2012. augusztus 29., szerda

12. Fejezet- Anyai ösztön


A reggel nagyon lassan jött el. Harry aludt de én nem tudtam. Liam járt a fejemben. Felkeltem és elindultam a szobája felé. Kinyitottam az ajtót de nem volt sehol. Niall a tükör előtt a haját igazgatta amikor meglátott a tükörben.

-Te mit csinálsz itt?- kérdezte.
-Én... csak... Liam hol van?
-Nem tudom! Amikor felébredtem én sem találtam sehol- és abban a pillanatban kezdett elhomályosodni minden. Megdörzsöltem a szemem de a lábaim nem bírták tovább. Elájultam. Szokás szerint. De ez más volt mint máskor- Corin!- kiáltott Niall. Csak ennyit hallottam és minden sötétbe borult.
-Corin!- hallottam az ismerős hangot- Hallasz engem?
-Harry?
-Itt vagyok! Jól vagy?
-Hol vagyok?
-A szobánkban.
-Mi történt?
-Összeestél és Niall behozott ide.
-Nem tudod hogy tegnap este miért akadt ki ennyire?
-Nem tudom! De szerintem kiakadt a terhesség miatt csak nem akarta neked elmondani mert tudta hogy akkor magadat fogod ostorozni a történtek miatt. De nekem most mennem kell. Még van egy kis dolgom.
-Hahó!- köszönt Louis.
-Szia! Vigyáznál Corinra?
-Persze!
-Akkor sziasztok!- köszönt el Harry és becsukta az ajtót.
-Jól vagy?- kérdezte kedvesen.
-Liam...- mondtam halkan és felkeltem az ágyból. Hirtelen erős szúrást éreztem a hasamban- Ááá!- ordítottam gyenge hanggal.
-Jól vagy?
-Nem!- és a földre térdeltem. Szédültem és a hasamat fogtam. Az ájulás szélén voltam.
-Hívok orvost!
-Nem! A kórházba...
-Miért?
-Ezt súgja az anyai ösztönöm! Nagy baj van!
-Akkor siessünk!- felkapott és betett a kocsiba. Louis elindította az autót és már indultunk is. Mire odaértünk még jobban fájt a hasam. A karjaiban vitt be egy magánklinikára hogy az újságírók ne tudják kiforgatni a dolgokat. Bevitt az orvoshoz.

-Mik a panaszok?- kérdezte. Én nem tudtam válaszolni a gyengeségtől így Louis kezdte sorolni- Értem! Sajnos azt kell hogy mondjam ezek a méhen kívüli terhesség jelei.
-Méhen kívüli terhesség?- Louis nem bírt állva maradni így leült mellém az ágyra. És az orvos elkezdte mesélni hogy mitől van ez.
-Megtermékenyülés esetén a megtermékenyített petesejt célba veszi a méhet, hogy annak belsejébe ágyazódhasson. A petesejtet ekkor egy köpenyszerű réteg védi, mely megakadályozza, hogy korábban, még a méhen kívül letapadjon. Ha a petesejt hét nap alatt valamilyen okból kifolyólag nem éri el a méh üregét, a védőburok felbomlik, a sejt a petevezeték vagy a petefészek falán letapad, és kialakul a méhen kívüli terhesség.


Ezek hallatán nem szóltam semmit csak egy könnycsepp gördült végig az arcomon. Louis rám nézett és megfogta a kezem. Szó nélkül ült és látszott hogy csak egy hajszál választotta el attól hogy ő is elhullajtson egy könnycseppet.


-És mit tehetünk?- kérdezte félve.
-Megvizsgáljuk a kisasszonyt és megtudjuk hogy mennyire súlyos az állapot- Louis látta rajtam hogy jó lenne ha Liam is itt lenne. A telefonjában elkezdte keresni a számát.
-Semmi! Megpróbálom még egyszer!- megfogtam a kezét és rám nézett.
-Ne!- csak ennyit bírtam kipréselni magamból.
-Akkor Harryt!- meg sem várta a reakciómat de már hívta. Néhány percen belül ott volt mellettem.
-Jól vagy?- nézett rám aggódva.
-Igen!- válaszolt helyettem az orvos.
-Nem éppen!- mondta az orvos.
-Ezt hogy érti?- néztek a fiúk az orvosra.
-A méhen kívüli terhesség teljesen szétroncsolhatja a gyomrát kisasszony! Ha most nem lépünk el is veszíthetjük! Most azonnal meg kell műteni!- ezektől a szavaktól mindhármunkban meghűlt a vér. És már toltak is be a műtőbe...

~Louis szemszöge:

Corint bevitték Harry pedig lefagyott. Remény nélkül nézett maga elé. Nem tudtam hogy mit kell ilyenkor tenni vagy mondani de megpróbáltam.

-Nyugi! Minden rendbe fog jönni!- mondtam biztatóan és átöleltem. De valahogy jobbnak láttam ha csendben ülünk egymás mellett. Harry mérgesen felállt.
-Ha nem lehet az enyém akkor nem is próbálkozok! Felőlem meg is...
-Harry! Hogy mondhatsz ilyet!?- kiabáltam vele amire még jobban felkapta a vizet és kirohant. Én utána mentem. A kocsiba löködött.
-Vissza a szállóba! MOST!- mondta ingerülten. Elindultunk és a szállóba rohant én meg utána.
-Szia Harry! Hová ilyen sietős?- nézett rá csodálkozva Lucy.
-Szia Lucy! Szeretlek!- mondta Harry. Odament Lucyhoz átkarolta és megcsókolta.
-Ő... Harry... én...
-Csitt! Egy szót se!- mosolygott rá és újra csókolózni kezdtek.

-Én is szeretlek!- mondta Lucy.
-Mi folyik itt?- kérdezte döbbenten Zayn.
-Nem látod?- kérdeztem miközben a nyáladzó párra mutattam.
-De ő nem Corint szereti?
-De igen! De teljesen kifordult magából.
-Azt látom! De ilyenkor hol van Liam?
-Corin mellett lenne a helye!
-Tényleg! Hol van a mi kis hercegnőnk?
-Kórházban.
-Micsoda!? Miért?
-Méhen kívüli terhesség.
-Te szent ég! Oda kell mennem!
-Nem neked most Harryre kell vigyáznod. Én visszamegyek a kórházba.
-De miért te?
-Azért mert nekem már van barátnőm de neked nincs. És ha te mennél be hozzá akkor minden össze lenne kutyulva! Megint!- és visszamentem a kórházba. A pulthoz mentem.
-Segíthetek?- kérdezte egy csinos nővér.
-Corin Richardsont keresem.
-Oh! Jöjjön elkísérem! Igazság szerint komplikáció történt.
-Hogy mi?- abban a pillanatban Liam jutott eszembe és hogy Harry teljesen magába fordul majd ha megtudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése