz forgatás. Nemrég szólt Dakota.
-Az ki?
-Majd megismered. Bírni fogod. Kedves lány!
-Rendben! Már alig várom.
Néztük a kikötőt és eszembe jutott valami. Nyáron nem is voltam vízben! Igaz hogy már tombol az ősz de igazán elmehetnénk csak egy kicsit.
-Elmegyünk a kikötőbe?- kérdeztem miközben próbáltam kiskutya fejet vágni.
-Menjünk!
-Szupi!- ugrottam ki a karjaiból. Beugrottunk a szállodába néhány ruháért és már mentünk is.
A mólón sétálgattunk és élveztük hogy kivételesen süt a nap. Még az ég is kitisztult ami ilyenkor ritka Kanadában. Cameron közelebb jött hozzám és megfogta a kezem. Egymás szemébe néztünk és valahogy furcsa érzés lett rajtam úrrá. A lábam remegni kezdett. Úgy nézett rám mint még soha senki. Egy hónapja még nem így nézett. Megváltozott. A móló végére értünk és levettem a cipőmet.
-Te meg mit művelsz?- kérdezte miközben leültem és a lábamat belemártottam a vízbe.
-Nem látod? Gyere te is!
-Én kihagynám!- nevetett és törökülésben leült mellém.
-Olyan szép az idő! Nem?
-Hát igen! Haha! Nézd az a felhő pont olyan mint egy hajó!- mutatott egy felhőre és oda néztem. Tényleg olyan volt.
-Nézd! Az meg olyan mint... mint... mint egy felhő!- nevettem. Ő is nevetett velem együtt.
-Örülök hogy itt vagy!- nézett a szemembe.
-Rég éreztem magam ilyen jól! Azóta nem volt ilyen jó kedvem amióta... amióta...- mondtam de elakadt a szavam és könnyek szöktek a szemembe.
-A szakítás óta- mondta borús arccal. Letörölte a könnyeimet és szorosan átölelt- Ha kívánhatnál valamit akkor mi lenne az?
-Hogy újra boldog lehessek! Olyan jó lenne megint...
-Megint mit? Vele lenni?
-Nem azt mondtam! Rajta már túl vagyok! Ne érts félre! Csak már unom hogy folyton sírok. Szeretnék valakit aki elfeledteti velem hogy mi a bajom! És ha lenne egy ilyen srác akkor én szó nélkül...- hadartam de Cameron megcsókolt.
-Én itt vagyok!- súgta a fülembe és visszacsókoltam.
~Dakota szemszöge:
készülődtem az ebédre és kicsit izgatott voltam. A hajvasalót bedugtam a konnektorba és egy kis zenét kapcsoltam.
Feldobtam egy kis alapozót szemcerkával kihúztam a szemem és a szempillaspirált sem hagytam ki. Megnéztem hogy a hajvasaló bemelegedett-e. Szerencsére tökéletes volt. Néhányszor végighúztam a hajamon és egy kis táskába sminket pénzt telefont és személyit pakoltam. Elindultam a falatozó felé és láttam hogy Cameron egy lánnyal sétálgat kézen fogva. Ettől kicsit rosszul éreztem magam mert már régóta tetszik és nem engedhetem hogy egy ilyen csaj mint az elvegye tőlem.
~Corin szemszöge:
Cameron és én elindultunk az étterembe kézen fogva. Már egy darabig sétáltunk amikor egy szőke hajú lány jött velünk szembe.
Cam fogta magát és megölelte.
-Szia nagy lány! Rég láttalak!- üdvözölte.
-Szia Cam! Jól vagy?- kérdezte a lány kedvesen.
-Jól köszi! Had mutassak be valakit! Corin! Ő Dakota egy régi barátom.
-Szia! Corin Richardson!- nyújtottam kezet az ismeretlen lánynak.
-Dakota Fanning! Örülök hogy megismerhettelek!- rázta meg a kezem.
-Szint úgy!- mosolyogtam.
-Gyertek már! Elég a várakozásból! Igyunk valamit!- lépett be Cameron az ajtón.
-Lehet vele vitatkozni?- kérdeztem Dakotától.
-Nem hinném!- nevetett és bementünk. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk- Hogy halad a forgatás?
-Egész jól. Az elmúlt hónapban elég sok jelenetet sikerült felvenni- mondta Cameron.
-Igen! Mivel könnyen betanultuk a dalokat és a rendező normálisan elmagyarázta hogy hova kell állnunk- folytattam.
-Igen! Ez fontos! Mi mondjuk a kaszkadőrök miatt időztünk- mondta Dakota.
-Tényleg! Ti hol ismertétek meg egymást?- kérdeztem.
-A New moon forgatásán ismerkedtünk össze. Dakota a húgomat játszotta. És azóta barátok vagyunk!- miközben Cam végigmondta addig Dakota az ablakból nézte az utcát láthatóan borús tekintettel. Nem hoztam szóba mert hátha valami olyan amiről nem akar beszélni. Meghozták a kaját és enni kezdtünk.
-Kanada hogy tetszik?- kérdezte Dakota.
-Szép! Nekem legalább is tetszik!- válaszoltam.
Ebéd után kicsit még sétálgattunk volna de Dakota azt mondta hogy neki még van egy kis dolga így kettesben maradtunk ismét. A szálloda kertjébe mentünk ahol megszálltam. Tele volt virágokkal meg mindenféle növénnyel.
Kicsit leültünk egy padra. A vállára tettem a fejem és onnan néztük az eget.
-Lehet hogy tévedek de szeretlek!- mondta Cameron.
-Azt hiszem én is!- jelentettem ki. Felemeltem a fejem és megcsókolt. Kézen fogva a kis tó feletti hídra mentünk és a korlátnak támaszkodva beszélgettünk.
-Sosem hittem volna hogy valaha ilyet érzek majd egy lány iránt!
-Miért? Csak nem meleg vagy?
-Nem dehogy! Csak engem lefoglal a munka és nincs időm a magánéletre.
-Munkamániás!- gúnyolódtam és megcsókolt.
-Munkamániás imádó!- mondta két csók között. Hátulról átkarolt és a vizet néztük. Végre boldog voltam. Hihetetlenül boldog.
~Zayn szemszöge:
Már egy hónapja turnén vagyunk és amióta Harry találkozott azzal a csajjal már nem is érdekli Corin. Nem beszél róla de szerintem gondol rá. Féltem őt! Minden este kiül a teraszra és a csillagokat nézi. Csak tudnám hogy mire gondol ilyenkor! Este koncert után kiült én pedig kimentem hozzá.
-Jól vagy haver?- támaszkodtam én is a korlátnak.
-Jól!- válaszolta vállat vonva.
-Nem ízlik a szabad élet?
-De... jó! Csak most nem akarok több lányt az életembe!
-Szóval ezért nem látok a szobád közelében tangát.
-Valahogy nincs kedvem hozzá! Anett egy olyan lány volt mint Corin. Segített túl lenni ezen az időszakon és most a gondolataimba merülök.
-Kezdesz aggasztani! Te nem ilyen vagy!
-Had döntsem el hogy milyen vagyok kérlek! Megengeded? Köszönöm!- mondta duzzogva és elviharzott az ágyba. A holdra néztem és Tina hátulról átölelt.
-Valami baj van?- kérdezte aggódva.
-Féltem Harry-t!
-Hát akkor most még jobban féltheted!
-Miért?- a telefonjáról nézte a Facebook-ját és pont ott volt hogy "Corin már nem egyedülálló hanem kapcsolatban van" Ez ledöbbentett.
Felébredtem és láttam hogy Corin még alszik. Csak figyeltem és valami furcsa érzés keletkezett bennem. Olyan mint amikor egyszerre ideges és boldog az ember. Lehet hogy szerelem? Nem biztos! De honnan is tudhatnám? Ilyet még nem éreztem soha! Mindig lefoglalnak a forgatások és a fotózások. Szinte alig van időm a magánéletemre. A gyomrom összeszorult. Tudom hogy nem engem szeret de akkor is! Meg szeretném védeni őt! Azt akarom hogy szüksége legyen rám! Hirtelen a telefonom csörgésére lettem figyelmes. Kimentem és a nappali közepén volt. Felvettem.
-Igen? Itt Cameron!
-Szia! Én Dakota vagyok!
-Rég hallottam felőled! Mi van veled?
-Semmi érdekes! De igazából azért hívtalak mert értesítettek minket hogy a mai forgatás elmarad.
-Nincs kedved átjönni? Be szeretnék mutatni valakit!
-Most nem tudok átmenni de délben gyertek le a falatozóba. Tudod ahol azok a helyes lila étlapok vannak!
-Rendben! Figyelj! Valami furcsa dolog történik velem!
-Mi?
-Lehet hogy szerelmes vagyok!
-És ki a szerencsés lány? Ugye lány? Mondd hogy lány!
-Igen! Lány! A forgatás előtti partin ismertem meg és most lehet hogy szeretem őt!
-Az jó! Nekem most mennem kell! Szia!
-Szia!- köszöntem el és letettem. Visszamentem a szobámba és láttam hogy Corin már ébren van.
~Corin szemszöge:
Felébredtem és próbáltam helyretenni a dolgokat a fejemben. Furcsán éreztem magam. Ami este történt az fantasztikus volt. Érzem hogy Cameron más mint a többi fiú. Egy hatalmas ablak szerű ajtó volt a szoba túloldalán. Felkeltem felvettem egy pólót és odaléptem. Kinyitottam az ajtót és kiléptem az erkélyre. Az erkély egy kikötőre nézett.
Csak néztem a tájat és megcsapott a tenger illata. A sós párás levegő kicsit kitisztította a szaglórendszeremet. Szellő simította meg az arcom és vele együtt egy lágy érintést éreztem a hátamon. Cameron volt az. Átölelt és együtt gyönyörködtünk a tájban.
-Jó reggelt!- köszönt halkan miközben a fejemre nyomott egy puszit.
-Szia!- köszöntem vissza- Kanada tényleg ilyen varázslatos?
-És még nem láttad a kedvenc helyeimet!
-Hát olyan is van?
-Igen! Délben elviszlek egy helyre ami biztos tetszene! Csak annyit mondok hogy lila az étlapjuk!
-Akkor nem Starbucks!
-Nem!
-Indulnunk kéne nem?
-Nem mert ma nem lesz forgatás. Nemrég szólt Dakota.
-Az ki?
-Majd megismered. Bírni fogod. Kedves lány!
-Rendben! Már alig várom.
Néztük a kikötőt és eszembe jutott valami. Nyáron nem is voltam vízben! Igaz hogy már tombol az ősz de igazán elmehetnénk csak egy kicsit.
-Elmegyünk a kikötőbe?- kérdeztem miközben próbáltam kiskutya fejet vágni.
-Menjünk!
-Szupi!- ugrottam ki a karjaiból. Beugrottunk a szállodába néhány ruháért és már mentünk is.
A mólón sétálgattunk és élveztük hogy kivételesen süt a nap. Még az ég is kitisztult ami ilyenkor ritka Kanadában. Cameron közelebb jött hozzám és megfogta a kezem. Egymás szemébe néztünk és valahogy furcsa érzés lett rajtam úrrá. A lábam remegni kezdett. Úgy nézett rám mint még soha senki. Egy hónapja még nem így nézett. Megváltozott. A móló végére értünk és levettem a cipőmet.
-Te meg mit művelsz?- kérdezte miközben leültem és a lábamat belemártottam a vízbe.
-Nem látod? Gyere te is!
-Én kihagynám!- nevetett és törökülésben leült mellém.
-Olyan szép az idő! Nem?
-Hát igen! Haha! Nézd az a felhő pont olyan mint egy hajó!- mutatott egy felhőre és oda néztem. Tényleg olyan volt.
-Nézd! Az meg olyan mint... mint... mint egy felhő!- nevettem. Ő is nevetett velem együtt.
-Örülök hogy itt vagy!- nézett a szemembe.
-Rég éreztem magam ilyen jól! Azóta nem volt ilyen jó kedvem amióta... amióta...- mondtam de elakadt a szavam és könnyek szöktek a szemembe.
-A szakítás óta- mondta borús arccal. Letörölte a könnyeimet és szorosan átölelt- Ha kívánhatnál valamit akkor mi lenne az?
-Hogy újra boldog lehessek! Olyan jó lenne megint...
-Megint mit? Vele lenni?
-Nem azt mondtam! Rajta már túl vagyok! Ne érts félre! Csak már unom hogy folyton sírok. Szeretnék valakit aki elfeledteti velem hogy mi a bajom! És ha lenne egy ilyen srác akkor én szó nélkül...- hadartam de Cameron megcsókolt.
-Én itt vagyok!- súgta a fülembe és visszacsókoltam.
~Dakota szemszöge:
készülődtem az ebédre és kicsit izgatott voltam. A hajvasalót bedugtam a konnektorba és egy kis zenét kapcsoltam.
Feldobtam egy kis alapozót szemcerkával kihúztam a szemem és a szempillaspirált sem hagytam ki. Megnéztem hogy a hajvasaló bemelegedett-e. Szerencsére tökéletes volt. Néhányszor végighúztam a hajamon és egy kis táskába sminket pénzt telefont és személyit pakoltam. Elindultam a falatozó felé és láttam hogy Cameron egy lánnyal sétálgat kézen fogva. Ettől kicsit rosszul éreztem magam mert már régóta tetszik és nem engedhetem hogy egy ilyen csaj mint az elvegye tőlem.
~Corin szemszöge:
Cameron és én elindultunk az étterembe kézen fogva. Már egy darabig sétáltunk amikor egy szőke hajú lány jött velünk szembe.
Cam fogta magát és megölelte.
-Szia nagy lány! Rég láttalak!- üdvözölte.
-Szia Cam! Jól vagy?- kérdezte a lány kedvesen.
-Jól köszi! Had mutassak be valakit! Corin! Ő Dakota egy régi barátom.
-Szia! Corin Richardson!- nyújtottam kezet az ismeretlen lánynak.
-Dakota Fanning! Örülök hogy megismerhettelek!- rázta meg a kezem.
-Szint úgy!- mosolyogtam.
-Gyertek már! Elég a várakozásból! Igyunk valamit!- lépett be Cameron az ajtón.
-Lehet vele vitatkozni?- kérdeztem Dakotától.
-Nem hinném!- nevetett és bementünk. Leültünk egy asztalhoz és rendeltünk- Hogy halad a forgatás?
-Egész jól. Az elmúlt hónapban elég sok jelenetet sikerült felvenni- mondta Cameron.
-Igen! Mivel könnyen betanultuk a dalokat és a rendező normálisan elmagyarázta hogy hova kell állnunk- folytattam.
-Igen! Ez fontos! Mi mondjuk a kaszkadőrök miatt időztünk- mondta Dakota.
-Tényleg! Ti hol ismertétek meg egymást?- kérdeztem.
-A New moon forgatásán ismerkedtünk össze. Dakota a húgomat játszotta. És azóta barátok vagyunk!- miközben Cam végigmondta addig Dakota az ablakból nézte az utcát láthatóan borús tekintettel. Nem hoztam szóba mert hátha valami olyan amiről nem akar beszélni. Meghozták a kaját és enni kezdtünk.
-Kanada hogy tetszik?- kérdezte Dakota.
-Szép! Nekem legalább is tetszik!- válaszoltam.
Ebéd után kicsit még sétálgattunk volna de Dakota azt mondta hogy neki még van egy kis dolga így kettesben maradtunk ismét. A szálloda kertjébe mentünk ahol megszálltam. Tele volt virágokkal meg mindenféle növénnyel.
Kicsit leültünk egy padra. A vállára tettem a fejem és onnan néztük az eget.
-Lehet hogy tévedek de szeretlek!- mondta Cameron.
-Azt hiszem én is!- jelentettem ki. Felemeltem a fejem és megcsókolt. Kézen fogva a kis tó feletti hídra mentünk és a korlátnak támaszkodva beszélgettünk.
-Sosem hittem volna hogy valaha ilyet érzek majd egy lány iránt!
-Miért? Csak nem meleg vagy?
-Nem dehogy! Csak engem lefoglal a munka és nincs időm a magánéletre.
-Munkamániás!- gúnyolódtam és megcsókolt.
-Munkamániás imádó!- mondta két csók között. Hátulról átkarolt és a vizet néztük. Végre boldog voltam. Hihetetlenül boldog.
~Zayn szemszöge:
Már egy hónapja turnén vagyunk és amióta Harry találkozott azzal a csajjal már nem is érdekli Corin. Nem beszél róla de szerintem gondol rá. Féltem őt! Minden este kiül a teraszra és a csillagokat nézi. Csak tudnám hogy mire gondol ilyenkor! Este koncert után kiült én pedig kimentem hozzá.
-Jól vagy haver?- támaszkodtam én is a korlátnak.
-Jól!- válaszolta vállat vonva.
-Nem ízlik a szabad élet?
-De... jó! Csak most nem akarok több lányt az életembe!
-Szóval ezért nem látok a szobád közelében tangát.
-Valahogy nincs kedvem hozzá! Anett egy olyan lány volt mint Corin. Segített túl lenni ezen az időszakon és most a gondolataimba merülök.
-Kezdesz aggasztani! Te nem ilyen vagy!
-Had döntsem el hogy milyen vagyok kérlek! Megengeded? Köszönöm!- mondta duzzogva és elviharzott az ágyba. A holdra néztem és Tina hátulról átölelt.
-Valami baj van?- kérdezte aggódva.
-Féltem Harry-t!
-Hát akkor most még jobban féltheted!
-Miért?- a telefonjáról nézte a Facebook-ját és pont ott volt hogy "Corin már nem egyedülálló hanem kapcsolatban van" Ez ledöbbentett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése