2012. augusztus 29., szerda

65. Fejezet- Az utolsó simítások


~Öt hónap múlva:

A forgatásokkal végeztünk és Cameron és én elhatároztuk hogy összebútorozunk. A fiúkkal továbbra is tartottam a kapcsolatot. A lányok is sokat írtak és én is írtam nekik hogy mi van velem. Egyik este az utolsó dalt vettük fel a filmhez. A stúdióban Cam is ott volt de ő nem énekelt mivel hogy nem tud!

Felvettük az én részemet és mondták hogy holnap után lesz a premier. Chris és Lola elintézték hogy mire végzünk minden kész legyen. A bőröndjeim bent voltak az előszobában és kivételesen a kulcs is nálunk volt. Bementünk és mindent elpakoltunk. A kanapén ültünk és whiskyt ittunk.

-Tudod mit kéne csinálnunk?- kérdezte Cameron.
-Mit?
-Ki kéne festeni!
-Minek?- kérdeztem röhögve.
-Mert ez a festék már lekopott! nézz oda!- mutatott a teljesen épp falra.
-Igen! Már teljesen lekopott a festék! De mi lenne ha tapétáznánk?
-Az macerás!
-És a festés?
-Hengerrel végigmész és huss!- siklott végig a keze az orrom előtt.
-És lehetne énekelni néhány jó kis festődalt!
-Például?
-Most nem jut eszembe de majd kitalálok valamit!- kacsintottam és mivel már későre járt elmentem zuhanyozni. Másnap reggel korán keltünk hogy mielőtt nekiállunk festeni vegyünk hozzá ecsetet és festéket. Magunkra kaptunk néhány ruhát és már mentünk is a kávézóba hogy vegyünk egy kis kávét. Már jól benne voltunk a tavaszban. Miközben kijöttünk a kávézóból írtam egy üzenetet Harry-nek.


Boldog szülinapot Hazza! xx

Bementünk a festékboltba és válogatni kezdtünk.

-Szerinted milyen legyen?- kérdezte Cameron.
-Zöld! Ja nem! Az nem megy hozzád! Kék! Ja nem! Az meg hozzám nem! Fekete! Á! Túl lehangoló! Fehér? Nem! Túl tiszta! Úúú! Ez szééép!- mutattam a narancssárgára.
-Na végre egy értelmes ötlet!- nevetett.
-Azt mondod hogy eddig nem voltak értelmes ötleteim?- kérdeztem miközben hozzávágtam az üres (papír) kávés poharat. Megvettük a festéket és még három 100-as ecsetet. Taxival mentünk haza és nekiláttunk összehúzni a bútorokat.
-Ez nehéz!- mondta Cam miközben a könyvespolcot tolta a nappali közepére.
-Mit vártál? azt hitted hogy ha szépen nézel maguktól összetolódnak a bútorok?- kérdeztem röhögve.
-Azt hittem könnyebb lesz!

Mikor végeztünk a bútorokkal Cam egy fóliával letakarta őket hogy ne érje őket a festék. Nem értettem minek de azt mondta hogy ha én festek akkor arra fel kell készülni. Beletörődtem ebbe a gondolatba és letakartuk a parkettát is. Kikeverte a festéket addig én kényelmes ruhába bújtam aminek nem számit ha ráesik a festék. Ahogy ismerem Cameron-t nem fogja kihagyni hogy ne fessen össze engem is. Mikor végzett egy létrát hozott be az udvarról.

-Nahát! Mióta van létrád?- kérdeztem ámulva.
-Amióta házam!- nevetett és szétnyitotta. Megegyeztünk hogy ő fest felül mivel én nem bírom olyan jól a létrát. Ketté osztottuk a festéket így mindenkinek saját vödre volt. A hengerrel elég gyorsan végigmentünk a falakon. Cameron pedig a fenekemen. Amikor nem figyeltem lefestett. Minden narancssárga lett. pont ment a barna bútorokhoz. Már éhesek voltunk így rendeltünk pizzát. Amíg vártunk én főztem egy kávét.

-Nem lesz mára sok a kávé?- kérdezte Cam.
-Édesem! Az európai kávé erősebb így abból kevesebb kell. De itt olyan mint a tea! És ebből több kell hogy kitartson. De bennem a koffein felszívódik és nem hat!
-Csak a belső szerveidet roncsolja!
-És? Azt nem látja senki!- nevettem miközben a kávémba kortyoltam. A szemeit forgatva ment átvenni a pizzát. Letette a konyhaasztalra és mindketten kivettünk egy szeletet. Kimentünk a nappaliba és átkarolta a vállam én pedig a derekát.
-Szép munka kicsim!- mondta és az arcát a fejemre hajtotta. Vacsora után kitakarítottunk mindent de a festéket hagytuk még száradni így nem piszkáltuk a bútorokat. Lefürödtünk és mentünk aludni..... is.

~A premier előtt:

Már majdnem kész voltam. Már csak a hajamat igazgatták. Fél óra alatt készem is lettem. A ruhám nagyon tetszett. De a cipőt is imádtam.

Cameron és én beszálltunk egy limuzinba ami elvitt minket a vörös szőnyegig. Kiszálltunk és fotósok hadserege fogadott minket. adtunk néhány interjút autogramot és végigmentünk a szőnyegen. A filmből a kedvenc dalomat játszották.


~Premier utáni parti:

Vetítés után részt vettünk egy újabb nyomasztó partin. Legalább most volt zene. Egy újságíró letámadott és nem volt választásom. Interjút kellett adnom.

-Mondja! Milyen most a kapcsolata a One Direction-nel?
-Tartjuk a kapcsolatot de nem találkozunk sajnos.
-És Harry-vel?
-Néha írunk egymásnak és ennyi!
-És mit szól hozzá Cameron?
-Nem szól semmit mert tudja hogy a legjobb barátnőim körülötte vannak és hülyén jön ki ha mindenkinek üzenek csak neki nem. Megbántódna amit én nem akarok.
-Értem! Köszönöm!

Nagy nehezen túléltük ezt is. Csak hatan kérdeztek a fiúkról. Abból öt újságíró volt a maradék meg Dakota. Hazaérve lefürödtünk és aludni készülődtünk. Már az ágyban feküdtem amikor váratlan sms érkezett.

Andy: Holnap én már nem leszek Kanadában. Visszamegyek Angliába... Ha megkérlek kijössz elbúcsúzni?
Én: Még szép hogy kimegyek! Hánykor indul a géped?
Andy: Fél9 :)
Én: Ott leszek! Jó éjt! xx
Andy: Nekei is! xx

-Kivel írogatsz?- kérdezte Cam.
-Egy barátommal. Tudod Andy-vel!
-Ja a tánctanárral?
-Igen!
-Tudod hogy mit szeretnék?- húzogatta a szemöldökét.
-Na min jár a fejed?
-Jól tudod!- súgta a fülembe. Beletúrtam a vizes hajába és heves csókolózásba kezdtünk. Mivel nem volt rajtunk ruha nem kellett azzal szenvednünk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése