~Egy héttel később:
Hazaérve a kórházból újságírók vártak izzítva a fényképezőgépeket. Képek milliói fogadtak. Eközben az új menedzserem és a fiúk szétoszlatták a tömeget amíg Liam és én berendezkedünk a felújított szállodában. Mivel a leégett szállót rendbe tudták rakni mire kiengednek. Liam az ajtó előtt ledobta a cuccaimat és rám nézett.
-Mi az?- kérdeztem meglepődve. Liam felkapott és átvitt az ajtón aztán letett az ágyra- Ez mire volt jó?
-Ez most olyan volt mint ha esküvő után behoztalak volna a nászéjszakánkra- kacsintott édesen és behozta a táskáimat. Odamentem az ajtóhoz miközben lepakolta a cuccaimat és becsuktam az ajtót.
-Liam!- szóltam hozzá bájos hangon.
-Igen?- kérdezte sejtelmes hanggal.
-Ugye tudod hogy a nászéjszaka nem csak ennyiből áll?- mondtam neki miközben ringattam a csípőmet és egyre közelebb kerültem hozzá. Átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam. Lassan és óvatosan lefektetett az ágyra és a combomat simogatta miközben továbbra is csókolóztunk.
-Halihó! Oh! Zavarok?- lépett be Zayn.
-Ő... Szia Zayn! Miért vagy itt?- nézett fel rólam Liam.
-Csak a fiúk köszöntő vacsit akarnak tartani az étteremben. De nem muszáj ha nem akartok jönni... Tudjátok mit? Csak nyugodtan csináljátok... őőő... hát... őőő... amit csináltatok!
-Én szívesen harapnék valamit!- csúsztam ki Liam alól.
-Akkor menjünk!- törődött bele Liam. Kimentünk az étterembe ahol már virágokkal vártak és mindenki megölelt.
-Jó hogy visszajöttél Corin! Már hiányoztál!- mondta Harry boldogan. Leültünk az asztalhoz és a pincér rögtön odalépett hozzánk.
-Mit kérnek?- kérdezte a pincér amire Niallel összenéztünk és röhögőgörcsöt kaptunk mert eszünkbe jutott hogy mennyi kaját elpusztítottunk anno. Zayn leadta a rendeléseket és közben Liam oldalba bökött hogy fejezzem be. De még akkor sem ment. A színpadot kezdték körülzsongani amire a fiúk is felfigyeltem.
-Hölgyeim és uraim Lo...- a sikoltozástól nem hallottam pontosan hogy milyen nevet mondtak.
-Hogy mondta?- néztem rájuk de ők sem értették. Perceken belül egy lány lépett a színpadra.
A fiúk alaposan végigmérték a lányt. Nem mondom tényleg szép volt de brutálisan nagyképű. Niall pókerarccal nézte végig ahogy betipeg a színpad közepéig.
-Jó estét emberek!- köszöntött mindenkit elég bunkó hangvételével.
És elkezdett énekelni. Pont a kedvenc számomat Jesse J- től a Sexy silk című dalt.
Amint meghallottam a hangját ökölbe szorult a kezem. "Ez az én dalom!!!" fortyogtam magamban. A fiúkat néztem és Liamnek már szabályosan folyt a nyála a produkció alatt. Niall volt az egyetlen akit hidegen hagyta. Bennem pedig egyre csak gyűlt a méreg. "Ezt a dalt én szoktam énekelni! Nem veheti el tőlem akárki! Főleg nem egy ilyen tyúk!" Nem bírtam még egyszer körbenéztem és már Niall is teljesen odáig volt érte. "Kész! Vége! ITT BETELT A CÉRNA ELSZAKADT A POHÁR!!! Én megfojtom!!!" Felálltam és rácsaptam az asztalra. Odamentem a színpadra és a lány csak értetlenül nézett rám.
-Mit akarsz?- kérdezte lenézően- Csak nem egy autogramot?
-Előbb ugrok le egy szakadékba aminek az alján egy éhes krokodilokkal hemzsegő tó van mint hogy én autogramot kérjek tőled te ostoba liba!
-Tűnés a színpadomról te elkényeztetett kis rinyagép!
-Mert különben mi lesz?
-Letépem a parókád és lenyomom a torkodon!
-Fúúú! Te! Hallod ezt?
-Ő... mit?
-Ilyen csend lesz miután kikaparom a szemeidet!- és egymásnak estünk. Ő cibálta a hajam én meg belemarkoltam a hajába és elkezdtem tépni.
-Lányok!- lépett közbe Louis.
-Mi van!?- néztünk egyszerre rá.
-Az egész étterem titeket figyel!- elkalandoztak a gondolatai és itt volt a remek alkalom. "Végre! Eljött az én időm!" És nekiestem a torkának.
