~Sarah szemszöge:
A nevem Sarah Reed. 18 éves vagyok és Londonban élek. Jelenleg még tanulok. Egyedül élek egy albérletben amit a szüleim fizetnek. Mindenhol One Direction lázban égnek az emberek és a suliban én is elkaptam a betegséget aminek a neve Directioneritisz. Február 4 irtó rossz napnak indult. Felébredtem és esett az eső. Tipikus London. De attól még imádom. Felöltőztem és az első dolgom az volt hogy bemenjek a sarki cukrászdába. Átsétáltam az úttesten és beléptem a bejáraton. Édes illat csapta meg az orrom. Ránéztem a napi ajánlatra és mogyorótorta volt. Én allergiás vagyok a mogyoróra így elfelejthettem. Még szerencse hogy van citromtorta mert azt imádom és semmi köze a mogyoróhoz. Kifizettem és egy ismerős hang ütötte meg a fülem. De hiszen ez az én kedvenc énekesem.
-Elnézést! Harry Styles?- kérdeztem a háttal álló idegent.
-Igen!- megfordult és majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
-Ő... én...- kezdtem el makogni.
-Hogy hívnak?- kérdezte kedves mosollyal.
-Sarah! Sarah Reed!- válaszoltam határozottan.
-Nahát! Ilyen szép rajongóm is lenne? Nem mintha rondák lennének de te vagy a legszebb darab közülük.
-Köszönöm!- válaszoltam mosolyogva. Az ő mosolya igazából nem tudott elvarázsolni vagy ellopni a szívem ugyanis nekem van egy nagy titkom amit egyenlőre csak én tudok.
-Ugyan semmiség! Gyere! Reggelizzünk!- ölelte át a vállam Harry.
-Rendben!- átmentünk egy étterembe ahol leültünk reggelizni. Jót beszélgettünk és azt hiszem megkedvelt. De remélem hogy nem így van mert tudom hogy akkor el kéne mondanom neki a titkomat és akkor megbántom.
-Nincs kedved feljönni hozzánk?- erre lehet nemet mondani? Annyira aranyos volt.
-Hát persze!- mondtam mosolyogva és elindultunk. Az ajtóban álltunk és kinyitotta előttem az ajtót. Az első dolog amit megláttam egy hosszú barna hajú csinos lány volt. Az arcán láttam hogy meglepődött. Harry és én bementünk a házba és a lány továbbra is csak állt a nappali közepén.
-Sziasztok!- törte meg a lány hangja a kínos csendet.
-Szia!- mondta lazán Harry. Nem értem hogy egy ilyen lányt hogy lehet így figyelmen kívül hagyni. A tekintetétől libabőrös lettem. A rideg és komoly nézése lenyűgözött. Biztos modell.
-A nevem Sarah Reed!- mondtam zavartan.
-Corin Richardson!- mondta a lány. Hát persze! Harry volt barátnője!
-Sarah! Gyere fel a szobámba! Megszeretném mutatni!- mondta Harry a lépcsőről.
-Megyek!- mondtam és már indultam is. A lépcső tetejéről visszanéztem Corinra aki összeszűkült szemmel pillantott rám. Egy nyitott ajtó mellett elhaladva csodálatos illat csapta meg az orrom. Ez Corin szobája lesz.
-Jössz?- kérdezte Harry amivel kizökkentett.
-Ja igen!- bementem a szobájába és idegesen néztem körbe. A ház gyönyörű volt és jól tudtam hogy nem jöhet be csak úgy akárki. Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk.
~Corin szemszöge:
Reggel felébredtem és lementem a nappaliba amikor kinyílt az ajtó. Nem foglalkoztam vele mert azt hittem hogy csak Harry az. Ez részben igaz is volt. De valahogy mégis megfordultam és egy vörös hajú kék szemű csaj állt az ajtóban. Mi a frászt csinál ez itt? Amikor megláttam a háta mögött Harryt elfutotta az agyamat a méreg. Megfojtom ezt a csajt! Amikor megszólalt azt hittem hogy tényleg nekimegyek. Harry felhívta a szobájába de a lépcsőről még visszanézett. Valami nem stimmel. Olyan furcsa egy lány. Amikor bementek a szobába még idegesebb lettem.
-Louis! Hozd a nyugtatót!- kiabáltam miközben a kanapéra feküdtem.
-Hozom már hozom!- sietett felém Lou.
-Köszi!- mondtam és gyorsan be is kaptam két szemet.
-Most jobb?- kérdezte.
-Nem! Az a ringyó kijött már Harry szobájából?
-Nem tudom. De szerintem szép az a lány!- mondta.
-Jaj! Fogd be!- mondtam morogva- Inkább felmegyek a szobámba. Ha kell valami ott leszek.
-Oké!- mondta és elindultam a szobámba. Az ajtómból hallottam ahogy a csaj és Harry röhögnek. Becsaptam magam mögött az ajtót és bedugtam a fülem. Valamelyik állat pont a Too little too late című dalnál hagyta a lejátszót így sikerült bedepiznem.
A dal közben elgondolkodtam. Ha annyira szeretjük egymást Harryvel akkor miért nem használjuk ki? Szeretem őt. Habár nem lennék biztos abban hogy ő is így érez. Már nem szeret. Biztos vagyok benne. Felhúzott térdekkel támaszkodtam a falhoz és néztem ahogy csendesen esik az eső. Fáj hogy annyi idő után így kell hogy vége legyen. Mostantól erre számítsak? Mindenféle lányt felhoz hozzánk? Ezt nem hagyom! Meg kell bosszulnom valahogy! Van olyan ismerősöm akit érdeklek és nincs barátnője? Hát persze! Jesse! Már pont tárcsáztam volna a számát amikor Lory felhívott.
-Igen? Itt Corin!
-Szia Lory vagyok! Ma jössz táncórára?- kérdezte.
-Persze! Megyek!
-Tíz perc és ott vagyunk nálatok a többiekkel jó?
-Oké! Puszi!
-Puszi!- köszönt el és letettem a telefont. A szekrényemhez léptem és kivettem néhány ruhát.
+-+n%C3%A9vtelen.bmp)
Mire végeztem a csajok már lent voltak indulásra készen. Elköszöntünk Louistól és indultunk is. Út közben Skóciáról kérdeztek én elmeséltem nekik hogy milyen volt. Szerencsére lefoglaltak a lányok így nem tudtam Harry új barátnőjével foglalkozni. Már bent ültünk a tornateremben amikor Jesse megjelent. Felpattantam a padról és a nyakába ugrottam. Átkarolta a derekam és szorosan átölelt. A lányok nem értették hogy mi a francot csinálok. Elengedtük egymást és már kezdtük is az órát. Most a Drop it low című dalra táncoltunk.
Állati jól éreztem magam. Jesse és én jól szórakoztunk. Két csapatra oszlottunk és egymással szemben táncoltunk. Olyan volt mint ha versenyeznénk. Jesse nem abban a csapatban volt amiben én így nekünk is versenyeznünk kellett. Miután végeztünk a padra ültünk és figyeltük ahogy a többiek pakolásznak.
-Nincs kedved vacsizni?- kérdeztem Jesse-től.
-Sajnos nem lehet. Holnap megyek vissza Kaliforniába.
-Miért?
-Mert nekiállunk az új lemezemnek és én az ottani kiadónak dolgozok.
-Értem! Biztos jó lesz az új albumod. A bemutatóra hívj meg!- mondtam és elindultam a kijárat felé. Ez nem jött össze!
-Alap hogy neked ott kell lenned!- mondta kedvesen és szorosan átkarolt.
-Akkor... Twetter-en írj! Szia!- elköszöntem és kimentem. Fájt hogy ott kellett hagynom az egyik legjobb haveromat aki mellesleg a legjobb tánctanár Londonban. Vagyis csak ex-tánctanár. Hazafelé minden más volt. Mint ha nem lenne teljes az életem. Valami hiányzik. De mi? Hazaérve felmentem a szobámba lepakolni és megint az ágyamon kötöttem ki.
-Corin! Gyere le! Rendeltem pizzát!- ordított a földszintről Louis. Lementem hozzá és leültünk a tévé elé vacsizni.
-Az a Sarah itt van még?- kérdeztem.
-Már akkor elment amikor te bent voltál a szobádban. Azt mondta hogy suliba kell mennie asszem.
-Értem! És Harry hol van?
-Interjút ad.
-És te nem mentél?
-Csak őt hívták.
-Aha! Értem! Na jó én felmegyek a szobámba ha valaki keresne.
-Oké! Jó éjszakát!
-Köszi neked is!- mondtam és felmentem az emeletre lefürdeni. A hajamat a törölközővel törölgetve mentem vissza a szobámba és egy cetlit találtam az asztalon ezzel a szöveggel:
A nevem Sarah Reed. 18 éves vagyok és Londonban élek. Jelenleg még tanulok. Egyedül élek egy albérletben amit a szüleim fizetnek. Mindenhol One Direction lázban égnek az emberek és a suliban én is elkaptam a betegséget aminek a neve Directioneritisz. Február 4 irtó rossz napnak indult. Felébredtem és esett az eső. Tipikus London. De attól még imádom. Felöltőztem és az első dolgom az volt hogy bemenjek a sarki cukrászdába. Átsétáltam az úttesten és beléptem a bejáraton. Édes illat csapta meg az orrom. Ránéztem a napi ajánlatra és mogyorótorta volt. Én allergiás vagyok a mogyoróra így elfelejthettem. Még szerencse hogy van citromtorta mert azt imádom és semmi köze a mogyoróhoz. Kifizettem és egy ismerős hang ütötte meg a fülem. De hiszen ez az én kedvenc énekesem.
-Elnézést! Harry Styles?- kérdeztem a háttal álló idegent.
-Igen!- megfordult és majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
-Ő... én...- kezdtem el makogni.
-Hogy hívnak?- kérdezte kedves mosollyal.
-Sarah! Sarah Reed!- válaszoltam határozottan.
-Nahát! Ilyen szép rajongóm is lenne? Nem mintha rondák lennének de te vagy a legszebb darab közülük.
-Köszönöm!- válaszoltam mosolyogva. Az ő mosolya igazából nem tudott elvarázsolni vagy ellopni a szívem ugyanis nekem van egy nagy titkom amit egyenlőre csak én tudok.
-Ugyan semmiség! Gyere! Reggelizzünk!- ölelte át a vállam Harry.
-Rendben!- átmentünk egy étterembe ahol leültünk reggelizni. Jót beszélgettünk és azt hiszem megkedvelt. De remélem hogy nem így van mert tudom hogy akkor el kéne mondanom neki a titkomat és akkor megbántom.
-Nincs kedved feljönni hozzánk?- erre lehet nemet mondani? Annyira aranyos volt.
-Hát persze!- mondtam mosolyogva és elindultunk. Az ajtóban álltunk és kinyitotta előttem az ajtót. Az első dolog amit megláttam egy hosszú barna hajú csinos lány volt. Az arcán láttam hogy meglepődött. Harry és én bementünk a házba és a lány továbbra is csak állt a nappali közepén.
-Sziasztok!- törte meg a lány hangja a kínos csendet.
-Szia!- mondta lazán Harry. Nem értem hogy egy ilyen lányt hogy lehet így figyelmen kívül hagyni. A tekintetétől libabőrös lettem. A rideg és komoly nézése lenyűgözött. Biztos modell.
-A nevem Sarah Reed!- mondtam zavartan.
-Corin Richardson!- mondta a lány. Hát persze! Harry volt barátnője!
-Sarah! Gyere fel a szobámba! Megszeretném mutatni!- mondta Harry a lépcsőről.
-Megyek!- mondtam és már indultam is. A lépcső tetejéről visszanéztem Corinra aki összeszűkült szemmel pillantott rám. Egy nyitott ajtó mellett elhaladva csodálatos illat csapta meg az orrom. Ez Corin szobája lesz.
-Jössz?- kérdezte Harry amivel kizökkentett.
-Ja igen!- bementem a szobájába és idegesen néztem körbe. A ház gyönyörű volt és jól tudtam hogy nem jöhet be csak úgy akárki. Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk.
~Corin szemszöge:
Reggel felébredtem és lementem a nappaliba amikor kinyílt az ajtó. Nem foglalkoztam vele mert azt hittem hogy csak Harry az. Ez részben igaz is volt. De valahogy mégis megfordultam és egy vörös hajú kék szemű csaj állt az ajtóban. Mi a frászt csinál ez itt? Amikor megláttam a háta mögött Harryt elfutotta az agyamat a méreg. Megfojtom ezt a csajt! Amikor megszólalt azt hittem hogy tényleg nekimegyek. Harry felhívta a szobájába de a lépcsőről még visszanézett. Valami nem stimmel. Olyan furcsa egy lány. Amikor bementek a szobába még idegesebb lettem.
-Louis! Hozd a nyugtatót!- kiabáltam miközben a kanapéra feküdtem.
-Hozom már hozom!- sietett felém Lou.
-Köszi!- mondtam és gyorsan be is kaptam két szemet.
-Most jobb?- kérdezte.
-Nem! Az a ringyó kijött már Harry szobájából?
-Nem tudom. De szerintem szép az a lány!- mondta.
-Jaj! Fogd be!- mondtam morogva- Inkább felmegyek a szobámba. Ha kell valami ott leszek.
-Oké!- mondta és elindultam a szobámba. Az ajtómból hallottam ahogy a csaj és Harry röhögnek. Becsaptam magam mögött az ajtót és bedugtam a fülem. Valamelyik állat pont a Too little too late című dalnál hagyta a lejátszót így sikerült bedepiznem.
A dal közben elgondolkodtam. Ha annyira szeretjük egymást Harryvel akkor miért nem használjuk ki? Szeretem őt. Habár nem lennék biztos abban hogy ő is így érez. Már nem szeret. Biztos vagyok benne. Felhúzott térdekkel támaszkodtam a falhoz és néztem ahogy csendesen esik az eső. Fáj hogy annyi idő után így kell hogy vége legyen. Mostantól erre számítsak? Mindenféle lányt felhoz hozzánk? Ezt nem hagyom! Meg kell bosszulnom valahogy! Van olyan ismerősöm akit érdeklek és nincs barátnője? Hát persze! Jesse! Már pont tárcsáztam volna a számát amikor Lory felhívott.
-Igen? Itt Corin!
-Szia Lory vagyok! Ma jössz táncórára?- kérdezte.
-Persze! Megyek!
-Tíz perc és ott vagyunk nálatok a többiekkel jó?
-Oké! Puszi!
-Puszi!- köszönt el és letettem a telefont. A szekrényemhez léptem és kivettem néhány ruhát.
+-+n%C3%A9vtelen.bmp)
Mire végeztem a csajok már lent voltak indulásra készen. Elköszöntünk Louistól és indultunk is. Út közben Skóciáról kérdeztek én elmeséltem nekik hogy milyen volt. Szerencsére lefoglaltak a lányok így nem tudtam Harry új barátnőjével foglalkozni. Már bent ültünk a tornateremben amikor Jesse megjelent. Felpattantam a padról és a nyakába ugrottam. Átkarolta a derekam és szorosan átölelt. A lányok nem értették hogy mi a francot csinálok. Elengedtük egymást és már kezdtük is az órát. Most a Drop it low című dalra táncoltunk.
Állati jól éreztem magam. Jesse és én jól szórakoztunk. Két csapatra oszlottunk és egymással szemben táncoltunk. Olyan volt mint ha versenyeznénk. Jesse nem abban a csapatban volt amiben én így nekünk is versenyeznünk kellett. Miután végeztünk a padra ültünk és figyeltük ahogy a többiek pakolásznak.
-Nincs kedved vacsizni?- kérdeztem Jesse-től.
-Sajnos nem lehet. Holnap megyek vissza Kaliforniába.
-Miért?
-Mert nekiállunk az új lemezemnek és én az ottani kiadónak dolgozok.
-Értem! Biztos jó lesz az új albumod. A bemutatóra hívj meg!- mondtam és elindultam a kijárat felé. Ez nem jött össze!
-Alap hogy neked ott kell lenned!- mondta kedvesen és szorosan átkarolt.
-Akkor... Twetter-en írj! Szia!- elköszöntem és kimentem. Fájt hogy ott kellett hagynom az egyik legjobb haveromat aki mellesleg a legjobb tánctanár Londonban. Vagyis csak ex-tánctanár. Hazafelé minden más volt. Mint ha nem lenne teljes az életem. Valami hiányzik. De mi? Hazaérve felmentem a szobámba lepakolni és megint az ágyamon kötöttem ki.
-Corin! Gyere le! Rendeltem pizzát!- ordított a földszintről Louis. Lementem hozzá és leültünk a tévé elé vacsizni.
-Az a Sarah itt van még?- kérdeztem.
-Már akkor elment amikor te bent voltál a szobádban. Azt mondta hogy suliba kell mennie asszem.
-Értem! És Harry hol van?
-Interjút ad.
-És te nem mentél?
-Csak őt hívták.
-Aha! Értem! Na jó én felmegyek a szobámba ha valaki keresne.
-Oké! Jó éjszakát!
-Köszi neked is!- mondtam és felmentem az emeletre lefürdeni. A hajamat a törölközővel törölgetve mentem vissza a szobámba és egy cetlit találtam az asztalon ezzel a szöveggel:
Vedd fel a legdögösebb pizsidet és pattanj be mellém az ágyba! Tudod ki ;)
Ez egy kicsit meglepett. Mondjuk sejtettem hogy nem Lou írta hiszen tök jól megvan Eleanorral. Hát jó. Ma este nem lesz semmi ha erre célozgat. De azért kicsit kicseszek vele. Felkaptam azt a pizsimet ami a lehető legkezesebbet takar és átlibbentem hozzá.
Harry egy szál alsógatyában feszített az ágyon az önelégült vigyorával. Továbbra sem akarok tőle semmit ma este!
-Mit akarsz?- kérdeztem az ajtóban állva.
-Először is gyere be és csukd be az ajtót- mondta én pedig megtettem.
-És most?
-Mondanom kell?- mondta szemtelenül édes mosollyal.
-Ha arra célozgatsz akkor nem lesz semmi!- mondtam neki komoly arccal.
-Miért?
-Ha akarsz valamit akkor szólj Sarah-nak. Ő tuti szívesen rád cuppanna!- megfogtam a kilincset és menni akartam.
-Sarah? Ugye most csak viccelsz? Ez több okból nem lehetséges!- erre visszafordultam.
-Mi van?
-Neki más a szimpátiája mint neked. Ha fogalmazhatok így.
-Szimpátia? Te meg miről beszélsz?
-Elégedj meg ennyivel. Így is sokat mondtam.
-Hát akkor jó éjt!- mondtam és becsaptam magam mögött az ajtót. Visszamentem a szobámba és lefeküdtem aludni. Nem nagyon jött össze mert túl sok dolgon kattogott az agyam. Harry Sarah és Jesse. Olyan zavaros minden! Harry akkor most szeret vagy nem? Milyen szimpátiáról beszélt Sarah-val kapcsolatban? És mikor lesz kész Jesse új albuma? Aludni akartam így inkább úgy döntöttem hogy bedugom a fülem és alszok. Nem figyeltem hogy melyik dal megy de a lényeg az hogy el tudtam aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése