Éjszaka sokat gondoltam Lucyra. Álmatlanul forgolódtam az ágyban. De nem a saját ágyamban. Eleanor mondta hogy amíg nem csillapodik a helyzet addig náluk fogok lakni. A vendégszobába fészkeltem magam. Harry közelében nem maradhattam. Most nem tudnám eltűrni magam mellett. Az a régi szerelem eltűnt és most itt vagyok. Fekszek az ágyban és szó nélkül tűröm a fájdalmat. Kinéztem az ablakon és észrevettem hogy lassan felkel a nap. Felkeltem az ágyból és kimentem az előszobába. El és Lou pont beszélgettek. Harry volt a téma így nem tudtam megállni hogy ne hallgatózzak.
-Harry hogy van?- kérdezte Eleanor.
-Nem áll jól a helyzet! Teljesen magába van fordulva. Olyan furcsa mostanában. Amióta nincsenek együtt nem hajlandó énekelni és ezért egy csomó koncertünk el fog maradni- sóhajtott Louis.
-De hiszen ez szörnyű! Beszélek Corinnal hátha megbékél!
-Nem hiszem! Ő nem olyan lány aki könnyen elfelejti hogy mi történt.
-Azért megpróbálom.
-Jól van! Én most visszamegyek a többiekhez.
-Oké! Szia!
-Szia! Szeretlek!
-Én is!- mondta El és becsukta az ajtót. Kiléptem az előszobába.
-Jó reggelt!- köszöntem.
-Szia! Ilyen korán fent vagy?- nézett rám Eleanor.
-Hallottam mindent.
-Értem! És megbocsátasz neki?
-Nem tudom! Visszamegyek délután a szállóba és megbeszéljük.
-Helyes!- mosolygott kedvesen. Reggeli után elvitt bevásárolni mert a hűtő már majdnem üres volt. Miután végeztünk este volt és úgy gondoltam hogy itt az ideje bemenni a szállóba. Mindenki kedvesen fogadott. Harry szobájához érve földbegyökerezett a lábam. Nagy levegő és ajtónyitás.
-Harry én szeretnék bocsánatot kérni. Nem is tudom hogy mi ütött be...- rontottam be hozzá de észrevettem hogy elfoglalt. Lucy és ő épp a takaró alatt voltak. Abban a pillanatban valami eltört bennem. Komor arccal hátráltam ki a szobából és becsuktam az ajtót. A szívem megszakadt mikor elengedtem a kilincset. Élettelenül álltam és csak néztem magam elé.
-Szia Corin!- köszönt Lou és Zayn de nem volt erőm válaszolni.
-Corin! Mi a baj?- kérdezte aggódva Zayn de én csak a földre zuhantam és végleg kiszállt belőlem minden életkedv.
~Zayn szemszöge:
Corin a földön ült és nem reagált semmire. Olyan volt mint egy porcelánbaba. Csak ült némán és élettelenül. Gondoltam szólok a lányoknak hogy segítsenek mert ilyenkor tudják mit kell tenni. Szerencsére mind a négyen bent voltak Danielle szobájában.
-Lányok nagy baj van!- nyitottam be hozzájuk.
-Mi történt?- kérdezte Lory.
-Corin a folyosó közepén ül és nem reagál semmire csak néz maga elé.
-Lucy!!!- ordították egyszerre a lányok.
-Lucy? De ő nem meghalt?
-Nem az a Lucy!
-Az az idegesítő nőszemély aki Harry hálótársa!
-Az a szemét boszorkány!
-Lucy Horobin!- mondták egymás után a lányok fintorogva és felháborodva.
-Az a Lucy? Én azt hittem csak pletyka!- mondtam.
-Menjünk segíteni Corinnak!- rontott ki a szobából Tina. Corin csak ült és továbbra is csak nézett maga elé. De most már zokogott. Sajnáltam őt mert nem érdemelte meg hogy ilyet tegyen vele Harry. Szegény csak sírt és úgy tűnt nem tudja feldolgozni a dolgot. Egy idő után már levegő után kapkodott.
-Srácok! Kórházba kéne vinni mielőtt megint pánikrohamot kap!- mondta Lory.
~A kórházban szintén Zayn szemszögéből:
Az orvos kivizsgálta és kiderült hogy idegösszeomlása van. Bent tartják néhány hónapig hogy a pszichiáter segítsen neki. Bementem Corinhoz hogy jól van-e.
-Szia!- köszöntem neki.
-Szia!- köszönt vissza. Próbált mosolyogni de láttam rajta hogy ez nem az a Corin Richardson mosoly ami miatt annak idején szerettem őt. Megsimítottam a homlokát ami irtó forró volt.
-Jól vagy?- kérdeztem amire ő csak bólogatott de nem látszott annak.
~Liam szemszöge:
Amikor meghallottam hogy mi történt egyenesen Harry szobájába mentem hogy megkérdezzem tőle hogy igaz-e. Lucy éppen akkor jött ki a szobájából én pedig értetlenül néztem rá. Mit keresett ez itt? Benyitottam és láttam hogy Harry a nadrágját próbálta felrángatni magára.
-Zavarok?- kérdeztem.
-Nem!- legyintett felém.
-Igaz hogy Corin idegösszeomlást kapott?
-Mi van? Ezt honnan szedted?- nézett rám értetlenül.
-Nemrég hallottam róla. Louis mesélte a telefonban hogy nemrég vizsgálta ki az orvos.
-Ez igaz?- láttam rajta hogy aggódik.
-Hát Lou nem viccelne ilyesmivel!
-Akkor mire várunk még? Irány a kórház!- ordított a képembe és elviharzott.
~Harry szemszöge:
Tudtam hogy az én hibám. Nem kellett volna felhívni a szobámra Lucyt. De más választásom nem volt. Corin mérges rám és le akartam nyugodni valahogy és ez jutott először eszembe. És amúgy is Lucy pont Londonban volt. De már bánom hogy felhívtam. A kórházban a lányokkal találkoztam akik dühösen néztek rám. Lory szemei ha ölni tudtak volna én ott helyben kinyúlok.
-Minden a te hibád Harold!- mondta Tina.
-Ha nem kezdesz el kurvázni akkor talán újra boldog lehetne Corin!- üvöltözött velem Lory és egy hatalmas pofont kaptam tőle. Beismerem megérdemeltem- Remélem most boldog vagy!
-Lányok nyugi! Így is elég a baj!- állt közénk Zayn mielőtt szétszedtek volna a lányok. A csajok elmentek én pedig szó nélkül benéztem Corinhoz. Pont a telefonján nézett valamit. Beakartam menni de Zayn megállított.
-Most ne zavard! Így is elég baja van!- mondta határozottan.
-Az én barátnőm! Nem te fogod megmondani hogy mit tegyek és mit ne!- ordítottam a képébe. Beléptem a szobába és annyira szép volt hogy nem volt szívem közelebb menni. A küszöbről figyeltem ahogy lassan lecsukja a szemeit és elalszik.
-Végre elaludt!- sóhajtott Eleanor a hátam mögül.
-Miért?- néztem rá.
-Mostanában nem aludt szinte semmit. De ha el is aludt akkor is téged hívott álmában. Adj neki egy kis időt mert most zaklatott az miatt amit látott.
-Nem is láttam hogy benyitott hozzánk!
-Pedig nem szokott olyan csendes lenni.
~Másnap reggel Corin szemszögéből:
Elég nehezen jött el a reggel és Liam ült az ágyam mellett. Örültem hogy legalább ő mellettem van. Tegnap egész nap azt néztem a telefonomon hogy Harry írt-e vagy nem. Ismét ránéztem a telefonra de semmi. Kicsit aggódtam. Mi van akkor ha már nem... ÁCSI!!! Én most perpillanat gyűlölöm őt! Vagy nem? De igen teljes szívemből! Hiszen miatta került a föld alá a legjobb barátnőm!
-Meghozták a reggelit!- mondta Liam amivel kizökkentett a gondolataimból. A szekrényből egy ügyes mozdulattal egy tálcát fordított ki és lerakta elém a reggelimet. Szalámis szendvics és tea. "Kell a fenének Liam vidd a francba" fintorral ránéztem a kajára és eltoltam a tálcát. Liam nem hülye így vette a lapot hogy nem kell és elvitte. "Reggeli" után visszafeküdtem de Liam bekapcsolta a tévét. Hirtelen a tévéből ismerős hangot hallottam amire megfordultam és az MTV-n ezt a videót játszották be.
-Kapcsold ki!- ordítottam amennyire csak tudtam. Liam már majdnem kikapcsolta amikor meggondoltam magam- Várj! Ne!
Liam értetlenül nézett rám de észrevette rajtam hogy érdekel a videó. Csendben néztük a tévét és amikor Harry sírt én is elérzékenyültem. A zene a képek a videó részletek tökéletes összhangja megérintett. A videó után Liam behozta nekem az újságot és ez fogadott a címlapon:
Autóbaleset történt a Stars nevű szálloda közelében. De ki okozta? További információ a balesetről a 12. oldalon.
Lapozni kezdtem az újságot. 10... 11... és 12. oldal. Elolvastam az egészet és ezt írták:
Az autót Harond Edward Styles a One direction nevű fiúbanda frontembere vezette. Amíg ő néhány karcolással megúszta addig a mellette ülő fiatal lány életét veszítette. Tudomásaink szerint az eltört bordái átszúrták a tüdejét és az orvosok mindent megtettek hogy életben tartsák a lány életét mégsem sikerült. A műtőasztalon elvérzett. Nemrég viszont az is a tudomásunkra jutott hogy a fiatal hölgy nem más mint Lucy Stars a Stars szálloda örököse. Na de ki is okozta a balesetet? Mindenki Harryt hibáztatja de azonban ez nem igaz. Igaz hogy csak a fiatalember autójáról volt eddig tudomása az embereknek de ez így még nem teljes. Még egy autó részt vett a balesetben. Az autó megcsúszott a jeges úton és szerencsétlen véletlennek köszönhető hogy pont Harry Styles autójának csapódott ami az út szélén álló fával ütközött. Tehát nem az énekes szépfiú a bűnös a balesetért.
Hát mégsem ő volt a hibás? Akkor feleslegesen volt ez az egész? Liam is elolvasta és csak sóhajtott egyet. Már mindent megbántam ami ebben a néhány napban történt.
-Lassan jön az első terápiád- figyelmeztetett Liam ugyanis a pszichológus mondta hogy amíg a kórházban tartózkodok addig muszáj eljárni a terápiákra. Li megfogta a kezem és a vállának támaszkodva elbotorkáltam egyenesen a célig ahol már tárt karokkal várt rám a doktornő.
-Jó reggelt!- üdvözölt kedvesen- Látom a barátja elkísérte.
-Ő nem a barátom!- mondtam határozottan.
-Csak azért kísértem el mert még elég gyenge és nem akartam hogy még nagyobb baja legyen. Eleget szenvedett mostanában- mondta Liam.
-Rendben akkor legyen szíves kint megvárni a kisasszonyt! Majd szólok ha bejöhet érte- mondta a doki és Liam letett a kanapéra és kiment. A doki leült elém és kérdezett pár dolgot. Végre volt valakinek kiönteni a lelkem. Már nagyon hiányzott hogy elmondhassak valakinek mindent ami fáj. Miután végeztünk Liam visszavitt a szobámba ahol leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet az orromig.
~Liam szemszöge:
Leültem Corin mellé egy székre és csak figyeltem őt. Gyenge és vékony. Az utóbbi időben rengeteget fogyott. Mondjuk eddig is tökéletes alakja volt de most! Féltem őt. És még belegondolni is félelmetes hogy ő majdnem anya lett. Habár szerintem sokan akarták terhesen látni ezt a törékeny lányt. Szokásához híven a telefonját nézte. Mintha várna valamit. Csalódottam visszatette a telefont és könnyes szemmel rám nézett.
-Szerinted visszajön hozzám Harry?- kérdezte remegő hangon.
-Nem tudom. De van rá esély!- mondtam neki biztatóan.
-Nem kellett volna úgy kiborulnom. Akkor nem lett volna ez.
-Nem a te hibád! Nekünk kellett volna nemet mondani arra hogy a szállodába költözzünk ahelyett hogy hazamentünk volna. Szóval ez az én hibám!
-Nem a te hibád!- nézett rám édesen.
-De nem is a tiéd!- mondtam neki.
-Ebben mindannyian benne voltunk!
-Viszont nem is kellett volna téged megcsalnom- mondtam szégyenkezve.
-Liam!
-Igen?- néztem a szemébe.
-Ígérd meg hogy Danielle-t nem fogod megcsalni!- kért határozottan.
-Megígérem!
-Köszönöm!- mondta és két könnycsepp gurult végig az arcán.
~Corin naplója:
Kedves naplóm!
Az elmúlt egy hónap szörnyen hosszú volt. A fiúk és a lányok felváltva vigyáztak rám. De Harry nem jött be. Nem írt és nem is keresett ami kicsit aggasztott. Talán Lucyval van. Remélem nem! A terápiák hatásosak. Most már magamtól is be tudok menni a doktornőhöz. Az állapotom napról napra jobb. Tegnap este Louis volt velem és az egy hónap alatt először nevettem. Hiába! Lou nem engedi hogy körülötte bárki is szomorú legyen. Liam pedig kezd olyan lenni nekem mint a második apám. Sokat segített eddig és hálás vagyok hogy van nekem. Nemsokára kiengednek a kórházból és Lou megkért rá hogy lakjak nála és bele is mentem mert a szálloda a barátnőm Lucy elvesztése után elkezdett csődbe menni. A jövő héten bezár aminek nem örülök mert az elmúlt két évnyi emlékem mind ott van. De bele kell törődnöm hogy vége. Jelen pillanatban Niall és én a kórház kertjében vagyunk a csajokkal. Lory és Niall nagyon szép párt alkotnak együtt. Bárcsak én is boldog lehetnék!
-Most ne zavard! Így is elég baja van!- mondta határozottan.
-Az én barátnőm! Nem te fogod megmondani hogy mit tegyek és mit ne!- ordítottam a képébe. Beléptem a szobába és annyira szép volt hogy nem volt szívem közelebb menni. A küszöbről figyeltem ahogy lassan lecsukja a szemeit és elalszik.
-Végre elaludt!- sóhajtott Eleanor a hátam mögül.
-Miért?- néztem rá.
-Mostanában nem aludt szinte semmit. De ha el is aludt akkor is téged hívott álmában. Adj neki egy kis időt mert most zaklatott az miatt amit látott.
-Nem is láttam hogy benyitott hozzánk!
-Pedig nem szokott olyan csendes lenni.
~Másnap reggel Corin szemszögéből:
Elég nehezen jött el a reggel és Liam ült az ágyam mellett. Örültem hogy legalább ő mellettem van. Tegnap egész nap azt néztem a telefonomon hogy Harry írt-e vagy nem. Ismét ránéztem a telefonra de semmi. Kicsit aggódtam. Mi van akkor ha már nem... ÁCSI!!! Én most perpillanat gyűlölöm őt! Vagy nem? De igen teljes szívemből! Hiszen miatta került a föld alá a legjobb barátnőm!
-Meghozták a reggelit!- mondta Liam amivel kizökkentett a gondolataimból. A szekrényből egy ügyes mozdulattal egy tálcát fordított ki és lerakta elém a reggelimet. Szalámis szendvics és tea. "Kell a fenének Liam vidd a francba" fintorral ránéztem a kajára és eltoltam a tálcát. Liam nem hülye így vette a lapot hogy nem kell és elvitte. "Reggeli" után visszafeküdtem de Liam bekapcsolta a tévét. Hirtelen a tévéből ismerős hangot hallottam amire megfordultam és az MTV-n ezt a videót játszották be.
-Kapcsold ki!- ordítottam amennyire csak tudtam. Liam már majdnem kikapcsolta amikor meggondoltam magam- Várj! Ne!
Liam értetlenül nézett rám de észrevette rajtam hogy érdekel a videó. Csendben néztük a tévét és amikor Harry sírt én is elérzékenyültem. A zene a képek a videó részletek tökéletes összhangja megérintett. A videó után Liam behozta nekem az újságot és ez fogadott a címlapon:
Autóbaleset történt a Stars nevű szálloda közelében. De ki okozta? További információ a balesetről a 12. oldalon.
Lapozni kezdtem az újságot. 10... 11... és 12. oldal. Elolvastam az egészet és ezt írták:
Az autót Harond Edward Styles a One direction nevű fiúbanda frontembere vezette. Amíg ő néhány karcolással megúszta addig a mellette ülő fiatal lány életét veszítette. Tudomásaink szerint az eltört bordái átszúrták a tüdejét és az orvosok mindent megtettek hogy életben tartsák a lány életét mégsem sikerült. A műtőasztalon elvérzett. Nemrég viszont az is a tudomásunkra jutott hogy a fiatal hölgy nem más mint Lucy Stars a Stars szálloda örököse. Na de ki is okozta a balesetet? Mindenki Harryt hibáztatja de azonban ez nem igaz. Igaz hogy csak a fiatalember autójáról volt eddig tudomása az embereknek de ez így még nem teljes. Még egy autó részt vett a balesetben. Az autó megcsúszott a jeges úton és szerencsétlen véletlennek köszönhető hogy pont Harry Styles autójának csapódott ami az út szélén álló fával ütközött. Tehát nem az énekes szépfiú a bűnös a balesetért.
Hát mégsem ő volt a hibás? Akkor feleslegesen volt ez az egész? Liam is elolvasta és csak sóhajtott egyet. Már mindent megbántam ami ebben a néhány napban történt.
-Lassan jön az első terápiád- figyelmeztetett Liam ugyanis a pszichológus mondta hogy amíg a kórházban tartózkodok addig muszáj eljárni a terápiákra. Li megfogta a kezem és a vállának támaszkodva elbotorkáltam egyenesen a célig ahol már tárt karokkal várt rám a doktornő.
-Jó reggelt!- üdvözölt kedvesen- Látom a barátja elkísérte.
-Ő nem a barátom!- mondtam határozottan.
-Csak azért kísértem el mert még elég gyenge és nem akartam hogy még nagyobb baja legyen. Eleget szenvedett mostanában- mondta Liam.
-Rendben akkor legyen szíves kint megvárni a kisasszonyt! Majd szólok ha bejöhet érte- mondta a doki és Liam letett a kanapéra és kiment. A doki leült elém és kérdezett pár dolgot. Végre volt valakinek kiönteni a lelkem. Már nagyon hiányzott hogy elmondhassak valakinek mindent ami fáj. Miután végeztünk Liam visszavitt a szobámba ahol leültem az ágyra és felhúztam a térdeimet az orromig.
~Liam szemszöge:
Leültem Corin mellé egy székre és csak figyeltem őt. Gyenge és vékony. Az utóbbi időben rengeteget fogyott. Mondjuk eddig is tökéletes alakja volt de most! Féltem őt. És még belegondolni is félelmetes hogy ő majdnem anya lett. Habár szerintem sokan akarták terhesen látni ezt a törékeny lányt. Szokásához híven a telefonját nézte. Mintha várna valamit. Csalódottam visszatette a telefont és könnyes szemmel rám nézett.
-Szerinted visszajön hozzám Harry?- kérdezte remegő hangon.
-Nem tudom. De van rá esély!- mondtam neki biztatóan.
-Nem kellett volna úgy kiborulnom. Akkor nem lett volna ez.
-Nem a te hibád! Nekünk kellett volna nemet mondani arra hogy a szállodába költözzünk ahelyett hogy hazamentünk volna. Szóval ez az én hibám!
-Nem a te hibád!- nézett rám édesen.
-De nem is a tiéd!- mondtam neki.
-Ebben mindannyian benne voltunk!
-Viszont nem is kellett volna téged megcsalnom- mondtam szégyenkezve.
-Liam!
-Igen?- néztem a szemébe.
-Ígérd meg hogy Danielle-t nem fogod megcsalni!- kért határozottan.
-Megígérem!
-Köszönöm!- mondta és két könnycsepp gurult végig az arcán.
~Corin naplója:
Kedves naplóm!
Az elmúlt egy hónap szörnyen hosszú volt. A fiúk és a lányok felváltva vigyáztak rám. De Harry nem jött be. Nem írt és nem is keresett ami kicsit aggasztott. Talán Lucyval van. Remélem nem! A terápiák hatásosak. Most már magamtól is be tudok menni a doktornőhöz. Az állapotom napról napra jobb. Tegnap este Louis volt velem és az egy hónap alatt először nevettem. Hiába! Lou nem engedi hogy körülötte bárki is szomorú legyen. Liam pedig kezd olyan lenni nekem mint a második apám. Sokat segített eddig és hálás vagyok hogy van nekem. Nemsokára kiengednek a kórházból és Lou megkért rá hogy lakjak nála és bele is mentem mert a szálloda a barátnőm Lucy elvesztése után elkezdett csődbe menni. A jövő héten bezár aminek nem örülök mert az elmúlt két évnyi emlékem mind ott van. De bele kell törődnöm hogy vége. Jelen pillanatban Niall és én a kórház kertjében vagyunk a csajokkal. Lory és Niall nagyon szép párt alkotnak együtt. Bárcsak én is boldog lehetnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése