51. Fejezet- A focimeccs

~Harry szemszöge:

Reggel kivételesen jó volt a kedvem pedig általában morcos vagyok. Corin még aludt szóval úgy döntöttem hogy most én fogok neki reggelit készíteni. Felkaptam egy alsógatyát és lementem a konyhába. Az asztalon Louis hagyott egy cetlit hogy mi a kívánsága reggelire. Palacsinta. A nénikéd térde kalácsát Louis Tomlinson! Ha kell valami kiszállsz az ágyból és összekotyvasztod magadnak! Én most Corinnak csinálok reggelit. Kinyitottam a hűtőt és egy pizzás doboz volt a középső rácsra lehányva. Belenéztem hogy van-e benne valami ehető de tök üres volt. Kivettem és az alján egy cetli volt:

Bocsi srácok de megettem! Csók: Boo Bear xx

Na betelt a pohár! Elindultam a szobája felé és éppen aludt. Nem érdekelt. Fogtam a jéghideg dobozt és nekivágtam.

-Máskor nekünk is hagyj!- mondtam röhögve.

-Mi van?- kérdezte Lou kómásan.

-Semmi! Remélem jó volt a mai ébresztő!

-Azt a mocskos...! Ez jéghideg!- ugrott ki az ágyból.

-Akkor jó reggelt haver!- hátba csaptam és elindultam ki. Mivel se kávé se reggelinek való alapanyag nem volt kénytelen voltam felöltőzni és elugrani a kisboltba. Miután végeztem egy tálba csokis müzlit szórtam és felöntöttem egy kevés tejjel. Tudom hogy Corin úgy szereti. Beledobtam egy kanalat és elindultam a tállal az emeletre amikor Louis utánam szólt.

-És én nem kapok?

-Amiért megetted a pizzát nem kapsz!- felmentem a lépcsőn egyenesen a szobába ahol Corin már ébren volt.

~Corin szemszöge:

Felébredtem és felültem az ágyon. Nem tudtam semmit magamról. Tiszta kómás voltam. A tegnapi repeta Harryből a fürdőben eléggé lefárasztott. Körbenéztem és láttam hogy nincs senki az ágyamban rajtam kívül. Pedig arra számítottam hogy mellette ébredek és megint megtesszük. Lassan kezdek a függőjévé válni. Megláttam hogy az ajtómban áll és felkeltette bennem a perverz énemet. Leült mellém és egy tál müzlit nyomott a kezembe. Egy kanállal bezabáltam és egy csepp tej maradt az ajkamon. Harry már ezt is felkérésnek vette és egy csókkal álcázta hogy a számról lenyalja a tejet. Elment felöltőzni de megfogtam a csuklóját. Annyira megkívántam őt hogy nem érdekelt hogy a müzli az ágyon van. Rám nézett és én kérő tekintettel néztem a szemébe.

-Ne menj!- kértem őt zihálva. Nem kellett neki több. A csípőm mellett megtámasztotta a kezét és megcsókolt. A tányér felborult és a fele az ölemben kötött ki. Ennek köszönhetően a pizsialsóm teljesen elázott a tejtől és néhány csokis müzli ragadt a combomra. Harry kihasználva az alkalmat a lábam közé... Na mindegy! A fantáziátokra bíznám a folytatást!

-Még sosem volt ilyen jó veled!- súgta a fülembe miközben kimászott belőlem. Ártatlanul utánanéztem miközben alig kaptam levegőt. Nyeltem egy nagyot és felültem. Harry visszanézett rám.

-Szeretsz?- kérdeztem de ő nem válaszolt. Felálltam és néhány ruhát vettem ki a szekrényből. Fájt hogy nem válaszolt. Felöltőztem és a fésülködőasztalom felé igyekeztem.

Harry megfogta a csuklóm és magához húzott.

-Nem szeretlek! Mert mindennél jobban imádlak!- súgta a fülembe és egy könnycseppet törölt le a szemem alól. Lassan elmosolyodtam és lágyan megcsókolt. Végigsimította az államat én pedig átkaroltam a nyakát.

-Nagyon szeretlek!- mondtam miközben két könnycsepp hullott ki a szememből. Elengedtük egymást és feltakarítottuk a müzli maradványait. Ő is felöltőzött és már mentünk is a földszintre ahol Louis kávét főzött.

-Ugye ezt nem égeted oda?- kérdezte Harry viccelődve miközben átöleltük egymást és egy puszit nyomtam az arcára.

-Hajrá Molylepkék!- kiabált Lou mert a suli focicsapatának az a neve hogy Molylepkék.

-Mond hogy "M"!- kezdtem.

-Mond hogy "O"!- kiáltotta Louis.

-Mond hogy "L"!- kiabált Harry.

-Mond hogy "Y"!- rontott be hozzánk Niall.

-Mond hogy "L"!- kiáltott Zayn.

-Mond hogy "E"!- kiabált Liam.

-Mond hogy "P"!- kiáltottam.

-Pénisz!- kiáltott Niall amivel elrontotta az egészet. Mindenki hangos röhögésben tört ki. Mindenki ivott egy kávét és beszálltunk a kocsiba. Még mindig Niall hülye bekiabálásán nevettünk.

-Harry! Ma hogy varázsolod le Corinról a fehérneműt?- kérdezte Zayn huncut mosollyal.

-Ma azt hiszem nem fog menni!- mondta szomorúan.

-Az emberiség megnyugodott mert egy elszakadt bugyival lesz kevesebb a világon!- röhögött Liam.

-Helyesbítek! Elvágott!- mondta Harry.

-Attól a melltartómat is békén lehet hagyni!- mondtam neki szúrós tekintettel.

-Ne adj neki ötleteket!- mondta Niall.

-Szálljatok ki!- mondta Paul- És ha lehet akkor fogjátok vissza magatokat! Harry ez neked is szól!

-Jó!- mondta miközben mi majdnem megfulladtunk a röhögéstől. A nagy pálya felé mentünk ahol már javában folytak az előkészületek a nagy napra.

-Hali!- jött oda Rica és Sarah.

-Sziasztok!- köszöntünk egyszerre amikor észrevettük hogy Rica poharakat oszt ki a fiúknak. Nekem is adott egyet.

-Ez minek?- kérdeztem.

-Meglátod!- kacsintott Sarah.

-Nos! Ez lenne a Liam-flaska!- nyomott Liam kezébe egy fémkulacsot- És ez pedig a vidám-flaska!- mondta ünnepélyesen és mindenki töltött egy másik fémkulacsból.

-A Molylepkékre!- mondtuk egyszerre és megittuk a whiskyt.

-Hű! Most már tudom hogy miért vidám-flaska!- mondta nevetve Niall.

-Kérek még!- kiáltottam. Rica nevetve töltötte tele a poharam. Miután lecsúszott az utolsó korty is jókedvvel indultunk meccset nézni.
-Ácsi! Corin te meg hová mész?- rántott vissza Sarah.
-Ja bocs! Nekem nem szabad néznem vagy mi?
-Haha! Dehogy! Te szurkoló vagy nem emlékszel?- nevetett Rica.
-Ezt elvenném!- kikaptam Rica kezéből a vidám-flaskát és ivás közben az öltöző felé rohantam. Annyira elmerültem az ivásban hogy nem vettem észre hogy valaminek nekimentem. Egy egyenruhával néztem farkasszemet amin egy nagy folt volt mivel a whisky ráborult. Felnéztem és egy csaj állt előttem.

-Mit képzelsz?- ordított.
-Bocs! Letörlöm!
-Ne fáradj!- félrelökött és otthagyott.
-Bianca Jonson! Gyűlölöm amióta az eszemet tudom!- sziszegett a padról Bex.
-Te ismered ezt a ribancot?- ültem le mellé.
-Igen! Sajnos! Amúgy el is felejtettem meghálálni hogy segítettél!
-Ő most meg kéne hogy ölelj. Asszem.
-Akkor...- lassan átöleltük és abban a pillanatban el is engedtük egymást.
-Ez aranyos volt. De soha többet!
-Soha!- bólintottunk egyet és felvettem én is az egyenruhámat. Kimentünk a pálya elé ahol a fiúk már készülődtek.
-Ti meg mire készültök?- kérdeztem.
-Mi nem játszhatunk mert csak ideiglenes Molylepkék vagyunk- mondta Liam.
-De ha már nem játszhatunk akkor feldobjuk a hangulatot- kacsintott Zayn.
-Ja! Veletek!- mondta Niall.
-De akkor ugrott az egész nem?- néztem Bex-re.
-Nem mert a lassú részt mindenki jól tudja és azt fogjuk ismételgetni- mondta Bex.
-Akkor jó!- sóhajtottam.
-Lányok!- kiáltott a bíró- Mielőtt elkezdődik a meccs mutassátok be hogy mit tudtok!- mind a két szurkolócsapat a fűre lépett és egymással szemben álltunk. Bianca és én néztünk egymással szemben elég szúrósan. Jobb oldalamon Rica bal oldalamon Bex mellette meg Sarah állt- Fej vagy írás?
-Fej!- mondta Bianca. A bíró egy érmét dobott fel.
-Ez bizony fej! A Darazsak szurkolótábora kezd!- mondta és Bianca felém fordult.
-Látod mi még ebben is győztünk! Vesztesek!- mondta gúnyosan miközben egy "L" betűt formált az újjaiból és a homlokára helyezte.
-Csak vigyázz! Nehogy elfogyjon ez a szerencse!- mondtam kedvesen és egy puszit dobtam neki. Az arca már szinte vörös volt a méregtől amit jó volt látni. Lementünk a pályáról és a kispadról néztük ahogy elkezdik.

Kétségbeesetten nézett rá Sarah mikor meglátta hogy mit produkálnak.

-Nyugi! Ők jól mozognak mi meg 5 jó pasival rendelkezünk. Garantált a nagyobb ujjongás- kacsintottam és láttam hogy nyugodtabb lett.
-Szerinted milyenek?- kérdezte Rica.
-Jók de mi jobbak leszünk- felálltam és Bex után mentem. Amikor megláttam rögtön odaléptem hozzá- A csajoknak kéne egy kis biztatás.
-Mindjárt megyek!- mondta.
-Jól vagy?- kérdeztem.
-Jól csak... anya...- láttam hogy a könnyeivel küzd.
-Mi történt?
-Meg... meghalt!- mondta sírva.
-Jaj nekem! Ő... tudom hogy mit érzel! Az én anyukám is meghalt néhány hónapja.
-Tényleg? És hogy tudsz ilyen boldog lenni?
-Csak arra gondolok hogy mindig is azt szerette volna ha boldog életet élnék így az ő tiszteletére minden pillanatot kihasználok a nevetésre és a jókedvre.
-De én nem vagyok olyan erős mint te!
-Csak akkor nem ha így is gondolod!
-Lehet hogy igazad van!- letörölte a könnyeit és mosolygott.
-Na gyere! Vigasztald meg a csajokat!- visszamentünk és mindenkinek mondtunk néhány biztató szót. Mikor végeztek az ellenségeink végre mi jöttünk. A fiúk mikrofonnal a kezükben léptek a pályára mi meg mögöttük foglaltuk el a helyet. Elindult a zene és egy hasonló műsort mutattunk be mint amit annak idején a fiúk az X-faktorban.

A taps és az ujjongás tény hogy sokkal nagyobb volt az előzőnél. Jól éreztük magunkat. A vége felé Harry és én már magánszámot mutattunk be ami még nagyobb sikítást váltott ki a közönségünkből. A végén meg már borult minden és mindenki össze vissza táncolt a zenére. Harry átkarolt és a lehető legérzékibben megcsókolt. Leültünk és kezdődött is a meccs. Engem nem nagyon tudott lekötni de végül is csak az esti buli ami tartotta bennem a lelket. Félidő végére már Harry ölében feküdtem és aludtam.

~Harry szemszöge:

Corin lefeküdt az ölembe és elaludt. Szegényemben még nem hatott a kávé. Nem csodálom hiszen elég gyenge volt. A meccs nem érdekelt. A haja illata elvarázsolt. Lágy és édes mosolya minden problémámat elsöpörte. Észre sem vettem és a meccs véget ért. Nem volt szívem felébreszteni így az ölembe kaptam és az autó felé vittem. Betettem a kocsiba beültem mellé és a vállamra fektette a fejét. Hazafelé mindenki minket nézett és mosolyogtak. Nem csodálom mert nagyon édesen aludt. Hazaértünk és az ölemben felvittem a szobámba mert úgy gondoltam hogy ne csak én aludjak nála hanem jöjjön át ő is. Lefektettem és az arcából kiszedtem a hajtincseit. Lehajtottam a fejem és csak figyeltem ahogy lassan veszi a levegőt és néha elmosolyodik. Átkaroltam a derekát és magamhoz húztam. A homlokára adtam egy puszit és a hajába túrva néztem őt.