-Corin! Már nagyon elegem van abból hogy folyamatosan Liam miatt sírsz! Nem jön vissza fogd már fel!- ordított az arcomba.
-Lucy! Kérlek hagyj már békén! Mint ha te nem hiányolnád Harryt! És hogy tudd vissza fog jönni!- mondtam könnyes szemmel és kirohantam. Az ebédlőben apába botlottam.
-Szia kicsim!- mondta és egy puszit adott a homlokomra.
-Szia apa!
-Jól vagy?
-Nem!- otthagytam és kirohantam pizsamában a hóra. Leültem a lépcsőre és sírni kezdtem.
-Te már megint bőgsz?- kérdezte Lory szokásához híven bunkón.
-Te már megint olyanba szólsz bele amihez az égvilágon semmi közöd?- amikor belenézett a szemembe eltűnt az arcáról a megvetés.
-Jól vagy?- nézett rám.
-Mi közöd hozzá?
-Csak kérdeztem!- és beviharzott.
Egyedül maradtam a lépcsőn. Szörnyen hideg volt de nem éreztem. A Liam nélkül töltött életem jobban fájt. Visszamentem a szobám folyosójára. Miközben mentem a korláton lassan végighúztam a kezem és körbenéztem. Semmi sem stimmel. Minden olyan üres és csendes. Bementem a szobámba és Lucy fogadott vidám arccal. A szobám tele volt ragasztgatva poszterekkel a fiúkról. Liam arcát látva elkeseredtem.
-Hogy tetszik?- kérdezte boldogan.
-Őszintén?
-Aha!
-Ehz szh-örnyh-ű!!!- a sírástól alig bírtam megszólalni. Letérdeltem és Lucy átölelt.
-Ne haragudj! Azt hittem jobb lesz ha ezt megcsinálom neked.
-Nem a te hibád! Én vagyok ilyen hisztis kis csitri!- letöröltem a könnyeimet és kimentem a konyhába.
Kiöntöttem a kávét és tettem bele egy kevés cukrot. Hangokat hallottam az asztal alól de nem foglalkoztam vele. Kerestem egy kanalat hogy megkeverjem a kávét és az ablakhoz mentem hogy nézzem a hóesést. Belekortyoltam a kávéba amikor...
-Blee... Ez SÓS!!!- hangos nevetést hallottam az asztal alól. Benéztem és Lory volt az. Vajon miért nem lepett meg?
-Hahaha... látnod kéne az arcodat!- nevetett gúnyosan.
-Ha ha! Nagyon vicces!
-Mi az? Talán elsóztad a kávét?
Nem voltam kíváncsi a gúnyolódására így elmentem. A szobámba sajnos nem mehettem mert Lucy a posztereket szedte le a falaimról. Akkor maradt az étterem. Leültem a legelső asztalhoz amibe belefutottam. Minden békés volt és csendes. Valahogy túlságosan is. Bedugtam a fülembe az mp4-et és bekapcsoltam. Azegyik kedvenc számom ment Eric Saade Break of dawn.
Kinéztem az ablakon és a hó elszomorított. Inkább a pult felé kacsintottam hogy megnézzem mi a helyzet. Egy elég furcsa dolgot véltem felfedezni. Egy srác állt a pultnál. Hátulról pont úgy nézett ki mint Liam. Kikapcsoltam az mp4-et és felálltam. Elindultam és amikor odaértem megböködtem a vállát.
-Liam?- megfordult a srác és csak akkor vettem észre hogy ő nem Liam. Ő volt az! Eric Saade személyesen!
-Félek tőle hogy összekeversz valakivel! Hogy hívnak?- kérdezte kedvesen.
-Ő... Corin... Corin Richardson!
-Oh! Pont olyan szép neved van mint te! Tessék itt a számom!- és a kezembe nyomott egy cetlit.
-A pasik nem tudják másképp megadni a számukat?- kérdeztem halkan.
-Hogy?
-Csak te vagy a 3. srác aki megadja a telefonszámát- kikapta a kezemből a cetlit és a zsebébe csúsztatta.
-Akkor meghívlak egy italra!
-Nem gondolod hogy kicsit gyors vagy?
-Nem! Úgy gondolom hogy nem kéne várnom arra hogy...
-Corin! Szia! Őőő... Helló Eric!- mondta sietve Lucy a hátam mögött.
-Őőő... Szia!- mondta értetlenül Eric.
-Gyere kicsit!- Lucy elrángatott nagyjából 20 méterrel arrébb- Honnan ismered?
-Te honnan ismered?
-Csak rajongó vagyok! De honnan ismered?
-Nemrég ismerkedtünk össze.
-Hogyan?
-Csak hátulról láttam és azt hittem hogy Liam. Megböktem a vállát ő megadta a számát és...
-Ácsi! Neked megvan Eric Saade telefonszáma?
-Végigmondhatom!?
-Ja, persze bocsi! Folytasd!
-A cetlit összegyűrtem...
-Te megőrültél?
-Engedd meg hogy végigmondjam!
-Oksi! Oksi!
-Elvette a cetlit és meghívott inni valamit...
-És mit mondtál?
-Lucy!
-Bocsi!
-Éppen mondani akart valamit...
-És?
-Jó! Elég! Én nem folytatom!
-Jaaaj! Ne izélj már! Hogy fogsz dönteni?
-Nem tudom! Liam miatt nem akarom!
-Corin! Drága jó barátnőm! Liammel szakítottál. Ő messze van. Te itt vagy. Eric itt van. Csak rád vár. Liamről meg azt sem tudod hogy hol van! Egy ábrándot kergetsz vagy ezt az álompasit? És remek alkalom lenne arra hogy elfelejtsd őt! Corin! Ilyen alkalmad csak egyszer van az életben. Ragadd meg és menj vele inni valamit!
-Úgy gondolod?
-Hát hogyne!- és elkezdett löködni vissza Erichez- Na jó! Én nem is zavarok. Sziasztok!- és Lucy elment. Zavartan Ericre néztem és láttam rajta hogy valamit nagyon akar.
-Mit akartál mondani?
-Hol is tartottam?
-Nem kéne várnod arra hogy... Valahol itt.
-Ja igen! Nem kéne várnom arra hogy lecsapjanak téged a kezemről!- rám mosolygott és átkarolta a karom. Odamentünk egy asztalhoz és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm!
-Mindjárt jövök!- elindult a színpad felé és elvette a mikrofont a helyéről- Szép délelőttöt mindenkinek! Ezt a dalt annak a lánynak küldöm ott!- rám mutatott és elkezdte énekelni a Made of pop című dalát. Elképesztő hogy milyen aranyos pasi!
Kinéztem az ablakon és a hó elszomorított. Inkább a pult felé kacsintottam hogy megnézzem mi a helyzet. Egy elég furcsa dolgot véltem felfedezni. Egy srác állt a pultnál. Hátulról pont úgy nézett ki mint Liam. Kikapcsoltam az mp4-et és felálltam. Elindultam és amikor odaértem megböködtem a vállát.
-Liam?- megfordult a srác és csak akkor vettem észre hogy ő nem Liam. Ő volt az! Eric Saade személyesen!
-Félek tőle hogy összekeversz valakivel! Hogy hívnak?- kérdezte kedvesen.
-Ő... Corin... Corin Richardson!
-Oh! Pont olyan szép neved van mint te! Tessék itt a számom!- és a kezembe nyomott egy cetlit.
-A pasik nem tudják másképp megadni a számukat?- kérdeztem halkan.
-Hogy?
-Csak te vagy a 3. srác aki megadja a telefonszámát- kikapta a kezemből a cetlit és a zsebébe csúsztatta.
-Akkor meghívlak egy italra!
-Nem gondolod hogy kicsit gyors vagy?
-Nem! Úgy gondolom hogy nem kéne várnom arra hogy...
-Corin! Szia! Őőő... Helló Eric!- mondta sietve Lucy a hátam mögött.
-Őőő... Szia!- mondta értetlenül Eric.
-Gyere kicsit!- Lucy elrángatott nagyjából 20 méterrel arrébb- Honnan ismered?
-Te honnan ismered?
-Csak rajongó vagyok! De honnan ismered?
-Nemrég ismerkedtünk össze.
-Hogyan?
-Csak hátulról láttam és azt hittem hogy Liam. Megböktem a vállát ő megadta a számát és...
-Ácsi! Neked megvan Eric Saade telefonszáma?
-Végigmondhatom!?
-Ja, persze bocsi! Folytasd!
-A cetlit összegyűrtem...
-Te megőrültél?
-Engedd meg hogy végigmondjam!
-Oksi! Oksi!
-Elvette a cetlit és meghívott inni valamit...
-És mit mondtál?
-Lucy!
-Bocsi!
-Éppen mondani akart valamit...
-És?
-Jó! Elég! Én nem folytatom!
-Jaaaj! Ne izélj már! Hogy fogsz dönteni?
-Nem tudom! Liam miatt nem akarom!
-Corin! Drága jó barátnőm! Liammel szakítottál. Ő messze van. Te itt vagy. Eric itt van. Csak rád vár. Liamről meg azt sem tudod hogy hol van! Egy ábrándot kergetsz vagy ezt az álompasit? És remek alkalom lenne arra hogy elfelejtsd őt! Corin! Ilyen alkalmad csak egyszer van az életben. Ragadd meg és menj vele inni valamit!
-Úgy gondolod?
-Hát hogyne!- és elkezdett löködni vissza Erichez- Na jó! Én nem is zavarok. Sziasztok!- és Lucy elment. Zavartan Ericre néztem és láttam rajta hogy valamit nagyon akar.
-Mit akartál mondani?
-Hol is tartottam?
-Nem kéne várnod arra hogy... Valahol itt.
-Ja igen! Nem kéne várnom arra hogy lecsapjanak téged a kezemről!- rám mosolygott és átkarolta a karom. Odamentünk egy asztalhoz és kihúzta nekem a széket.
-Köszönöm!
-Mindjárt jövök!- elindult a színpad felé és elvette a mikrofont a helyéről- Szép délelőttöt mindenkinek! Ezt a dalt annak a lánynak küldöm ott!- rám mutatott és elkezdte énekelni a Made of pop című dalát. Elképesztő hogy milyen aranyos pasi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése