5. Fejezet- A harmadik világháború

Korán lefeküdtem aludni. Megpróbáltam élvezni hogy most kivételesen nincs fellépésünk. De folyton a pultos lány járt a fejemben. Kiszálltam az ágyból és felöltőztem. "Ha kell az egész szállodát átnézem hogy megtaláljam! Sőt minden szobába benyitok!" gondoltam. Végigmentem a folyosón és lementem a portára.

-Elnézést! Nem tudná megmondani hogy merre találom annak a lánynak a szobáját aki itt volt a pultban amikor mi megérkeztünk?- mondtam gondolkodás nélkül. A pultos meglepődött. Gondolom nem lát minden nap olyan embert mint én. Én Zayn Malik!

-A... a... 8. emelet 7. szoba- dadogott szegény.

-Jól van hölgyem?

-Persze! De... de...

-Természetesen kaphat autogramot de most rohannom kell. Ne haragudjon!

Rohanni kezdtem a lift felé. Nem működött. Ez remek! Pont ilyenkor rossz! Hiper gyorsasággal futni kezdtem a lépcsőn. Mire felértem nem fáradtam el mert tudtam hogy jó célt szolgál és még sportnak sem rossz a lépcsőn való rohangálás. Benyitottam. Niall és ő összegabalyodva feküdtek az ágyon. Néztem egy nagyot amikor beléptem.

-Ti... meg... mit...

-Őőő... Zayn! Ezt meg tudom magyarázni!- kapta magára a takarók Niall.

-Szállj le róla!- mondtam idegesen.

-Mert mi lesz?- és visszafeküdt hogy megcsókolja- Corin te kit választasz?

-Senkit!- kiszállt az ágyból és felöltőzött. Ez a lány elképesztően szép még ruha nélkül is. Kirohant az ajtón én meg nekiestem Niallnek.

~Vissza Corinhoz:

"Ezt nem hiszem el! Egyetlen jó éjszakám lenne de el kell rontania!" Dühömben elmentem a konyhába hogy igyak valamit. Egyre közelebb értem és láttam hogy ég a villany. Beléptem és Harry tejeskávét szürcsölgetett a bögrémből.

-Szia Rozetta!- nézett rám boldogan.

-Ő... Corin! Nem Rozetta!

-Miért? Nem ez a középső neved? Corin Rozetta Richardson!

-De igen! Honnan tudod?

-Utánad néztem egy kicsit ha nem gond.

-Nem de meglepett! De te az én bögrémből iszol!

-Ó! Ne haragudj! Nem tudtam!- tette le szégyenlősen Harry.

-Tejeskávét iszol ilyenkor?

-Aha! De mi történt? Olyan nyúzott a fejed!
-Ne is kérdezd!- leültem hozzá a konyhaasztalra.
-Mesélj!
-Hol is kezdjem. Ma este Niall elvitt vacsizni és utána megnéztünk egy horrorfilmet. De a film alatt derült ki hogy egyikünk sem bírja az ilyesmit így egymás karjaiban feküdtünk le. Már azt hittem hogy elaludt és már én is félálomban voltam amikor elkezdte felhúzni a pólómat és tapizott. Úgy gondoltam hogy jó ötlet lenne megharapni a nyakát de nem sikerült mert össze-vissza hemperegtünk az ágyon és amikor Zayn benyitott félreértette az egészet. És azt kérte hogy válasszak kettőjük közül. Én meg fogtam magam felöltőztem és most itt vagyok.
-Értem. De akkor nem volt semmi?
-Nem! Semmi!- nekiálltam hogy csináljak magamnak tejeskávét.

-Nem kéne ilyenkor ezt innod.
-Mondod te!
-Igaz!- nevetett.
-Harry!
-Mi az?- nézett rám tündérien.

-Szerinted Zayn mérges rám?
-Nem! De Niallre sem!
-Remélem mert akkor veszélybe kerülne a banda...- megfogta a kezem és a szemembe nézett.
-Mond! Akkor most te... hát... szóval... a rajongónk vagy?- kérdezte zavartan.
-Hát... Tudod... még én sem tudom. Még nem ismerlek titeket olyan jól ahhoz hogy tudjam hogy érdemes-e...
-Akkor még nem?
-Háááát... Igen! De remélem nem haragszol.
-Dehogy! De ha nem vagy rajongó akkor miért félted ennyire a One Direction-t?
-Csak... mert... Az az én dolgom!- a szemébe néztem és egyre közelebb kerültünk egymáshoz. Hirtelen elkapta a derekam magához húzott és megcsókolt. Miközben csókolóztunk beletúrtam sűrű göndör hajába és beleremegett a lábam. Majdnem elszálltam a boldogságtól. És az a legjobb hogy nem azért remegtem mert híres hanem azért mert abban a pillanatban beleszerettem. Nekem kell ez a srác. Elképesztő. Ott álltunk egymás karjaiban és csak csókolóztunk.

-Zavarunk?- oldalra néztünk. Niall és Zayn volt az. Amint megláttam őket rögtön ellöktem magamtól Harryt.
-Akkor most kit választasz?- nézett rám Zayn.
-Most akkor Harry is fent van a listán?- nézett rám Niall.
-Hagyjatok már békén!- megfogtam Harry kezét és kimentem vele az előcsarnokba.

-Mit művelsz?- nézett rám értetlenül.
-Menekülni próbálok! De a szobámba meg nem mehetek mert ott keresnének először!
-Akkor miért nem ezzel kezdted? Nálam keresnének?
-Azt nem tudom.
-Akkor tegyünk egy próbát!- megfogta a kezem és elindultunk a szobája felé.

Beértünk a szobájába és leültetett az ágyára. Leült mellém és átkarolt.

-Sok lánnyal csókolóztam de egyik sem volt olyan fantasztikus mint te. Délelőtt még nem bírtalak bevallom. De most ezek után már teljesen beléd szerettem. De nem lehet mert a fiúk is szeretnek téged és ha összejövünk akkor az nem vezetne túl sok jóhoz.
-Tudom!- elengedtem a kezét és felálltam. A könnyeimet alig bírtam már visszatartani. "Ha elbőgöm magam Harry totál hülyének fog nézni." Ki akartam nyitni az ajtót de Harry megfordított és átölelt. Nem bírtam tovább kitört belőlem a zokogás. "Akit szeretek nem lehet az enyém." Ez egy kicsit fájt.

-Ne haragudj!- súgta lassan és halkan a fülembe. Erre a mondatra a földre térdeltünk és úgy ismét csókolózni kezdtünk. Lassan és halkan. Hirtelen dörgés hallatszott az utcáról. A közelben lecsapott egy villám. Ijedtemben hozzábújtam Harryhez aki szorosan átkarolt. Egy idő után füst szagot éreztünk. Azt hittem hogy Louis próbált főzni.

-Harry! Corin! Gyertek!- mondta idegesen Conor.
-Mi történt?- kérdeztem.
-A szállóba csapódó villám tüzet okozott! Siessetek!

Kirohantunk a szállóból és amikor megláttam a 10 méteres lángokat megijedtem. "Most mi lesz? Én itt dolgozom!" Harry és a fiúk nem voltak sehol. Aggódtam. "Mégis hová tűnt Harry? Hiszen nemrég még itt volt!" Egy ismerős ember sem volt a közelemben. A füst egyre közelebb jött felém. Hirtelen erősen köhögni kezdtem és minden elsötétült.
-Rozetta! Jól vagy?- kérdezte egy ismeretlen hang. "Rozetta? Az meg kicsoda?"
-Ki az a Rozetta?- néztem a jóképű idegenre- És te ki vagy?
-Őőő... Én vagyok az! Harry!- kicsit meglepettnek látszott- Tudom hogy nem szoktad meg hogy így hívnak de nekem tetszik ez a név. De Corinnak hív téged mindenki. És...
-Ácsi!!! Ki a fene az a Corin?- meglepődtem. Mi a fenéről beszél ez a srác?
-Neked meg mi a bajod? Nem ismersz meg?

-Őőő... Ne haragudj de nem! Honnan kéne ismernünk egymást?
-Szórakozol velem?- egy kicsit elgondolkodott. Láttam a tekintetén- Te elég csúnyán beverted a fejed esés közben- a homlokomat vizsgálgatta. Komor arccal ült előttem. A szemembe nézett és átölelt.
-Mi történt?- négy tök idegen srác állt körénk.
-Nem tudom!
-Hívok orvost!- mondta a fekete hajú. Pár perc múlva még egy idegen férfi jött oda hozzám. Alaposan kivizsgált.
-Nos? Mi történt?- kérdezte aggódva a göndör hajú idegen.
-Rossz híreim vannak. A kisasszony amnéziát kapott.