42. Fejezet- Eltévedtünk

Másnap reggel elég furán ébredtem. Harry mellkasán feküdtem ő pedig a fenekemet fogta. Lemásztam róla és felkeltem. Magamra kaptam egy pólót és a fürdőszobába vettem az irányt. Beléptem és az első dolog amit megláttam az az elmosódott sminkem és az összegubancolódott hajam volt. Gyorsan lemostam a sminket és kivasaltam a hajam. Fogmosás után visszamentem a szobába hogy felöltőzzek és akkor már Harry is felébredt. Bementem a beépített szekrényembe és levettem a pólót. Felkaptam magamra egy bugyit egy hozzáillő melltartóval és furcsa dolgot vettem észre magamon. A tükörbe néztem és akkor láttam hogy a hátam tiszta karmolás és néhány helyen még vér is van. Mégis mi a frászért nem tud Harry körmöt vágni? Végignéztem a hátamon és a nyakamon megakadt a szemem. Egy hatalmas szívásnyom díszelgett rajtam. Fantasztikus! Visszakaptam a pólót és kimentem. A szobámban nem volt senki. Benéztem Louishoz is de ő sem volt bent.

-Harry!- kiabáltam az emeletről.
-Mi az?- ordított vissza miközben én a korláthoz futottam.
-Lou hol van?
-Nem tudom!- vonta meg a vállát és lementem. Bementünk a konyhába és egy cetlit találtunk ezzel a felirattal:

Ha felébredtetek fél háromra gyertek Liverpoolba. Koncert lesz emlékszel Harry? Paul hagyott nektek térképet mert tudjuk hogy nem voltatok arra olyan sokszor hogy tudjátok az utat. 
Puszi: Boo Bear xx


-Hát akkor én megyek felöltőzni mert Liverpool rohadt messze van- jelentettem ki és indultam is az emeletre.
-Én is megyek!- jött utánam Harry. Beléptem a szobámba és a szekrényemhez mentem ahol felvettem néhány ruhát.

Egy táskába egy másik szerkót pakoltam. Biztos ami biztos. Lementem a nappaliba ahol Harry már teljesen készen állt az útra. Néhány kedves megjegyzést tett a ruha összeállításomra és már be is szálltunk a kocsiba. A kezembe nyomta a térképet és elindultunk.

-Itt balra és a második lehetőségnél jobbra- navigáltam Harryt.
-És itt?- kérdezett vissza.
-Jobbra. Itt lesz egy körforgalom. De figyelj már mert piros van!- figyelmeztettem és megállt.
-Kösz hogy szóltál!
-Nincs mit! Na itt az elsőnél fordulj!- ez ment 1 órán keresztül. de Harry rengeteget nyavalygott ami zavart a navigálásban- Itt balra!
-Nem itt egyenesen kell menni- hát ha ő jobban tudja akkor jól van. Ráhagytam a dolgot.
-Ne itt fordulj le. A következőnél kell!- néztem rá a térképről.
-A francokat! Az a térkép tuti hibás!- legyintett.
-Hát oké!- 1 órán keresztül mentünk de nem tudtam már hogy hol vagyunk mert Mr. Styles nem volt hajlandó együttműködni.
-És most?- kérdezte Harry.
-Itt... hát...- felnéztem és láttam hogy a semmi közepén vagyunk.
-Mutasd azt a térképet! Mi a franc!? Te meg hogy navigálsz?
-Mi van? Miattad tévedtünk el!- néztem rá miközben kiszálltunk a kocsiból.
-Nem is tudom ki navigált!
-Szerinted én vagyok a hibás?Miért? Talán nálam volt a térkép? Tudhattam volna hogy nem kéne szőkére bízni a navigációt!
-Szerinted a hajszín dönt mindenről? Nem is tudom hogy ki hajtott le a térképről!- támadtam rá.
-Persze mert a nők mindig mindent jobban tudnak!
-Jaj! Hagyd már ezt a feminista szöveget!- beszálltam a kocsiba és ő is beült. Becsatoltuk a biztonsági öveinket és indultunk.
-Mennyi az idő?- kérdezte Harry.
-Háromnegyed három!- mondtam aggódva.
-Akkor már nem érjük ott a koncertet. Szólok is a fiúknak- Louist hívta- Nincs térerő!- mérgelődött.
-Csodálkozol? A semmi közepén vagyunk!- mondtam és hirtelen megálltunk.
-A francba!- csapkodta a kormányt ingerülten.
-Mi van?
-Üres a tank.
-Hát ez remek! Gyere!- mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Hová mész?
-Keresünk valami helyet ahol van telefon mondjuk!
-Na jó!- kiszállt és a kocsit bezárta. Elindultunk és az erdőn keresztülmentünk. A végén volt egy épület és elindultunk a dombon lefelé. Elég lejtős volt és meg magassarkúban egyensúlyoztam.
-Na mi van? Nem jössz?- röhögött a domb alján.
-Harold Edward Styles! Ha túléltem ezt a kalandot szólj hogy öljelek meg!- és abban a pillanatban megcsúsztam. Harry odajött és még időben elkapott.
-Megölnéd a megmentődet?- kérdezte édes mosollyal- Ha nem lennék itt a nyakadat is kitörted volna.
-Annyira béna nem vagyok!- mondtam duzzogva és közben megérkeztünk. Szerencsére nem ismertek fel minket. Ez meglepett. Főleg Harry miatt. Az épület egy panzió volt. De elég rozoga egy hely. És mindenki fura ruhákban járkált. Olyan mint ha nem is Angliában lennénk. A pulthoz mentünk.
-Jó napot!- üdvözölt minket a portás fura akcentussal.
-Jó napot! Tudna segíteni?- kérdeztem.
-Hogy ne! Miben segíthetek szépségem?
-A legközelebbi benzinkút merre van?
-60 km.
-Ho-ho-hogy mi?- kicsit megszédültem a hírtől és majdnem összeestem. De Harry ismét elkapott.
-Jól hallotta kis hölgy.
-És hol vagyunk pontosan?- kérdezte Harry.
-Ez itt Gretna. Tudnék benzint adni ha kell- ajánlotta fel az idegen pultos.
-Elfogadjuk! És mégis mikor tudja odaadni?- kérdeztem hirtelen életre kapva.
-Holnap reggel!- mondta mosolyogva. Harry pedig a pultnak támaszkodva vakarta a fejét.
-Hát ennyit a koncertről!- mondta kissé hangosan.
-Ó! Csak nem énekesek?
-Nem!- vágtam rá- koncertre mennénk.
-Miféle koncert?- kérdezte érdeklődve.
-One...- kezdte el kántálni a banda nevét Harry de én befogtam a száját.
-Most nem érünk rá! Esetleg kivehetnénk egy szobát?- kérdeztem hadarva.
-Te meg vagy húzatva? Ezen a helyen nem maradunk életben egy óránál tovább!- súgta kétségbeesetten a fülembe Harry.
-Nincs más választásunk! Vagy ez vagy a kocsi!- válaszoltam halkan.
-Akkor kivennénk egy szobát!- mondta Harry a pultosnak miközben összeszorította a fogait.
-Rendben! A 13. szoba a maguké!- mondta mosolyogva miközben odaadta a kulcsot.
-13!?- mondta aggódva Harry.
-Köszönjük!- mondtam és elvettem a kulcsot.
-A 13. szoba!?- siránkozott tovább.
-Jaj! Gyere már!- megfogtam a pólóját és elkezdtem cibálni a szobák felé.
-De...
-Fogd be! Itt van! 13. szoba- mondtam. Kinyitottam az ajtót és bementem Harry viszont megállt a küszöbön.
-Én be nem megyek!- mondta duzzogva.
-Akkor ott maradsz! Nekem úgy is jó!- mondtam miközben lepakoltam az ágyra.
-Na jó! Ha nincs más választás...- mondta és lassan belépett.
-Szorítsd össze a fogaidat nagyfiú mert itt éjszakázunk!
-Ezt csak piával fogom kibírni!- sóhajtott.
-Még szerencse hogy a skót whisky ütős.
-Skót? Ezt hogy érted?- nézett rám ijedten.
-Gretna! Ez a hely egy skót falu a semmi közepén!
-Ahhoz képest hogy Liverpoolba akartunk menni...
-Hát igen! De most úgy tűnik hogy kocsmázni megyünk! Na pattanj!- ugrottam fel az ágyról és elindultam az ajtó felé.
-Akkor gondolom nem válogathatok?
-Ahogy mondod!- kiabáltam a folyosóról. Kimentünk a pulthoz és inni kezdtünk. Egy idő után Harry elment kártyázni én meg egyedül maradtam. Csendesen iszogattam amikor egy nő ült mellém.
-Jól tudom kik vagytok!- mondta miközben beleivott a whiskyjébe.
-Tessék?- kérdeztem udvariasan.
-Te Corin Richardson vagy. A gyönyörű modell és énekesnő. A kis barátod Harry Styles. A híres One Direction frontembere.
-Honnan tudja?
-Ismertem a nagyszüleidet.
-És milyenek voltak?- kérdeztem kíváncsi tekintettel.
-Tisztességes és szeretetreméltó emberek. A környéken mindenki ismerte őket. De az anyád elköltözött New Yorkba ahol összeismerkedett apáddal.
-Értem!
-És a fiú?- kérdezte.
-Mi van vele?
-Együtt vagytok?
-Nem.
-Szeretitek egymást nem?
-De... nem... vagyis... nem tudom- mondtam szomorúan.
-Láttam hogy néz rád. És ahogy te nézel most rá. Te egy csinos fiatal lány vagy. Ő egy jóképű fiú. Szeretitek egymást. Akkor miért nem jártok?
-Különbözünk. Mások az érzéseink és az akaratunk.
-De nem tudtok megegyezni? Hiszen a szerelem bármit legyőz- amikor kimondta ránéztem Harryre és vissza a nőre. De a nő eltűnt. Hm! Fura! Ez a hely szürreálisabb mint hittem. Elgondolkodtam azon amit mondott.
-Elnézést!- szóltam a pultosnak.
-Igen?- fordult vissza.
-Van mikrofonja?
-Sajnálom de nincs! Viszont van egy karaokegép a sarokban.
-Köszönöm!- és már mentem is. Egy számot választottam ami a Love story volt.

A dal közben Harryt néztem aki kártyázott de engem figyelt. Valami hasznom is származott legalább abból hogy eltévedtünk. A dal után visszamentem a szobánkba és leültem az ágyra. Egy kis idő után ő is csatlakozott hozzám. Befeküdt az ágyba és onnan nézte ahogy a térdemet felhúzva gondolkodok. A padlón végignéztem és hirtelen megijedtem.

-E-e-egér!!!- sikítottam egy nagyot és Harry nyakába ugrottam.
-Mi? Egy egér miatt vagy így kiakadva? Örülj neki hogy nincs itt csótány!- mondta és láttam egyet a nyakán.
-Ő... nem akarok ünneprontó lenni de ne mozogj!
-Mi? Szedd le! Szedd le!- mondta ordítva.
-Oké!- megakartam fogni de olyan undorító volt.
-Menjünk innét! Kérlek szépen menjünk innét!- ordított Harry már majdnem sírva. Az egész éjszakát azzal töltöttük hogy megpróbáljunk elaludni és túléljük valahogy ezeket a rettenetes állatokat amik bent tanyáztak a szobánkban. A reggel iszonyatosan lassan jött el. Összeszedtük a cuccainkat és a pulthoz mentünk leadni a kulcsot. Harry és én elmentünk segíteni megtankolni a kocsit. Miután végeztünk kaptunk egy térképet és hazafelé már arra mentünk amerre kell és nem arra amerre Harry akart menni. Az út felénél csörögni kezdett a telefonom. Végre volt térerő.

-Igen? Itt Corin!- szóltam bele.
-Corin Rozetta Richardson! Hol a pokolban vagytok már? Itthon várunk titeket mert a koncertet Harry nélkül kellett megcsinálni!- kiabált velem Lory.
-Lory! Nyugi! Egy óra és otthon vagyunk! Mindent megmagyarázunk csak most nem érek rá mert navigálok! Puszi!- elköszöntem és kinyomtam a telefont. 1 óra út után végre ismerős volt a terep. Beálltunk a ház elé és mindenki kint állt. Hú! Ezért mit fogunk kapni! Kiszálltunk és mindenki szorosan átölelt minket. Bementünk a házba és lepakoltunk.

-Hol voltatok?- kérdezte Louis.
-Hát tudod az úgy volt...- kezdtem volna elmesélni a sztorit de Harry közbevágott.
-Az én hibám volt. Corin próbált navigálni de nem hallgattam rá így Gretna-ban kötöttünk ki.
-Gretna? De hiszen az Skóciában van!- mondta hüledezve Niall. Miután mindent elmeséltünk csak néztek. Mi persze örültünk hogy végre itthon vagyunk. Este pedig a mindenki a saját ágyában aludt.