10. Fejezet- Hidegzuhany

~Két hét múlva:

Reggel Liam karjaiban ébredtem. A nap nem sütött. Beköszöntött az ősz. Szeptember 1. "Lassan kezdődnek a magánóráim." gondolkodtam.

-Jó reggelt!- ásított egy hatalmasat Liam.
-Szia!- mondtam neki mosolyogva. Kipattant az ágyból és 10 perc múlva a szokásos tejeskávémat hozta be a szobánkba- Köszönöm!
-Szívesen!- beleszagoltam és hányinger lett rajtam úrrá.
-Vidd innét!- elvette a kezemből és lerakta az asztalra.
-Kicsim jól érzed magad?- simította végig a hátam Liam.
-Igen! Csak...- nem bírtam tovább. Kiszaladtam a fürdőszobába.
-Biztos jól vagy?- lépett be Liam.
-Nem!
-Látszik! Hozzak valamit?
-Tiszta pólót légyszíves.
-Hozom is!- feladta rám az egyik pólóját és bevitt az ágyba.
-Délelőtt az EMI...
-Pszt! Most nem! Pihenj egy kicsit. Addig beszélek a fiúkkal hogy ma nem megyek próbálni.
-Miattam igazán nem kell...
-Csitt édesem! Mindjárt jövök és akkor ordibálhatsz velem amennyit csak akarsz.
-De...- kiment az ajtón.
-Szia Liam! Corin?
-Szia Lucy! Bent van. De nem érzi jól magát- nem kellett több drága barátnőmnek. Amint meghallotta berontott a szobába és rögtön játszani kezdte az ápoló szerepet.
-Lucy! Nem kell...
-Pszt! Mi a baj?
-Nem tudom!- a kezét a homlokomra tette.
-Nincs lázad. Mégis mi a baj?
-Hányinger! Erős hányinger!
-Igen! És elég sápadt vagy.
-Azt el is felejtettem! Van kávé! Nekem nem kell. Ezek után nem bírom meginni!
-Mi után?
-A kávé szagát megéreztem és...
-Szóval a kávé?
-Ezt hogy érted?
-Szerinted? Jaj Corin ez annyira egyértelmű! Ha jobban leszel elmegyünk a gyógyszertárba. De jobb lenne ha te nem jönnél. Most ezek után tönkretenné a karriered.
-Miért mennél a gyógyszertárba?- nem értem ezt a lányt!
-Jézusom! Corin Rozetta Richardson! TE TERHES VAGY!!!
-MI!?- és megint éreztem hogy valami kijön belőlem. Igazam is volt. Perceket töltöttem a WC fölé hajolva. Miután már minden kijött belőlem belenéztem a tükörbe. Fal fehér volt az arcom. A rémület és a rosszullét egyszerre vették el az életkedvem. Visszamentem ahol a fiúk vártak rám.
-Jól vagy?
-Te szent ég!
-Corin!- jajgatott egymás után Niall Harry és Zayn. Hirtelen megszédültem beremegett a térdem és majdnem összeestem. Szokásomhoz híven. De Louis elkapott. Az ágyra tett és a homlokomra tette a kezét.
-Nincs lázad- állapította meg.
-Gratulálok hogy rájött Dr. Tomlinson! Ez egy csodálatos felfedezés volt. Csak az a baj hogy mi már előbb felfedeztük- jegyeztem meg gúnyosan.
-Mikor akarod elmondani?- nézett rám Lucy.
-Még nem biztos! Addig nem akarom hogy aggódjanak.
-Miért is kéne aggódnunk?- kérdezte Liam.
-Semmi! Csak azt hiszem hogy a lufiba megint több levegő került a kelleténél.
-De Corin...
-Liam! Nem érdekes!
-De...
-Kimennétek!?- ordítottam amennyire csak bírtam. Kimentek. Mikor becsukták az ajtót hangos zokogásban törtem ki. Lucy leült mellém és átölelt.
-Hol van ilyenkor Conor?- kérdezte Lucy szomorúan.
-Ő nem hiányzik!
-De a legjobb barátod!
-Mégis te vagy itt helyette!
-Igaz!... Szóltam a portásnak hogy ugorjon le a tesztért. Ugye nem baj?
-Nem! Tudnunk kell az igazat. De főleg Liam miatt- és kopogtak az ajtón.
-Bejöhetsz!- mondta Lucy.
-Meghoztam! Ne aggódjatok nem szólok senkinek!
-Köszi!- mondta Lucy és elvette a tesztet.
-Kinek kel?
-Azt nem mondhatjuk el!- és becsapta az ajtót- Tessék!
-Köszi!
-Na?- kiabált a fürdőbe.
-Még semmi!
-Ne feledd! Két csík igen, egy csík nem!
-Felesleges kiabálnod!
-Na?
-Még mindig az a válaszom mint fél perccel ezelőtt.
-Féltelek!- ránéztem a tesztre.
-Na? 

Amint megláttam sírógörcsöt kaptam. Elejtettem a tesztet és az ágynak zuhantam.

-Mi az?- Lucy felvette a tesztet- Te szent isten! Most mi lesz? Hogy mondod el Liamnek? És Conor? Ki lesz borulva!
-Conor nem érdekel!
-Bejöhetek?- kérdezte az ajtón át kiabáló Liam.
-Mist mi lesz?- kérdeztem kétségbeesve.
-Berakom a szekrényedbe!
-Jó! Siess!
-Jól vagy?- ölelt át Liam.
-Ő... Hát... Fogjuk rá!
-Akkor jó. Nekünk mennünk kell próbálni. Nem kísérsz el minket? De persze ha tényleg jól érzed magad!
-Igen jól vagyok! És nagyon szívesen elmegyek- próbáltam mosolyogni.
-Mosolyogj!- és az arcomra próbált mosolyt varázsolni de csak úgy ment hogy a két kezével rásegített.

-Így már jobb!- nevetett Liam. A nyakába ugrottam és sírni kezdtem.
-Mi a baj?
-Sajnálom!- csak ennyi jött ki belőlem.
-De mit?- letörölte a könnyeimet és mosolygott.
-Nem érdekes. Menjünk!- és egy igazi mosolyt erőltettem az arcomra.

Elindultunk a próbára. Egy kicsit hosszúnak találtam az utat de túléltem. Az autó hátsó ülésén ültem a fiúkkal. Liam a kezemet fogta a többiek pedig biztatóan néztek rám. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon és Harry rögtön észrevette és letörölte.

-Mi van ma veled? Olyan szótlan vagy!- nézett rám Louis.
-Semmi!- mondtam egyszerűen. Nem akartam elmondani nekik hogy mi történt. De azért este kérdezni szeretnék Liamtől valamit.
-Megjöttünk!- szólt a sofőr.
-Gyertek!- pattant ki a kocsiból Niall.

Az épületet nem figyeltem. Elvonták a figyelmemet a gondolataim. Mégis hogy kéne finoman utalni arra hogy teherbe estem azon az éjszakán? Ha bárkinek van egy jó ötlete meghallgatom nagyon szívesen. Liamnek elég dolga van nem akarom hogy még én is gondot okozzak neki. Beértünk a próbaterembe és abban a pillanatban mindenki felpörgött. Niall kiosztotta a mikrofonokat és felugrottak a színpadra. Louis egy széket rakott a színpad elé és csak aztán csatlakozott.

-Készen állsz?- nézett rám Zayn. Bólogatni kezdtem.
-Ennek a dalnak a cími Moments! Csak neked Corin! Nagyon szeretlek!- és énekelni is kezdték

Annyira meghatott ahogy Liam elkezdte a dalt hogy elsírtam magam. Annyira aranyosak voltak hogy nem bírtam az egészet végigbőgtem. Jó pár számot elénekeltek és akkor... akkor meghallottam... Ez a szám a What makes you beautifull. Ezt hallottam az mp5-ről.

-Mi az Corin?
-Ez... ez...- felugrottam a színpadra és énekelni kezdtem:

Baby, you light up my world like nobody else,
The way that you flip your hair gets me overwhelmed,
But when you smile at the ground it ain't hard to tell,
You don't know, you don't know you're beautiful,

If only you saw what I can see,

You'll understand why I want you so desperately,

Right now I'm looking at you and I can't believe,

You don't know, oh, oh

You don't know you're beautiful,

oh, oh,

That's what makes you beautiful

-Hű! Józanon tisztább a hangod!- mondta csodálkozva Niall.

-Hát igen! De most már vissza kéne mennünk. Látszik hogy Corin elfáradt- ölelte át a derekam Liam.

-Akkor menjünk!- ásítottam egy hatalmasat.

-Drága szívem!- szorított magához kedvesen. A hazaúton elaludtam és arra ébredtem hogy Liam a homlokomra adott egy puszit- Jó reggelt kicsim!- nevetett barátságosan.

-Megérkeztünk?

-Haha! Már az ágyban vagy!

-De nem fürödtem!

-Akkor siess! Addig megvárlak!- és berohantam a fürdőbe.

~Liam szemszöge:

Corin bement fürdeni. Addig megkeresem a pizsama felsőmet. Tuti hogy már megint elkeveredett valahova mert nem találtam sehol.

-Corin nem láttad a pizsama felsőmet?

-Nem láttam!- kiabált azon a tündéri hangján.

Nekiálltam tovább keresni. Feltúrtam az összes szekrényemet de még akkor sem bukkantam rá. "Lehet hogy Corin ruhái közé keverték a tisztítóban. De az nem lehetséges hiszen sokkal kisebb nálam. Ha ennél is vékonyabb lenne eltűnne. Ennek nem nagyon örülnék!" gondoltam. De a biztonság kedvéért belenéztem a szekrényébe. Már a 3. ruhakupacot néztem át amikor valami megakadt a kezemben. És abban a pillanatban Corin kilépett a fürdőből.

-Corin! Ez mi?

-Semmi!- ordított és megpróbálta kivenni a kezemből.

-Akkor miért akarod elvenni?

-Csak... add vissza!- mondta könnyes szemekkel. De meg kellett hogy nézzem.

-De hiszen ez egy terhességi teszt! És pozitív! Corin! Ez a tiéd?- kiabáltam vele. Hirtelen a földnek zuhant és zokogásban tört ki.

-Ne haragudj!- motyogta.

-Szóval ezért voltál olyan furcsa? Ki volt az aki ilyet tett veled? Biztos az a Conor gyerek? Ugye?

-Nem Conor volt!

-Akkor ki? Mondj egy nevet és megverem!

-Te voltál az!- ez meglepett. "Hogy tőlem terhes? Az meg hogyan?" És eszembe jutott! "Hát persze! A buli" Corin még mindig csak sírt. Leguggoltam és átkaroltam.

-Nem lesz semmi gond! Majd megoldjuk valahogy!