-Corin Rozetta Richardson!!! Erre nevelt téged apád?- felnéztem és drága jó apám állt a színpadnál.
-Apa! Te meg mit keresel itt?
-Te mit keresel itt? Lányom! Ez nem hozzád méltó viselkedés!
-De ő kezdte!
-Nem érdekel!
-Ó... apuci jött megvédeni az ő kicsi lányát!- gúnyolódott.
-Most látod?- néztem apára.
-Azonnal gyere le a színpadról!- megfogta a kezem és elkezdett lecibálni.
-De...
-Nem! Kisasszony! Azonnal lejössz onnan!
-De meg kell védenem az én területemet!
-Nem érdekel!- visszaültem és mérgesen néztem Liam szemébe.
-Mi a baj?- nézett rám.
-Hogy mi a baj? Hogy mi a baj!? Elmondom hogy mi a baj! De inkább nem! Ha kell az a k*rva akkor menj és legyetek boldogok! Én végeztem! Harry visszaköltözök hozzád!- elmentem az asztaltól és kirohantam a kijárati ajtón. Az eső elkezdett szakadni én pedig álltam és csak sírni tudtam. "Remek! Megint elszúrtam!" a gondolataimat az állította meg hogy fellöktek.
-Bocsi!- szólalt meg a nagyjából ismerős hang. Felnéztem és az a nagyképű csaj állt előttem- Jah te vagy az? Akkor semmi vész!
-Figyu! Tudom hogy mire fáj a fogad! De nem kapod meg egyiket sem! Világos?
-Bármiről is legyen szó bottal sem piszkálnám meg! Főleg ha te is a képben vagy.
-A One Directionról beszélek te nyomorék!
-Kit neveztél nyomoréknak te kis szajha?... De jól hallottam? One Direction?
-Igen! Mind az öt srác.
-De melyik a pasid?
-Liam!
-Akkor rendben! Én Niallt bírom!
-Egyszer már vacsiztam vele kettesben!- mondtam amikor a csaj szemei elkerekedtek és a bejáratot bámulta.
-Nézd! Harry Styles!- odanéztem és elindult felénk. A lány is elindult de amikor közel voltak egymáshoz Harry továbbment. Egyenesen hozzám!
-Szia Harry!
-Corin! Beszélnünk kell! Lehet hogy ez az utolsó este amit velünk töltesz!
Hazaérve a kórházból újságírók vártak izzítva a fényképezőgépeket. Képek milliói fogadtak. Eközben az új menedzserem és a fiúk szétoszlatták a tömeget amíg Liam és én berendezkedünk a felújított szállodában. Mivel a leégett szállót rendbe tudták rakni mire kiengednek. Liam az ajtó előtt ledobta a cuccaimat és rám nézett.
-Mi az?- kérdeztem meglepődve. Liam felkapott és átvitt az ajtón aztán letett az ágyra- Ez mire volt jó?
-Ez most olyan volt mint ha esküvő után behoztalak volna a nászéjszakánkra- kacsintott édesen és behozta a táskáimat. Odamentem az ajtóhoz miközben lepakolta a cuccaimat és becsuktam az ajtót.
-Liam!- szóltam hozzá bájos hangon.
-Igen?- kérdezte sejtelmes hanggal.
-Ugye tudod hogy a nászéjszaka nem csak ennyiből áll?- mondtam neki miközben ringattam a csípőmet és egyre közelebb kerültem hozzá. Átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megcsókoltam. Lassan és óvatosan lefektetett az ágyra és a combomat simogatta miközben továbbra is csókolóztunk.
-Halihó! Oh! Zavarok?- lépett be Zayn.
-Ő... Szia Zayn! Miért vagy itt?- nézett fel rólam Liam.
-Csak a fiúk köszöntő vacsit akarnak tartani az étteremben. De nem muszáj ha nem akartok jönni... Tudjátok mit? Csak nyugodtan csináljátok... őőő... hát... őőő... amit csináltatok!
-Én szívesen harapnék valamit!- csúsztam ki Liam alól.
-Akkor menjünk!- törődött bele Liam. Kimentünk az étterembe ahol már virágokkal vártak és mindenki megölelt.
-Jó hogy visszajöttél Corin! Már hiányoztál!- mondta Harry boldogan. Leültünk az asztalhoz és a pincér rögtön odalépett hozzánk.
-Mit kérnek?- kérdezte a pincér amire Niallel összenéztünk és röhögőgörcsöt kaptunk mert eszünkbe jutott hogy mennyi kaját elpusztítottunk anno. Zayn leadta a rendeléseket és közben Liam oldalba bökött hogy fejezzem be. De még akkor sem ment. A színpadot kezdték körülzsongani amire a fiúk is felfigyeltem.
-Hölgyeim és uraim Lo...- a sikoltozástól nem hallottam pontosan hogy milyen nevet mondtak.
-Hogy mondta?- néztem rájuk de ők sem értették. Perceken belül egy lány lépett a színpadra.
A fiúk alaposan végigmérték a lányt. Nem mondom tényleg szép volt de brutálisan nagyképű. Niall pókerarccal nézte végig ahogy betipeg a színpad közepéig.
-Jó estét emberek!- köszöntött mindenkit elég bunkó hangvételével.
És elkezdett énekelni. Pont a kedvenc számomat Jesse J- től a Sexy silk című dalt.
Amint meghallottam a hangját ökölbe szorult a kezem. "Ez az én dalom!!!" fortyogtam magamban. A fiúkat néztem és Liamnek már szabályosan folyt a nyála a produkció alatt. Niall volt az egyetlen akit hidegen hagyta. Bennem pedig egyre csak gyűlt a méreg. "Ezt a dalt én szoktam énekelni! Nem veheti el tőlem akárki! Főleg nem egy ilyen tyúk!" Nem bírtam még egyszer körbenéztem és már Niall is teljesen odáig volt érte. "Kész! Vége! ITT BETELT A CÉRNA ELSZAKADT A POHÁR!!! Én megfojtom!!!" Felálltam és rácsaptam az asztalra. Odamentem a színpadra és a lány csak értetlenül nézett rám.
-Mit akarsz?- kérdezte lenézően- Csak nem egy autogramot?
-Előbb ugrok le egy szakadékba aminek az alján egy éhes krokodilokkal hemzsegő tó van mint hogy én autogramot kérjek tőled te ostoba liba!
-Tűnés a színpadomról te elkényeztetett kis rinyagép!
-Mert különben mi lesz?
-Letépem a parókád és lenyomom a torkodon!
-Fúúú! Te! Hallod ezt?
-Ő... mit?
-Ilyen csend lesz miután kikaparom a szemeidet!- és egymásnak estünk. Ő cibálta a hajam én meg belemarkoltam a hajába és elkezdtem tépni.
-Lányok!- lépett közbe Louis.
-Mi van!?- néztünk egyszerre rá.
-Az egész étterem titeket figyel!- elkalandoztak a gondolatai és itt volt a remek alkalom. "Végre! Eljött az én időm!" És nekiestem a torkának.
-Corin Rozetta Richardson!!! Erre nevelt téged apád?- felnéztem és drága jó apám állt a színpadnál.
-Apa! Te meg mit keresel itt?
-Te mit keresel itt? Lányom! Ez nem hozzád méltó viselkedés!
-De ő kezdte!
-Nem érdekel!
-Ó... apuci jött megvédeni az ő kicsi lányát!- gúnyolódott.
-Most látod?- néztem apára.
-Azonnal gyere le a színpadról!- megfogta a kezem és elkezdett lecibálni.
-De...
-Nem! Kisasszony! Azonnal lejössz onnan!
-De meg kell védenem az én területemet!
-Nem érdekel!- visszaültem és mérgesen néztem Liam szemébe.
-Mi a baj?- nézett rám.
-Hogy mi a baj? Hogy mi a baj!? Elmondom hogy mi a baj! De inkább nem! Ha kell az a k*rva akkor menj és legyetek boldogok! Én végeztem! Harry visszaköltözök hozzád!- elmentem az asztaltól és kirohantam a kijárati ajtón. Az eső elkezdett szakadni én pedig álltam és csak sírni tudtam. "Remek! Megint elszúrtam!" a gondolataimat az állította meg hogy fellöktek.
-Bocsi!- szólalt meg a nagyjából ismerős hang. Felnéztem és az a nagyképű csaj állt előttem- Jah te vagy az? Akkor semmi vész!
-Figyu! Tudom hogy mire fáj a fogad! De nem kapod meg egyiket sem! Világos?
-Bármiről is legyen szó bottal sem piszkálnám meg! Főleg ha te is a képben vagy.
-A One Directionról beszélek te nyomorék!
-Kit neveztél nyomoréknak te kis szajha?... De jól hallottam? One Direction?
-Igen! Mind az öt srác.
-De melyik a pasid?
-Liam!
-Akkor rendben! Én Niallt bírom!
-Egyszer már vacsiztam vele kettesben!- mondtam amikor a csaj szemei elkerekedtek és a bejáratot bámulta.
-Nézd! Harry Styles!- odanéztem és elindult felénk. A lány is elindult de amikor közel voltak egymáshoz Harry továbbment. Egyenesen hozzám!
-Szia Harry!
-Corin! Beszélnünk kell! Lehet hogy ez az utolsó este amit velünk töltesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése