61. Fejezet- Az első forgatás

Chris: Megvan Dimitri! Lola beugrik érted... ahogy ismerem már ott van!

Remek! Nincs is jobb mint sms-t kapni hajnali 4-kor! Felkeltem és láttam hogy Lola már kipakolta a mai ruháimat. Visszafeküdtem az ágyba de nem hagyta. Lehúzta a takarót rólam.

-A hasadra süt a nap!- kiabálta.

-Nem süt a hasamra semmi!- mondtam duzzogva és a párnába fúrtam a fejem.

-Na nem! Azt már nem!- mondta és elkapta a lábam amit jól tudja hogy gyűlölök. Kiugrottam az ágyból és muszáj volt felöltöznöm.

-Szadista vagy!- mondtam miközben már a cipőmet húztam. Lola csak nevetett. Lementünk a közeli kávézóba és elvitelre rendeltünk egy kávét és két fánkot fejenként. Miután megkaptuk elindultunk a forgatás helyszínére.
-Chris mondta hogy ki lett Dimitri?- kérdezte Lola.
-Nem! Azt nem említette. Csak annyit hogy már tudják hogy kinek adják a szerepet!
-Láttam tegnap egy sráccal jól elvoltál!
-Ja igen! Leonard! Remélem ott lesz a forgatáson mert nagyon bírom!

Odaértünk és kicsit körbenéztünk. Az idő nem volt olyan rossz mint előző nap így nem fáztam. Hirtelen megbökte valaki az oldalamat. Sikítottam egyet és egy jó nagyot ugrottam. Megfordultam és Leon volt az.

-Végre újra láthatlak!- mondta édes mosollyal és átölelt.
-Cameron!- szólt Chris.
-Igen?- szólt Leon... vagy Cameron... most akkor mi a neve!?
-Ha ráérsz akkor gyere!- mondta Chris és elment. Én egy kicsit furán néztem rá.
-Mi van?- kérdezte.
-Most akkor mi az igazi neved?
-Cameron Bright! De ez a művésznevem! Igazából Cameron Crigger.
-És miért mondtad hogy Leonard?
-Csak vicceltem!
-Hát kurvára nem voltál vicces!- kiabáltam és sértődötten elmentem. De elkapta a csuklóm.
-Ne haragudj! Hülye voltam!- és csak akkor vettem észre!
-Neked megnőtt a hajad?
-Dehogy! Csak forgatáson nem szoktam felzselézni.
-És ilyen hosszú?
-Igen! Zavar?
-Nem! Dehogy! Nagyon tetszik!
-Akkor jó!- mosolygott és elindultunk leforgatni az első jelenetet.

Ebben én nem vettem részt. De Cameron sem ami meglepett. Andy már szépen betanította a táncot az embereknek. Szerintem jó kezdés ez a dal. Amúgy Oroszországban indul a film és esik a hó meg minden ezért a hegyekben vagyunk. És hogy is mondjam... Kurva hideg van! Először egy tér szerű helyen kezdtünk. Lola figyelt rám és adott rám egy jó vastag kabátot. És még forró kávét is hozott! Imádom ezt a nőt! Az egyik jelenetet vették fel amikor láttam hogy Bryce is ott táncol.

-Nem neked kéne ott lenned?- hajoltam Cameron füléhez.
-Ő kapta a szerepet!- mondta ami nagyon nagy csalódást okozott nekem. Ez a csicska lesz a pasim a filmben? Akkor inkább fulladjon meg! Nem is kellett több! Bryce-nak nekiment egy ember és fellökte. A havon megcsúszott és egy óriási zuhanás után egy nagy puffanást hallottunk.
-Jaj ne!- kiáltottam és mindenki oda rohant.
-Jól vagy bátyó?- kérdezte Cameron.
-Nem!- nyögött fel Bryce. Kihozták onnan és egy orvos helyben megvizsgálta.
-Eltört a lába!- mondta a doki. Elvitték a forgatásról és a rendező kitért a hitéből.
-Most mi lesz? Fél év múlva premier! Nincs Dimitri! Ki fogunk csúszni az időből!- járkált fel-alá.
-De hiszen itt van Cameron!- mutattam az említett személyre.
-Nem jó! Inkább legyen Cameron!- mondta a rendező.
-Én is ezt mondtam!

Most már Cameron is részt vett a forgatásban. Mint Dimitri. Jobban örültem neki hiszen kedvesebb és nem olyan tapló mint a bátyja. Talán belesze... MI!? Dehogy! Miket beszélek! Nem lehetek szerelmes! Még alig ismerem! És valamiért most nem tudnék bízni benne.

-Corin!- zavart meg Lola leheletnyit érces hangja.
-Igen?- néztem fel miközben megráztam a fejem.
-Itt van az apád!- oldalra néztem és apát láttam Bonnie-val. Odafutottam és mindkettőjüknek adtam egy puszit.
-Hogyhogy itt vagytok?- kérdeztem meglepődve.
-A húgod lassan felől és szeretné ismerni a nővérét!- mondta apa.
-Szia Bonnie! Nahát! Igazi nagy lány vagy!- gügyögtem a húgomhoz.
-Ne gügyögj a babához mert akkor nagy korában hülye lesz!- mondta Chris miközben elment mellettünk.
-Hát jó! Nos Bonnie! Miről szeretnél beszélgetni? A válságról vagy a világháborúról?- vártam egy kicsit hogy válaszoljon de nem mondott semmit- Nahát! Nem mondod? Azt mondta hogy a válságot úgy oldaná meg hogy pukiznia kell! Mond szépen! Hibernáció!
-És te tényleg elvárod tőle hogy beszéljen?- forgatta a szemeit Lola.
-Chris mondta hogy...
-És ha Chris azt mondja hogy ugorj a kútba beleugrasz?- mondta és el is ment.
-Mond apa! Ezekkel lehet vitatkozni?
-Hát...
-Tényleg! Hogy jöttetek ide?
-New Yorkban volt egy kis dolgunk de gondoltuk meglátogatunk.
-Kanadában?
-Igen!
-Jó hogy itt vagytok!
-Igazából csak villámlátogatás mert még vannak elintéznivaló dolgaink. Nem is zavarunk! Majd ha vége a forgatásnak gyere el Floridába. Tetszene az új villa.
-Oké! Szia apa! Szia húgi!
-Szia kicsim!- adtunk egymásnak egy puszit és elmentek.
-Ő az apukád?- kérdezte Cameron.
-Igen!
-Jó fej!
-Nagyon!

Nagyjából már végeztek a mai forgatással így mindenki elmehetett aki nem kellett oda. Ennyiből fel sem kellett volna kelnem! Lola és én visszamentünk a szállodába és egy kicsit pihentünk.

-Mit terveztek holnapra?- kérdeztem az ágyon fekve.
-Az első jelenetedet. De csak a jövő hét környékén forgatjuk majd a közös jeleneteteket!
-Milyen közös jelenetet? Kivel? Nem értelek!
-Egyértelmű! Corin! Láttam hogy nézet Cameron-t!
-Hogyan néztem?
-Mint aki szerelme...
-Nem! Nem vagyok szerelmes! Ezt most azonnal töröld ki a fejedből!
-Hát jó!- vonta meg a vállát és megcsörrent a telefonja- Igen? Itt Lola!
-...
-Értem! Mindjárt megyek! Szia!- letette- Bocsi szívem de most mennem kell! Holnap beugrok érted! Puszillak!
-Szia!- köszöntem de ő már kirohant a szobából. Lefürödtem és előkaptam a laptopomat. Írtam a fiúknak hogy minden rendben és puszilom őket. A csajok írtak és egy ideig beszélgettünk de már kicsit későn volt így elmentem aludni. Jól betakaróztam és a párnába fúrtam a fél arcom. Úgy éreztem mint ha egy elefánt ülne a mellkasomon. A könnyeimet nem bírtam visszatartani. Egyedül voltam és kicsit féltem az új helytől. A telefonom után nyúltam hogy bekapcsoljam a zenét de nem volt semmi olyan amit hallgattam volna így felhívtam Lolát.

-Igen?- szólt bele fáradtan.
-Bocsi hogy zavarlak! Én vagyok az Corin!
-Mi az?
-Andy címét megadnád légyszi!- kértem még mindig sírva. Megadta a címet és elköszöntünk egymástól.

~Andy lakása előtt:

Egy emeletes házban élt így lifteznem kellett. A könnyeim folyamatosan potyogtak. Felértem és megkerestem a szobaszámát. Lassan odamentem és bekopogtam. Letöröltem a könnyeimet és ajtót nyitott.

-Corin! Mit keresel itt?
-Csak nem akartam egyedül lenni!
-Gyere be! Jól vagy? Kérsz valamit?- kérdezte miközben bementünk és leültünk egy kanapéra.
-Igazából csak társaságot akartam!
-Akkor jó helyen jársz!- mondta mosolyogva és letörölte a könnyeimet. A mosoly lefagyott az arcáról és komolyan nézett rám. Egyre közelebb éreztem őt magamhoz. Közelebb húzódott hozzám és még közelebb hajtotta a fejét. Megfogtam az arcát és lassan megcsókolt. A homlokunkat összeérintettük és az ajkamba haraptam.
-Mi történik?- kérdezte mély levegővétel mellett.
-Nem tudom!- válaszoltam zihálva.
-Remélem nem álmodom hogy ez történik velünk!
-Ha álom akkor ne ébredjünk fel!
-És ha valóság?
-Akkor ne aludjunk!- mondtam két csók között. Andy a hátamra tette a kezét és végigsimította egészen a derekamig. Felkapott és elindultunk az ágya felé. Óvatosan letett és megszabadította magát a ruháitól. Utána rólam szedte le a ruhákat. Fölém hajolt és ismét csókolózni kezdtünk. Egyre vadabb lett én pedig hagytam had csinálja amit akar. Amit csinált azt nagyon is jól csinálta. Óvatos volt és gyengéd. Egymás mellett feküdtünk és már kezdett lassulni a szívverésünk.

-Köszönöm hogy nem hagyod hogy magányos legyek!- mondtam miközben egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
-Köszönöm hogy segíthetek. És hogy rám gondoltál először! Ha bármi van akkor én itt vagyok! Ha szex kell megkapod! Ha társaság kell én itt vagyok! Ha támogatás kell én melletted vagyok! Most mi kell?
-Az ölelésed!
-Megkapod!- mosolygott és szorosan hozzábújtam. A szívem darabokban volt de Andy mellém állt! A sírás ismét kitört belőlem. A fejemet simogatta és egy puszit nyomott a homlokomra- Nem lesz semmi baj!
-De olyan rossz!
-Tudom hogy fáj! De most ez természetes! Kell egy kis idő és minden rendbe jön. De addig én itt leszek bármi is legyen!- még erősebben megöleltem.
-Köszönöm!
-Szólok Lolának hogy nálam éjszakázol és hogy hozzon neked holnap valami ruhát. Mindjárt jövök.
-Oké!- kiment és telefonált. Az oldalamra fordultam és lehunytam a szemem. Már majdnem aludtam amikor Andy halk hangját hallottam a fülemben.
-Azt üzeni hogy "Csak ügyesen!"- ezen az üzeneten elmosolyodtam. A felül lévő térdemet felhúztam és úgy próbáltam elaludni. Andy végigsimította a derekamat és a fenekemnél eltévedt a keze. Nem nagyon tudott felizgatni mert már nagyon álmos voltam. Észrevette hogy nem érdekel így inkább hátulról átölelt és ő is elaludt velem együtt.