"Én sem voltam jobb!" gondoltam. Felmentem a lépcsőn és a korlátnak támaszkodva figyelte Tináékat Harry. Elindultam a szobám felé de megállított.
-Jól vagy?- kérdezte komoly arccal.
-Igen! Hiszen én sem voltam jobb!- Harry megfogta a derekamat.
-Gyere be kicsit a szobánkba! Mutatni szeretnék neked valamit- bementünk a szobájába és leültünk az ágyra. Lassan közeledett hozzám megfogta a kezem és egyre közelebb hajolt hozzám. Lágyan megcsókolt. Átkaroltam a nyakát ő pedig óvatosan lefektetett az ágyra.
-Ti meg... mit... mit műveltek!?- lépett be Zayn a szobába. Harry hirtelen levette a kezét a combomról.
-Ő... mi... mi csak...- makogtam.
-A távirányítót kerestük!- segített Harry.
-Ezt a poént már ellőtted apádnál Harry!- röhögött Zayn.
-Na jó! Nekem lépnem kell!- kimentem az ajtón és visszamentem a szobánkba. Liam ott feküdt az ágyon és a telefonját nyomkodta. Lefeküdtem mellé és fölém hajolt.
-Hiányoztál életem!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra- Bemegyek fürdeni jó?
-Menj csak!- rámosolyogtam mint ha nem tudnék semmiről. Ő bement a fürdőbe én pedig a fésülködőasztalomhoz ültem. Elkezdtem kifésülni a hajamat és megláttam hogy Liam telefonja az ágyon van. Felálltam és kíváncsiságból belenéztem hogy mit csinált amikor bejöttem a szobába. Belenéztem és pont egy beszélgetés volt megnyitva. Olvasni kezdtem:
Tina: Szia! Figyelj ami ma történt az fantasztikus volt! Köszönöm! xoxo
Liam: Szia! Szerintem is csodálatos volt ami ma történt. Nincs kedved ismételni? :$
Tina: De mit szólna hozzá Corin? ://
Liam: Holnapra kitalálok valamit jó? ;)
Tina: Benne vagyok! :D Hol és mikor? :))
Liam: Holnap 16:30-kor a sarki kávézóban! Ott ilyenkor nincsenek sokan. ;)
Tina: Rendben! :$ Ott leszek! Puszi! :* Szeretlek! <3
Liam: Már alig várom! :D Szép álmokat! :$ Szeretlek! <3
Ez éppen elég volt ahhoz hogy visszamenjek Zayn és Harry szobájába. A könnyektől nem láttam semmit. Berontottam és Harry pont akkor lépett ki a fürdőből szokásához híven alsógatyában.
-És Mr. Styles ismét a férfiasságát mutogatja!- mondtam röhögve.
-Szia Corin! Ezt figyeld!- letolta... ő... hát... az... ALSÓGATYÁJÁT!!!- Na ez a férfiasságom!
-ÁÁÁ!!!- kiáltottam és eltakartam a szemem- A... azt... AZT TEDD EL!!!
-Harry! Ne Corin előtt haver!- mondta Zayn és vissza..helyez..te.
-Bocs Corin! Ezt kár lett volna kihagyni. Miért vagy itt?- nézett rám Harry. Leültünk mind a hárman az ágyra és elmeséltem nekik hogy mi történt. Mindent. Az üzenetekkel együtt.
-Liam nem normális!- sóhajtott Harry.
-Egy ilyen lányt csak úgy otthagyni!- rázta a fejét Zayn.
-Ha nem bánjátok ma este itt aludnék. De ha tényleg nem gond.
-Corin! Téged nagyon szívesen látunk!- ölelt át Harry.
-Mellettem fogsz aludni!- jelentette ki Zayn.
-Azt már nem! Ő az enyém!- szorított tovább Harry.
-Srácok nekem mindegy hogy hol alszok! Harry te meg ne nyomj össze köszi!
-Bocsi!- elengedett.
-Azért gondoltam hogy aludj mellettem mert én nem vagyok olyan veszélyes számodra mint Harry.
-Miért?- néztem Zayn szemébe.
-Mert Tinába vagyok szerelmes!- nézte a földet zavartan. Láttam rajta hogy rá gondol.
-Akkor eldőlt! Zayn veled alszok!- mondtam. Viszont Harry kiharcolta magának hogy mellette aludjak. Mindenki lefeküdt de csak Zayn tudott elaludni.
-Harry?- néztem rá.
-Igen?
-Holnap randiznak!- megsimította a homlokomat.
-Majd követjük őket jó?
-Rendben!- még perceken keresztül néztük egymást aztán megfordultam és elaludtam.
~Harry szemszöge:
Végre! Az enyém! De nem bánthatom! Zaynnek megígértem hogy nem fogom piszkálni. Ezzel a feltétellel engedte hogy ez a csodálatos lány mellettem töltse az éjszakát. Amikor elaludt fölé hajoltam és óvatosan megcsókoltam az arcát. Az arcát néztem és eltűnődtem. Miért utasítottam el amikor ott volt a nagy alkalom? Csak néztem őt szó nélkül és rossz volt látni hogy miattam és Liam miatt szenved. Bizonyára valami rosszat álmodott mert halkan nyöszörgött és a szeméből könnyek bukkantak elő. Fájt így látni őt. Hátulról átkaroltam és felém fordult. A kezét a mellkasomra tette és a fejét a kezeire hajtotta. Még így is csodálatosan szép volt. De akkor valami furcsa érzés lett rajtam úrrá! Az a bizonyos kísértés! Jaj ne! Bármikor csak most ne! Aggódva néztem Corint. Most mi lesz!? Nem tehetem meg mert megígértem de nem bírom megállni hogy ne tegyem meg! A kaput az tette be hogy Corin erősen hozzám simult!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- ordítottam fel és kirohantam a fürdőbe hogy lecsillapodjak.
~Vissza Corinhoz:
Épp rémálmom volt amikor ordítozásra ébredtem. Mi a fenét képzelnek ezek hogy nem hagynak aludni!? Felültem az ágyon és észrevettem hogy Harry nincs mellettem.
-Harold Edward Styles! Mi a halált művelsz ilyenkor!?- mondtam olyan hangosan ahogy csak bírtam.
-Mi van!?- mászott ki Zayn a takaró alól.
-Harry nem bír magával!
-Vagy a férfiasságával! Megyek megnézem mit művel Mr. Stylinson!- ezen nevetni kezdtem. A fürdő felé néztem. 5 perc múlva Zayn szakadt a röhögéstől és már sírva fogta a hasát amikor kijött. Harry pedig azt mondta sértődötten hogy "Ez rohadtul nem vicces! Ne röhögj!"
-Bocs haver de ilyesmin csak röhögni lehet!- ült az ágyára Zayn- Gyere inkább mellém!- nem értettem hogy mi történt de átmentem Zayn ágyára. Lefeküdt mindenki és Harry elaludt. Mi nem tudtunk.
-Zayn?
-Igen?
-Már nem tudok így visszaaludni!
-Én sem. Gyere igyunk egy tejeskávét!- kimentünk és leültünk az asztalhoz a bögrékkel.
-Mégis mi történt?- kérdeztem. De a sztori végére az volt az érzésem hogy nagyon nem kellett volna.
-És ezért röhögtem!- fejezte be egy mondattal.
-Te jó ég!- ez eléggé meglepett. Tényleg ilyesmit hoztam ki Harryből akaratlanul?
-Sziasztok!- lépett be Liam.
-Szia!- köszönt flegmán Zayn én pedig az asztal alatt sípcsonton rúgtam.
-Szia! Bocsi hogy nem mentem vissza a szobába de egy fontos hívást kaptam egy modellügynökségtől. Ne haragudj!- odaléptem hozzá és átöleltem.
-Semmi baj de gyere mert a közönség téged akar!- kézen fogva elmentünk és a színpadra léptem. Liam mellettem állt mégis egyedül éreztem magam. Nem volt velem! Elkezdtük énekelni az Alone című dalt amit találónak éreztem.
Végig Tinát nézte ami szíven ütött. A dal felénél a sírás hihetetlen erejű hangot adott és mindenki ledöbbent hogy sírás közben így énekeltem. Nem érdekelt! A végén Liam meg akart ölelni de én elrohantam. A könnyeimmel küzdöttem és csak rohantam. Nem tudtam merre futok de csak siettem tovább. A sírás úrrá lett rajtam és folyamatosan a szemeimet törölgettem. A park bejáratánál megálltam és leültem a lépcsőre.
-Mit keresel itt?- felnéztem és Harry arcát láttam.
-Én csak menekülök!- egy fokkal lejjebb ült mint én.
-Figyelj! Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt! Nem tudtam uralkodni magamon.
-Azt gondoltam.
-Gyere! Sétáljunk egyet- felálltunk és megfogta a kezem.
-Ne!
-Miért?
-Ha valaki lekapja ezt a pillanatot és holnap a címlapon fog virítani a kép akkor lőttek a tervünknek! Liamat nem tudnánk lebuktatni!
-Lebuktatja saját magát! Az első csókjuk is nyilvános volt. Csak a vak nem látta!
-Meg aki nem volt ott!- mondtam viccelődve.
Egész nap sétálgattunk a parkban. 4 óra felé kiértünk és elindultunk a kávézó felé hogy elbújjunk. A kávézó mellett elbújtunk egy olyan helyre ahonnan nem látnak meg. 5 perc sem kellett és Liam már be is futott. Rá néhány percre jött Tina. Pont volt egy ablak ahonnan tökéletesen láttuk őket de ők nem láttak minket. Liam megfogta Tina kezét és megcsókolta. Harryre néztem aki elszörnyedve nézte végig hogy hogyan csal meg a barátom az unokahúgommal.
Sírni akartam de nem tudtam. Elég volt! Én befejeztem! Elrohantam és Harry utánam sietett. Beszaladtam a szobámba és becsaptam az ajtót. Én nem maradok itt tovább! Megyek anyáék után New Yorkba!
-Jól vagy?- kérdezte komoly arccal.
-Igen! Hiszen én sem voltam jobb!- Harry megfogta a derekamat.
-Gyere be kicsit a szobánkba! Mutatni szeretnék neked valamit- bementünk a szobájába és leültünk az ágyra. Lassan közeledett hozzám megfogta a kezem és egyre közelebb hajolt hozzám. Lágyan megcsókolt. Átkaroltam a nyakát ő pedig óvatosan lefektetett az ágyra.
-Ti meg... mit... mit műveltek!?- lépett be Zayn a szobába. Harry hirtelen levette a kezét a combomról.
-Ő... mi... mi csak...- makogtam.
-A távirányítót kerestük!- segített Harry.
-Ezt a poént már ellőtted apádnál Harry!- röhögött Zayn.
-Na jó! Nekem lépnem kell!- kimentem az ajtón és visszamentem a szobánkba. Liam ott feküdt az ágyon és a telefonját nyomkodta. Lefeküdtem mellé és fölém hajolt.
-Hiányoztál életem!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra- Bemegyek fürdeni jó?
-Menj csak!- rámosolyogtam mint ha nem tudnék semmiről. Ő bement a fürdőbe én pedig a fésülködőasztalomhoz ültem. Elkezdtem kifésülni a hajamat és megláttam hogy Liam telefonja az ágyon van. Felálltam és kíváncsiságból belenéztem hogy mit csinált amikor bejöttem a szobába. Belenéztem és pont egy beszélgetés volt megnyitva. Olvasni kezdtem:
Tina: Szia! Figyelj ami ma történt az fantasztikus volt! Köszönöm! xoxo
Liam: Szia! Szerintem is csodálatos volt ami ma történt. Nincs kedved ismételni? :$
Tina: De mit szólna hozzá Corin? ://
Liam: Holnapra kitalálok valamit jó? ;)
Tina: Benne vagyok! :D Hol és mikor? :))
Liam: Holnap 16:30-kor a sarki kávézóban! Ott ilyenkor nincsenek sokan. ;)
Tina: Rendben! :$ Ott leszek! Puszi! :* Szeretlek! <3
Liam: Már alig várom! :D Szép álmokat! :$ Szeretlek! <3
Ez éppen elég volt ahhoz hogy visszamenjek Zayn és Harry szobájába. A könnyektől nem láttam semmit. Berontottam és Harry pont akkor lépett ki a fürdőből szokásához híven alsógatyában.
-És Mr. Styles ismét a férfiasságát mutogatja!- mondtam röhögve.
-Szia Corin! Ezt figyeld!- letolta... ő... hát... az... ALSÓGATYÁJÁT!!!- Na ez a férfiasságom!
-ÁÁÁ!!!- kiáltottam és eltakartam a szemem- A... azt... AZT TEDD EL!!!
-Harry! Ne Corin előtt haver!- mondta Zayn és vissza..helyez..te.
-Bocs Corin! Ezt kár lett volna kihagyni. Miért vagy itt?- nézett rám Harry. Leültünk mind a hárman az ágyra és elmeséltem nekik hogy mi történt. Mindent. Az üzenetekkel együtt.
-Liam nem normális!- sóhajtott Harry.
-Egy ilyen lányt csak úgy otthagyni!- rázta a fejét Zayn.
-Ha nem bánjátok ma este itt aludnék. De ha tényleg nem gond.
-Corin! Téged nagyon szívesen látunk!- ölelt át Harry.
-Mellettem fogsz aludni!- jelentette ki Zayn.
-Azt már nem! Ő az enyém!- szorított tovább Harry.
-Srácok nekem mindegy hogy hol alszok! Harry te meg ne nyomj össze köszi!
-Bocsi!- elengedett.
-Azért gondoltam hogy aludj mellettem mert én nem vagyok olyan veszélyes számodra mint Harry.
-Miért?- néztem Zayn szemébe.
-Mert Tinába vagyok szerelmes!- nézte a földet zavartan. Láttam rajta hogy rá gondol.
-Akkor eldőlt! Zayn veled alszok!- mondtam. Viszont Harry kiharcolta magának hogy mellette aludjak. Mindenki lefeküdt de csak Zayn tudott elaludni.
-Harry?- néztem rá.
-Igen?
-Holnap randiznak!- megsimította a homlokomat.
-Majd követjük őket jó?
-Rendben!- még perceken keresztül néztük egymást aztán megfordultam és elaludtam.
~Harry szemszöge:
Végre! Az enyém! De nem bánthatom! Zaynnek megígértem hogy nem fogom piszkálni. Ezzel a feltétellel engedte hogy ez a csodálatos lány mellettem töltse az éjszakát. Amikor elaludt fölé hajoltam és óvatosan megcsókoltam az arcát. Az arcát néztem és eltűnődtem. Miért utasítottam el amikor ott volt a nagy alkalom? Csak néztem őt szó nélkül és rossz volt látni hogy miattam és Liam miatt szenved. Bizonyára valami rosszat álmodott mert halkan nyöszörgött és a szeméből könnyek bukkantak elő. Fájt így látni őt. Hátulról átkaroltam és felém fordult. A kezét a mellkasomra tette és a fejét a kezeire hajtotta. Még így is csodálatosan szép volt. De akkor valami furcsa érzés lett rajtam úrrá! Az a bizonyos kísértés! Jaj ne! Bármikor csak most ne! Aggódva néztem Corint. Most mi lesz!? Nem tehetem meg mert megígértem de nem bírom megállni hogy ne tegyem meg! A kaput az tette be hogy Corin erősen hozzám simult!
-ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!- ordítottam fel és kirohantam a fürdőbe hogy lecsillapodjak.
~Vissza Corinhoz:
Épp rémálmom volt amikor ordítozásra ébredtem. Mi a fenét képzelnek ezek hogy nem hagynak aludni!? Felültem az ágyon és észrevettem hogy Harry nincs mellettem.
-Harold Edward Styles! Mi a halált művelsz ilyenkor!?- mondtam olyan hangosan ahogy csak bírtam.
-Mi van!?- mászott ki Zayn a takaró alól.
-Harry nem bír magával!
-Vagy a férfiasságával! Megyek megnézem mit művel Mr. Stylinson!- ezen nevetni kezdtem. A fürdő felé néztem. 5 perc múlva Zayn szakadt a röhögéstől és már sírva fogta a hasát amikor kijött. Harry pedig azt mondta sértődötten hogy "Ez rohadtul nem vicces! Ne röhögj!"
-Bocs haver de ilyesmin csak röhögni lehet!- ült az ágyára Zayn- Gyere inkább mellém!- nem értettem hogy mi történt de átmentem Zayn ágyára. Lefeküdt mindenki és Harry elaludt. Mi nem tudtunk.
-Zayn?
-Igen?
-Már nem tudok így visszaaludni!
-Én sem. Gyere igyunk egy tejeskávét!- kimentünk és leültünk az asztalhoz a bögrékkel.
-Mégis mi történt?- kérdeztem. De a sztori végére az volt az érzésem hogy nagyon nem kellett volna.
-És ezért röhögtem!- fejezte be egy mondattal.
-Te jó ég!- ez eléggé meglepett. Tényleg ilyesmit hoztam ki Harryből akaratlanul?
-Sziasztok!- lépett be Liam.
-Szia!- köszönt flegmán Zayn én pedig az asztal alatt sípcsonton rúgtam.
-Szia! Bocsi hogy nem mentem vissza a szobába de egy fontos hívást kaptam egy modellügynökségtől. Ne haragudj!- odaléptem hozzá és átöleltem.
-Semmi baj de gyere mert a közönség téged akar!- kézen fogva elmentünk és a színpadra léptem. Liam mellettem állt mégis egyedül éreztem magam. Nem volt velem! Elkezdtük énekelni az Alone című dalt amit találónak éreztem.
Végig Tinát nézte ami szíven ütött. A dal felénél a sírás hihetetlen erejű hangot adott és mindenki ledöbbent hogy sírás közben így énekeltem. Nem érdekelt! A végén Liam meg akart ölelni de én elrohantam. A könnyeimmel küzdöttem és csak rohantam. Nem tudtam merre futok de csak siettem tovább. A sírás úrrá lett rajtam és folyamatosan a szemeimet törölgettem. A park bejáratánál megálltam és leültem a lépcsőre.
-Mit keresel itt?- felnéztem és Harry arcát láttam.
-Én csak menekülök!- egy fokkal lejjebb ült mint én.
-Figyelj! Bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi miatt! Nem tudtam uralkodni magamon.
-Azt gondoltam.
-Gyere! Sétáljunk egyet- felálltunk és megfogta a kezem.
-Ne!
-Miért?
-Ha valaki lekapja ezt a pillanatot és holnap a címlapon fog virítani a kép akkor lőttek a tervünknek! Liamat nem tudnánk lebuktatni!
-Lebuktatja saját magát! Az első csókjuk is nyilvános volt. Csak a vak nem látta!
-Meg aki nem volt ott!- mondtam viccelődve.
Egész nap sétálgattunk a parkban. 4 óra felé kiértünk és elindultunk a kávézó felé hogy elbújjunk. A kávézó mellett elbújtunk egy olyan helyre ahonnan nem látnak meg. 5 perc sem kellett és Liam már be is futott. Rá néhány percre jött Tina. Pont volt egy ablak ahonnan tökéletesen láttuk őket de ők nem láttak minket. Liam megfogta Tina kezét és megcsókolta. Harryre néztem aki elszörnyedve nézte végig hogy hogyan csal meg a barátom az unokahúgommal.
Sírni akartam de nem tudtam. Elég volt! Én befejeztem! Elrohantam és Harry utánam sietett. Beszaladtam a szobámba és becsaptam az ajtót. Én nem maradok itt tovább! Megyek anyáék után New Yorkba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése