2012. augusztus 29., szerda

30. Fejezet- Otthon


Ahogy pakolásztam a könnyeim nem hagytak látni. Felhívtam Lucyt és Loryt hogy hol vannak de azt mondták hogy nem érnek rá. Egyedül voltam és senki sem jött be hogy "Segíthetek?" vagy valami ilyesmi. De leginkább az bántott hogy még Lou sem jött be hozzám. Hát ennyit ér nektek a barátságom!? Hát ha nem kell akkor vége! Elköltözök és nem fogok elköszönni senkitől csak egy levelet hagyok magam után Harrynek! Bepakoltam és már indultam is a reptérre. Ha itt nem kellek akkor majd máshol. Megvettem a jegyet és már a váróban ültem amikor egy gyönyörű lány ült le mellém. Látta rajtam hogy szomorú vagyok.


-Kérsz egy zsepit?- kérdezte kedvesen.
-Nem kérek köszönöm!
-Te nem Liam Payne barátnője vagy?
-De... vagyis... nem! Már nem!
-Mi? Oh! Majdnem elfelejtettem! A nevem Palvin Barbara!- mutatkozott be a lány.
-Milyen furcsa neved van! Csak nem külföldi vagy?
-De igen! Magyarországon élek csak modell vagyok és sokat utazok!
-Én Corin Richardson vagyok! És az látszik hogy modell vagy! És Magyarország? Hűűű! Mindig is el akartam oda menni! Tényleg te hová mész?
-New Yorkban lesz fotózásom és oda megyek. Te?
-Én is New Yorkba megyek. Csak én a szüleimhez visszaköltözök.
-Miért? Hiszen olyan szép párt alkottok Liammel!- erre a kijelentésre lehajtottam a fejem.
-Tudod! Miatta menekülök!
-Tudod mit? Utazzunk egymás mellett és beszélgetünk róla jó?
-Rendben!


Mindketten elindultunk becsekkolni. Leadtuk a bőröndöket és átnézték a kis táskáinkat. Sajna csak egyet vihettem fel. Felszálltunk a repülőre és már csak 5 perc volt vissza a felszállásig. Barbara irtó rendes lány és sokat beszélgettünk. Felszálltunk és még szerencse hogy mellettem volt mert se telefont se semmi hasonló kütyüt nem volt szabad használni. De felesleges is lett volna mert ilyen magasan térerő sincs. Az úton megbeszéltük hogy én is elmegyek a fotózásra és hogy nálunk fog lakni a villában. Leszállás után felhívtam anyát és megbeszéltem vele mindent és megengedte hogy Barbi is velünk legyen amíg itt tartózkodik. Fogtunk egy taxit és annyi idő után hazamentem. A házmesterünk boldogan fogadott minket. Anyáék nem voltak otthon. Felvittük a csomagokat az emeletre és segítettem kipakolni Barbinak. Átmentünk az én szobámba és az én cuccaim is visszatértek a régi helyükre. A villa sokkal nagyobb volt mint amire emlékeztem. Leültünk az előszobában és tévét néztünk. Már elég későre járt de beszélgettünk. Anyáék csak szilveszter előtt jönnek haza így egyedül vagyunk. Lefeküdtünk aludni és másnap reggel nem épp frissen ébredtem. Barbi még aludt így felléptem Facebook-ra. Egy csomó üzenetet kaptam a srácoktól. Harry ezt írta:


Szia Corin! Elolvastam a leveled és mindenki elkeseredett. Niall nem hajlandó enni :( Hiányzol nyuszim nagyon szeretlek! És Liam miatt ne aggódj! Nem szólok semmit ha nem akarod! Puszillak kicsim! :* <3


Nem írtam vissza. Nem akartam hogy visszacsábítson. Talán ő az egyetlen aki miatt visszamennék. Lépteket hallottam a szobám előtt és kimentem. Barbi kómás fejjel állt az ajtómnál.


-Szia Barbi!
-Jó reggelt Corin!- ásított egyet. A konyhában már várt ránk a reggeli. Chelsy a szakácsunk mindig kitalál valami finomat reggelire. Leültünk és mindent megettünk ami az asztalon ehető volt. Miután végeztünk letusoltunk és elkísértem Barbit a fotózásra. Fantasztikus képek készültek róla.


A végén engem is bevontak a fotózásba amit nagyon élveztem. Igaz néhány változáson mentem keresztül. Befestették a hajam barnára. Megcsinálták a hajam és a sminkem és már kattogtak a gépek.



A fényképezés után sétálni mentünk és elég sokat beszélgettünk Barbival. Elmeséltem neki hogy Harryvel miket csináltunk tegnap. Amikor végeztünk a sztorival már otthon voltunk. A hajam kicsit furcsa volt amikor tükörbe néztem de nem volt rossz. A konyhából csörömpölést hallottunk és röhögést. Anyáék hazajöttek? Az nem lehet! Befutottunk a konyhába és csak akkor vettük észre hogy apa régi bandájának a többi 4 tagja. A Backstreet boys személyesen. Mindenki ránk nézett amikor beléptünk.


-Nahát! Corin! Mekkorát nőttél!- ölelt át Brian.



-Szia Brian! De rég láttalak!
-Corin! Szépségem!- lépett oda Alex.
-Mit kerestek itt?- kérdeztem tőlük.
-Apád kérte hogy figyeljünk rád. Illetve rátok!- mondta az asztaltól Nick. Barbi a hátam mögött állt és böködte a vállamat.
-Ja! El is felejtettem! Srácok! Ő egy új barátnőm Palvin Barbara! Világhírű magyar modell.
-Helló!- köszönt aranyosan Barbi.
-Kisasszony! Örvendek a szerencsének!- csókolt kezet Barbinak Howie.
-Mit terveztetek mára csajok?- nézett rám szemtelenül aranyosan Brian.
-Nem terveztünk semmit!- válaszoltam.
-Akkor ma este iszunk!- emelte a poharát Nick.
-Sajnos nekem még át kell öltöznöm! Meg Barbinak is!- megfogtam Barbi kezét és elkezdtem az emeletre rángatni.
-Corin! Mi bajod?- kérdezte.
-Nem láttad?
-Mit?- nézett rám érdeklődve.
-Brian! Rám van kattanva!
-De ez hülyeség! 18 év van köztetek! Ha jól számolom!
-Igen és ez a baj!


Idegességemben már a körmömet rágtam mert van valami amit már négy éve titkolok és most visszatértek az emlékeim. Valójában ez volt az oka hogy elköltöztem New Yorkból. Négy éve egy nyári napon egyedül voltam a villában Brian pedig apát kereste de nem volt otthon. Leült a kanapéra én pedig felmentem a szobámba. Néhány perc múlva bejött hozzám és megcsókolt. Egyre hevesebben csókolóztunk én pedig elvesztettem az önuralmamat és lefeküdtem vele. Apának nem mertem elmondani így úgy tudja hogy Liam vette el a szüzességemet.

-Jól vagy?- kérdezte Barbi.
-Igen... csak... megyek átöltözni!

Berohantam a szobámba és lekaptam magamról a pólót és a nadrágot. A laptopom villogni kezdett. Ezzel azt jelezte hogy üzenetet kaptam. Megnéztem és csak akkor láttam hogy Harry megint írt. Ajtónyitódást hallottam. Hátranéztem és Brian állt ott. Visszafordultam és közelebb lépett hozzám. Megfogta a melltartópántomat és lassan lecsúsztatta a vállamon közben pedig a nyakamat csókolgatta. Megfogtam az arcát és felé fordítottam a fejem ő pedig megcsókolt. Felkapott a székről és letett az ágyra...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése