-Történt valami?- kérdeztem aggódva.
-Nem! Még nem- mondta Zayn lehajtott fejjel. Ismét csend lett. Harry vállára hajtottam a fejem és ő egy puszit adott a fejemre. Jól esett látni hogy mindenkinek fontos hogy Tina bajban van mert ebből lehet látni hogy mennyire összetartó a mi kis családunk.
~Négy óra múlva:
Csak ültünk és vártuk a csodát. Még mindig nem történt semmi. Részben jó hír mert nem kaptunk rossz híreket. De részben rossz is mert még mindig annyit tudunk hogy a műtőben van. A vihar egyre erősebb lett. A lányok már lassan majdnem kitértek a hitükből. A földet bámultuk és vártuk a további eseményeket. Egyszer csak az ajtó nyílására lettünk figyelmesek. A doki kijött mi pedig rémülten néztünk rá. Egy egyszerű gyors és apró bólintással jelezte hogy nagyjából minden rendben. Zayn felsóhajtott és halvány mosoly jelent meg az arcán. Az orvos felém intett. Felálltam és utánamentem.
-Történt valami?- kérdeztem félve a válaszától.
-Hát... tudja... az állapota még mindig életveszélyes de most már nagyobb az esély hogy felépül. Eddig 12% volt.
-És most mennyi?
-30%- a lábam a földbegyökerezett. Hitetlenkedve álltam a nővérpult előtt- Valami baj van?
-Eh!... Ő...- látta hogy most értelmes szavakat nem tudok kinyögni.
-Már az csoda hogy a műtétek túlélte. Szerintem kibírna bármit az a lány! De a fekete hajú fiú... Ő... hogy is hívják? Hirtelen nem jut eszembe.
-Zayn!
-Igen Zayn! A kis hölgy kérte hogy menjen be hozzá.
-Akkor mondom neki.
-Rendben!- bólintott és elment. Visszamentem és Zayn elé guggoltam.
-A doki azt kérte hogy menj be hozzá- mondtam halkan és felálltunk. Zayn lassan bement hozzá mi pedig a párunk kezét szorítva követtük de csak a küszöbig. Tovább nem mentünk mert nem akartuk őket zavarni.
-Jól vagy?- kérdezte Zayn.
-Egy kicsit. Most már nem fáj- mondta halkan de érthetően Tina. Zayn eltűrte a Tina haját és egy puszit nyomott a homlokára.
-Nem vagy fáradt?
-Egy kicsit.
-Akkor pihenj csak! Holnap visszajövök- felállt volna de Tina elkapta a kezét.
-Ne menj! Énekelj valamit! Kérlek! Lehet hogy már nem lehetek veled sokáig- könyörgött Tina. Zayn visszaült és énekelni kezdett.
Mindenki a párjához bújt és úgy hallgattuk a dalt. Zayn tényleg nagyon szereti őt. Harry karjaiban már majdnem elvesztem annyira szorított. A vállára tettem a fejem és mindannyian elérzékenyülve figyeltük őket tovább. Tina lassan felült és átölelték egymást. Mindkettőjük szemében könnycseppek bukkantak elő. Harry az állát a fejemre támasztotta és beletúrt a hajamba. Észrevettem hogy a többiek is elérzékenyültek. Zayn a dal után lassan és óvatosan visszafektette Tinát az ágyra és megcsókolta.
-Jó éjt! Nagyon szeretlek!- mondta Zayn.
-Én is nagyon szeretlek!- mondta gyenge hanggal Tina. Egy utolsó ölelés után kijött hozzánk. A vihar egy kicsit elcsendesedett de még esett az eső.
-Haza kéne mennünk!- mondtam miközben Zayn vállára tettem a kezem. Hirtelen furcsa pittyegést hallottunk a szobából. A nővérek és a doki berohantak és Zayn elszörnyedve hátrált. Megfordult és rohanni kezdett. Gondolom most egyedül akar lenni. Az orvos kijött és mondta hogy a keringése összeomlott de sikerült visszaállítani.
-Akkor menjünk!- mondta Harry és elindultunk haza. Nem szóltunk egymáshoz csak néztük az utat. Lou ismét nem jött haza. Fürdés után lefeküdtem az ágyamba de nem tudtam elaludni. Féltem hogy Zayn valami hülyeséget csinál.
-Bejöhetek?- kérdezte Harry az ajtóban állva.
-Gyere csak!- leült mellém én pedig felültem.
-Te sem tudsz aludni?
-Hát nem nagyon. De ahogy látom te sem!
-Nem- mondta sóhajtva és átölelt.
-Ugye Zayn nem csinál semmi hülyeséget?
-Remélem nem! De nézz rá! Most kéne egy kis támogatás neki!- mondta Harry és néhány ruhát dobott az ágyamra. Felvettem őket és indultam is Zayn-hez. Szerencsére nem lakik messze tőlünk így hamar odaértem. Lassan kinyitottam az ajtót és körbenéztem. Eléggé nagy volt a kupi.
-Zayn?- kiáltottam miközben becsuktam az ajtót. A konyha a nappali végénél volt. Általában ott van így elindultam. Miközben mentem valamibe megbotlott a lábam. De még a tekintetem is. A látvány ami a szemem elé tárult egy kés volt. A pengén néhány csepp vér is volt. Rohanni kezdtem a konyha felé és rátaláltam- Te szent ég! Zayn!
-Menj innét!
-Zayn! Hiszen te...
-Mondom hagy békén!- ordított miközben a csuklóját erősen szorította. A szemeimbe könnyek szöktek és a kezem felé nyújtottam.
-Zayn! Segítek!
-Mit nem értesz abból hogy hagyj békén!?- kérdezte Zayn a sírás szélén elég durva hangsúllyal. Sápadt volt és a ruháján és az arcán vér volt.
-Értemén de nem érdekel hogy te mit akarsz! Rád egy világnak van szüksége! Olyan vagy mint egy szuperhős! A szürke hétköznapokban inget és szemüveget viselsz viszont amint az embereknek kellesz kívülre húzod a bugyit piros csizmába bújsz mikrofont ragadsz és köpenyben indulsz megmenteni az emberiséget! Te és a többiekkel segítitek a lányok életét megkönnyíteni. Nélküled a One Direction csak Liam Payne Harry Styles Louis Tomlinson és Niall Horan. Ha egy tag hiányzik az már nem az igazi. Így könyörögve kérlek gondold át hogy elveszed-e egy szuperhős életét megfosztva a rajongóidat a lelki békétől.
-Igazad lehet!- sóhajtott Zayn és felhúztam a földről. Bekötöztem a kezét és kiültünk az erkélyre nézni a csillagokat mivel már teljesen tiszta volt az ég.
-Fáj még?- kérdeztem.
-Már nem!- sóhajtott egyet- Emlékszek rá hogy mennyire szeretett itt ülni és beszélgetni. Megnyíltunk egymásnak és normális értelmes dolgokról beszélgettünk. Nincs kedved inni egy sört?
-Ez most hogy jön ide?
-Nem tudom de hozok egyet. Te kérsz?
-Hozhatsz. De csak egyet mert így is elég baj van nem hiányzik egy affér veled.
-Nekem sem csak most innék egyet.
-Menj csak!- mondtam mosolyogva és kiment a konyhába. Az idő tökéletes volt. A csillagokat tökéletesen lehetett látni. Néhány perc mélázás után Zayn visszajött és felnyitottuk a sört- És milyen a kapcsolatotok?
-Tökéletes. Illetve csak volt. Amíg ki nem derült a betegsége. Az után ingerült volt és mindenen megsértődött. Sokat vitatkoztunk az elmúlt néhány napban- mondta nagy sóhajtozás közben.
Hát ezen nem csodálkozok. Régen még azon is kibukott ha náthás lett. Kiskorában sokat szívattam hogy belehal ha kapar a torka mert az azt jelenti hogy a sátán szurkálja a vasvillájával.
-És elhitte?
-Még azt is hogy a nyuszibogyó valójában a csokitojás amit húsvétra kapunk. Azóta sem eszi meg a csokitojást.
-Hát ezek után nem akarok a rokonod lenni!
-Most miért? Megtanítanám neked a himnusz trágár verzióját is!- mondtam nevetve és ő is röhögni kezdett.
-Rég nevettem ennyit!
-Örülök hogy segíthettem.
-De ugye nem akarod megtanítani a mocskos himnuszodat?
-Csak ha megérdemled!- megint nevettünk és csörögni kezdett a telefonom- Igen? Itt Corin!
-Szia kicsim! Én vagyok az Harry! Ráérsz?
-Miért mi van?
-Be kéne jönnötök a kórházba!
-Csak nem? Ugye nem? Mondj már valamit!
-Tina felébredt és sírógörcsöt kapott. A doki felhívott és most itt vagyunk mind. De ő Zayn-t akarja! Gyertek!
-Oké! Mindjárt indulunk!- letettem a telefont és elmondtam neki hogy mi a helyzet.
-És a kötés? Mit mondunk majd ha rákérdeznek?
-Hogy mosogatás közben eltört egy tányér és elvágta a kezed.
-Még szerencse hogy van időnk odaérni!- mondta Zayn és elindultunk a kórház felé.
-Ezt is mondhatnánk hogy bevágtad a kezed valahová és bedagadt.
-Ez már jobban hangzik!- odaértünk és Zayn rögtön bement. Harry odalépett hozzám és átkarolt.
-Te jó ég! Ti ittatok?- lökött el magától.
-Csak egy sört!
-És mit csináltatok!?
-Beszélgettünk és ittunk.
-Ismerlek hogy milyen vagy ha iszol!
-De ez csak egy sör volt! Attól még nincs semmi elmebajom!
-Hát rendben! Ha te mondod!
-Harry ne csináld! Tudod hogy nem csalna meg!- védett Lory.
-Eh!... Ő...- látta hogy most értelmes szavakat nem tudok kinyögni.
-Már az csoda hogy a műtétek túlélte. Szerintem kibírna bármit az a lány! De a fekete hajú fiú... Ő... hogy is hívják? Hirtelen nem jut eszembe.
-Zayn!
-Igen Zayn! A kis hölgy kérte hogy menjen be hozzá.
-Akkor mondom neki.
-Rendben!- bólintott és elment. Visszamentem és Zayn elé guggoltam.
-A doki azt kérte hogy menj be hozzá- mondtam halkan és felálltunk. Zayn lassan bement hozzá mi pedig a párunk kezét szorítva követtük de csak a küszöbig. Tovább nem mentünk mert nem akartuk őket zavarni.
-Jól vagy?- kérdezte Zayn.
-Egy kicsit. Most már nem fáj- mondta halkan de érthetően Tina. Zayn eltűrte a Tina haját és egy puszit nyomott a homlokára.
-Nem vagy fáradt?
-Egy kicsit.
-Akkor pihenj csak! Holnap visszajövök- felállt volna de Tina elkapta a kezét.
-Ne menj! Énekelj valamit! Kérlek! Lehet hogy már nem lehetek veled sokáig- könyörgött Tina. Zayn visszaült és énekelni kezdett.
Mindenki a párjához bújt és úgy hallgattuk a dalt. Zayn tényleg nagyon szereti őt. Harry karjaiban már majdnem elvesztem annyira szorított. A vállára tettem a fejem és mindannyian elérzékenyülve figyeltük őket tovább. Tina lassan felült és átölelték egymást. Mindkettőjük szemében könnycseppek bukkantak elő. Harry az állát a fejemre támasztotta és beletúrt a hajamba. Észrevettem hogy a többiek is elérzékenyültek. Zayn a dal után lassan és óvatosan visszafektette Tinát az ágyra és megcsókolta.
-Jó éjt! Nagyon szeretlek!- mondta Zayn.
-Én is nagyon szeretlek!- mondta gyenge hanggal Tina. Egy utolsó ölelés után kijött hozzánk. A vihar egy kicsit elcsendesedett de még esett az eső.
-Haza kéne mennünk!- mondtam miközben Zayn vállára tettem a kezem. Hirtelen furcsa pittyegést hallottunk a szobából. A nővérek és a doki berohantak és Zayn elszörnyedve hátrált. Megfordult és rohanni kezdett. Gondolom most egyedül akar lenni. Az orvos kijött és mondta hogy a keringése összeomlott de sikerült visszaállítani.
-Akkor menjünk!- mondta Harry és elindultunk haza. Nem szóltunk egymáshoz csak néztük az utat. Lou ismét nem jött haza. Fürdés után lefeküdtem az ágyamba de nem tudtam elaludni. Féltem hogy Zayn valami hülyeséget csinál.
-Bejöhetek?- kérdezte Harry az ajtóban állva.
-Gyere csak!- leült mellém én pedig felültem.
-Te sem tudsz aludni?
-Hát nem nagyon. De ahogy látom te sem!
-Nem- mondta sóhajtva és átölelt.
-Ugye Zayn nem csinál semmi hülyeséget?
-Remélem nem! De nézz rá! Most kéne egy kis támogatás neki!- mondta Harry és néhány ruhát dobott az ágyamra. Felvettem őket és indultam is Zayn-hez. Szerencsére nem lakik messze tőlünk így hamar odaértem. Lassan kinyitottam az ajtót és körbenéztem. Eléggé nagy volt a kupi.
-Zayn?- kiáltottam miközben becsuktam az ajtót. A konyha a nappali végénél volt. Általában ott van így elindultam. Miközben mentem valamibe megbotlott a lábam. De még a tekintetem is. A látvány ami a szemem elé tárult egy kés volt. A pengén néhány csepp vér is volt. Rohanni kezdtem a konyha felé és rátaláltam- Te szent ég! Zayn!
-Menj innét!
-Zayn! Hiszen te...
-Mondom hagy békén!- ordított miközben a csuklóját erősen szorította. A szemeimbe könnyek szöktek és a kezem felé nyújtottam.
-Zayn! Segítek!
-Mit nem értesz abból hogy hagyj békén!?- kérdezte Zayn a sírás szélén elég durva hangsúllyal. Sápadt volt és a ruháján és az arcán vér volt.
-Értemén de nem érdekel hogy te mit akarsz! Rád egy világnak van szüksége! Olyan vagy mint egy szuperhős! A szürke hétköznapokban inget és szemüveget viselsz viszont amint az embereknek kellesz kívülre húzod a bugyit piros csizmába bújsz mikrofont ragadsz és köpenyben indulsz megmenteni az emberiséget! Te és a többiekkel segítitek a lányok életét megkönnyíteni. Nélküled a One Direction csak Liam Payne Harry Styles Louis Tomlinson és Niall Horan. Ha egy tag hiányzik az már nem az igazi. Így könyörögve kérlek gondold át hogy elveszed-e egy szuperhős életét megfosztva a rajongóidat a lelki békétől.
-Igazad lehet!- sóhajtott Zayn és felhúztam a földről. Bekötöztem a kezét és kiültünk az erkélyre nézni a csillagokat mivel már teljesen tiszta volt az ég.
-Fáj még?- kérdeztem.
-Már nem!- sóhajtott egyet- Emlékszek rá hogy mennyire szeretett itt ülni és beszélgetni. Megnyíltunk egymásnak és normális értelmes dolgokról beszélgettünk. Nincs kedved inni egy sört?
-Ez most hogy jön ide?
-Nem tudom de hozok egyet. Te kérsz?
-Hozhatsz. De csak egyet mert így is elég baj van nem hiányzik egy affér veled.
-Nekem sem csak most innék egyet.
-Menj csak!- mondtam mosolyogva és kiment a konyhába. Az idő tökéletes volt. A csillagokat tökéletesen lehetett látni. Néhány perc mélázás után Zayn visszajött és felnyitottuk a sört- És milyen a kapcsolatotok?
-Tökéletes. Illetve csak volt. Amíg ki nem derült a betegsége. Az után ingerült volt és mindenen megsértődött. Sokat vitatkoztunk az elmúlt néhány napban- mondta nagy sóhajtozás közben.
Hát ezen nem csodálkozok. Régen még azon is kibukott ha náthás lett. Kiskorában sokat szívattam hogy belehal ha kapar a torka mert az azt jelenti hogy a sátán szurkálja a vasvillájával.
-És elhitte?
-Még azt is hogy a nyuszibogyó valójában a csokitojás amit húsvétra kapunk. Azóta sem eszi meg a csokitojást.
-Hát ezek után nem akarok a rokonod lenni!
-Most miért? Megtanítanám neked a himnusz trágár verzióját is!- mondtam nevetve és ő is röhögni kezdett.
-Rég nevettem ennyit!
-Örülök hogy segíthettem.
-De ugye nem akarod megtanítani a mocskos himnuszodat?
-Csak ha megérdemled!- megint nevettünk és csörögni kezdett a telefonom- Igen? Itt Corin!
-Szia kicsim! Én vagyok az Harry! Ráérsz?
-Miért mi van?
-Be kéne jönnötök a kórházba!
-Csak nem? Ugye nem? Mondj már valamit!
-Tina felébredt és sírógörcsöt kapott. A doki felhívott és most itt vagyunk mind. De ő Zayn-t akarja! Gyertek!
-Oké! Mindjárt indulunk!- letettem a telefont és elmondtam neki hogy mi a helyzet.
-És a kötés? Mit mondunk majd ha rákérdeznek?
-Hogy mosogatás közben eltört egy tányér és elvágta a kezed.
-Még szerencse hogy van időnk odaérni!- mondta Zayn és elindultunk a kórház felé.
-Ezt is mondhatnánk hogy bevágtad a kezed valahová és bedagadt.
-Ez már jobban hangzik!- odaértünk és Zayn rögtön bement. Harry odalépett hozzám és átkarolt.
-Te jó ég! Ti ittatok?- lökött el magától.
-Csak egy sört!
-És mit csináltatok!?
-Beszélgettünk és ittunk.
-Ismerlek hogy milyen vagy ha iszol!
-De ez csak egy sör volt! Attól még nincs semmi elmebajom!
-Hát rendben! Ha te mondod!
-Harry ne csináld! Tudod hogy nem csalna meg!- védett Lory.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése