Szombat reggel frissen és kipihenten ébredtem volna ha este nem mászkált volna folyton egy bizonyos Harold Edward Styles a szobámban. Olyan volt mint egy gyerek. "Takarj be!" "Szomjas vagyok!" "Mesélj valamit!" "Jó éjt puszi!" "Kapcsold le a villanyt!" "Mássz vissza az ágyamba!" "Szállj ki a gatyámból!" Ja! Az utóbbit én mondtam. Bocsi! Na szóval! Ott tartottunk hogy Szombat reggel kimásztam az ágyból és semmi más nem volt rajtam csak fehérnemű. Kibattyogtam a folyosóra és le a lépcsőn. A konyha felé mentem volna amikor megakadt a szemem egy srácon és egy tündéri kisbabán.
-Harry! Gyere ki és magyarázd meg hogy ez meg kicsoda!- ordítottam fel az emeletre.
-Hiába kiabálsz! Nincsenek itthon- mondta kedves hangján.
-Őőő... Hát oké! Te ki vagy?
-Josh Devine! Te pedig a ház úrnője!
-Úgy beszélsz rólam mint ha a Manderley ház asszonya lennék!
-Pedig nem vagy egy olyan kiköpött Rebecca De Winter!
-Egy álom már csak Manderley...- kezdtem énekelni a kedvenc dalomat belőle.
-Milyen jó hangod van!
-Oh! Köszi! De még mindig nem világos hogy mit keresel itt.
-Harry és Louis elmentek és megkértek hogy vigyázzak a házra amíg alszol.
-Eddig tiszta. És a baba?
-Ő Lux. Az anyukája rám bízta.
-És elhoztad ide.
-Igen!
-Aha! Értem.
-Esetleg nincs kedved leülni?
-Kicsit szellős öltözékben vagyok nem gondolod?
-Nekem tetszik- kacsintott Josh.
-Hát jó!- leültem mellé és nem akartam hinni az orromnak mert rohadt jó illata volt. Olyan igazi vagány srác lehet. Meg kell ismernem.
~Josh szemszöge:
Amikor megláttam hogy Corin leszalad a lépcsőn összeszorult a gyomrom. Tényleg olyan gyünyörű mint ahogy elmondták a többiek. Fehérneműben volt és kicsit megmozgatta a fantáziámat vele. Dögösebb mint Mega Fox az biztos. De amikor kiabálni kezdett lenyűgözött a határozottságával. Leült mellém és csak néztük egymást szó nélkül. Olyan volt mint egy porcelánbaba. Lux a földön játszott így Corin felé tudtam fordulni. Az egyik kezemmel az arcát a másik kezemmel a derekát fogtam meg. Közelíteni kezdett felém és lágyan megcsókolt. Amikor édes és puha ajkai megérintették az enyémet elszállt az agyam. Az ölembe ültettem és tovább folytattuk.
-Amm... Ne a baba előtt!- mondta miközben az arcomat fogta.
-Szép delet a jó népnek haza jött a ház ura!- rontott be Louis az ajtón.
-Haver! Nem kéne kopogni?- kérdeztem idegesen.
-Bocs hogy bemertem jönni a házamba! Cső haver!- mondta és lepacsiztam vele.
-Na jó én akkor felmegyek a szobámba. Josh ha gondolod Boo vigyázhat a kicsire amíg megmutatom a szobámat neked- kacsintott Corin a lépcsőről.
-Lou?- néztem rá.
-Menjetek. De halkan!- mondta. Elindultam Corin után és felmentem a lépcsőn.
-Gyere!- hívott be a szobájába. A küszöbre lépve körbenéztem és éreztem Corin illatát ami mindennél édesebb volt.
-Szép szobád van- mondtam neki. Igazi lányos szoba. Tágas és tiszta.
-Köszi! De biztos vagy abban hogy a szobám érdekel?- kacsintott.
-A vesémbe látsz!- leültem mellé és átkaroltam a derekát. Lassan lefeküdt az ágyra és a derekán végigcsúsztattam a kezem és végignéztem a testén. Törékeny és sebezhető. Szóval óvatos voltam. Lassan kikapcsolta a melltartóját és átkaroltam a nyakát. Hirtelen teljesen megváltozott az arca. Komoly lett.
-Ne haragudj! Nem fog menni- mondta szégyenlősen.
-Miért?- kérdeztem tőle miközben visszaültünk az ágyra.
-Én mást szeretek. Igazából már ezt sem lehetett volna- mondta szégyenkezve.
-Nem gáz! Nem erőltetem- átkaroltam a vállát és megfogtam a kezét. Láttam hogy egy könnycsepp gurul végig az arcán. Az állán lecsöppent a mellkasára és ott felszívódott.
-Ha megtudja Harry gyűlölni fog ezért.
-Dehogy! Megérti majd. És amúgy is van kire kenned nem?
-Ezt hogy érted?- nézett rám könnyes szemmel.
-Hát én akartam ezt az egészet nem?
-De ez nem igaz.
-Egy része igen. Szóval csak egy apró füllentés lenne.
-Nem! Nem megyek bele hazugságokba! Harry nem érdemli meg hogy így viselkedjek vele. Túl csodálatos ahhoz hogy megcsaljam- már majdnem kiabált sírás közben.
-Jó oké! Nyugi! Aludj egyet és mire felébredsz Harry már itthon lesz és megbeszélhetitek.
-Rendben!- lefürdött és bebújt az ágyba. Gyorsan elaludt. Végigsimítottam a karját és egy puszit nyomtam a vállára. Kimentem a szobából és a fiúk fogadtak.
-Na milyen volt az ágyban?- kérdezte gúnyosan Harry.
-Képzeld jó volt!- vágtam vissza.
-Tényleg?- kérdezte meglepődve.
-Nem!- nevettem.
-Mi a frászon röhögsz? Megosztanád hogy mi is had élvezzük a sztorit?
-Ha tudni akarod...- mondtam volna.
-Nem akarom tudni!- ordította.
-Ne kiabálj! Alszik!
-Te csak ne oktass ki! Te kezdeményeztél?
-Arra már nem emlékszem de azt tudom hogy ki miatt nem történt meg.
-Na ne röhögtess! És ki miatt!- tette karba a kezét nagyképűen röhögve.
-Miattad!- böktem rá.
-Mi?- látszott az arcán hogy meglepődött.
-Miattad! Mert Corin annyira szeret téged hogy nem képes megcsalni! Te meg más lányokról álmodozol a fellépésekkor miközben itt vár ez a csodálatos lány! Na mindegy! Te nem érted az ilyesmit! Hiszen te egy önző kétszínű tapló vagy!- ordítottam a képébe és elmentem.
~Harry szemszöge:
Amikor Josh a fejemhez vágta ezeket a dolgokat kicsit magamba néztem. Igaza van. Felmentem Corin szobájába és láttam hogy rémálma van. Csak vergődött az ágyban és engem hívott. Beléptem a szobájába és hozzábújtam.
-Semmi baj! Itt vagyok!- súgtam halkan a fülébe amitől kicsit lenyugodott. Szorosan magamhoz öleltem és én is elaludtam.
-Harry! Gyere ki és magyarázd meg hogy ez meg kicsoda!- ordítottam fel az emeletre.
-Hiába kiabálsz! Nincsenek itthon- mondta kedves hangján.
-Őőő... Hát oké! Te ki vagy?
-Josh Devine! Te pedig a ház úrnője!
-Úgy beszélsz rólam mint ha a Manderley ház asszonya lennék!
-Pedig nem vagy egy olyan kiköpött Rebecca De Winter!
-Egy álom már csak Manderley...- kezdtem énekelni a kedvenc dalomat belőle.
-Milyen jó hangod van!
-Oh! Köszi! De még mindig nem világos hogy mit keresel itt.
-Harry és Louis elmentek és megkértek hogy vigyázzak a házra amíg alszol.
-Eddig tiszta. És a baba?
-Ő Lux. Az anyukája rám bízta.
-És elhoztad ide.
-Igen!
-Aha! Értem.
-Esetleg nincs kedved leülni?
-Kicsit szellős öltözékben vagyok nem gondolod?
-Nekem tetszik- kacsintott Josh.
-Hát jó!- leültem mellé és nem akartam hinni az orromnak mert rohadt jó illata volt. Olyan igazi vagány srác lehet. Meg kell ismernem.
~Josh szemszöge:
Amikor megláttam hogy Corin leszalad a lépcsőn összeszorult a gyomrom. Tényleg olyan gyünyörű mint ahogy elmondták a többiek. Fehérneműben volt és kicsit megmozgatta a fantáziámat vele. Dögösebb mint Mega Fox az biztos. De amikor kiabálni kezdett lenyűgözött a határozottságával. Leült mellém és csak néztük egymást szó nélkül. Olyan volt mint egy porcelánbaba. Lux a földön játszott így Corin felé tudtam fordulni. Az egyik kezemmel az arcát a másik kezemmel a derekát fogtam meg. Közelíteni kezdett felém és lágyan megcsókolt. Amikor édes és puha ajkai megérintették az enyémet elszállt az agyam. Az ölembe ültettem és tovább folytattuk.
-Amm... Ne a baba előtt!- mondta miközben az arcomat fogta.
-Szép delet a jó népnek haza jött a ház ura!- rontott be Louis az ajtón.
-Haver! Nem kéne kopogni?- kérdeztem idegesen.
-Bocs hogy bemertem jönni a házamba! Cső haver!- mondta és lepacsiztam vele.
-Na jó én akkor felmegyek a szobámba. Josh ha gondolod Boo vigyázhat a kicsire amíg megmutatom a szobámat neked- kacsintott Corin a lépcsőről.
-Lou?- néztem rá.
-Menjetek. De halkan!- mondta. Elindultam Corin után és felmentem a lépcsőn.
-Gyere!- hívott be a szobájába. A küszöbre lépve körbenéztem és éreztem Corin illatát ami mindennél édesebb volt.
-Szép szobád van- mondtam neki. Igazi lányos szoba. Tágas és tiszta.
-Köszi! De biztos vagy abban hogy a szobám érdekel?- kacsintott.
-A vesémbe látsz!- leültem mellé és átkaroltam a derekát. Lassan lefeküdt az ágyra és a derekán végigcsúsztattam a kezem és végignéztem a testén. Törékeny és sebezhető. Szóval óvatos voltam. Lassan kikapcsolta a melltartóját és átkaroltam a nyakát. Hirtelen teljesen megváltozott az arca. Komoly lett.
-Ne haragudj! Nem fog menni- mondta szégyenlősen.
-Miért?- kérdeztem tőle miközben visszaültünk az ágyra.
-Én mást szeretek. Igazából már ezt sem lehetett volna- mondta szégyenkezve.
-Nem gáz! Nem erőltetem- átkaroltam a vállát és megfogtam a kezét. Láttam hogy egy könnycsepp gurul végig az arcán. Az állán lecsöppent a mellkasára és ott felszívódott.
-Ha megtudja Harry gyűlölni fog ezért.
-Dehogy! Megérti majd. És amúgy is van kire kenned nem?
-Ezt hogy érted?- nézett rám könnyes szemmel.
-Hát én akartam ezt az egészet nem?
-De ez nem igaz.
-Egy része igen. Szóval csak egy apró füllentés lenne.
-Nem! Nem megyek bele hazugságokba! Harry nem érdemli meg hogy így viselkedjek vele. Túl csodálatos ahhoz hogy megcsaljam- már majdnem kiabált sírás közben.
-Jó oké! Nyugi! Aludj egyet és mire felébredsz Harry már itthon lesz és megbeszélhetitek.
-Rendben!- lefürdött és bebújt az ágyba. Gyorsan elaludt. Végigsimítottam a karját és egy puszit nyomtam a vállára. Kimentem a szobából és a fiúk fogadtak.
-Na milyen volt az ágyban?- kérdezte gúnyosan Harry.
-Képzeld jó volt!- vágtam vissza.
-Tényleg?- kérdezte meglepődve.
-Nem!- nevettem.
-Mi a frászon röhögsz? Megosztanád hogy mi is had élvezzük a sztorit?
-Ha tudni akarod...- mondtam volna.
-Nem akarom tudni!- ordította.
-Ne kiabálj! Alszik!
-Te csak ne oktass ki! Te kezdeményeztél?
-Arra már nem emlékszem de azt tudom hogy ki miatt nem történt meg.
-Na ne röhögtess! És ki miatt!- tette karba a kezét nagyképűen röhögve.
-Miattad!- böktem rá.
-Mi?- látszott az arcán hogy meglepődött.
-Miattad! Mert Corin annyira szeret téged hogy nem képes megcsalni! Te meg más lányokról álmodozol a fellépésekkor miközben itt vár ez a csodálatos lány! Na mindegy! Te nem érted az ilyesmit! Hiszen te egy önző kétszínű tapló vagy!- ordítottam a képébe és elmentem.
~Harry szemszöge:
Amikor Josh a fejemhez vágta ezeket a dolgokat kicsit magamba néztem. Igaza van. Felmentem Corin szobájába és láttam hogy rémálma van. Csak vergődött az ágyban és engem hívott. Beléptem a szobájába és hozzábújtam.
-Semmi baj! Itt vagyok!- súgtam halkan a fülébe amitől kicsit lenyugodott. Szorosan magamhoz öleltem és én is elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése