2012. augusztus 29., szerda

59. Fejezet- Az életmentő telefonhívás


~Louis szemszöge:

Reggel felkeltem és csodáltam hogy nem vagyok másnapos. Csak feküdtem az ágyon amikor valaki kinyitotta az ajtót. Harry volt az. Meggyötört fejjel beállított hozzám. Leült az ágyam szélére és egy újságot tartott a kezében.

-Az mi?- kérdeztem ásítva.
-Corin rájött hogy megcsalom.
-Tudhattad volna! Szinte minden koncert után meghúzol egy V.I.P. jegyes csajt. Várható volt!
-De Andy-nek mondtam hogy figyeljen hogy ne lássa meg Corin.
-Andy az elmúlt hónapokban elég szétszórt! Amióta Rica szakított vele...
-Mi? Rica Andy-vel járt? Én erről miért nem tudtam?
-Ha nem csak a lányokkal foglalkoznál akkor tudhatnád!
-Hát kössz!
-Mit akarsz csinálni?
-Beszélnék vele de most nem hinném hogy ő szóba állna velem.
-Beszéljek vele?
-Megtennéd?
-Még szép!
-Köszi haver!- csillant fel a szeme. Elindultam az emeletre és már a lépcsőn éreztem hogy valami készül. Csak tudnám hogy mi! Benyitottam Corin szobájába és csak forgolódott miközben sírt. Biztos valami rossz álma volt. A párnába nyomta a fejét és üvöltött. Mikor már megunta felemelte a fejét és az oldalára fordult ahonnan már láthatott.

-Jó reggelt!- köszöntem neki miközben elindultam az ágya felé.
-Szia!- köszönt vissza halkan. Leültem mellé és csak néztem őt.
-Jól vagy?
-Mióta tart ez?
-Minden koncerten megteszi.
-Remek! Miért őt kell szeretnem? Liam olyan aranyos volt! Ő nem csalt meg!
-De igen!
-Na jó! De az más volt!... Vagy nem... hiszen megcsalt! Ő is!... Engem mindenki megcsal! És én? Megcsaltam valakit bármikor? Na jó! Volt már rá példa! De akkor is! Én csak egyszer esetleg kétszer! De hogy milliószor? Eszembe sem jutna!
-Ez a mi hibánk! Szólnunk kellett volna! De attól még haragszol rá?
-Haragszom!? Az nem kifejezés! Gyűlölöm! De közben szeretem is! Akkor ez most mi? Jaj! Annyira zavaros minden!
-Ez csak átmeneti állapot! Egy kis idő kell nektek! Na meg most távolság is lesz! Hiszen...
-Ácsi! Hogy mi? Milyen távolság?
-Tudod megint turnézni megyünk!
-Oh! Hát akkor talán jobb is! Kell egy kis idő hogy minden kitisztuljon és hogy átgondoljunk mindent.
-Igen! Szerintem is jobb ez így!
-De akkor nem találkozunk! Nem lehetne hogy én menjek Harry helyett?
-Hát nem tudom hogy a rajongóink hogy reagálnának!- mondtam és abban a pillanatban megszólalt Corin telefonja.

~Corin szemszöge:

A telefonom csörögni kezdett és gyorsan felkaptam.

-Igen? Itt Corin!
-Szia drága! Én Lola vagyok! Figyelj! Mihamarabb gyere be hozzánk! Beszélnünk kell.
-Miről van szó?
-Új munkánk van számodra amit élveznél! De többet nem mondhatok! Csókollak!- köszönt el gyorsan és lecsapta a telefonját.
-Na mi van?- kérdezte Louis.
-Be kell mennem az ügynökségbe mert valamit szerveztek de nem árulják el hogy mi az!- válaszoltam neki és a szekrényemből előbányásztam néhány ruhát.



Lementem a konyhába hogy igyak egy kávét és Harry is ott volt. Kitöltöttem magamnak a kávét és leültem.

-Sajnálom!- mondta halkan.
-Haragszom! És jelenleg nem tudnék megbocsátani! Idő és távolság kell most nekünk!
-Tudom! És ez a távolság ma délutántól egyre nagyobb lesz.
-Tudom! Lou elmesélte! De nekem most mennem kell!
-Jó menj csak!- köszönt el és már mentem is.

~Az ügynökségben:

Beléptem az előcsarnokba és mindenki olyan kedvesen fogadott mint még soha. Az összes fiú körbeugrált és engem dicsértek.

-Ma olyan csodálatos vagy Corin!
-Nem adod meg a számod végre?
-Bocsi Alex de nem tudom fejből! Minek nézel engem? Telefonkönyvnek?- válaszoltam kicsit bunkón.
-Szia!- ugrott elém Lola.
-Szia Lola! Mi a feladatom?- kérdeztem.
-Hogy mindenkit lenyűgözz! Ami... sima ügy!- nézett végig rajtam miközben bementünk a tárgyalóba.
-Foglaljon helyet Miss. Richardson! Akkor kezdeném is!- mondta Chris aki a második menedzserem volt- Most egy olyan lehetőséget kap amit nem utasíthat vissza! De térjünk át a lényegre! Egy filmforgatásról lenne szó. A cím Anasztázia! Ez azt takarja hogy a Disney rajzfilmből filmet készítenek. De ez azzal jár hogy elutazik! Méghozzá Kanadába! Még ma elutazik és részt vesz a megbeszélésen. Természetesen Mrs. Stone és én elkísérjük önt.
-És miről szól a mese? Illetve a film!- ráztam meg a fejem és kijavítottam magam.
-Ez a régi plakát a meséből!- mondta Lola és egy képet mutatott.


-Arról szól hogy egy kislány név szerint Anasztázia Romanov akit ön alakít majd. Szóval keresi a családját és ezt az utat mutatjuk be- mondta Chris.
-Mutatok néhány képet a meséből ha még nem láttad volna!- mondta Lola és még néhány képet adott.


Az utolsó képen megakadt a szemem.


-És ő ki?- mutattam Anasztázia szájában levő srácra.
-Ő Dimitri!- magyarázta Lola.
-És ha én vagyok Anasztázia akkor őt ki alakítja maja?- kérdeztem.
-Bryce Nelson!- nézett rám Chris.
-És ő ki?
-Egy kanadai színész! De még vitatkoznak hogy Bryce vagy az öccse játssza-e majd- mondta Lola.
-Nos megvan a repülőjegyed is. A gép fél négykor indul- nyújtott át egy mappát Chris- Ebben a megtanulandó dalok vannak.
-Hát! Akkor én megyek is!- mondtam és felálltam hogy menjek.
-Majd megyünk érted!- mondta Lola és elköszöntünk egymástól.

~Otthon:

Hazaértem és a fiúk már készülődtek a turnéra.

-Figyelj! Odaadom a kulcsot. Érezd jól magad!- támadott le Louis.
-Nem kell kulcs mert elutazok!- jelentettem be egyszerűen.
-Hová?- kérdezte Harry.
-Kanadába! De most nem érek rá! Áthívom a lányokat hogy elköszönjek tőlük és hogy segítsenek csomagolni.
-Oké! Mikor mész?- kérdezte Lou.
-Fél négykor megy a gép. Szerintem olyan kettő körül- mondtam és felrohantam a szobámba pakolászni. Átjöttek a lányok is és együtt befejeztük a csomagolást. Még volt idő egy kávéra.
-Akkor te és Harry szakítottatok?- kérdezte Dani.
-Hát úgy is mondhatjuk! De igazából most átgondoljuk hogy mi legyen.
-De akkor szereted?- kérdezte Tina.
-Hát nem tudom! Reggel még szerettem de egyre halványodik ez az érzés. Sőt! Mint ha minden érzést kiölt volna belőlem ez az időszak. Nem tudok bízni a fiúkban.
-Mármint a fiúkban vagy úgy általában a fiúkban?- kérdezte Lory.
-Az összes fiúban!
-Sziasztok!- rontott be Lola.
-Anya!- ugrott hozzá Lory- Mit keresel itt?
-Jöttünk hogy kitoloncoljuk a mi kis sztárunkat Kanadába!- nevetett Chris.
-Segítünk bepakolni!- mondta Tina és pakolni kezdett volna de én kivettem a kezéből a bőröndöt.
-Ácsi! Tina nem engedem hogy bármit is megemelj! De még van egy kis dolgom!- mondtam és elővettem egy lapot és egy tollat a konyhafiókból. Egy levelet hagytam a fiúknak:

Drága One Direction!

Köszönök mindent! Louis! Köszönöm hogy befogadtál magatokhoz és hogy olyan jó barátom voltál! Niall! Köszönöm a sok nevetést és együtt töltött szép perceket! Zayn! Köszönöm hogy mindenben segítettél és támogattál! Liam! Köszönöm hogy szerettél és hogy minden hisztimet kibírtad! Harry! Hol is kezdjem? Annyi idő után el kell hogy szakadjunk. Talán nem alakultak a legjobban a dolgaink de sosem felejtelek el! Minden pillanat melletted egy varázslatos álom volt! De sajnos ahogy minden dalnak egyszer vége úgy ér véget a mi közös életünk is. Remélem egyszer majd ha visszajövünk újra együtt lehetünk és annyit bulizhatunk amennyit csak akarunk. Jó volt veletek!

Puszi: Corin Richardson :* <3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése