Reggel nem éreztem magam olyan fényesen. Sőt! Borzalmas görcsökre kellett ébrednem. Magzatpózba húztam magam és halk nyöszörgésbe kezdtem. Már elviselhetetlen volt így néhány könnycsepp jelent meg az arcomon. Harry mocorogni kezdett és hátulról átölelt.
-Mi a baj?- kérdezte félig párnába fúrt arccal.
-Görcsölök!- nyögtem fel fájdalmasan.
-Havibaj?
-Igen mert csak akkor görcsölök így!
-Akkor ne mozdulj! Leugrok a kisboltba veszek tampont és csokit aztán egész nap pizsiben filmezünk csak tarts ki kicsim!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra miközben már a nadrágja övért csatolta be. Felkapott egy pólót és fejvesztve elrohant. Továbbra is csak feküdtem és magammal küzdöttem. Ezért utálom ezt a pár napot. Még szerencse hogy csak első nap ilyen szar. Tíz perce csak fetrengtem kínok között és a megmentőmet vártam. gyógyszert nem akartam bevenni mert azt mondták hogy csak akkor ha már az ájulás kerülget. De már ez így ágynak dönt hát akkor az milyen rossz lehet? Bele se merek gondolni. Harry belépett a szobába és a tamponos dobozt rárakta a hasamra. Felkapott és a fürdőbe vitt.
-Intézd el a... azt és szólj! Oké?- kérdezte miközben lerakott a kád szélére.
-Rendben!- kiment én pedig gyorsan lezuhanyoztam és miután végeztem nem szóltam neki csak kimentem. De támaszkodnom kellett mert kicsit szédültem.
-Mondtam hogy szólj!- mondta miközben felkapott megint.
-Köszönöm hogy itt vagy!
-Ez a kötelességem. Mármint hogy segítsek és vigyázzak rád. Gyere! Nézzünk egy jó filmet. Mit szeretnél?
-Briggit Jones naplója.
-Rendben! Egy B. J. N. rendel- letett a kanapéra és bekapcsolta a filmet. Mellém ült és kénelembe helyeztük magunkat. Ő a kanapéra feküdt én meg a mellkasára. Szorosan magához szorított és néztük a filmet miközben a csokit ettük amit a boltból hozott.
-Harry szemszöge:
Szegény nagyon nyúzottnak tűnt. A hangulata nem lehet valami fényes. Sosem vettem észre hogy ennyire rosszul van amikor megvolt neki. Csak néztük a filmet és végre biztonságban éreztem magam. A film után kimentünk a konyhába hogy ott csináljak valami ebédet. Egy szakácssapka és már indulhatott is a főzés.
-Hogy nézek ki?- néztem rá.
-Nagyon édes- mondta édes mosollyal.
-Szeld fel a paradicsomot!- adtam ki a parancsot. Elé raktam a kést a deszkát és az említett zöldséget.
-De piszkos lesz a kezem!- nevetett angyalian.
-Akkor csak énekelj valamit és nem piszkállak.
-Jó! De mit?
-A Stereo hearts jó lesz!- mondtam és énekelni kezdte.
Főzés közben lágy és dallamos hangját hallgattam. Ha énekel az mindig boldoggá tesz. Csinálgattam a kaját és a dal után egy puszit nyomtam az arcára.
-Most felszelnéd a paradicsomot?- néztem rá.
-Na jó! Ennek a mosolyodnak nem lehet ellenállni!- nevetett édesen és nekiállt.
-Jobban vagy már?
-Kicsit jobban. Most már nem szédülök és azt hiszem életben maradok.
-Remélem mert nagyon finom ebédet csinálok neked.
Elmosolyodott és csendesen csinálta tovább a rászabott feladatot. Néhány perc múlva Zayn nyitott be kissé becsípve. Nyúzott feje eléggé meglepett. Még sosem volt ilyen fura.
-Haver! Mi történt?- kérdeztem miközben odaléptem hozzá.
-Tina!- mondta síró hangon.
-Mi a baj?- kérdezte Corin miközben ő is odalépett hozzánk.
-Kiabáltunk egymással és eljöttem. De bementem a kocsmába inni egyet és most itt vagyok.
-Jaj istenem!- mondta Corin.
-De min vesztetek össze?- kérdeztem aggódva.
-Igazából már a buli előtt veszekedtek. De most mi a baj?- kérdezte ismét Corin.
-Tina vissza akar menni Franciaországba!- mondta sírva Zayn.
-Jaj ne! Átmegyek hozzá és beszélek vele!- mondta drága barátnőm és elkezdett készülődni.
-Menj csak addig én Zaynt ápolgatom- mondtam neki és búcsú ként megcsókoltam.
~Corin szemszöge:
Út közben összeszedtem Lory-t Ellie-t és Danit és együtt mentünk át Tinához. Bementünk és szegény a sírógörcs közepénél tartott.
-Tina! Mi a baj?- kérdeztem aggodalmaskodva.
-Az orvos!- kiáltott sírva Tina miközben egy díszpárnát csapott a falhoz.
-Mi van az orvossal?- kérdezte Eleanor.
-Azt mondta... azt mondta hogy...- elakadt a szíva és zokogni kezdett. A földre ereszkedett és két kezével a földnek támaszkodott. A haja az arcába lógott. Odamentem hozzá és átöleltem.
-Mit mondott?- kérdeztem halkan a fülébe súgva.
-Azt hogy... egy csomó... van...
-Hol?
-A mellemben!- mondta már teljesen kiborulva. Szorosan átkaroltam és én is sírtam vele együtt. Az unokahúgom. Ezt nem tudom elhinni! A többiek is odajöttek és átölelték.
-Nem lesz semmi baj!- mondta Lory.
-És mit csinálnak vele?- kérdezte Danielle.
-Nem tudom... de nem akarom hogy Zayn tudjon róla!- mondta miközben megragadta a vállam.
-De tudnia kell róla! Ő a barátod!- mondtam neki.
-Már nem! Elcsesztem és most utál! Ez miatt feszült voltam és egy apróságon kibuktam. Vitatkoztunk és mindenféle szörnyű dolgot vágtam a fejéhez. Ő meg fogta magát és elment!- mondta teljesen kétségbeesve.
-De szeret téged! Nálunk van és teljesen magába zuhant mert azt hiszi hogy tényleg vége!- elengedte a vállam és csak bámult maga elé. Pontosan tudtam hogy mit érez. Ezen én is végigmentem csak nekem nem volt ekkora bajom.
-El kéne mennünk orvoshoz!- mondta Lory.
-Mi felmegyünk a szobádba és bepakolunk mindent a kórházba- mondta Ellie és felmentek a Tina szobájába.
-Addig mi iszunk egy tejeskávét! Ilyenkor nekem sokat segít a gondolkodásban!- mondtam miközben felpattantam és Tina felé nyújtottam a kezem. Felhúztam és elindultunk a konyha felé. Tettem fel kávét és leültünk az asztalhoz.
-Hogy mondjam el neki? Teljesen ki fog készülni!- mondta félve Tina.
-Nyugi! Tudom hogy mindent megtesz majd hogy rendbe jöjj!
-De Corin! Te nem érted? Talán már a műtét sem segít!- kiabált sírva. Ezt nem is mondta! Ettől még jobban aggódni kezdtem.
-Jaj istenem!- nyögtem ki magamból könnyek közt.
-Zayn-nek nem mondom el mert ha valami baj lesz akkor magát fogja hibáztatni.
-Értem hogy nem akarod hogy aggódjon de ha nem mondod el és aztán történik valami akkor az hogy esik neki majd? Azt fogja hinni hogy ennyire bíztál meg benne! Figyelj inkább mond el neki és talán még segít is- mondtam neki és elkapta a kezem majd görcsösen megszorította.
-Corin én félek!
-Tudom! Én itt leszek. Rám számíthatsz bármi is legyen!
-Köszönöm!- mondta halkan miközben átölelt. Nyeltem egy nagyot és a nyakába fúrtam a fejem- Corin te sírsz?
-Nem... csak... de igen! Csak nem akarom hogy...
-Gyengének lássalak? Corin te egész életedben erős voltál de nem muszáj mert te is ember vagy!
-Na szép! Én akarlak vigasztalni erre te... Á! Hagyjuk!
-Végeztünk!- mondták a csajok és lehozták Tina cuccait.
-Mindent elpakoltunk ami kellhet!- mondta Ellie.
-Bár a flitteres lila felső túlzás volt!- nevetett Lory.
-Ha bepasizna mehetnek randizni mert felkészült mindennel!- mondta Danielle.
-Lányok vigyétek be a kórházba nekem még van egy kis dolgom!- mondtam a többieknek és elindultam haza. Zayn már tuti hogy tiszta ideg Tina miatt. Hazaértem és még mindig zajlott a dráma a nappaliban.
-Megjöttél?- kérdezte Harry és megint megcsókolt.
-Igen! De nincsenek jó híreim!- mondtam halkan hogy Zayn ne hallja.
-Mi az?
-Tina életveszélyben van de nem akarja elmondani Zayn-nek.
-Te jó ég! Hogy adod be neki?
-Csak mindent szép lassan!- mondtam neki és átölelt.
-Jól vagy?- kérdezte Louis.
-Jól csak szeretnék beszélni Zayn-nel négyszemközt.
-Rendben akkor mi elmegyünk!- mondta Harry. Én bólintottam egyet és bementem a nappaliba. Zayn a kanapén ült és csak nézett maga elé. Hogy mondjam el neki hogy a szerelme talán meghal? Így is kivan de ha lemondom talán még jobban kiborul. Az egyik legjobb barátom. Miért nekem kell elmondani neki hogy mi történt? Félek hogy Zayn beleőrül a fájdalomba. De tudnia kell róla! Most mit tegyek?
-Mi a baj?- kérdezte félig párnába fúrt arccal.
-Görcsölök!- nyögtem fel fájdalmasan.
-Havibaj?
-Igen mert csak akkor görcsölök így!
-Akkor ne mozdulj! Leugrok a kisboltba veszek tampont és csokit aztán egész nap pizsiben filmezünk csak tarts ki kicsim!- mondta és egy puszit nyomott a homlokomra miközben már a nadrágja övért csatolta be. Felkapott egy pólót és fejvesztve elrohant. Továbbra is csak feküdtem és magammal küzdöttem. Ezért utálom ezt a pár napot. Még szerencse hogy csak első nap ilyen szar. Tíz perce csak fetrengtem kínok között és a megmentőmet vártam. gyógyszert nem akartam bevenni mert azt mondták hogy csak akkor ha már az ájulás kerülget. De már ez így ágynak dönt hát akkor az milyen rossz lehet? Bele se merek gondolni. Harry belépett a szobába és a tamponos dobozt rárakta a hasamra. Felkapott és a fürdőbe vitt.
-Intézd el a... azt és szólj! Oké?- kérdezte miközben lerakott a kád szélére.
-Rendben!- kiment én pedig gyorsan lezuhanyoztam és miután végeztem nem szóltam neki csak kimentem. De támaszkodnom kellett mert kicsit szédültem.
-Mondtam hogy szólj!- mondta miközben felkapott megint.
-Köszönöm hogy itt vagy!
-Ez a kötelességem. Mármint hogy segítsek és vigyázzak rád. Gyere! Nézzünk egy jó filmet. Mit szeretnél?
-Briggit Jones naplója.
-Rendben! Egy B. J. N. rendel- letett a kanapéra és bekapcsolta a filmet. Mellém ült és kénelembe helyeztük magunkat. Ő a kanapéra feküdt én meg a mellkasára. Szorosan magához szorított és néztük a filmet miközben a csokit ettük amit a boltból hozott.
-Harry szemszöge:
Szegény nagyon nyúzottnak tűnt. A hangulata nem lehet valami fényes. Sosem vettem észre hogy ennyire rosszul van amikor megvolt neki. Csak néztük a filmet és végre biztonságban éreztem magam. A film után kimentünk a konyhába hogy ott csináljak valami ebédet. Egy szakácssapka és már indulhatott is a főzés.
-Hogy nézek ki?- néztem rá.
-Nagyon édes- mondta édes mosollyal.
-Szeld fel a paradicsomot!- adtam ki a parancsot. Elé raktam a kést a deszkát és az említett zöldséget.
-De piszkos lesz a kezem!- nevetett angyalian.
-Akkor csak énekelj valamit és nem piszkállak.
-Jó! De mit?
-A Stereo hearts jó lesz!- mondtam és énekelni kezdte.
Főzés közben lágy és dallamos hangját hallgattam. Ha énekel az mindig boldoggá tesz. Csinálgattam a kaját és a dal után egy puszit nyomtam az arcára.
-Most felszelnéd a paradicsomot?- néztem rá.
-Na jó! Ennek a mosolyodnak nem lehet ellenállni!- nevetett édesen és nekiállt.
-Jobban vagy már?
-Kicsit jobban. Most már nem szédülök és azt hiszem életben maradok.
-Remélem mert nagyon finom ebédet csinálok neked.
Elmosolyodott és csendesen csinálta tovább a rászabott feladatot. Néhány perc múlva Zayn nyitott be kissé becsípve. Nyúzott feje eléggé meglepett. Még sosem volt ilyen fura.
-Haver! Mi történt?- kérdeztem miközben odaléptem hozzá.
-Tina!- mondta síró hangon.
-Mi a baj?- kérdezte Corin miközben ő is odalépett hozzánk.
-Kiabáltunk egymással és eljöttem. De bementem a kocsmába inni egyet és most itt vagyok.
-Jaj istenem!- mondta Corin.
-De min vesztetek össze?- kérdeztem aggódva.
-Igazából már a buli előtt veszekedtek. De most mi a baj?- kérdezte ismét Corin.
-Tina vissza akar menni Franciaországba!- mondta sírva Zayn.
-Jaj ne! Átmegyek hozzá és beszélek vele!- mondta drága barátnőm és elkezdett készülődni.
-Menj csak addig én Zaynt ápolgatom- mondtam neki és búcsú ként megcsókoltam.
~Corin szemszöge:
Út közben összeszedtem Lory-t Ellie-t és Danit és együtt mentünk át Tinához. Bementünk és szegény a sírógörcs közepénél tartott.
-Tina! Mi a baj?- kérdeztem aggodalmaskodva.
-Az orvos!- kiáltott sírva Tina miközben egy díszpárnát csapott a falhoz.
-Mi van az orvossal?- kérdezte Eleanor.
-Azt mondta... azt mondta hogy...- elakadt a szíva és zokogni kezdett. A földre ereszkedett és két kezével a földnek támaszkodott. A haja az arcába lógott. Odamentem hozzá és átöleltem.
-Mit mondott?- kérdeztem halkan a fülébe súgva.
-Azt hogy... egy csomó... van...
-Hol?
-A mellemben!- mondta már teljesen kiborulva. Szorosan átkaroltam és én is sírtam vele együtt. Az unokahúgom. Ezt nem tudom elhinni! A többiek is odajöttek és átölelték.
-Nem lesz semmi baj!- mondta Lory.
-És mit csinálnak vele?- kérdezte Danielle.
-Nem tudom... de nem akarom hogy Zayn tudjon róla!- mondta miközben megragadta a vállam.
-De tudnia kell róla! Ő a barátod!- mondtam neki.
-Már nem! Elcsesztem és most utál! Ez miatt feszült voltam és egy apróságon kibuktam. Vitatkoztunk és mindenféle szörnyű dolgot vágtam a fejéhez. Ő meg fogta magát és elment!- mondta teljesen kétségbeesve.
-De szeret téged! Nálunk van és teljesen magába zuhant mert azt hiszi hogy tényleg vége!- elengedte a vállam és csak bámult maga elé. Pontosan tudtam hogy mit érez. Ezen én is végigmentem csak nekem nem volt ekkora bajom.
-El kéne mennünk orvoshoz!- mondta Lory.
-Mi felmegyünk a szobádba és bepakolunk mindent a kórházba- mondta Ellie és felmentek a Tina szobájába.
-Addig mi iszunk egy tejeskávét! Ilyenkor nekem sokat segít a gondolkodásban!- mondtam miközben felpattantam és Tina felé nyújtottam a kezem. Felhúztam és elindultunk a konyha felé. Tettem fel kávét és leültünk az asztalhoz.
-Hogy mondjam el neki? Teljesen ki fog készülni!- mondta félve Tina.
-Nyugi! Tudom hogy mindent megtesz majd hogy rendbe jöjj!
-De Corin! Te nem érted? Talán már a műtét sem segít!- kiabált sírva. Ezt nem is mondta! Ettől még jobban aggódni kezdtem.
-Jaj istenem!- nyögtem ki magamból könnyek közt.
-Zayn-nek nem mondom el mert ha valami baj lesz akkor magát fogja hibáztatni.
-Értem hogy nem akarod hogy aggódjon de ha nem mondod el és aztán történik valami akkor az hogy esik neki majd? Azt fogja hinni hogy ennyire bíztál meg benne! Figyelj inkább mond el neki és talán még segít is- mondtam neki és elkapta a kezem majd görcsösen megszorította.
-Corin én félek!
-Tudom! Én itt leszek. Rám számíthatsz bármi is legyen!
-Köszönöm!- mondta halkan miközben átölelt. Nyeltem egy nagyot és a nyakába fúrtam a fejem- Corin te sírsz?
-Nem... csak... de igen! Csak nem akarom hogy...
-Gyengének lássalak? Corin te egész életedben erős voltál de nem muszáj mert te is ember vagy!
-Na szép! Én akarlak vigasztalni erre te... Á! Hagyjuk!
-Végeztünk!- mondták a csajok és lehozták Tina cuccait.
-Mindent elpakoltunk ami kellhet!- mondta Ellie.
-Bár a flitteres lila felső túlzás volt!- nevetett Lory.
-Ha bepasizna mehetnek randizni mert felkészült mindennel!- mondta Danielle.
-Lányok vigyétek be a kórházba nekem még van egy kis dolgom!- mondtam a többieknek és elindultam haza. Zayn már tuti hogy tiszta ideg Tina miatt. Hazaértem és még mindig zajlott a dráma a nappaliban.
-Megjöttél?- kérdezte Harry és megint megcsókolt.
-Igen! De nincsenek jó híreim!- mondtam halkan hogy Zayn ne hallja.
-Mi az?
-Tina életveszélyben van de nem akarja elmondani Zayn-nek.
-Te jó ég! Hogy adod be neki?
-Csak mindent szép lassan!- mondtam neki és átölelt.
-Jól vagy?- kérdezte Louis.
-Jól csak szeretnék beszélni Zayn-nel négyszemközt.
-Rendben akkor mi elmegyünk!- mondta Harry. Én bólintottam egyet és bementem a nappaliba. Zayn a kanapén ült és csak nézett maga elé. Hogy mondjam el neki hogy a szerelme talán meghal? Így is kivan de ha lemondom talán még jobban kiborul. Az egyik legjobb barátom. Miért nekem kell elmondani neki hogy mi történt? Félek hogy Zayn beleőrül a fájdalomba. De tudnia kell róla! Most mit tegyek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése