44. Fejezet- A csajoknál jól ismert betegség az "Öltözködési pánikroham"

Másnap reggel nem épp kipihenten ébredtem amikor valaki dörömbölt az ajtón. Kómásan kimásztam az ágyból és kinyitottam az ajtót. Lory kétségbeesetten állt az ajtóban.

-Szia Lory! Mi a baj?- néztem rá aggódva.
-Niall!- mondta továbbra is pánikba esve.
-Gyere be!- mondtam neki és leültünk az ágyamra- Na mesélj!
-Úgy kezdődött hogy reggel azt mondta hogy be szeretne mutatni a szüleinek így nemsokára Írországba utazunk!
-És hol itt a probléma? Niall szeret és a szülei tudtára akarja hozni.
-Igen tudom de amint kimondta elrohantam egyenesen hozzád.
-Hozzám? De miért?
-Nem tudom hogy mit vegyek fel és hogy hogyan viselkedjek. Ezért kerestelek fel mert te mindig olyan elbűvölő vagy.
-Köszi! De mégis mire gondolsz?
-Amikor találkozol valakivel. Csak beszélgettek de te szellemes vagy és vicces. És ahogy a hajadat pödröd. Mosolyogsz és miután elmész úgy bámulnak mint akire lecsapott a villám.
-Persze mert ellopom a pénztárcájukat!
-Megakarom tanulni a hajpödrést!
-Lory! Te csodálatos lány vagy! Vicces és gyönyörű. A hajpödrés egyszerű! Gyere! Kölcsönadok néhány ruhát neked.
-Komolyan megtennéd ezt értem?
-Még szép! Az egyik legjobb barátnőm vagy- a szerényhez mentünk és kinyitottam az ajtót.
-Wow!- mondta hüledezve Lory.
-Az! Wow!- helyeseltem és belöktem a szekrénybe- Ha felöltőztél gyere ki!
-Oké!- néhány perc múlva kilépett a szobámba.
-Nem! Ez nem a te világod!- mondtam neki és visszament.
-Mi folyik itt?- jött be Harry.
-Ruhapróba! Gyere segíteni!
-Oké!- leült mellém és Lory ismét előlépett egy másik összeállításban.
-Ez még rosszabb!- húztam félte a szám.
-Valami olyan kéne ami úgy feszül a fenekeden és...
-Harry! A szád széléről légyszi töröld le a nyálad!- vágtam fejbe és Lory ismét visszament.
-Olyan kéne ami jobban kihangsúlyozza azt hogy milyen bomba jó alakja van nem?- kérdezte Harry.
-Ez milyen?- kérdezte Lory és fantasztikusan nézett ki.

-Na! Valami ilyesmit kerestünk!- bólintott elismerően Harry.
-Igen! Ez már valami!- helyeseltem.
-Tényleg?- kérdezte aggódva Lory.
-Csodálatosan nézel ki! Utazásra készen állsz!- mondtam neki biztatóan.
-Gondolod?
-Még szép! De még kéne valami!- mondtam miközben az államat vakargattam.
-Mi?
-Gyere! Megcsinálom a körmöd. Harry addig te légyszi menj ki mert tudom hogy utálod a körömlakk szagát!- fordultam felé.
-Hát jó! Akkor pá lányok!- és ki is ment. Mi leültünk az ágyra és körömlakkokat pakoltam az ágyra.
-Azta! Ezeket honnan szedted?- kérdezte Lory hüledezve.
-Ez hogy tetszik?- emeltem ki a körömlakkok közül egy kéket.
-Igen ez tetszik! És ezzel?- választott ki magának egy átlátszót amiben csillogós bigyók voltak.
-Jó ez jó lesz!- neki is álltam kifesteni a körmeit.
-De hogy hívjam a szüleit?
-Ők nem elváltak?- kérdeztem.
-De igen! Akkor az anyukájához vagy az apukájához visz?
-Hát nekem nem szólt egy szót sem szóval nem tudom.
-De hogy hívjam őket?
-Mr. és Mrs. Horan. Uram és asszonyom. Tom és Jerry. Stan és Pan. Bonnie és Clyde. Bud és Tarance. Pán Péter és Csingiling. Szilveszter és Csőrike.
-Látom nem jutok sokra a segítségeddel.
-De legalább segítek.
-Igaz! De hogy viselkedjek?
-Ne törd el a poharakat. Ne kritizáld a Hunyor major című mesét és ami a legfontosabb hanyagolt a szélmalmos vicceidet. Legyél elbűvölő. A hajad csak dob rajta. De ha nem jön be még mindig ott van a lehetőség hogy menekülj.
-Hát jó! És a hajtekergetés?
-Na tekerd a leendő anyósod és apósod nyaka köré ha kérhetlek!- közben kész is lett a körme.

-Ez nagyon szép lett köszi!- mondta hálálkodva.
-Semmiség! Egy jó barátért bármit- lementünk a lépcsőn ahol Niall már aggódva járkált fel-alá.
-Hát itt vagy? Azt hittem nem akarod és...- Lory a mutatóujjával befogta a száját és óvatosan megcsókolta.
-Vigyázz a körömlakkra!- ugrottam hozzájuk de Harry megfogta a kezem.
-Ne! Hagyd most őket! Inkább mi is csókolózzunk!- húzott magához.
-Abból te nem eszel!- mondtam neki miközben ellöktem magamtól.
-Akkor mi megyünk!- mondta Niall és Lory teljesen megrémült a hírtől- Nyugi! Végig melletted leszek!
-Menj! Nial majd segít és előbb vagy utóbb túl kell esned ezen!- öleltem át szegényemet. Lory sóhajtott egy nagyot és mosolygott. Kikísértük őket és beszálltak a kocsiba.
-Jó utat!- mondtuk egyszerre Harryvel.
-Vasárnap jövünk!- mondta Niall és elmentek.
-Jó látni hogy ilyen jól megvannak!- mondtam miközben bementünk a házba.
-Igen! Csak remélni tudom hogy egyszer mi is ilyenek leszünk- mondta Harry és leültünk a kanapéra.
-Nem akarom elsietni a dolgot. Az hogy az ágyban jól teljesítünk nem azt jelenti hogy össze is illünk.
-Tudom! Esetleg újrakezdhetnénk a dolgot?
-Rendben! Akkor tisztalap!- mondtam és felpattantam a kanapéról. A lépcső tetejére mentem és ott visszafordultam. Lementem a lépcsőn és a konyha felé vettem az irányt. Úgy csináltam mint ha észrevenném hogy Harry ott van.
-Szia!- köszönt rám.
-Szia! Még nem is találkoztunk!
-Nem! Hogy hívnak?
-Corin Richardson! Téged?
-Harry Styles! Feltűnt hogy milyen szép a szemed! A mosolyod és a hajad. Gyere ülj mellém!- leültünk vissza a kanapéra.
-Feltűnt a hajad. Természetesen göndör?
-Természetes. És van valami hobbid?
-Ének és tánc. A két szenvedélyem. Neked?
-Éneklés. Kedvenc állatod?
-Imádom a cicákat.
-Én is!
-Komoly?
-Szerinted gáz?- kérdezte félve.
-Az lenne gáz ha titkolnád!
-Köszi! Nincs kedved vacsizni?
-De igen!
-Akkor rendelek pizzát.
-Én meg átöltözök!- felpattantam a kanapéról és a szobámba siettem. Itt az idő! A szekrényemhez lépve rám tört az "Öltözködési pánikroham" ami nálam ritka. Talán Lory rám ragasztotta. Fél óra alatt egy csomó ruhát felpróbáltam de ez volt a legjobb.

Lementem a nappaliba és minden tele volt gyertyákkal. Harry betett egy lemezt és elsötétített mindent. A földön egy kis asztal volt megterítve és egy-egy párna volt a két végénél. Nagyon romantikus volt. Leültünk egymással szemben és vacsizni kezdtünk.


-Hol nőttél fel?- kérdezte.
-New Yorkban. És te?
-Holmes Champel-ben.
-Szép hely?
-Nekem tetszik. De látnod kéne a téli fényekben. Olyan varázslatos. Neked biztosan tetszene.
-Az biztos. És te mennyire szereted a zenét?
-Szó szerint az életem.
-Miért?
-Mert egy bandában vagyok énekes. A nevünk One Direction. Te?
-Én szólózok. Nemrég jelent meg az első lemezem.
-Nekünk nemsokára kijön a második.
-Értem! És mi a további program?
-Film.
-Melyik?
-Te mit szeretnél?
-Igazából most nincs hangulatom filmezni.
-Akkor hazakísérlek.
-Rendben!- átkarolta a karom és felmentünk az emeletre. Az ajtóm előtt megálltunk.
-Élveztem az estét- mondta édesen.
-Én is jól éreztem magam- lassan átkarolta a derekam magához húzott és lágyan megcsókolt. Viszonoztam és csókolózás közben szorított egyet a derekamon. Miután elengedtük egymást megfogta a kezem és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Jó éjt Richardson!
-Szép álmokat Styles!- elengedte a kezem és bementem a szobámba. Lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Élveztem hogy tisztalappal kezdtünk mindent. Nem gondoltam Sarah-ra és az ő kis titokzatos dolgaira. Egyszerűen nem bírtam rá koncentrálni mert Harry lekötötte az összes gondolatomat.