A torkomban akkora gombóc volt mint az öklöm a gyomrom liftezni kezdett és a tüdőmben szorítást éreztem. Szédültem és nem kaptam levegőt. Elkezdett remegni a lábam és zsibbadt az egész testem. Egy kis idő után minden testrészem görcsbe rándult. Észrevettem hogy mindenki körülöttem van és Louis segíteni lépett oda hozzám.
-Corin! Mi a baj?- hallottam Louis hangját. Válaszolni nem tudtam.
-Hívjanak mentőt!- ordított kétségbeesetten Eleanor.
-Ez pánikroham!- állapította meg Lucy- Régen nekem is volt. Louis! Fektesd le!
-De nekem barátnőm van!
-LOUIS!!!
-Jól van! Jól van! Bocsi Ell!- Lou lefektetett a földre és Lucy a légzési gyakorlatokkal és hogy azt mondogatta hogy "Semmi baj! Nyugodj meg!" Lecsillapodtam. Apa és Eric is ott voltak a közelben. A roham annyira legyengített hogy nem bírtam sem mozogni sem beszélni. Néha egy-egy halk rövid nyögés elhagyta a számat.
-Kicsim! Jól vagy?- kérdezte apa aggódva.
-Corin! Mi történt?- Eric fölém hajolt és meg akart csókolni.
-Eric! Had kapjon levegőt!- rántotta le rólam Lucy. Végre összeszedtem egy kis energiát és lassan Ericnek bemutattam a középső ujjamat.
-Kapd be Eric!- suttogtam alig érthetően.
-Mit mondtál? Nem értettük- nézett rám értetlenül Louis. Lassan Ericre mutattam de amint rámutattam a kezem a földön puffant egy jó nagyot. Illetve csak majdnem. Lou gyorsabb volt és elkapta mielőtt még nagyobb baj lett volna.
-Huh! Majdnem!- sóhajtott Louis- Olyan törékeny a kezed még el is törhetett volna.
-Köszönöm most már átveszem én!- mondta aggodalmaskodva apa. Az ölében vitt vissza a szobámba. Letett az ágyra és megsimogatta a homlokomat- Jól vagy kicsim?
-Jól köszi!- nyögtem fájdalmasan.
-Figyelj! Lor és én visszamegyünk New York- ba mert már vége a divathónapnak. Arra gondoltunk hogy annyi év után visszajöhetnél hozzánk- apa Lor-nak hívja anyát.
-De miért menjek vissza?
-Édesanyád terhes.
-Hogyan? De hiszen ez fantasztikus!- fel akartam kelni de nem sikerült. Visszazuhantam az ágyba.
-Nyugi kincsem! Holnap megyünk és szeretnénk végre veled lenni.
-De apa! Itt volt az egész hónap!
-Tudom de Lor divat iránti szenvedélye lekötött! És már jó lenne ha végre együtt lenne az egész család!
-De akkor a lemezbemutatóval mi lesz? És Louis? Ő mit fog szólni? Ja meg persze itt van Tina...
-Ne aggódj! Most aludj!- és abban a pillanatban elaludtam.
~Mr. Richardson szemszöge:
Amint kimondtam hogy aludjon végre elnyomta az álom. A roham után jobban kéne figyelnem rá és ezért szerettem volna ha végre visszaköltözik a villába. Szerencsére Lucy jól tudta hogy hogyan kell kezelni a pánikrohamot. Az az Eric gyerek meg nem szimpatikus számomra. Nem értem miért. El kell távolítanom a lányom életéből! Tönkreteheti az életét. A terhességről nem is beszélve. Corin nem tudja hogy Louis elmesélte nekem mert megkért rá hogy ne szóljak mert most fájó pont számára hogy Liam nincs mellette és könnyen felzaklathatom vele. Egész éjszaka mellette ültem és fogtam a kezét. Az arca megváltozott. Hol lehet az én életvidám gyönyörű és szenvedélyes kislányom akit boldogan vittünk haza a kórházból. Az én kicsi lányom már felnőtt. Erre csak aznap este ébredtem rá. Erős és bátor hölgy lett belőle amíg nem találkoztunk. Eszes gyönyörű és találékony! Az édesanyjától örökölte.
~Vissza Corinhoz:
A reggel is eljött. Apa mellettem ült és fogta a kezem. Kiszálltam az ágyból és bementem a fürdőbe hogy valami elviselhető kinézetet kihozni magamból. És magamra kaptam néhány ruhát köztük a kedvenc csizmámat is.
Mikor kiléptem a fürdőből apa nem volt sehol. Nem is baj mert így el tudtam menni megvenni a karácsonyi ajándékokat. Louisnak beadtam a pólóját és már indultam is. A kedvenc ajándékboltomban kezdtem ahol Lucynak Eleanornak és Tinának vettem fülbevalót nyakláncot és hozzá illő karkötőt külön-külön mindenkinek. Lorynak pedig egy barátságkarkötőt hogy kibéküljünk. A következő egy bababolt volt ahol egy fehér rugdalózót vettem a leendő testvéremnek és egy kényelmes felsőt anyának mert egy idő után nem hiszem hogy kellemesen érezné magát a szűkített pólóiban. Apának is megtaláltam egy boltban a tökéletes ajándékot. Imád sütni-főzni így egy 1000 oldalas szakácskönyvet vettem neki. Ahogy mentem visszafelé a kirakatban megláttam egy kis szobrot és azt gondoltam hogy tetszene Louisnak.
A pultnál álltam és egy focilabdát. Közelebbről is megnéztem és láttam hogy ez nem egy hagyományos labda. Az eladó szerint ritka az ilyen labda. Meg is vettem Ericnek. De akkor megláttam egy hatalmas plüssteknőst. Odamentem és arra gondoltam egyből hogy "LIAM!!!" a könnyeim előbukkantak és lassan végiggurultak az arcomon. Olyan lassan mint egy gyászmenet. Talán a szerelmünket gyászolták. Vettem egy mély levegőt és elmentem onnét. A bejáratnál visszafordultam és a teknős mintha könyörgött volna hogy vegyem meg mert Liam örülne neki. "Hát rendben!" gondoltam és levettem a polcról. A cipőm sarkát abban a pillanatban elengedte a ragasztó és éreztem hogy ebből hatalmas esés lesz. A földön puffantam egy hatalmasat és a teknős pedig egyenesen rám esett. A plüssállat nem hagyott felkelni. Megpróbáltam leszedni magamról de nem nagyon sikerült.
-Te meg mit művelsz?- hallottam egy ismerős hangot- Na gyere leveszem rólad! Mit akarsz csinálni vele?- kérdezte miközben leszedte rólam a hatalmas állatot.
-Eric!? Mit keresel te itt?
-Az a kérdés hogy te mit keresel itt a teknős barátod alatt?
-Ő nem a barátom! Jelenleg az ellenségem. És örülnék ha nem csak röhögnél rajtam hanem segítenél is!
-Igaz! Bocs!- megfogta a teknőst és levette rólam. Lehajolt hozzám és felsegített- Jé!
-Mi az?
-Te... te... te fogytál?- nézett rám csodálkozva.
-Nem tudom! De nagyon látszik?- tapogattam idegesen a bordáimat.
-Hát eléggé! De többet kéne enned!
-Inkább hagyjuk ezt a témát. Kifizetem a teknőst és mehetünk.
-Minek veszed meg ezt a nagy ronda valamit?
-Ez nem ronda nagy valami hanem Liam karácsonyi aján...- a derekamat átkarolta és hozzám simult.
-Hogy mondod?- kimásztam a karjaiból és kifizettem a plüssteknőst.
-Igen jól hallottad!
-És ki cipeli haza?
-Én! Miért mire gondoltál? Én egyedül is boldogulok!- felpróbáltam venni de nem nagyon jött össze. Eric azonnal segített.
-Azt látom!- egy puszit nyomott az arcomra és kiment a boltból.
-Eric! Hozd vissza a teknőst! MOST AZONNAAAAAAAAAAL!!!- ordítottam utána. Kirohantam a csomagokkal az utcára de a lépcső alján megcsúsztam és nekimentem a pont arra sétáló Lorynak. A csomagok szanaszét repültek vagy gurultak.
-Ezt nem hiszem el! Te mindent tönkreteszel?- kérdezte miközben összeszedte a dolgait.
-Ne haragudj! Segítsek?
-Nem kell! Arrggg! Jellemző hogy ilyenkor futsz belém.
-Csúsztam és nem futottam!
-Nem mindegy? Tényleg! Mi volt az a bigyó tegnap este az előcsarnokban?
-Oh! Ja... hát... pánikrohamom volt.
-Jaj istenem! A húgomnak is az volt! Van még a gyógyszeréből! Neki már nem kell de odaadom ha kell!
-Az jó lenne köszi!- segítettünk egymásnak pakolászni és a szobámban lepakoltunk.
-Meglepetés!- ugrott elő Eric a szekrényemből egy elképesztően szép estélyi ruhában.
