Másnap reggel Lucynak élménybeszámolót tartottunk mert mindenből kimaradt. Mindenki elmesélte hogy Disneylandben milyen jól szórakoztunk. Drága barátnőm csak kapkodta a fejét. És miután kipletykáltuk az elmúlt két napot Lucy és én bementünk a szobámba. De meglepő dolgot láttam. Harry tök meztelenül pakolászott. Zayn pedig az ágyon ült és olvasott.
-Ha... Ha... Harry! Te... te meg!- mutattam ügyetlen kézmozdulattal a barátomra és közben értetlen fintort vágtam.
-Gyakran csinálja!- legyintett nyugodtan Zayn mintha semmi baj nem lenne.
-Ó! Anyám! Hát most már tudom miért élvezted az elmúlt két napot!- mosolygott Lucy.
-Ömm... Harry! Kérlek tedd azt a helyére!- takartam el a szemem.
-Tudom hogy jobb ha benned...- mondta Harry.
-Harold Edward Styles! Ezért este még kapsz!- fenyegetőztem.
-Már várom!- kacsintott szemtelen mosollyal.
-Jaj de hülye vagy!- mosolyogtam vissza. Odalépett hozzám és megcsókolt- Öltözz fel addig én és Lucy megyünk vásárolni.
-Oké!- mondta Harry és mi ki is léptünk a szobából. Louis is pont akkor jött ki.
-Szia Louis!- köszöntünk Lucyval egyszerre.
-Sziasztok!- köszönt vissza kedvesen.
-Iszunk egyet a bárpultnál és megyünk vásárolni te nem jössz velünk?- Kérdezte Lucy.
-Inni vagy vásárolni?- kérdezte Lou.
-Inni... De ha akarsz vásárolni is jöhetsz- nevettem.
-Hát nem érek rá mert Eleanornal szeretnék tölteni egy kis időt- vakarta a nyakát.
-Ennél is többet?- néztem rá viccelődve.
-Most ne ezzel foglalkozzatok! Menjetek vásárolni!- mondta Lou.
-Jól van Louis akkor megyünk!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára ő pedig egy baráti öleléssel búcsúzott el tőlem és elindultunk az előcsarnokban álló bárpulthoz.
-Két kólát Matt!- intettem a pultban álló haveromnak.
-Ma semmi alkohol?- nézett ránk és átnyújtotta a két dobozos kólát.
-Nem!- mondtam egyszerűen.
-Hallottam hogy azzal a Harry fazonnal szűrted össze a levet!- mondta kissé nagyképűen.
-Igen miért?- néztem vissza flegmán.
-Jo ha tudsz róla valamit! A srác miatt egy házasság ment tönkre! Lucy Horobin a híres Dj miatta vált el mert a te kis pasid meg a nő kavartak- mondta halkan Matt miközben felénk hajolt a pultból.
-De hiszen 14 év van köztük!- nézett rám rémülten Lucy. A barátnőm Lucy és nem az a Dj Lucy. Egy szavát sem hittem el.
-Ugyan Lucy! Ez csak pletyka!- legyintettem lazán és otthagytam őket.
-Azért vigyázz a gyerekkel! Veszélyes! És jobbat érdemelsz nála!- kiabált utánam Matt és Lucy utánam rohant.
-Corin! Várj! És mi van ha igaz?- kérdezve kétségbeesetten Lucy.
-Drága barátnőm! Te hiszel neki? Én már azt sem hiszem el amit kérdez!- közben egy régi újságot kaptam elő az újságos polcról de nem néztem rá- Még hogy egy házas nő és az én Harrym egy ágyban...- megláttam az újságban a sztorit amiben ők ketten szerepeltek- Már itt is!- visszatettem volna de Lucy kikapta a kezemből.
-Corin! Ez egy jel!- mondta Lucy és elindultam a kijárat felé.
-Ugyan kérlek! Gyere már és ne marháskodj! Hogy tudna azzal a nővel megcsalni? Hehe! Nézz már rá! Én feszesebb vagyok mint ez a nő!- és nevetve visszatettem az újságot.
-Azért vigyázz Harryvel!- kért Lucy de csak a fejemet ráztam. Vásárlás közben sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Miután végeztünk visszamentünk a szobánkba és lefeküdtem aludni. Igaz délután volt de fáradt voltam.
~Álom:
Felkeltem az ágyamból és Harry is mellettem feküdt. Megsimítottam az arcát és mosolyogtam. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Lucy Horobin lépett be. Ez meg mit akar itt? Leült Harry mellé fölé hajolt és egy puszit adott az arcára. Harry felébredt és átkarolta Lucy derekát.
-Ti meg mit műveltek?- néztem rájuk de hiába. Nem hallották meg.
-Hol van a barátnőd?- kérdezte Lucy Harrytől.
-Corin? Haha! Ő nem a barátnőm! Csak kihasználom! Nekem te kellesz!- Harry magához húzta őt és csókolózni kezdtek.
-Én is itt vagyok de ne zavarjon!- mondtam nekik de még mindig nem vettek észre. Nem volt gyomrom végignézni hogy megcsal így kimentem a szobából. Matt karjaiban találtam magam.
-Én megmondtam hogy vigyázz vele! És mi lett? Ha megfogadtad volna a tanácsomat akkor most nem szenvednél!- mondta Matt és ellöktem magamtól. Elrohantam az előcsarnokba ahol mindenki körém gyűlt és ujjal mutogattak rám és csak röhögtek.
~Valóság:
Felijedtem álmomból. A fejemhez kaptam és az órára néztem. Még csak 6 óra gondoltam megnézem hol van Harry. Kiszálltam az ágyból és elindultam Louis szobájába mert általában ott szokott lenni. Bekopogtam de nem válaszolt senki. Még egyszer kopogtam de még mindig nem nyitott ajtót senki. Elindultam az előcsarnok felé és Loryval találkoztam.
-Szia Corin!- köszönt kedvesen.
-Szia Harryt nem láttad?- kérdeztem.
-Nemrég ment el kocsival. Lucyt vitte valahová de azt nem tudom hogy hová.
-Értem! Azért köszi!
~Este 10 óra Corin és Harry szobájában:
Mindenki a szobánkban volt és az ágyon ült. Harry és Lucy még mindig nem voltak sehol. Aggódva fel-alá járkáltam az egymással szemben levő ablak és ajtó között.
-Ne aggódj! Nemsokára hazaérnek!- mondta Eleanor.
-De azt mondták hogy 8 körül érnek vissza!- mondta Niall amitől még jobban elkeseredtem.
-Köszi Niall sokat segítettél!- mondta Lory.
-Most mi van?- kérdezte.
-Nem lesz semmi baj!- mondta Eleanor amikor megcsörrent a telefonom. Valahogy nehéznek éreztem amikor felvettem és a fülemhez emeltem.
-Igen? Itt Corin Richardson!- szóltam bele. Egy orvos volt az. Elmondta hogy mi történt és letette. A szemeim tágra nyíltak és értetlenül néztem magam elé. A földre rogytam és sírás helyett csak magam elé bámultam.
-Corin! Mi történt?- néztek rám egyszerre.
-Autóbaleset...
-Mi? Hol?- kérdezte Liam.
-Kórház...
-A kórházban?- kérdezte Zayn.
-Nem! Harry és Lucy...
-Mi történt?- kérdezték egyszerre.
-Harry autóját nemrég találták meg totálkárosan és Lucy életveszélyben fekszik a kórházban.
-És Harry?- kérdezte félve Louis.
-Neki semmi baja. Néhány karcolással megúszta.
-Akkor induljunk!- pattantak fel a csajok és elindultunk a kórházba.
~A kórházban:
Beértünk és Harry fogadott minket komor arccal. Átöleltem és megcsókoltam.
-Hogy van Lucy?- kérdeztem tőle.
-Most vizsgálja az orvos. Elég súlyosan megsérült- mondta Harry. Leültünk a szoba előtt és kijött az orvos. Rám nézett és szomorúan bólogatott. abban a pillanatban egy világ dőlt össze bennem. A legjobb barátnőm elhagyott. Felálltam és benéztem hozzá az ablakon. Olyan volt mint aki alszik. Harry a vállamra tette a kezét.
-Ne így akarj rá emlékezni!- mondta. Én viszont dühös lettem.
-Minden a te hibád!- ordítottam sírva.
-Mi?
-Ha nem viszed el autókázni akkor még most is élne! De nem! Neked feltétlenül el kellett vinned!- a könnyeim sorozatosan potyogtak a szemeimből és közben a mellkasát ütöttem az ökleimmel. Harry megfogta a kezem de kirántottam őket a markából.
-Mi bajod?- kérdezte.
-Te ölted meg őt! Te... te... te GYILKOS!!!- ordítottam a képébe és elrohantam. Kint ültem a lépcsőn és eltűnődtem a közös emlékeinken.
~Harry szemszöge:
Amikor Corin a képembe mondta hogy én öltem meg Lucyt nagyon szíven ütött. Csak álltam ott mint egy idióta. Amikor elfutott én tehetetlenül néztem ahogy eltűnik az a valaki aki a mindenem volt. Utána akartam menni de Lou megállított.
-Haver! Most egyedül akar maradni!- mondta Lou én pedig sírva öleltem át. Szégyenlem de sírtam. Nem tudtam mit tenni.
-Utál engem!- mondtam halkan.
-Csak dühében mondta!- próbált vigasztalni Lou. Teljesen kétségbe voltam esve. Mi van ha nem jön vissza hozzám? Én abba beleőrülök!
~Corin szemszöge a temetés utáni estén:
Mr. Stars a búcsúbeszédét mondta az étteremben és a csajokkal egy asztalnál ültünk. A fiúk a közelünkben ültek de nem szóltunk egymáshoz. Főleg én és Harry. A többiek természetesen együtt voltak csak most jobbnak látták a többiek ha csak lányok vigasztalnak engem. Mr. Stars azt kérte hogy én énekeljem el a búcsúdalt. Felmentem a színpadra és Lucy kedvencét a You raise me up című dalt kezdtem énekelni.
Lucy és én két éve barátnők voltunk és imádtam őt. Elég csúnyán beszélt néha de attól még ő marad a legjobb barátnőm. Mielőtt megismertük a One Direction-t mindig ő ébresztett egy bögre tejeskávéval. Minden hülyének elmondtuk egymást pusztán poénból és ritkán volt olyan pillanatunk hogy már majdnem szerelmes ömlengésnek lehetne nevezni. Életem egyik legmeghatározóbb emberét veszítettem el. A legcsodálatosabb ember volt akit valaha ismertem. Bolondos vicces de szívós és erős. Lucy Stars! Ha most figyelsz onnan fentről akkor üzenem neked hogy sosem felejtelek el. Örökké a szívünkben élsz! <3 :'(
-Ha... Ha... Harry! Te... te meg!- mutattam ügyetlen kézmozdulattal a barátomra és közben értetlen fintort vágtam.
-Gyakran csinálja!- legyintett nyugodtan Zayn mintha semmi baj nem lenne.
-Ó! Anyám! Hát most már tudom miért élvezted az elmúlt két napot!- mosolygott Lucy.
-Ömm... Harry! Kérlek tedd azt a helyére!- takartam el a szemem.
-Tudom hogy jobb ha benned...- mondta Harry.
-Harold Edward Styles! Ezért este még kapsz!- fenyegetőztem.
-Már várom!- kacsintott szemtelen mosollyal.
-Jaj de hülye vagy!- mosolyogtam vissza. Odalépett hozzám és megcsókolt- Öltözz fel addig én és Lucy megyünk vásárolni.
-Oké!- mondta Harry és mi ki is léptünk a szobából. Louis is pont akkor jött ki.
-Szia Louis!- köszöntünk Lucyval egyszerre.
-Sziasztok!- köszönt vissza kedvesen.
-Iszunk egyet a bárpultnál és megyünk vásárolni te nem jössz velünk?- Kérdezte Lucy.
-Inni vagy vásárolni?- kérdezte Lou.
-Inni... De ha akarsz vásárolni is jöhetsz- nevettem.
-Hát nem érek rá mert Eleanornal szeretnék tölteni egy kis időt- vakarta a nyakát.
-Ennél is többet?- néztem rá viccelődve.
-Most ne ezzel foglalkozzatok! Menjetek vásárolni!- mondta Lou.
-Jól van Louis akkor megyünk!- mondtam és egy puszit nyomtam az arcára ő pedig egy baráti öleléssel búcsúzott el tőlem és elindultunk az előcsarnokban álló bárpulthoz.
-Két kólát Matt!- intettem a pultban álló haveromnak.
-Ma semmi alkohol?- nézett ránk és átnyújtotta a két dobozos kólát.
-Nem!- mondtam egyszerűen.
-Hallottam hogy azzal a Harry fazonnal szűrted össze a levet!- mondta kissé nagyképűen.
-Igen miért?- néztem vissza flegmán.
-Jo ha tudsz róla valamit! A srác miatt egy házasság ment tönkre! Lucy Horobin a híres Dj miatta vált el mert a te kis pasid meg a nő kavartak- mondta halkan Matt miközben felénk hajolt a pultból.
-De hiszen 14 év van köztük!- nézett rám rémülten Lucy. A barátnőm Lucy és nem az a Dj Lucy. Egy szavát sem hittem el.
-Ugyan Lucy! Ez csak pletyka!- legyintettem lazán és otthagytam őket.
-Azért vigyázz a gyerekkel! Veszélyes! És jobbat érdemelsz nála!- kiabált utánam Matt és Lucy utánam rohant.
-Corin! Várj! És mi van ha igaz?- kérdezve kétségbeesetten Lucy.
-Drága barátnőm! Te hiszel neki? Én már azt sem hiszem el amit kérdez!- közben egy régi újságot kaptam elő az újságos polcról de nem néztem rá- Még hogy egy házas nő és az én Harrym egy ágyban...- megláttam az újságban a sztorit amiben ők ketten szerepeltek- Már itt is!- visszatettem volna de Lucy kikapta a kezemből.
-Corin! Ez egy jel!- mondta Lucy és elindultam a kijárat felé.
-Ugyan kérlek! Gyere már és ne marháskodj! Hogy tudna azzal a nővel megcsalni? Hehe! Nézz már rá! Én feszesebb vagyok mint ez a nő!- és nevetve visszatettem az újságot.
-Azért vigyázz Harryvel!- kért Lucy de csak a fejemet ráztam. Vásárlás közben sokat beszélgettünk és hülyéskedtünk. Miután végeztünk visszamentünk a szobánkba és lefeküdtem aludni. Igaz délután volt de fáradt voltam.
~Álom:
Felkeltem az ágyamból és Harry is mellettem feküdt. Megsimítottam az arcát és mosolyogtam. Egyszer csak kinyílt az ajtó és Lucy Horobin lépett be. Ez meg mit akar itt? Leült Harry mellé fölé hajolt és egy puszit adott az arcára. Harry felébredt és átkarolta Lucy derekát.
-Ti meg mit műveltek?- néztem rájuk de hiába. Nem hallották meg.
-Hol van a barátnőd?- kérdezte Lucy Harrytől.
-Corin? Haha! Ő nem a barátnőm! Csak kihasználom! Nekem te kellesz!- Harry magához húzta őt és csókolózni kezdtek.
-Én is itt vagyok de ne zavarjon!- mondtam nekik de még mindig nem vettek észre. Nem volt gyomrom végignézni hogy megcsal így kimentem a szobából. Matt karjaiban találtam magam.
-Én megmondtam hogy vigyázz vele! És mi lett? Ha megfogadtad volna a tanácsomat akkor most nem szenvednél!- mondta Matt és ellöktem magamtól. Elrohantam az előcsarnokba ahol mindenki körém gyűlt és ujjal mutogattak rám és csak röhögtek.
~Valóság:
Felijedtem álmomból. A fejemhez kaptam és az órára néztem. Még csak 6 óra gondoltam megnézem hol van Harry. Kiszálltam az ágyból és elindultam Louis szobájába mert általában ott szokott lenni. Bekopogtam de nem válaszolt senki. Még egyszer kopogtam de még mindig nem nyitott ajtót senki. Elindultam az előcsarnok felé és Loryval találkoztam.
-Szia Corin!- köszönt kedvesen.
-Szia Harryt nem láttad?- kérdeztem.
-Nemrég ment el kocsival. Lucyt vitte valahová de azt nem tudom hogy hová.
-Értem! Azért köszi!
~Este 10 óra Corin és Harry szobájában:
Mindenki a szobánkban volt és az ágyon ült. Harry és Lucy még mindig nem voltak sehol. Aggódva fel-alá járkáltam az egymással szemben levő ablak és ajtó között.
-Ne aggódj! Nemsokára hazaérnek!- mondta Eleanor.
-De azt mondták hogy 8 körül érnek vissza!- mondta Niall amitől még jobban elkeseredtem.
-Köszi Niall sokat segítettél!- mondta Lory.
-Most mi van?- kérdezte.
-Nem lesz semmi baj!- mondta Eleanor amikor megcsörrent a telefonom. Valahogy nehéznek éreztem amikor felvettem és a fülemhez emeltem.
-Igen? Itt Corin Richardson!- szóltam bele. Egy orvos volt az. Elmondta hogy mi történt és letette. A szemeim tágra nyíltak és értetlenül néztem magam elé. A földre rogytam és sírás helyett csak magam elé bámultam.
-Corin! Mi történt?- néztek rám egyszerre.
-Autóbaleset...
-Mi? Hol?- kérdezte Liam.
-Kórház...
-A kórházban?- kérdezte Zayn.
-Nem! Harry és Lucy...
-Mi történt?- kérdezték egyszerre.
-Harry autóját nemrég találták meg totálkárosan és Lucy életveszélyben fekszik a kórházban.
-És Harry?- kérdezte félve Louis.
-Neki semmi baja. Néhány karcolással megúszta.
-Akkor induljunk!- pattantak fel a csajok és elindultunk a kórházba.
~A kórházban:
Beértünk és Harry fogadott minket komor arccal. Átöleltem és megcsókoltam.
-Hogy van Lucy?- kérdeztem tőle.
-Most vizsgálja az orvos. Elég súlyosan megsérült- mondta Harry. Leültünk a szoba előtt és kijött az orvos. Rám nézett és szomorúan bólogatott. abban a pillanatban egy világ dőlt össze bennem. A legjobb barátnőm elhagyott. Felálltam és benéztem hozzá az ablakon. Olyan volt mint aki alszik. Harry a vállamra tette a kezét.
-Ne így akarj rá emlékezni!- mondta. Én viszont dühös lettem.
-Minden a te hibád!- ordítottam sírva.
-Mi?
-Ha nem viszed el autókázni akkor még most is élne! De nem! Neked feltétlenül el kellett vinned!- a könnyeim sorozatosan potyogtak a szemeimből és közben a mellkasát ütöttem az ökleimmel. Harry megfogta a kezem de kirántottam őket a markából.
-Mi bajod?- kérdezte.
-Te ölted meg őt! Te... te... te GYILKOS!!!- ordítottam a képébe és elrohantam. Kint ültem a lépcsőn és eltűnődtem a közös emlékeinken.
~Harry szemszöge:
Amikor Corin a képembe mondta hogy én öltem meg Lucyt nagyon szíven ütött. Csak álltam ott mint egy idióta. Amikor elfutott én tehetetlenül néztem ahogy eltűnik az a valaki aki a mindenem volt. Utána akartam menni de Lou megállított.
-Haver! Most egyedül akar maradni!- mondta Lou én pedig sírva öleltem át. Szégyenlem de sírtam. Nem tudtam mit tenni.
-Utál engem!- mondtam halkan.
-Csak dühében mondta!- próbált vigasztalni Lou. Teljesen kétségbe voltam esve. Mi van ha nem jön vissza hozzám? Én abba beleőrülök!
~Corin szemszöge a temetés utáni estén:
Mr. Stars a búcsúbeszédét mondta az étteremben és a csajokkal egy asztalnál ültünk. A fiúk a közelünkben ültek de nem szóltunk egymáshoz. Főleg én és Harry. A többiek természetesen együtt voltak csak most jobbnak látták a többiek ha csak lányok vigasztalnak engem. Mr. Stars azt kérte hogy én énekeljem el a búcsúdalt. Felmentem a színpadra és Lucy kedvencét a You raise me up című dalt kezdtem énekelni.
Lucy és én két éve barátnők voltunk és imádtam őt. Elég csúnyán beszélt néha de attól még ő marad a legjobb barátnőm. Mielőtt megismertük a One Direction-t mindig ő ébresztett egy bögre tejeskávéval. Minden hülyének elmondtuk egymást pusztán poénból és ritkán volt olyan pillanatunk hogy már majdnem szerelmes ömlengésnek lehetne nevezni. Életem egyik legmeghatározóbb emberét veszítettem el. A legcsodálatosabb ember volt akit valaha ismertem. Bolondos vicces de szívós és erős. Lucy Stars! Ha most figyelsz onnan fentről akkor üzenem neked hogy sosem felejtelek el. Örökké a szívünkben élsz! <3 :'(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése