Fürdés után még bementem anyáéknak átadni az ajándékokat mert holnap már nem lesznek a szállodában. Beléptem és az a látvány fogadott hogy apa anya hasát simogatja és beszél hozzá. Mármint a testvéremhez.
-Bonnie! Nézd itt van a te gyönyörű nővérkéd! Biztos köszönni akar!- gügyögött apa anya hasának.
-Bonnie? Ezek szerint...
-Kislány!- szólt közbe anya.
-Jaj de jó! Ennek nagyon örülök! De hoztam nektek valamit!
-Hallod Bonnie! Hozott valamit a nővéred!
-Apa!
-Ne haragudj kincsem! Mond csak.
-Mivel nem megyek haza veletek arra gondoltam hogy most adom oda az ajándékaitokat. Anya! Tessék! Ennek hasznát veszed majd néhány hónap múlva és a kedvenc színed ami idén divatba jött- odaadtam neki és két puszit adtam neki.
-Köszönöm kicsim!
-Szívesen! Apa! Boldog karácsonyt!- neki is odaadtam.
-Köszönöm drágám!
-Hugicám! Ez a tiéd!- rátettem a kis csomagot anya hasára és rúgott egyet amivel az ajándék leesett anya mellé.
-Ezzel azt mondja hogy "Köszi nővérkém!"- nevettünk egyet és elbúcsúztam a szüleimtől. Anya hasára nyomtam egy puszit és a küszöbön még visszafordultam.
-Köszönök mindent! Nélkületek nem tartanék most itt! Sziasztok!
-Szia kicsim!- mondta egyszerre anya és apa. Visszamentem a szobámba és Eric egy szál alsógatyában járkált fel-le.
-Mit művelsz?
-Na mi van? Így kell köszönni?
-Bocs de...- odalépett hozzám és átkarolta a derekamat. Az arca elkomolyodott a számra nézett és az ajkait harapdálta. Megfogta az államat és lassan megcsókolt.
-Szeretlek!- súgta a fülembe.
-Én is!
Átkaroltam a nyakát és ő felkapott. Letett az ágyra és lassan fölém hajolt. Liam emlékei eltűntek belőlem és nem törődtem azzal hogy előző este mit csinált Tinával. Most már nincs számomra senki más csak ő! Végre nem azzal feküdtem le hogy "Liam így! Liam úgy! Bla bla..." Vége! Liam nem jön vissza és kész! Itt van Eric akivel jól érzem magam. Másnap reggel kipihenten ébredtem. Eric már az ajtónál szorgoskodott. Felültem.
-Mit csinálsz?- kérdeztem miközben megtöröltem a szemem.
-Fagyöngyöt teszek fel neked.
-Nekem? Honnan tudtad?
-Lucy elmondta hogy a karácsonyban ez a kedvenc részed- kiugrottam az ágyból és egy puszit adtam neki- Hová indulsz?
-Benézek Louishoz. Nemsokára visszajövök.
-Jó. Menj csak!- kiléptem az ajtón és Eric megfogta a kezem magához húzott és megcsókolt. Elmosolyodtam és indultam Louis szobája felé. Bekopogtam a nyitott ajtón és láttam hogy nekem háttal áll és telefonál.
-Igen! De nem tudom hogy mit érez! Készülj fel mert nem hiszem hogy ugyanúgy érez mint azelőtt.
-...-megfordult és észrevettem hogy meglepődött.
-Bocs! Le kell tennem!- lecsapta a telefont- Szia Corin!
-Valami baj van?
-Ő... nem nincs!- vágta rá zavartan.
-Persze! Nincs! Akkor miért...
-Semmi!- elkezdett kifelé löködni és amikor már kint voltam becsapta az ajtót. "Hát jó!" Lementem az előcsarnokba és Lucy fel-le járkált és irányította az embereket hogy kinek mi a dolga és hogy mit kell csinálnia.
-Segíthetek?- kérdeztem tőle.
-Igen! Légyszi vedd át!- a kezembe nyomta a listát és elrohant.
Végignéztem a lapot és szinte minden el volt intézve csak még néhány apróságot kellett elintézni. mindenkinek elmondtam hogy mit kell csinálni de egy csomóan visszajöttek rákérdezni hogy biztos jó vagy inkább máshová vigyék amit kell. Én ragaszkodtam Lucy terveihez és elmondtam nekik még egyszer. Egész nap ez ment. Mikor végeztünk mindennel bementem a szobámba ahol Lucy a ruháinkat vasalta.
-Siess fürödj le mert nemsokára kezdjük a karácsonyi partit!- mondta Lucy én pedig engedelmesen bementem a fürdőszobába. Mikor kiléptem az első dolog amit megláttam a ruhám volt.
-Hűha! Ez sokkal szebb mint mikor Eric viselte!
-Az biztos! És nézd! Nekem is hasonló van!- felvettük a ruhákat és a hozzá való cipőket. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét. Az én ruhám piros volt Lucy ruhája pedig rózsaszín.
Kiléptünk az ajtón és Eleanor fogadott minket Tinával. És megállapítottam hogy Eleanornak fantasztikusan áll a világoskék ruha. Tina viszont elbűvölő volt a narancssárga ruhájában!
-Bonnie! Nézd itt van a te gyönyörű nővérkéd! Biztos köszönni akar!- gügyögött apa anya hasának.
-Bonnie? Ezek szerint...
-Kislány!- szólt közbe anya.
-Jaj de jó! Ennek nagyon örülök! De hoztam nektek valamit!
-Hallod Bonnie! Hozott valamit a nővéred!
-Apa!
-Ne haragudj kincsem! Mond csak.
-Mivel nem megyek haza veletek arra gondoltam hogy most adom oda az ajándékaitokat. Anya! Tessék! Ennek hasznát veszed majd néhány hónap múlva és a kedvenc színed ami idén divatba jött- odaadtam neki és két puszit adtam neki.
-Köszönöm kicsim!
-Szívesen! Apa! Boldog karácsonyt!- neki is odaadtam.
-Köszönöm drágám!
-Hugicám! Ez a tiéd!- rátettem a kis csomagot anya hasára és rúgott egyet amivel az ajándék leesett anya mellé.
-Ezzel azt mondja hogy "Köszi nővérkém!"- nevettünk egyet és elbúcsúztam a szüleimtől. Anya hasára nyomtam egy puszit és a küszöbön még visszafordultam.
-Köszönök mindent! Nélkületek nem tartanék most itt! Sziasztok!
-Szia kicsim!- mondta egyszerre anya és apa. Visszamentem a szobámba és Eric egy szál alsógatyában járkált fel-le.
-Mit művelsz?
-Na mi van? Így kell köszönni?
-Bocs de...- odalépett hozzám és átkarolta a derekamat. Az arca elkomolyodott a számra nézett és az ajkait harapdálta. Megfogta az államat és lassan megcsókolt.
-Szeretlek!- súgta a fülembe.
-Én is!
Átkaroltam a nyakát és ő felkapott. Letett az ágyra és lassan fölém hajolt. Liam emlékei eltűntek belőlem és nem törődtem azzal hogy előző este mit csinált Tinával. Most már nincs számomra senki más csak ő! Végre nem azzal feküdtem le hogy "Liam így! Liam úgy! Bla bla..." Vége! Liam nem jön vissza és kész! Itt van Eric akivel jól érzem magam. Másnap reggel kipihenten ébredtem. Eric már az ajtónál szorgoskodott. Felültem.
-Mit csinálsz?- kérdeztem miközben megtöröltem a szemem.
-Fagyöngyöt teszek fel neked.
-Nekem? Honnan tudtad?
-Lucy elmondta hogy a karácsonyban ez a kedvenc részed- kiugrottam az ágyból és egy puszit adtam neki- Hová indulsz?
-Benézek Louishoz. Nemsokára visszajövök.
-Jó. Menj csak!- kiléptem az ajtón és Eric megfogta a kezem magához húzott és megcsókolt. Elmosolyodtam és indultam Louis szobája felé. Bekopogtam a nyitott ajtón és láttam hogy nekem háttal áll és telefonál.
-Igen! De nem tudom hogy mit érez! Készülj fel mert nem hiszem hogy ugyanúgy érez mint azelőtt.
-...-megfordult és észrevettem hogy meglepődött.
-Bocs! Le kell tennem!- lecsapta a telefont- Szia Corin!
-Valami baj van?
-Ő... nem nincs!- vágta rá zavartan.
-Persze! Nincs! Akkor miért...
-Semmi!- elkezdett kifelé löködni és amikor már kint voltam becsapta az ajtót. "Hát jó!" Lementem az előcsarnokba és Lucy fel-le járkált és irányította az embereket hogy kinek mi a dolga és hogy mit kell csinálnia.
-Segíthetek?- kérdeztem tőle.
-Igen! Légyszi vedd át!- a kezembe nyomta a listát és elrohant.
Végignéztem a lapot és szinte minden el volt intézve csak még néhány apróságot kellett elintézni. mindenkinek elmondtam hogy mit kell csinálni de egy csomóan visszajöttek rákérdezni hogy biztos jó vagy inkább máshová vigyék amit kell. Én ragaszkodtam Lucy terveihez és elmondtam nekik még egyszer. Egész nap ez ment. Mikor végeztünk mindennel bementem a szobámba ahol Lucy a ruháinkat vasalta.
-Siess fürödj le mert nemsokára kezdjük a karácsonyi partit!- mondta Lucy én pedig engedelmesen bementem a fürdőszobába. Mikor kiléptem az első dolog amit megláttam a ruhám volt.
-Hűha! Ez sokkal szebb mint mikor Eric viselte!
-Az biztos! És nézd! Nekem is hasonló van!- felvettük a ruhákat és a hozzá való cipőket. Megcsináltuk egymás haját és sminkjét. Az én ruhám piros volt Lucy ruhája pedig rózsaszín.
Kiléptünk az ajtón és Eleanor fogadott minket Tinával. És megállapítottam hogy Eleanornak fantasztikusan áll a világoskék ruha. Tina viszont elbűvölő volt a narancssárga ruhájában!
Elindultunk az előcsarnok felé. Amikor levonultunk a lépcsőn Louis és Eric lépett hozzánk. Mindenki azt akarta hogy énekeljek valamit. Nem volt más választásom fel kellett mennem a színpadra és elkezdtem énekelni Whitney Houston I will always love you című dalát amit nem éreztem olyan igazi karácsonyi dalnak de csak ez jutott eszembe.
Amint kimondtam hogy "Every step of the way" abban a pillanatban ismerős arcok bukkantak fel. Valahonnan elkezdett lágyan fújni a szél és a szemeimbe könnyek szöktek mert rájöttem hogy akik ott állnak azok azok a fiúk akiket hónapok óta nem láttam. Éneklés közben Liam szemébe néztem és csak neki énekeltem a dalt. Csak neki! Senki másnak! "Visszajött!" ez a gondolat akkora energiát adott hogy a lehető legtöbbet hoztam ki magamból a dal tetőpontján. Ilyen magasan még soha sem énekeltem. Ez életem legszebb karácsonyi ajándéka. Végig hitegettem magam hogy nem szeretem őt többé és hogy nekem már csak Eric számít. De nem! Végig ő volt az akit szerettem. SZERETTEM!? Még most is megőrülök érte! És ez a valaki nem más mint Liam! Liam Payne! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése