73. Fejezet- Váratlan vendég

Másnap reggel felébredtem de nem volt mellettem Harry. Kicsit furcsa volt. Kitotyogtam a szobámból és a lépcsőnél láttam hogy ott van a kanapén Louis társaságában.

-Jó reggelt!- köszöntem kómás fejjel.
-Szia!- köszönt vissza mindkét fiú.
-A többiek hol vannak?
-Elmentek boltba apukáddal a húgod meg még alszik- mondta Louis.
-Jellemző! Tiszta nővére!- nevetett Harry. Még nem jutott el a tudatomig hogy most épp gúnyolta az alvási szokásaimat. Bementem a konyhába és töltöttem magamnak kávét. Kiléptem a nappaliba és a fiúk közé ültem.
-Mit nézünk?- kérdeztem és Harry átkarolt.
-Amit szeretnél- válaszolta Lou és ő is átkarolt.
-Fiúk ugye tudjátok hogy ma nem lesz semmi.
-Igen tudjuk!- válaszolták szomorúan. Hirtelen sírást hallottunk.
-Bonnie az!- mondta Harry és bement a húgomhoz. Utána mentem hogy meglessem őket. Louis nem jött.
-Szia Bonnie! Milyen nagy lány vagy te!- kivette a kiságyból és apa hintaszékébe ült. Bonnie nem hagyta abba a sírást így énekelni kezdett.

Annyira édesek voltak együtt hogy kicsit elkalandoztak a gondolataim. Milyen jó apa lesz majd belőle. Ért a gyerekekhez és ha énekel már nem is sír a húgom. Már alig várom hogy a mi gyerekünkkel játsszon és neki énekeljen. Bonnie abbahagyta a sírást és nevetett.

-Pont olyan édesen nevetsz mint a nővéred! Kár hogy az anyukád nem lehet itt hogy lássa ezt a két elképesztően szép lányt. Remélem majd te is olyan csodálatos és különleges csajszi leszel mint Corin. A szemetek már hasonlít de te hangosabban sírsz- Bonnie csendesen figyelte nagy szemeivel és minden mozdulatát követte. Mikor már nem beszélt Harry a húgom az orra felé nyúlt és megfogta. Hazza gondolt egyet és felemelte- Megfogod az orrom? Mi? Hogy mered?- ezt drága húgom nem hagyta válasz nélkül. Belemarkolt a hajába és húzni kezdte. Én csak nevettem.
-Ez az húgi ne hagyd magad!- biztattam és amikor meghallotta a hangom elengedte Harry-t és rám figyelt.
-Te mióta figyelsz minket?
-Amióta bent vagy a szobában. Hallottam mindent- válaszoltam és átvettem a kicsit.
-Akkor azt is hallottad amit rólad mondtam?- kérdezte elpirulva.
-Hallottam és nagyon hízelgő amit mondtál- elmosolyodott és kimentem.
-Bonnie!- kiáltott Louis és átvette tőlem a húgomat.
-Jó reggelt!- lépett be apa.
-Szia apa!- köszöntem.
-A többiek nemsokára jönnek csak Liam kicsit leragadt a játékos polcnál. Valami Toy Story-s dolgokat talált és most kicsit lefoglalja- ez a hír hangos nevetést váltott ki belőlem.
-Ez komoly?- csak ennyi futott ki a számon a röhögéstől. Harry mobilja csörögni kezdett.
-Igen?- szólalt bele.
-...
-Jó rendben! És mikor?
-...
-Oké! Akkor még ma!
-...
-Szia!- letette.
-Ki volt az?- kérdeztem.
-Paul. Azt mondta hogy mennünk kell mert már megint van valami munkánk- válaszolta.
-Akkor foglalok nektek jegyeket- mondta apa és bement a szobájába.
-Sziasztok!- léptek be a házba a többiek.
-Srácok! Nemrég telefonált Paul hogy haza kéne mennünk mert munka van- mondta Harry.
-Hát ez már várható volt!- bólintott Liam.
-Srácok mehettek pakolni mert délben megy a gép- mondta apa. Villámgyors reggeli után összepakoltunk és indultunk is.

~Otthon:

Furcsa volt visszatérni Londonba. Izgatottan vártuk hogy mit hoz nekünk a délután. Miután mindenki lepakolt egy kávézóban találkoztunk. A fiúknak csak holnap lesz a megbeszélés így volt még időnk beszélgetni. Mindenki rendelt egy kávét és egy sütit. Harry és én egyet kértünk közösen így egy tányérról ettünk ami nagyon aranyos volt.

-Te mihez kezdesz?- tette fel nekem a kérdést Louis.
-Majd holnap bemegyek az ügynökségbe és beszélek Lolával- válaszoltam.
-Nekünk tuti hogy az új albummal kapcsolatos dolgokat kell megbeszélnünk. Ha van kedved akkor reggel velünk jöhetnél- nézett rám Zayn.
-Én benne vagyok! Legalább többet lehetünk együtt- ölelt át Harry.
-Jó ötlet. Már alig várom! Amúgy Niall és Lory mikor ér haza a nászútról?- kérdeztem.
-Majd holnap reggel. Paul neki is szólt a megbeszélésről- mondta Liam.

Még sétáltunk egyet közösen és átmentünk hozzánk. Egész délután beszélgettünk amikor valaki csengetett.

-Kinyitom!- ugrottam fel Harry karjaiból és odasiettem az ajtóhoz. Kinyitottam és egy elég nagy meglepetés ért.

-Szia!
-Christin!-mondtam bunkón az unokanővéremnek. A hideg is kiráz attól a csajtól. Nagyképű és önző. Nem látszik rajta de ha megszólal rögtön felfedezik benne a hideg és kemény énjét. Christin Richardson az örök ellenségem és riválisom.
-Drága unokahúgi végre megtaláltalak!- mondta és átölelt.
-Corin ki ez a lány?- kérdezte Harry mögöttem.
-Hú! Már is örülök hogy ide jöttem. Ki ez a jóképű srác?
-A barátom...- mondtam volna de Harry közbeszólt.
-Harold Edward Styles! De csak Harry!- csókolt kezet neki.
-Örülök! Remélem nem gond ha maradok néhány napig?- kérdezte Harry-vel incselkedve.
-Nem dehogy!- mondta Hazza és bekísérte. Megmutatta neki a szobáját én pedig duzzogva leültem a kanapéra.
-Mi van? Ki ez a csaj?- kérdezte Louis.
-Az unokahúgom Christin Richardson. Amióta ismerem gyűlölöm!- válaszoltam fintorogva.
-Miért? Olyan aranyosnak tűnik!- mondta Danielle.
-Hát ez az! Hogy csak annak tűnik! Mindig is ő volt a tökéletes és a tehetséges lány a családunkban. Rám csak úgy néztek mint egy púpra a család hátán. Folyton azt mondogatták hogy "Te nem leszel olyan mint Christin!" meg "Miért nem tudsz úgy viselkedni mint Christin?" Ez is közrejátszott a költözésemben- láthatóan meglepte őket a történet. Sajnos ez igaz. Sosem voltam tökéletes. De ha tökéletes lányt akar az egész család akkor vegyenek egy Barbie-t. Én önmagam vagyok és ezen nem is akarok változtatni!

Sziasztok! Köszönöm hogy elolvastátok az új részt. Sajnos mostantól ritkábban jönnek a részek. De megígérem hogy izgalmas és meglepő dolgok fognak történni a blogban. Az eddigi megtekintéseket és kommenteket köszönöm és azt is köszönöm hogy elnéztétek nekem a blog költözését. Nagyon szeretlek titeket :$