63. Fejezet- Pókerarc

Megelégeltem hogy várakozzak Harry üzenetére így kimentem sétálgatni az utcára. Csak mentem cél nélkül amikor láttam hogy fény szűrődik ki egy épületből. Láttam hogy ez nem egy sima ház ahol emberek laknak. Kicsit közelebb mentem és zajt hallottam. Mikor még közelebb értem akkor láttam hogy egy kaszinó előtt állok. Lassan kinyitottam a bejárati ajtót és körbenéztem. Mindig is szerettem volna egy ilyen helyen eltölteni egy kis időt. Leültem egy asztalhoz ahol kártyák voltak de emberek nem.

-Elnézést kisasszony! Esetleg ön is pókerezni szeretne?- kérdezte egy ember miközben leült. A kártyákat felmarkolta és hihetetlen sebességgel és ügyességgel keverte őket.
-Miért is ne!- vontam meg a vállam.
-Hé! Egy lány is játszik!- kiáltott egy ember a pulttól.
-Micsoda? Ezt látnom kell!- mondta egy másik ember. Hatan leültek az asztalhoz és játszani kezdtünk. Nem nagyon néztem körbe hogy van-e ismerős csak a leosztást figyeltem.

Egy kis zene a továbbolvasáshoz:

-Corin!- hallottam az osztó mellől a nevem. Felnéztem és Cameron ült ott.

-Cameron! Te meg mit keresel itt?- kérdeztem.

-Ezt én is kérdezhetném!- vágott vissza amin csak nevettünk.

-Cam! Te ismered a kis hölgyet?- kérdezte egy ember.

-Jerry! Ő az a lány akit mondtam!- mutatott felém.

-Örvendek!- csókolt kezet az imént említett Jerry nevű pasas.

-Ó! Sokat hallottunk már önről!- nevetett egy másik ember.

-Hehe! Nagy huncut ez a Cameron! Vigyázzunk nehogy megint ő nyerjen! Segít nekünk?- kérdezte Jerry.

-Hát hogy ne?- az arcomra kiült az a "most vagy soha" mosolyom. Mindenki megnézte a lapját. Két lap volt mindenkinél. Játszani kezdtünk. Próbáltam nem feltűnősködni így csak óvatosan tettem ki a téteket. Az első körben ketten estek ki. Cameron Jerry Bob és én maradtunk. Rendeltünk egy kis piát és játék közben ittunk egy kicsit. Három körrel később Bob is kiment. Fél órát játszottunk mire Jerry is kiment. A feszültség egyre fokozódott. Kiosztották a lapokat és óvatosan megnéztem. Két ászom volt. Ittam még egyet és vártam hogy mi lesz.

-Tudod mit?- kérdezte Cameron.

-Na mit?- néztem rá.

-Fogadjunk!

-Rendben!

-A nyertes azt csinál a vesztessel amit csak akar!- mondta sunyi arccal. Két ásszal garantált a győzelem így belementem. Cameron kitette a kezdőtétet én pedig emeltem. Ő tartotta. Egy kicsit még szórakoztunk mire kijött az összes lap. Meg kellett mutatnunk a lapokat. Én kitettem és az arcán láttam az önelégült mosolyát. Kitette a lapjait.

-És a győztes Cameron Bright! Ami azt jelenti hogy a kisasszonynak fárasztó éjszakája lesz! Gratulálok barátom!- pacsizott le Jerry és Cam.

-Francba!- hitetlenkedtem és megint ittam egy boros kólát.

-Menjünk igyunk egyet!- javasolta nevetve és a pulthoz ültünk. Rendeltünk magunknak tequilát és inni kezdtünk.

-Akkor mit akarsz?- kérdeztem.

-Szerinted?- kacsintott huncut mosollyal.

-Végül is most szabad vagyok... és veszítettem is szóval nincs már választásom.

-Hát nincs!

Még ittunk egy kicsit és biliárdozni mentünk a kaszinó túloldalára. Beállították nekünk a golyókat és már a kezünkbe is vehettük a dákókat (nem kell rosszra gondolni!) Játék közben kicsit beszélgettünk.

-Mit keres egy ilyen srác egy ilyen helyen?- kérdeztem miközben meglöktem a golyókat.

-Én is éppen ezt akartam kérdezni. Egy ilyen kifinomult lány lesüllyed az alja néphez mulatozni?

-Miért ne? Amúgy nem ismersz eléggé! Én az a lázadó típus vagyok.

-És nem vagy fáradt?

-Hát eléggé!

-Akkor!- kacsintott és otthagytuk a biliárdot.

~Cameron háza előtt:

A kulcsát kereste de nem találta meg. Na most mi lesz?

-Mit csináljunk?- kérdeztem. Ő a hátsó udvart nézte.

-Gyere utánam! Mindig ott megyek be ha bezárom a kulcsot- igen bezárja a kulcsot! Ugyanis a zárak olyanok Victória külvárosában hogy kulcs nélkül záródik. Apa nyaralójában levő háznak is ilyen a zára így már hozzászoktam. Hátramentünk és az ablak alatt álltunk.

-És most?- kérdeztem.

-Mássz!

-Hova?

-Oda!- mutatott az ablakra. Megkapaszkodtam a párkányban és próbáltam felhúzni magam. Már majdnem sikerült amikor megcsúszott a kezem és beestem a bokorba magammal sodorva Cameron-t.

-Bocsi!- másztam le róla. Leporoltam magam és megint nekiláttam a mászásnak.

-Segítek!- mondta és megfogta a fenekem.

-Ne már!- kezdtem el csapkodni a kezét. Elveszítettem az egyensúlyomat és megint a bokorban landoltunk.

-Megyek én!- sóhajtott de megállítottam.

-Na! Három a meseszám!- és ismét nekiálltam mászni.

-Ilyen mondás nincs!

-A lódarázsra is azt mondták hogy zümm-zümm amíg nem jöttek a nyelvújítók!- jegyeztem meg gúnyosan és sikerült bemászni a szerencsére Cameron által nyitva hagyott ablakon. Ő is bejött és felcsapta a villanyt. Bevallom egy kicsit meglepődtem. A ház nagyon nagy volt.

-Na? Hogy tetszik?- kérdezte miközben odament a minibárhoz.

-Nem túl nagy ez neked? Még minibárod is van!

-Mindenre fel kell készülni!- leültem a kanapéra és ő bekapcsolta az X-box-t a kezembe nyomott egy sört és játszani kezdtünk. Autóverseny! Nincs is izgatóbb ennél!

-Háhá!- nevettem amikor legyőztem.

-Ne!- kiáltott hitetlenkedve.

-De! A pókerben lehet hogy jobb vagy de autóversenyben én vagyok a verhetetlen!- megütöttem a vállát és a díszpárnát nekem vágta. Visszaadtam neki de a párnacsata átment birkózásba. A földön fetrengtünk és csak röhögtünk. Két ilyen bolondot mint mi! Hirtelen amikor én voltam felül (a birkózásban) megéreztem az illatát ami kicsit megszédített. Fölé hajoltam és lassan megérintettem a számmal az ő ajkait. Megfogta a nyakam és beleharapott az alsó ajkamba. Felemeltem a fejem hogy ránézzek az órára ő pedig a nyakamat csókolgatta. Két vagy három helyen is kiszívta miközben én próbáltam látni az órát több kevesebb sikerrel. Inkább kevesebb. Bevitt a szobájába és lehúzta a pólóját. Én is így cselekedtem. Megszabadultunk a ruháinktól és befektetett az ágyba. lágyan megcsókolta a vállam és fölém hajolt. Óvatosan végigsimította az oldalamat és aztán egy olyan dolgot csinált amivel elérte hogy egy akkorát sikítsak hogy az egész utca meghallja.