-Eric! Rajtad meg mi van?- nevettem hangosan. Louis belépett a nagy nevetésre. Jól megnézte a szekrényem előtt álló Eric öltözékét és elkerekedtek a szemei.
-Idióta!- mondta halkan és kifordult az ajtón. Röhögve ültünk le az ágyamra.
-Ez jól esett!- sóhajtottam fel a többiekkel együtt. Eleanor és Lucy lépett be az ajtón.
-Mi ez a tömegnyomor?- nézett az ágyra Lucy.
-Csatlakozz hozzánk!- intett felé Eric.
-Inkább ti csatlakozzatok hozzám!- tette karba a kezét.
-Miért? Te mit csinálsz?- kérdezte Eric. Lucy végignézett rajta.
-Ő... a... konyhában... kéne segítenetek mert a szakácsok nem tudluk hol vannak és csak én vagyok a konyhában... Eric rajtad meg mit keres Corin ruhája?
-Az enyém?- kérdeztem ledöbbenten.
-Igen! A karácsonyi partira! De gyertek légyszi!
Felálltunk és bementünk a konyhába. Louis Eric Lucy Eleanor Tina és én nekiálltunk a főzésnek. Eris és én csináltuk a sütik tésztáját és kézzel gyúrtam össze a tésztát és tisztára beborította a kezemet a nyúlós és ragacsos massza. Eric mellettem a kakaós tésztát próbálta összegyúrni és úgy gondoltam hogy jó poén lenne ha a tésztás kezemmel összemaszatolnám az arcát. A tenyeremet az arcához közelítettem és Eric megfogta a kezem. Elkezdtük egymást ütni és már tiszta folt volt mindenhol a ruhánk de még a hajamba is beleragadt. Megfogta Eric az arcomat és megcsókolt. Én átkaroltam és belekentem a ruhájába a maradék tésztát ami a kezemen volt.
-Gyerekek! Ne most!- szólt ránk Lucy.
-Jó! Bocsi!- nevettünk egyszerre.
Miután befejeztünk mindent mindenki ment a szobájába. Eric és én is bementünk és valahogy nem olyannak tűnt mint általában. Furcsa. Mint aki elgondolkodott. De elég erősen. A földet bámulta és hallgatott. Ma mindenki más. Mint ha Lucy Eleanor és Louis tudna valamiről csak nem akarják elmondani. Eric pedig meglepően csendes. Nem értem hogy mi történhetett vagy mit tudnak amit én nem!?
-Corin! Mi a baj?- hallottam Louis hangját. Válaszolni nem tudtam.
-Hívjanak mentőt!- ordított kétségbeesetten Eleanor.
-Ez pánikroham!- állapította meg Lucy- Régen nekem is volt. Louis! Fektesd le!
-De nekem barátnőm van!
-LOUIS!!!
-Jól van! Jól van! Bocsi Ell!- Lou lefektetett a földre és Lucy a légzési gyakorlatokkal és hogy azt mondogatta hogy "Semmi baj! Nyugodj meg!" Lecsillapodtam. Apa és Eric is ott voltak a közelben. A roham annyira legyengített hogy nem bírtam sem mozogni sem beszélni. Néha egy-egy halk rövid nyögés elhagyta a számat.
-Kicsim! Jól vagy?- kérdezte apa aggódva.
-Corin! Mi történt?- Eric fölém hajolt és meg akart csókolni.
-Eric! Had kapjon levegőt!- rántotta le rólam Lucy. Végre összeszedtem egy kis energiát és lassan Ericnek bemutattam a középső ujjamat.
-Kapd be Eric!- suttogtam alig érthetően.
-Mit mondtál? Nem értettük- nézett rám értetlenül Louis. Lassan Ericre mutattam de amint rámutattam a kezem a földön puffant egy jó nagyot. Illetve csak majdnem. Lou gyorsabb volt és elkapta mielőtt még nagyobb baj lett volna.
-Huh! Majdnem!- sóhajtott Louis- Olyan törékeny a kezed még el is törhetett volna.
-Köszönöm most már átveszem én!- mondta aggodalmaskodva apa. Az ölében vitt vissza a szobámba. Letett az ágyra és megsimogatta a homlokomat- Jól vagy kicsim?
-Jól köszi!- nyögtem fájdalmasan.
-Figyelj! Lor és én visszamegyünk New York- ba mert már vége a divathónapnak. Arra gondoltunk hogy annyi év után visszajöhetnél hozzánk- apa Lor-nak hívja anyát.
-De miért menjek vissza?
-Édesanyád terhes.
-Hogyan? De hiszen ez fantasztikus!- fel akartam kelni de nem sikerült. Visszazuhantam az ágyba.
-Nyugi kincsem! Holnap megyünk és szeretnénk végre veled lenni.
-De apa! Itt volt az egész hónap!
-Tudom de Lor divat iránti szenvedélye lekötött! És már jó lenne ha végre együtt lenne az egész család!
-De akkor a lemezbemutatóval mi lesz? És Louis? Ő mit fog szólni? Ja meg persze itt van Tina...
-Ne aggódj! Most aludj!- és abban a pillanatban elaludtam.
~Mr. Richardson szemszöge:
Amint kimondtam hogy aludjon végre elnyomta az álom. A roham után jobban kéne figyelnem rá és ezért szerettem volna ha végre visszaköltözik a villába. Szerencsére Lucy jól tudta hogy hogyan kell kezelni a pánikrohamot. Az az Eric gyerek meg nem szimpatikus számomra. Nem értem miért. El kell távolítanom a lányom életéből! Tönkreteheti az életét. A terhességről nem is beszélve. Corin nem tudja hogy Louis elmesélte nekem mert megkért rá hogy ne szóljak mert most fájó pont számára hogy Liam nincs mellette és könnyen felzaklathatom vele. Egész éjszaka mellette ültem és fogtam a kezét. Az arca megváltozott. Hol lehet az én életvidám gyönyörű és szenvedélyes kislányom akit boldogan vittünk haza a kórházból. Az én kicsi lányom már felnőtt. Erre csak aznap este ébredtem rá. Erős és bátor hölgy lett belőle amíg nem találkoztunk. Eszes gyönyörű és találékony! Az édesanyjától örökölte.
~Vissza Corinhoz:
A reggel is eljött. Apa mellettem ült és fogta a kezem. Kiszálltam az ágyból és bementem a fürdőbe hogy valami elviselhető kinézetet kihozni magamból. És magamra kaptam néhány ruhát köztük a kedvenc csizmámat is.
Mikor kiléptem a fürdőből apa nem volt sehol. Nem is baj mert így el tudtam menni megvenni a karácsonyi ajándékokat. Louisnak beadtam a pólóját és már indultam is. A kedvenc ajándékboltomban kezdtem ahol Lucynak Eleanornak és Tinának vettem fülbevalót nyakláncot és hozzá illő karkötőt külön-külön mindenkinek. Lorynak pedig egy barátságkarkötőt hogy kibéküljünk. A következő egy bababolt volt ahol egy fehér rugdalózót vettem a leendő testvéremnek és egy kényelmes felsőt anyának mert egy idő után nem hiszem hogy kellemesen érezné magát a szűkített pólóiban. Apának is megtaláltam egy boltban a tökéletes ajándékot. Imád sütni-főzni így egy 1000 oldalas szakácskönyvet vettem neki. Ahogy mentem visszafelé a kirakatban megláttam egy kis szobrot és azt gondoltam hogy tetszene Louisnak.
A pultnál álltam és egy focilabdát. Közelebbről is megnéztem és láttam hogy ez nem egy hagyományos labda. Az eladó szerint ritka az ilyen labda. Meg is vettem Ericnek. De akkor megláttam egy hatalmas plüssteknőst. Odamentem és arra gondoltam egyből hogy "LIAM!!!" a könnyeim előbukkantak és lassan végiggurultak az arcomon. Olyan lassan mint egy gyászmenet. Talán a szerelmünket gyászolták. Vettem egy mély levegőt és elmentem onnét. A bejáratnál visszafordultam és a teknős mintha könyörgött volna hogy vegyem meg mert Liam örülne neki. "Hát rendben!" gondoltam és levettem a polcról. A cipőm sarkát abban a pillanatban elengedte a ragasztó és éreztem hogy ebből hatalmas esés lesz. A földön puffantam egy hatalmasat és a teknős pedig egyenesen rám esett. A plüssállat nem hagyott felkelni. Megpróbáltam leszedni magamról de nem nagyon sikerült.
-Te meg mit művelsz?- hallottam egy ismerős hangot- Na gyere leveszem rólad! Mit akarsz csinálni vele?- kérdezte miközben leszedte rólam a hatalmas állatot.
-Eric!? Mit keresel te itt?
-Az a kérdés hogy te mit keresel itt a teknős barátod alatt?
-Ő nem a barátom! Jelenleg az ellenségem. És örülnék ha nem csak röhögnél rajtam hanem segítenél is!
-Igaz! Bocs!- megfogta a teknőst és levette rólam. Lehajolt hozzám és felsegített- Jé!
-Mi az?
-Te... te... te fogytál?- nézett rám csodálkozva.
-Nem tudom! De nagyon látszik?- tapogattam idegesen a bordáimat.
-Hát eléggé! De többet kéne enned!
-Inkább hagyjuk ezt a témát. Kifizetem a teknőst és mehetünk.
-Minek veszed meg ezt a nagy ronda valamit?
-Ez nem ronda nagy valami hanem Liam karácsonyi aján...- a derekamat átkarolta és hozzám simult.
-Hogy mondod?- kimásztam a karjaiból és kifizettem a plüssteknőst.
-Igen jól hallottad!
-És ki cipeli haza?
-Én! Miért mire gondoltál? Én egyedül is boldogulok!- felpróbáltam venni de nem nagyon jött össze. Eric azonnal segített.
-Azt látom!- egy puszit nyomott az arcomra és kiment a boltból.
-Eric! Hozd vissza a teknőst! MOST AZONNAAAAAAAAAAL!!!- ordítottam utána. Kirohantam a csomagokkal az utcára de a lépcső alján megcsúsztam és nekimentem a pont arra sétáló Lorynak. A csomagok szanaszét repültek vagy gurultak.
-Ezt nem hiszem el! Te mindent tönkreteszel?- kérdezte miközben összeszedte a dolgait.
-Ne haragudj! Segítsek?
-Nem kell! Arrggg! Jellemző hogy ilyenkor futsz belém.
-Csúsztam és nem futottam!
-Nem mindegy? Tényleg! Mi volt az a bigyó tegnap este az előcsarnokban?
-Oh! Ja... hát... pánikrohamom volt.
-Jaj istenem! A húgomnak is az volt! Van még a gyógyszeréből! Neki már nem kell de odaadom ha kell!
-Az jó lenne köszi!- segítettünk egymásnak pakolászni és a szobámban lepakoltunk.
-Meglepetés!- ugrott elő Eric a szekrényemből egy elképesztően szép estélyi ruhában.
-Eric! Rajtad meg mi van?- nevettem hangosan. Louis belépett a nagy nevetésre. Jól megnézte a szekrényem előtt álló Eric öltözékét és elkerekedtek a szemei.
-Idióta!- mondta halkan és kifordult az ajtón. Röhögve ültünk le az ágyamra.
-Ez jól esett!- sóhajtottam fel a többiekkel együtt. Eleanor és Lucy lépett be az ajtón.
-Mi ez a tömegnyomor?- nézett az ágyra Lucy.
-Csatlakozz hozzánk!- intett felé Eric.
-Inkább ti csatlakozzatok hozzám!- tette karba a kezét.
-Miért? Te mit csinálsz?- kérdezte Eric. Lucy végignézett rajta.
-Ő... a... konyhában... kéne segítenetek mert a szakácsok nem tudluk hol vannak és csak én vagyok a konyhában... Eric rajtad meg mit keres Corin ruhája?
-Az enyém?- kérdeztem ledöbbenten.
-Igen! A karácsonyi partira! De gyertek légyszi!
Felálltunk és bementünk a konyhába. Louis Eric Lucy Eleanor Tina és én nekiálltunk a főzésnek. Eris és én csináltuk a sütik tésztáját és kézzel gyúrtam össze a tésztát és tisztára beborította a kezemet a nyúlós és ragacsos massza. Eric mellettem a kakaós tésztát próbálta összegyúrni és úgy gondoltam hogy jó poén lenne ha a tésztás kezemmel összemaszatolnám az arcát. A tenyeremet az arcához közelítettem és Eric megfogta a kezem. Elkezdtük egymást ütni és már tiszta folt volt mindenhol a ruhánk de még a hajamba is beleragadt. Megfogta Eric az arcomat és megcsókolt. Én átkaroltam és belekentem a ruhájába a maradék tésztát ami a kezemen volt.
-Gyerekek! Ne most!- szólt ránk Lucy.
-Jó! Bocsi!- nevettünk egyszerre.
Miután befejeztünk mindent mindenki ment a szobájába. Eric és én is bementünk és valahogy nem olyannak tűnt mint általában. Furcsa. Mint aki elgondolkodott. De elég erősen. A földet bámulta és hallgatott. Ma mindenki más. Mint ha Lucy Eleanor és Louis tudna valamiről csak nem akarják elmondani. Eric pedig meglepően csendes. Nem értem hogy mi történhetett vagy mit tudnak amit én nem!?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése