Az előcsarnok színpadán Eric várt rám. Odaléptem hozzá ő átölelt bocsánatot kért én pedig a lehető legszenvedélyesebben megcsókoltam. Louis értetlenül állt a színpad előtt. De nem todtam vele sokat foglalkozni mert már énekelni kezdtük a közös dalunkat a Hotter than fire című dalt.
A közönség tombolt. De nem sokáig élvezhettem az ujjongást mert be kellett mennem a rendőrségre a hazugságvizsgálat miatt. Louis elkísért és a tárgyaló előtt megszorította a kezem és visszarántott.
-Bármi is legyen mindig számíthatsz rám!- átöleltem és bementem. Leültem egy székre és rámkötötték a gépet.
-Jó napot kisasszony!- üdvözölt a velem szemben ülő rendőr.
-Jó napot!- köszöntem vissza illemtudóan.
-Nos ugye önt jelentették fel?
-Igen!
-Mondja ön hogy áll a drogokhoz?
-Még soha életemben nem láttam drogot. Tudomásom szerint persze. Mert lehet hogy láttam csak nem tudtam róla.
-Ezek szerint ön tudtán kívül használt drogot?
-Jaj nem dehogy! Isten ments hogy én valaha ilyesmit tegyek!
-Értem! És az ön szobájában tárol drogot?
-Nem! De nem is áll szándékomban mert tönkretenné az életemet.
-Szóval használna valaha bármilyen kábítószert ha nem forogna kockán a hírneve?
-Nem! Én nem vagyok olyan lány aki nem tud ellenállni az ilyesminek. Szeretem a veszélyes dolgokat de ilyen mélyre nem fogok süllyedni. Tudom hol van a határ!
-Rendben! Az eredmény azt mutatja hogy ön nem hazudik! Ebben az esetben ártatlannak bizonyul mivel a szobájában nem találtunk semmit. Nem fogunk felhajtást csinálni ebből. Elmehet!
-Köszönöm!- felálltam és menni akartam.
-Kisasszony!
-Igen?- visszafordultam.
-Maradjon ilyen örökre és nem hiszem hogy be kéne máskor jönnie. De meglátogathat a házamban ha akar!
-Köszönöm de a felesége nem hinném hogy örülne nekem!- rámutattam a képkeretre amiben egy családi fotó volt a rendőrnek két kislánya és egy elég csinos felesége volt. Kimentem. Az ajtó előtt Louis a körmét rágta idegességében.
-Köpöd ki!- kiabáltam rá viccelődve.
~Louis szemszöge:
Amikor bement a tárgyalóba Corin féltettem. Elég izgulós típus. "Mi lesz ha annyira izgul hogy bebeszéli magának hogy tényleg igazak a vádak?" Ezen rágódtam de Eric is megérkezett.
-Helló! Corin?- kérdezte lazán
-Most ment be! De minek jöttél ide?
-Én a pasija vagyok! Te minek vagy itt?
-Én a legjobb barátja vagyok!
-Oh! Tényleg?- nem akartam folytatni így visszaültem a fotelba.
Eric néhány perc múlva szó nélkül eltűnt. "Nem értem hogy Corin mit lát ebben a srácban. Csak kihasználja a szépsége miatt. De ha Corin nem őt szereti akkor miért csókolózott vele a színpadon? És Liam mit szólna ha megtudná?" Idegességemben a körmömet kezdtem rágni de Corin hangja megtörte a csendet.
-Köpöd ki!- ránéztem és láttam hogy boldog.
-Mi történt?- kérdeztem aggódva.
-Nem lesz semmi. A hazugságvizsgáló kimutatta azt amit mindketten jól tudunk.
-Vagyis?
-Ártatlan vagyok!
-Oh! Hála az égnek!- átöleltem és elindultunk a szállodába. Bementünk a szobánkba és átöltöztünk. Az előcsarnok lelátójának a korlátjához támaszkodtunk és onnan néztük végig hogy hogyan állítják fel a fenyőt. Jó 6 méter magas volt. Corin láthatóan erősen gondolkodott valamin. Elbambult én pedig megsimogattam a fejét.
-Mi az?- kérdezte.
-Semmi. Csak kérdeztem- láttam rajta hogy tényleg nagy baj van- Mit akarsz csinálni karácsonykor?
-Talán Lucynak igaza van! El kéne utaznom!
-Hová?
-New York-ba! Vissza... visszaköltözni. Talán!
-De az nem lehet!!!
-Mi? Miért?
-Akkor ki mondja el nekem a titkait?
-Majd Eleanor!
-Az nem ugyanaz! Te a legjobb barátom vagy. Eleanor viszont a barátnőm! Egyértelmű hogy ő elmond nekem mindent! De te mint a legjobb lánybarátom... Nem is tudom... talán... szörnyen hiányoznál!
-Louis! Ez a jó megoldás! Liam nem jön vissza! Eric nem adja meg azt a biztonságot amire szükségem van!
-Akkor keress valaki mást! Zayn! Vagy Harry! Ők imádnak téged! Vagy Niall! Ő is megőrül érted!
-De ők sem jönnek vissza! Nekem már semmim sincs itt.
-Ne mondj ilyet! A legjobb barátaid? Lucy és Conor?
-Lucy velem jönne. Conorról viszont már régóta nem is hallottam!
-Akkor mész?
-Hát... Az ünnepek alatt itt maradok de utána ha nem változik sürgősen a helyzet nem maradok itt. Elmegyek mert minden Liam-re emlékeztet. És már megbolondulok az emlékektől.
-Akkor menjünk segítsünk díszíteni a karácsonyfát!
-Menjünk! Legalább leköt egy kicsit.
Corin elkérte az összes díszt és mi ketten díszítettük. Közben Corin arcára visszatért az élet és végre tényleg mosolyogni láttam. Most már értem hogy miért imádják a fiúk ezt a lányt! Csodálatos lány. Vicces és közvetlen. Pont mint Eleanor. Régen ő csak egy rajongó volt a sok közül. De most őt szeretem és Liam is végre idetolhatná a képét mert Corin lelkileg rengeteget változott. Nem az a határozott és elszánt lány akit megismertem. Miután befejeztük a díszítést Corin telefonja megcsörrent. A szokásos csengőhangján.
-Halló? Itt Corin beszél!
-...
-Hogy ide?
-...
-Ő... Hát... nem is tudom.
-.....................................................................
-Hogy anyáék? Rendben! Gyere csak! És mikor?
-...
-Rendben ott leszek! Ja és egy barátom is kijön velem!
-...
-Én is! Puszillak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése