Visszatérve a pince fogságából egyenesen az előcsarnokba mentem ahol már mindenki keresett. Elmeséltem nekik hogy mi történt de Eric nem volt köztük. A lemezproducer beszélni akart velem így nem volt más választásom be kellett ülnöm egy konferenciára. Az EMI- ben mindenki tárt karokkal várt. Lola nagyon boldog volt hogy újra láthat. Miután mindenki leült egy ember felállt és elkezdett beszélni a lemezről. "Az első dolgunk a CD borítójának elkészítése lesz". A dalok címe és szövege már megvan. Csak arra várnak hogy elénekeljem őket. Miután ezeket megbeszéltük még több dolog jutott eszükbe ami fontosnak tűnt. De nem tudtam figyelni. Csak belemerültem a gondolataimba és úgy csináltam mint aki erősen figyel. A 4 hónapja felgyűlt bánat abban a pillanatban kibukott belőlem. "Vége! Itt betelt a pohár! Nem vagyok hajlandó tovább élni Liam nélkül!" Kirohantam a teremből és lefutottam a lépcsőn. Ott lefagytam. Liam és Conor képe tűnt fel ahogy értem verekednek. És a fiúk akik nekem segítenek és tehetetlenül szurkolnak a legjobb barátjuknak. Ez csak rontott a lelkiállapotomon. Kifutottam az utcára és fogtam egy taxit. Bementem a szobámba és akkor láttam hogy valami nem stimmel. Lucy a cuccaimat szedte össze.
-Lucy! Te meg mit művelsz?
-Elegem van abból hogy folyton a fiúk miatt nem tudsz élni rendesen!
-Az addig rendben de miért pakolsz?
-Utazunk!
-Hová?
-New York-ba! A szüleidhez!
-Mi?
-Jól hallottad! Ideje kikapcsolnod! A pakolást fejezd be! Addig megveszem a jegyeket- elindult az ajtó felé én pedig az útjába álltam.
-Nem mehetek el! Nemsokára nekiállunk elkészíteni az első lemezemet!- Lucy arca elkomolyodott. Csalódottnak tűnt de nem tudtunk sokáig foglalkozni vele mert kopogtak az ajtón. Kinyitottam és Eric a derekamat szorosan átölelte. Akkor biztonságban éreztem magam. Végre egy férfias ölelés amire szükségem volt.
-Eric!- súgtam halkan a fülébe.
-Hol voltál? Már nagyon aggódtam érted!- kérdezte tőlem halkan és összeérintettük a homlokunkat.
-Bezáródott a pinceajtó.
-És hogy jöttél ki?
-Elég vicces történet...
-Hahó! Nemsokára utazunk!- vágott félbe Lucy.
-Ha rajtam múlik te nem mész sehova!- jelentette ki Eric határozottan miközben kezdte felhúzni a pólómat.
-Eric mit csinálsz!?- kérdeztem halkan.
-Lucy kimennél? Ne haragudj kérlek!
-Ő... én... persze... csináljátok csak! De... Corin...
-Igen?
-Ja! Semmi! Nem érdekes!- Lucy kilépett a szobából és Eric belökött az ágyba. Kicsit furcsa volt. Nem szokott ennyire durva lenni. Levette a pólómat és fölém hajolt. A szemében ragyogott az elszántság. Átkarolta a derekam és megcsókolt. De nem a szokásos módon. A lehető legdurvábban. Már alig kaptam levegőt tőle.
-Eric! Eric! E...- próbáltam kiabálni vele de nem hagyta.
-Fogd be!
-Mit művelsz? Te nem ilyen vagy!- megpróbáltam kimászni alóla de nem hagyta. Fel akartam ülni de az sem sikerült. Eric teljesen megőrült. Nem tudtam csinálni semmit. Ő erősebb nálam. Már a nadrágot akarta lerángatni amikor újra megpróbáltam kiszabadulni. Sikerült! De a nadrágot leszedte rólam. Magamra kaptam a pulcsit amit vettem és kirohantam az előcsarnok lelátójára. Tökéletesen lehetett látni mindent onnét. A korlátra elkezdték felrakni a fenyőágakat. Fenyő illat járta át az előcsarnokot. Lefutottam a lépcsőn. Lucy a pult előtt beszélgetett valakivel. Nem akartam zavarni így megfordultam.
-CORIN!!!- hallottam a hátam mögött a kiabálást. Ismerős ez a hang! Lassan megfordultam és egy kedves arc fogadott.
-Te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem meglepődve.
-Így kell köszönni egy régi barátnak?- odafutottam hozzá és szorosan átöleltem a nyakát.
-LOUIS!!! Annyira hiányoztál! El sem tudod képzelni!- könnyek szöktek a szemembe.
-Te is hiányoztál nekem! Oh! Majdnem elfelejtettem! Tudom hogy csak jövőhéten Kedden lesz karácsony de ez a tiéd!
-Ez mi?
-Nyisd ki!- egy kék és rózsaszín csíkos csomagolópapírba csomagolt dobozt nyomott a kezembe. Óvatosan kicsomagoltam és egy ékszeres doboz volt. Felnyitottam a tetejét és a doboz zenélni kezdett. A fiúktól a One Thing című dalt játszotta.
A dobozban pedig egy karkötő volt.
Amint megláttam boldogan ugrottam Louis nyakába.
-Hogy tetszik?- nézett rám érdeklődve.
-Őszintén? Ez egy borzasztóan kedves ajándék de nekem többet ér hogy itt vagy.
-De aranyos vagy! Oh! Jut is eszembe! Gyere fel a szobámba. Szeretném hallani hogy mi történt veled ennyi idő alatt.
-Rendben!- felmentünk a szobájába és leültem az ágyára ő pedig mellém.
-Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem!
-Mesélj mi történt veled?
-Hát! Elkezdtem az első CD-men dolgozni, interjúkra járkálok, fotózásokat szerveznek.
-És párkapcsolat téren?
-Tudod most van valakim. Eric Saade.
-És? Megvolt már vele az első?
-Persze!- Louis elszomorodott és felállt.
-Tudod Liam sokszor hív téged álmában. Sokszor sír. De ezt nem mutatja. Egyszer amikor beléptem a szobájába kétségbeesetten kereste a képedet amit minden koncert előtt magánál szorongat. Te pedig így viselkedsz L....
-Louis! Mielőtt elítélnél! Eric csak arra kellett hogy felejteni tudjak! De nem sikerült. Liam pótolhatatlan!
-Azt látom!- a pulcsimra mutatott.
-Igen! Louis ezt csak te tudod! Remélem megbízhatok benned!
-Igen! Persze! De én most bemegyek zuhanyozni- amint kimondta megcsörrent a telefonom.
-Igen? Itt Corin beszél!
-Itt meg Lucy! Figyelj! Baj van!
-Mi?
-A szobádat lefoglalták mert feljelentést tettek.
-Micsoda? Kicsoda!?
-Nem tudom!
-De miért?
-Drogcsempészés miatt.
-De... hiszen... ez...- nem bírtam állva maradni. Le akartam ülni az ágyra de nem úgy sült el a dolog ahogy terveztem. A földre érkeztem. Letettem a telefonomat és sírni kezdtem.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva Louis.
-Drogcsempészés... feljelentés... a szobám!
-Mi? Beszélj érthetőbben! Kit jelentettek fel drogcsempészés miatt? És hogy jön ide a szobád?
-Engem jelentettek fel! A szobámat lefoglalták!
-Pff... Pont te fogsz drogot csempészni? Ezt ki mondta?- nevetve mondta de amikor a szemembe nézett látta hogy tényleg gáz van. Átölelt- Ne aggódj! Én mindig itt leszek ha kell!
Bement fürdeni én pedig kinéztem. Lucy a rendőröknek mesélt rólam és engem is odahívtak. Azt mondták hogy nem akarnak nagy ügyet csinálni belőle. Esetleg akkor ha valóban bűnösnek találnak. A szobámba nem engedtek be de átvizsgálták a ruháimat. Illetve azt az egy pulcsit ami rajtam volt. Eric is megérkezett közénk. Nem mondtunk neki semmit. Így is elegen tudják. Nem kell még egy ember aki feleslegesen tudna a dologról. Visszaengedtek Louis szobájába amíg rendesen átforgatnak mindent a szobámban. Louis pont akkor lépett ki a fürdőből amikor én visszamentem. Elmondtam neki hogy egy ideig egy szobában fogunk lenni. Kedves volt és beterelt a fürdőbe. Érezni lehetett Louis tusfürdőjének az illatát. Kicsit megszédültem tőle de hamar elmúlt. Miközben kibújtam a ruháimból eszembe jutott hogy Liam mit szólna ha tudná hogy mibe keveredtem. Miután végeztem a fürdőben kimentem Louishoz aki egy pólót adott nekem hogy abban aludjak. De valaki benyitott hozzánk. Eleanor volt az.
Eléggé meg volt lepődve amikor meglátott engem ahogy felveszem Louis pólóját.
-Mit keres nálad ez a liba?
-Eleanor kérlek!- Louis menteni akarta magát ebből a kínos helyzetből de Eleanor elrántotta a kezét.
-Rendben! Louis itt vége! Ne haragudj de ez botrányos!- kiment az ajtón Louis pedig magába roskadva ült az ágyon.
-Eleanor! Várj!
-Mit akarsz!?
-Figyelj! Tudom hogy ez egy elég félreérthető helyzet de úgy alakult hogy Louis és én egy szobába kerültünk. De mivel nem hozhatom át a ruháimat addig ő kölcsön ad nekem holnapig valamit amiben alhatok. Ha pedig szakítani akarsz vele akkor csak tessék! De számolj azzal hogy egy csodálatos embert fogsz elveszíteni! Ő bármit megtenne érted! Te pedig csak úgy eldobod magadtól? Ki tudja hogy holnap hol lesz! Kérlek Eleanor! Könyörgök! Ne ess bele az én hibámba!
-Rendben! Louis ne haragudj!
-Hogy tudnék rád haragudni?- Louis odalépett hozzá átkarolta és megcsókolta. Annyira aranyosak voltak hogy elsírtam magam. Eleanor vissza indult az unokatestvéréhez. Mivel ott lakott amíg az Louis Londonban tartózkodik. Louis befeküdt az ágyba én pedig leültem az ágy másik oldalára.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Nem! Folyton ez a drog dolog jár a fejemben- mellé feküdtem ő pedig átölelt. Ismét sírva aludtam el. De most más volt! A legjobb barátom karjaiban biztonságban tudtam magam.
-Lucy! Te meg mit művelsz?
-Elegem van abból hogy folyton a fiúk miatt nem tudsz élni rendesen!
-Az addig rendben de miért pakolsz?
-Utazunk!
-Hová?
-New York-ba! A szüleidhez!
-Mi?
-Jól hallottad! Ideje kikapcsolnod! A pakolást fejezd be! Addig megveszem a jegyeket- elindult az ajtó felé én pedig az útjába álltam.
-Nem mehetek el! Nemsokára nekiállunk elkészíteni az első lemezemet!- Lucy arca elkomolyodott. Csalódottnak tűnt de nem tudtunk sokáig foglalkozni vele mert kopogtak az ajtón. Kinyitottam és Eric a derekamat szorosan átölelte. Akkor biztonságban éreztem magam. Végre egy férfias ölelés amire szükségem volt.
-Eric!- súgtam halkan a fülébe.
-Hol voltál? Már nagyon aggódtam érted!- kérdezte tőlem halkan és összeérintettük a homlokunkat.
-Bezáródott a pinceajtó.
-És hogy jöttél ki?
-Elég vicces történet...
-Hahó! Nemsokára utazunk!- vágott félbe Lucy.
-Ha rajtam múlik te nem mész sehova!- jelentette ki Eric határozottan miközben kezdte felhúzni a pólómat.
-Eric mit csinálsz!?- kérdeztem halkan.
-Lucy kimennél? Ne haragudj kérlek!
-Ő... én... persze... csináljátok csak! De... Corin...
-Igen?
-Ja! Semmi! Nem érdekes!- Lucy kilépett a szobából és Eric belökött az ágyba. Kicsit furcsa volt. Nem szokott ennyire durva lenni. Levette a pólómat és fölém hajolt. A szemében ragyogott az elszántság. Átkarolta a derekam és megcsókolt. De nem a szokásos módon. A lehető legdurvábban. Már alig kaptam levegőt tőle.
-Eric! Eric! E...- próbáltam kiabálni vele de nem hagyta.
-Fogd be!
-Mit művelsz? Te nem ilyen vagy!- megpróbáltam kimászni alóla de nem hagyta. Fel akartam ülni de az sem sikerült. Eric teljesen megőrült. Nem tudtam csinálni semmit. Ő erősebb nálam. Már a nadrágot akarta lerángatni amikor újra megpróbáltam kiszabadulni. Sikerült! De a nadrágot leszedte rólam. Magamra kaptam a pulcsit amit vettem és kirohantam az előcsarnok lelátójára. Tökéletesen lehetett látni mindent onnét. A korlátra elkezdték felrakni a fenyőágakat. Fenyő illat járta át az előcsarnokot. Lefutottam a lépcsőn. Lucy a pult előtt beszélgetett valakivel. Nem akartam zavarni így megfordultam.
-CORIN!!!- hallottam a hátam mögött a kiabálást. Ismerős ez a hang! Lassan megfordultam és egy kedves arc fogadott.
-Te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem meglepődve.
-Így kell köszönni egy régi barátnak?- odafutottam hozzá és szorosan átöleltem a nyakát.
-LOUIS!!! Annyira hiányoztál! El sem tudod képzelni!- könnyek szöktek a szemembe.
-Te is hiányoztál nekem! Oh! Majdnem elfelejtettem! Tudom hogy csak jövőhéten Kedden lesz karácsony de ez a tiéd!
-Ez mi?
-Nyisd ki!- egy kék és rózsaszín csíkos csomagolópapírba csomagolt dobozt nyomott a kezembe. Óvatosan kicsomagoltam és egy ékszeres doboz volt. Felnyitottam a tetejét és a doboz zenélni kezdett. A fiúktól a One Thing című dalt játszotta.
A dobozban pedig egy karkötő volt.
Amint megláttam boldogan ugrottam Louis nyakába.
-Hogy tetszik?- nézett rám érdeklődve.
-Őszintén? Ez egy borzasztóan kedves ajándék de nekem többet ér hogy itt vagy.
-De aranyos vagy! Oh! Jut is eszembe! Gyere fel a szobámba. Szeretném hallani hogy mi történt veled ennyi idő alatt.
-Rendben!- felmentünk a szobájába és leültem az ágyára ő pedig mellém.
-Már nagyon hiányoztál!
-Te is nekem!
-Mesélj mi történt veled?
-Hát! Elkezdtem az első CD-men dolgozni, interjúkra járkálok, fotózásokat szerveznek.
-És párkapcsolat téren?
-Tudod most van valakim. Eric Saade.
-És? Megvolt már vele az első?
-Persze!- Louis elszomorodott és felállt.
-Tudod Liam sokszor hív téged álmában. Sokszor sír. De ezt nem mutatja. Egyszer amikor beléptem a szobájába kétségbeesetten kereste a képedet amit minden koncert előtt magánál szorongat. Te pedig így viselkedsz L....
-Louis! Mielőtt elítélnél! Eric csak arra kellett hogy felejteni tudjak! De nem sikerült. Liam pótolhatatlan!
-Azt látom!- a pulcsimra mutatott.
-Igen! Louis ezt csak te tudod! Remélem megbízhatok benned!
-Igen! Persze! De én most bemegyek zuhanyozni- amint kimondta megcsörrent a telefonom.
-Igen? Itt Corin beszél!
-Itt meg Lucy! Figyelj! Baj van!
-Mi?
-A szobádat lefoglalták mert feljelentést tettek.
-Micsoda? Kicsoda!?
-Nem tudom!
-De miért?
-Drogcsempészés miatt.
-De... hiszen... ez...- nem bírtam állva maradni. Le akartam ülni az ágyra de nem úgy sült el a dolog ahogy terveztem. A földre érkeztem. Letettem a telefonomat és sírni kezdtem.
-Minden rendben?- kérdezte aggódva Louis.
-Drogcsempészés... feljelentés... a szobám!
-Mi? Beszélj érthetőbben! Kit jelentettek fel drogcsempészés miatt? És hogy jön ide a szobád?
-Engem jelentettek fel! A szobámat lefoglalták!
-Pff... Pont te fogsz drogot csempészni? Ezt ki mondta?- nevetve mondta de amikor a szemembe nézett látta hogy tényleg gáz van. Átölelt- Ne aggódj! Én mindig itt leszek ha kell!
Bement fürdeni én pedig kinéztem. Lucy a rendőröknek mesélt rólam és engem is odahívtak. Azt mondták hogy nem akarnak nagy ügyet csinálni belőle. Esetleg akkor ha valóban bűnösnek találnak. A szobámba nem engedtek be de átvizsgálták a ruháimat. Illetve azt az egy pulcsit ami rajtam volt. Eric is megérkezett közénk. Nem mondtunk neki semmit. Így is elegen tudják. Nem kell még egy ember aki feleslegesen tudna a dologról. Visszaengedtek Louis szobájába amíg rendesen átforgatnak mindent a szobámban. Louis pont akkor lépett ki a fürdőből amikor én visszamentem. Elmondtam neki hogy egy ideig egy szobában fogunk lenni. Kedves volt és beterelt a fürdőbe. Érezni lehetett Louis tusfürdőjének az illatát. Kicsit megszédültem tőle de hamar elmúlt. Miközben kibújtam a ruháimból eszembe jutott hogy Liam mit szólna ha tudná hogy mibe keveredtem. Miután végeztem a fürdőben kimentem Louishoz aki egy pólót adott nekem hogy abban aludjak. De valaki benyitott hozzánk. Eleanor volt az.
Eléggé meg volt lepődve amikor meglátott engem ahogy felveszem Louis pólóját.
-Mit keres nálad ez a liba?
-Eleanor kérlek!- Louis menteni akarta magát ebből a kínos helyzetből de Eleanor elrántotta a kezét.
-Rendben! Louis itt vége! Ne haragudj de ez botrányos!- kiment az ajtón Louis pedig magába roskadva ült az ágyon.
-Eleanor! Várj!
-Mit akarsz!?
-Figyelj! Tudom hogy ez egy elég félreérthető helyzet de úgy alakult hogy Louis és én egy szobába kerültünk. De mivel nem hozhatom át a ruháimat addig ő kölcsön ad nekem holnapig valamit amiben alhatok. Ha pedig szakítani akarsz vele akkor csak tessék! De számolj azzal hogy egy csodálatos embert fogsz elveszíteni! Ő bármit megtenne érted! Te pedig csak úgy eldobod magadtól? Ki tudja hogy holnap hol lesz! Kérlek Eleanor! Könyörgök! Ne ess bele az én hibámba!
-Rendben! Louis ne haragudj!
-Hogy tudnék rád haragudni?- Louis odalépett hozzá átkarolta és megcsókolta. Annyira aranyosak voltak hogy elsírtam magam. Eleanor vissza indult az unokatestvéréhez. Mivel ott lakott amíg az Louis Londonban tartózkodik. Louis befeküdt az ágyba én pedig leültem az ágy másik oldalára.
-Jól vagy?- kérdezte.
-Nem! Folyton ez a drog dolog jár a fejemben- mellé feküdtem ő pedig átölelt. Ismét sírva aludtam el. De most más volt! A legjobb barátom karjaiban biztonságban tudtam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése