8. Fejezet- A bonyolult szerelem

Másnap borzalmas fejfájásra ébredtem. Az éjszakám utolsó fele kiesett. Azt hittem széthasad a fejem. Felültem és miközben a fejemet fogtam előadtam a nagy világ fájdalma magánszámomat. Az ágy másik felére kacsintottam és vissza kellett hogy nézzek mert egy pillantásból nem lehet rájönni hogy mi zajlik mellettem az ágyon. Tehát visszanéztem. Liam feküdt mellettem kissé meggyötört hajjal és csak a csípője és a térde közti részén volt betakarva. Ott feküdt póló nélkül és én mondom irtó jól nézett ki ahogy ott szuszog kócos hajjal és egy tündéri félmosollyal az arcán. Nem bírtam ki. Végigsimítottam az arcát. Erre viszont nyöszörögni kezdett. Utána pedig egy hatalmasat ordított.

-Liam jól vagy?- kérdeztem.
-Neeem!- mondta meggyötört hanggal.
-Neked is adjak gyógyszert?- vettem elő a fejfájás csillapítómat.
-Az nem lesz elég!
-Mert?
-Ilyen éjszaka után nem lehet gyógyszerrel kelni!
-Tényleg! Mi történt? Nem emlékszek az éjszaka utolsó felvonására!
-Nagy kár!- kacsintott pimasz mosollyal. Kipattantam az ágyból és csak akkor esett le hogy nincs rajtam semmi.
-Te jó ég!!!- sikítottam. Magamra kaptam egy pólót.
-Mit csinálsz? Az az enyém!
-Nem érdekel!- megfogtam a kilincset. Liam kiesett az ágyból odalépett hozzám átkarolta a derekam és a nyakamat kezdte csókolgatni. Erre beremegett a térdem.
-Harryhez mész?- kérdezte lihegve.
-Igen! Ha már egyszer te nem vagy hajlandó komolyan venni engem.
-Dehogyis nem!- és elkezdett tapizni.
-Liam! Mit művelsz? Nem ilyennek ismertelek meg!- mondtam remegő hangon és felé fordultam. Az ajtónak nyomott. Innét már nincs kiút.
-Te hozod ki belőlem!- erre a mondatára megfogtam a kilincset és gondoltam szerencsét próbálok. Elfordítottam a kilincset kinyílt az ajtó a következő pillanatban pedig már a földön feküdtem Liam pedig továbbra sem hagyta a nyakam kiszívta ami nagyon fájt. Felnéztem és Harry meglepődött arca fogadott. "Ez remek! Mindent elszúrtam!"

-LIAM!- ordítottam elég hangosan.
-Mi van?- végre lecuppant a nyakamról.
-Talán nézz fel nagyokos!
-Mi a fenét műveltek?- nézett ránk Harry szúrós tekintettel.
-Őm... Harry... Mi... csak...
-Az a szitu hogy ő és én együtt vagyunk!- mondta határozottam Liam.
-Mi? Ő... Nem...
-Akkor most mi van?- kérdezte Harry.
-Igen jól hallottad!- átkarolta a derekam Liam és elindult volna ha én is léptem volna. De nem voltam hajlandó- Jaj cica! Mért nem jössz?
-Talán azért mert nem akarok. Ja és köszi hogy szóltál arról hogy mi ketten összejöttünk. Ha meg járni akarsz akkor beszéld meg velem is ne csak magadban döntsd el. Azt megköszönném!- ordítottam a képébe- És ha nem haragszol most mennék. Mert még van egy kis dolgom.

Azzal elmentem. A szálló kijáratán kilépve esett le hogy csak póló van rajtam és semmi más. Körbenéztem hogy nem látta-e senki. Hála az égnek nem. A szálloda mellett volt egy ruhaüzlet. gyors beugrottam és vettem magamnak pár cuccot.

A kasszánál észrevettem az újságos polcon heverő magazin címlapját. Nem bírtam ki. Odaléptem és felvettem. Ez állt rajta:

A híres énekes gyönyörű lánya párt talált. Esetleg többet? 

A bájos 19 éves lány mégsem olyan szent mint ahogy eddig állították? 

Harry vagy Liam? Esetleg mind kettő?

Ez már több a soknál! Kinyitottam és ez a szöveg fogadott:

                               Riporter: Mondja Liam! Van barátnője?

                               Liam: Hát persze! Kevin Richardson elképesztően szép lánya.

                               Riporter: És mióta járnak?

                               Liam: Még csak nemrég jöttünk össze de úgy döntöttünk nem titkolózunk.

Ez a kijelentés kissé vicces! Ugyanis Harry Styles is ugyan ezt nyilatkozta az ifjú hölgyről...

Tovább nem bírtam olvasni. Lecsaptam a földre és a könnyeimet épphogy visszafojtva kirohantam a boltból. Az órámra néztem és láttam hogy már 4 óra. Lassan ideje lenne mennem a szerződés miatt. El is indultam de hirtelen riporterek milliói vettek körbe. Fényképeztek és mindenféle hülyeséget kérdeztek tőlem. Liamről és Harryről.

-Eléééééééééééég!!!- ordítottam jó hangosan hogy mindenki hallhassa. Kirohantam a tömegből és hiper sebességgel leintettem egy taxit- Az EMI-hez legyen szíves!

-Rendben kisasszony! Csak nem egy... Ó hiszen ön...

-Inkább vezessen!- elég gyorsan odaértünk- Mennyivel tartozok?

-Hagyja csak! Sok sikert a fiúkhoz.

-De...- és abban a pillanatban becsapta az ajtót és elszáguldott. Megfordultam és a nap fényében ott ragyogott a jövőm.

"Hát ez lenne az EMI épülete? Ez gyönyörű!" csak néztem amikor bementem. Még belül is olyan szép. Rögtön odalépett hozzám egy csomó ember.

-Segíthetünk?- kérdezték bűbájos mosollyal.
-Igen! Lola Stone-t keresem.
-Ó! Jöjjön kisasszony elkísérem- mondta egy elég helyes srác. Elindultunk egy hófehér csigalépcsőn és a lépcső végével szemben egy ajtó volt. A srác kinyitotta.

-Asszonyom! Megjött a lány!
-Kérem Johan szóljon neki hogy jöjjön fel hozzám! De kérem ne a lépcsőn hozza fel. A lift kényelmesebb és nem akarjuk a kis hercegnőnket meggyötörni. Ugye Johan?
-Miss Stone! A hölgy itt van az ajtóban.
-Valóban? Akkor engedje be! Kedvesem! Ne haragudjon Johan viselkedése miatt még új!
-Ugyan! Ez a hely varázslatos!- mondtam ámulva.
-Pompás! Akkor induljunk! Egy egész programot át kell még futni! Jöjjön kedves!- és elkezdett kifelé löködni. Amikor odaértünk a stúdióba egy listát nyomtak a kezembe. "Még hogy nem akarnak meggyötörni! Ez egy 2 órás hanganyagnak megfelelő dalszöveg! Ráadásul csupa Madonna, Britney, Avril, és Carly dalok"
-Akkor? Kezdhetjük!- és nekiálltam a daloknak. Nem 2 hanem 4 óra lett a hanganyagom.

~ Liam szemszöge:
Amikor elviharzott Corin elfogott a rettegés és kijózanodtam. Hova tettem az eszem éjszaka? Csak mentem az orrom után gondolkodás nélkül és talán tönkre is tehetem ezzel a kapcsolatunkat. Harry ott állt értetlenül és csak nézett rám. "Most mit mondjak neki?"

-Akkor most mi van köztetek?- nézett rám könnyes szemmel. Nem bírtam tovább. A szememből könnyek milliói potyogtak.
-Mi ez a nagy bőgés életeim?- nézett ránk Louis.
-Hogy mi? Liam lefeküdt Rozettával! Az van!- ordított Harry és berohant a szobájába. Louis nagy szemekkel nézett rám. Nem értett semmit.
-Figyelj Louis! Mindent elmagyarázok később de nekem most mennem kell!- és faképnél hagytam.

Sietni akartam mert bocsánatot akartam kérni. Szeretem őt és ilyen ostobaság miatt nem akarom elveszíteni. Nem is értem hogy hogy lehettem olyan ostoba hogy egy ilyen csodálatos lánnyal ezt tettem! Gyorsan beugrottam egy ajándékboltba. Körülnéztem és megláttam egy plüssmacit.

"Ennek biztos örülne!" gondoltam. Kifizettem és már mentem is tovább. A következő állomás a virágüzlet. Nem tudtam hogy mi Corin kedvenc virága így felhívtam Lucyt aki elmondta hogy a lila orchidea. Bementem a boltba és megpillantottam a tökéletes csokrot.

Remek! Minden megvan! Most már csak a bandát kell összeszedni és meg is vagyok.Elindultam vissza de a szálló előtt már vártak a fiúk.

-Hát ti?- néztem rájuk értetlenül.
-Jöttünk segíteni!- nevetett Niall.
-Ha már elszúrtad gondoltuk segítünk nektek. De főleg neked!- csapott hátba Zayn. A hirtelen ütéstől majdnem kiesett a kezemből az orchidea.
-Nem tudsz vigyázni?- kérdeztem kissé ingerülten.
-Jól van na! Nem értem hogy mi bajod mostanában! Ja meg persze Harry! Őt sem hagyom ki!
-Mi van velem? Ha valami nem tetszik el lehet menni!- mondta Harry.
-Mi van? Havibajotok van?- nevetett Zayn.
-Inkább megyek írok egy bocsánatkérő verset Corinnak!- Louis megfogta a karom.
-Mindenben segítünk! Szerenádot fogsz neki adni! Elénekeljük neki a Moment című dalunkat. Attól majd megenyhül!- mondta bátorítóan Louis.
-Rendben! Akkor menjünk!- mosolyogtam rájuk és már indultunk is.