Reggel felébredtem és kimentem a konyhába hogy igyak egy kávét. Láttam hogy már rend van a nappaliban. Biztos Cameron volt! Bementem a konyhába ahol a leveleit nézegette.
-Jó reggelt szívem!- üdvözöltem és megcsókoltam.
-Jó reggelt kicsim!- mondta a és visszacsókolt. Töltöttem kávét és leültem hozzá az asztalhoz.
-Küldtek valami érdekeset?
-Igen! Egy magazin is van ha érdekel!
-Úúú! Ide vele!- és kikaptam a kezéből.
-Nahát!- ámult miközben egy borítékot forgatott a kezében.
-Mi az?- néztem fel a magazinról.
-Ezt apád küldte!- átadta és kibontottam.
-Hűha!- néztem a levélre.
-Na mit ír?- kérdezte és olvasni kezdtem.
Szia Corin!
-Jó reggelt szívem!- üdvözöltem és megcsókoltam.
-Jó reggelt kicsim!- mondta a és visszacsókolt. Töltöttem kávét és leültem hozzá az asztalhoz.
-Küldtek valami érdekeset?
-Igen! Egy magazin is van ha érdekel!
-Úúú! Ide vele!- és kikaptam a kezéből.
-Nahát!- ámult miközben egy borítékot forgatott a kezében.
-Mi az?- néztem fel a magazinról.
-Ezt apád küldte!- átadta és kibontottam.
-Hűha!- néztem a levélre.
-Na mit ír?- kérdezte és olvasni kezdtem.
Szia Corin!
Remélem nem baj ha nem a neten írtam neked de ezeket el kellett küldenem! A jegyek február 2-re szólnak. Gondoltam eljöhetnétek hozzánk egy kicsit kipihenni a forgatás fáradalmait. A floridai reptéren várlak majd titeket. Hívj ha elfogadjátok.
Puszil: Apa és Bonnie
-Na akkor megyek is pakolászni. Florida meleg lesz hála az égnek így megint kivillanthatod azokat a gyönyörű vékony lábaidat!- nevetett és megcsókolt.
-Figyelj! Én elkísérem Andy-t a reptérre. Olyan tíz körül itthon leszek.
-Jó. Majd gyere. Addig elpakolom a lehető legkisebb fürdőruhádat!
-Háhá! Legyen! De cserébe beáslak a homokba!
-Rendben!- megcsókoltuk egymást felöltőztem és elindultam Andy-hez.
Bekopogtam hozzá és ajtót nyitott. Már majdnem mindent elpakolt.
-Jó reggelt!- üdvözölt kócos hajjal.
-Szia! Te jó ég! Hogy nézel ki?
-Bocs! Csak tegnap két csaj feljött és...
-Na elég! Ne folytasd! Értem!- sosem bírtam ha kettőnél több ember csinálja. Valahogy undorítónak találtam ha kismillió láb és kar egy gombolyagban van és nem tudod hogy melyik végtag kihez csatlakozik. Lehet hogy maradi vagyok de ez így van. Harry sokszor próbált célozni rá hogy kipróbálhatnánk a változatosság kedvéért de rögtön az időjárásról kezdtem beszélni. Fúúúúúj! Ha fizetnének sem mennék bele! Hűha! Azt hiszem kicsit elkalandoztak a gondolataim.
-Egy kicsit tudnál segíteni? Az ágyam mögé beszorult valami és te beférnél!- kért Andy kiskutyaszemekkel.
-Oké!- elindultunk az ágya felé és azt mondta hogy térdeljek fel az ágyra és úgy nézzek be az ágya mögé. Feltérdeltem és benéztem. Nem volt ott semmi- De Andy itt nincs is semmi!- mondtam miközben jobban behajoltam.
-Hát persze hogy nincs!- nevetett és a keze eltévedt a belső combomon. Felegyenesedtem és a nyakamon éreztem forró leheletét. A másik kezével a hasamat átfogta.
-Mit akarsz?- kérdeztem miközben éreztem hogy elborul az agyam.
-Kérd hogy ne menjek el!- súgta a fülembe és éreztem ahogy a keze végigsiklik a combomon egészen a bugyimig és ott megállt.
-Nem kérhetek ilyesmit!... Neked... haza... kell... menned!- mondtam zihálva.
-Emlékszel arra amikor először voltál az ágyamban? Milyen érzés volt?
-Ne kérd tőlem hogy megtegyem megint!
-Búcsúzóul!- és akkor esett le!
-Nekem barátom van! Ezt nem lehet!- mondtam és kiszálltam a karjaiból. A gyomromban olyan görcs volt mint még soha. Rosszul éreztem magam. Hiszen majdnem megcsaltam Cameron-t. Felkaptam a táskámat és kirohantam a szobából. A könnyem majdnem megfojtottak. Kirohantam az emeletes házból és egészen hazáig rohantam. Magam mögött becsaptam az ajtót és Cam a kanapéról értetlenül nézett rám. Berohantam a szobába és bezárkóztam. Hangos zokogásban törtem ki.
Néhány perc múlva lépteket hallottam. Az ajtónak támaszkodva figyeltem a beszűrődő fényekkel az árnyékot.
-Jól vagy kicsim?- kérdezte Cameron.
-Nem!
-Miért?
-Csak!
-Na jó! Így nem megyünk semmire! Bántott valaki?
-N-nem!
-Akkor miért vagy ilyen?
-Mert már menni akarok!
-Akkor gyere ki és beszéljük meg mert nemsokára megy a gép!- kinyitottam az ajtót de továbbra sem mozdultam a földtől- Na! Mi történt?- kérdezte lágy hangon.
-Menjünk!- mondtam kicsit sietve és felkaptam a bőröndömet és kirohantam. Fogtam egy taxit és bepakoltunk mindent. Még mázli hogy a délelőtti gépre kaptunk jegyet mert a lehető leggyorsabban távolabb leszek innét.
-Nem tudna gyorsabban menni?- kérdeztem miközben a taxist siettettem.
-Nyugodjon meg kisasszony és üljön vissza!- mondta miközben megpróbált az útra koncentrálni. Mikor odaértünk kifizettük a taxit. Becsekkoltunk és leadtuk a csomagokat. Felmentünk a gépre és helyet foglaltunk.
-Jól vagy? Most már elmeséled hogy mi történt?- kérdezte Cam és megfogta a kezem. Olyan édesen nézett rám hogy nem bírtam magamban tartani.
-Minden olyan zavaros! Andy szeret engem és ennek hangot is adott. Ne legyél dühös de te kérdezted!
-Hogy mutatta ki az érzéseit?
-Hát... El akart csábítani. Az a baj hogy ismeri a gyenge pontjaimat.
-Nem haragszok! Köszönöm hogy elmondtad- mondta és letörölte a könnyeket a szememből. A vállára hajtottam a fejem és már aludtam is.
-Jó reggelt szépségem!- mondta Cam és egy puszit nyomott a fejemre. Nyújtóztam egyet és kómás fejjel leszálltunk a gépről. Az első ismerős arc apa és az én csodaszép hugicám volt. Odarohantam hozzájuk és megöleltem őket.
-Szia kicsim!- köszönt apa.
-Szia apa! Szia Bonnie!- adtam az arcára egy puszit és elmosolyodott. Annyira cuki volt!
-Jó napot!- köszönt Cameron. Apa meglepődött.
-Helló! Te...
-Cameron Bright!- nyújtott kezet apának.
-Kevin Richardson!- mutatkozott be apa de nem fogott vele kezet. Apa segített nekünk bepakolni. Úgy tűnik hogy nemigazán bírja őt. Mikor megérkeztünk kipakoltunk mindent és bementünk a házba. Egy kellemes tengerparti villa volt. Apa mindig is szeretett volna egy ilyen helyen élni de anya munkája miatt nem volt érdemes megvenni egy egész villát ha csak évente össz-vissz hat hónapig nincsenek is ott. Így most megtehette hogy ideköltözik. A villa elképesztően szép és nagyon nagy volt.
-Apa! Olyan mint ha nem is te laknál itt!- ámultam miközben körbenéztem és ledobtam a cuccaimat.
-Még szép hogy rend van! A szobalány mindig kitakarít!- mondta apa.
-Szobalány?- néztem rá és egy kedves lány ugrott oda hozzánk.
-Had mutassam be kicsim! Ő Beth!
-Jó napot!- üdvözölt kedvesen- Elvehetem a csomagját?
-Ha akarja!- mondtam és átadtam neki.
-Kövessétek a szobalányt! Majd megmutatja hogy hol van a szobá... tok!- mondta apa de a hangjában éreztem egy kis haragot.
-Cameron! Menj én addig megnézek valamit!- löktem Beth után és apa felé vettem az irányt.
-Valami baj van?- kérdezte apa.
-Nem... nekem nincs. De neked? Neked annál inkább! Miért vagy ilyen?
-Mert azt hittem hogy Harry fog jönni és nem egy kanadai tuskó!
-Örülhetnél annak hogy boldog vagyok! De nem! Neked megint meg kell keserítened az életem!
-Corin! Harry jobban illett hozzád! Ezt te is jól tudod!
-Köszi hogy megmondod hogy mit érzek!- kiáltottam és Cam után szaladtam. Becsaptam az ajtót és az ágynak dőltem.
-Mi a baj?- kérdezte Cameron. Leült mellém és a hátamat simogatta.
-Már megint megkeseríti az életem!- mondtam és vissza belevágtam a fejem a párnába. Egy idő után lehiggadtam és megpróbáltam jobbá tenni ezt a napot így a bőröndömből előbányásztam a fürdőruhát amit Cam bepakolt meg hozzá egy nadrágot pólót meg cipőt.
Kimentünk a partra egy kicsit. Cam leterített egy plédet és leültünk.
-Bekened a hátam?- nyomtam a kezébe a naptejet.
-Még szép!- mondta egy pimasz mosollyal. Levettem a pólót és a farmert és lehasaltam. Egy keveset nyomott a hátamra. De olyan hirtelen hogy a hideg krémtől libabőrös lettem.
-Ez hideg!- kiáltottam.
-Nemsokára jobb lesz!- mondta és szétkente a hátamon. A lábaimat is bekente ahogy a karom a hasam és a mellkasomat is. Bár annál a résznél lelassított hogy kiélvezhesse hogy nyilvánosan taperolhat. Felültem és átkarolt.
-Annyira gyönyörű vagy!- súgta a fülembe.
-Sikerült kiválasztanod a legkisebb fürdőruhámat- duzzogtam.
-De nagyon jól áll!
-Ja! Kiemeli a nagy hasam!
-Hát igen! Nagyon nagy hasad van!- nevetett. Persze én is vettem az adást és elkezdett csikizni. Ledőltem a plédre és megfújta a hasam. Ettől nevetnem kellett. Mikor már fuldokoltam a nevetéstől felállt és felhúzott. Felkapott majd futni kezdett a víz felé. Beledobott és valami megbökte a hátsómat. A víz csak a hátam közepéig ért így Cam leült mellém.
-Mit találtál?- kérdezte és egy kagylóhéjat szedtem ki magam alól.
-De szép!
-Várj! Van benne valami!- mondta és óvatosan kinyitotta. A kagyló még élt. Nem is piszkáltuk. Visszatettem a vízbe és befúrta magát a homokba.
-Máskor majd vigyázz hogy ne üljek rád!- mondtam a kagylónak mint ha válaszolna.
-Már elment a kis barátod!
-Nekem te vagy a barátom!- mondtam neki és belenyomtam a fejét a vízbe.
-Nekem meg te vagy a mindenem! De ezért megfizetsz!- nevetett.
-Ó! Igen? És mégis hogyan?
-Maradj itt! Mindjárt jövök!- mondta és elrohant. Nem volt jó móka egyedül a vízben így kimentem és visszatértem a plédre. Csak feküdtem amikor láttam hogy egy focilabda gurul felém. Felnéztem és kit láttam? Josh!
-Szia nagy lány!- köszönt meglepődve.
-Josh! Szia! Hát te?- kérdeztem és megöleltem.
-A turnénak vége és gondolták a szüleim hogy eljöhetnénk ide. És te?
-A barátommal eljöttünk meglátogatni aput.
-Kibékültél Harry-vel?
-Nem! Igazából...
-Megjöttem!- mondta Cam két jégkásával a kezében.
-Helló! Még nem ismerjük egymást! Én Josh vagyok!- mutatkozott be a lehető legkedvesebben.
-Én Cameron vagyok! Örvendek!
-Mielőtt félreértés lenne Josh egy jó barátom!- jelentettem ki mielőtt még valami rosszra gondolna.
-Gratulálok haver! Jó ízlésed van- pacsizott le a két fiú és Josh elment.
-Jó fej nem?- néztem Cameron-ra és leült mellém.
-Az! Melyiket kéred?
-A kéket!- odaadta és a vállának döntöttem a fejem. Miután megettük felállt. Én is így tettem.
-Olyan jó veled!- mondta és folytatta- Nekem az apám egyszer azt mondta hogy ha valami igazán fontos dolgot találunk akkor azt nem szabad elengedni. Akkor még nem értettem hogy miről beszélt. De én ráébredtem hogy mire célzott. Corin! Én most találtam valamit ami fontos lett. Rövid idő alatt de megszerettem. És most nem engedem el!- az utolsó mondatnál féltérdre ereszkedett- Corin Richardson! Leszel a feleségem?
-Jól vagy? Most már elmeséled hogy mi történt?- kérdezte Cam és megfogta a kezem. Olyan édesen nézett rám hogy nem bírtam magamban tartani.
-Minden olyan zavaros! Andy szeret engem és ennek hangot is adott. Ne legyél dühös de te kérdezted!
-Hogy mutatta ki az érzéseit?
-Hát... El akart csábítani. Az a baj hogy ismeri a gyenge pontjaimat.
-Nem haragszok! Köszönöm hogy elmondtad- mondta és letörölte a könnyeket a szememből. A vállára hajtottam a fejem és már aludtam is.
-Jó reggelt szépségem!- mondta Cam és egy puszit nyomott a fejemre. Nyújtóztam egyet és kómás fejjel leszálltunk a gépről. Az első ismerős arc apa és az én csodaszép hugicám volt. Odarohantam hozzájuk és megöleltem őket.
-Szia kicsim!- köszönt apa.
-Szia apa! Szia Bonnie!- adtam az arcára egy puszit és elmosolyodott. Annyira cuki volt!
-Jó napot!- köszönt Cameron. Apa meglepődött.
-Helló! Te...
-Cameron Bright!- nyújtott kezet apának.
-Kevin Richardson!- mutatkozott be apa de nem fogott vele kezet. Apa segített nekünk bepakolni. Úgy tűnik hogy nemigazán bírja őt. Mikor megérkeztünk kipakoltunk mindent és bementünk a házba. Egy kellemes tengerparti villa volt. Apa mindig is szeretett volna egy ilyen helyen élni de anya munkája miatt nem volt érdemes megvenni egy egész villát ha csak évente össz-vissz hat hónapig nincsenek is ott. Így most megtehette hogy ideköltözik. A villa elképesztően szép és nagyon nagy volt.
-Apa! Olyan mint ha nem is te laknál itt!- ámultam miközben körbenéztem és ledobtam a cuccaimat.
-Még szép hogy rend van! A szobalány mindig kitakarít!- mondta apa.
-Szobalány?- néztem rá és egy kedves lány ugrott oda hozzánk.
-Had mutassam be kicsim! Ő Beth!
-Jó napot!- üdvözölt kedvesen- Elvehetem a csomagját?
-Ha akarja!- mondtam és átadtam neki.
-Kövessétek a szobalányt! Majd megmutatja hogy hol van a szobá... tok!- mondta apa de a hangjában éreztem egy kis haragot.
-Cameron! Menj én addig megnézek valamit!- löktem Beth után és apa felé vettem az irányt.
-Valami baj van?- kérdezte apa.
-Nem... nekem nincs. De neked? Neked annál inkább! Miért vagy ilyen?
-Mert azt hittem hogy Harry fog jönni és nem egy kanadai tuskó!
-Örülhetnél annak hogy boldog vagyok! De nem! Neked megint meg kell keserítened az életem!
-Corin! Harry jobban illett hozzád! Ezt te is jól tudod!
-Köszi hogy megmondod hogy mit érzek!- kiáltottam és Cam után szaladtam. Becsaptam az ajtót és az ágynak dőltem.
-Mi a baj?- kérdezte Cameron. Leült mellém és a hátamat simogatta.
-Már megint megkeseríti az életem!- mondtam és vissza belevágtam a fejem a párnába. Egy idő után lehiggadtam és megpróbáltam jobbá tenni ezt a napot így a bőröndömből előbányásztam a fürdőruhát amit Cam bepakolt meg hozzá egy nadrágot pólót meg cipőt.
Kimentünk a partra egy kicsit. Cam leterített egy plédet és leültünk.
-Bekened a hátam?- nyomtam a kezébe a naptejet.
-Még szép!- mondta egy pimasz mosollyal. Levettem a pólót és a farmert és lehasaltam. Egy keveset nyomott a hátamra. De olyan hirtelen hogy a hideg krémtől libabőrös lettem.
-Ez hideg!- kiáltottam.
-Nemsokára jobb lesz!- mondta és szétkente a hátamon. A lábaimat is bekente ahogy a karom a hasam és a mellkasomat is. Bár annál a résznél lelassított hogy kiélvezhesse hogy nyilvánosan taperolhat. Felültem és átkarolt.
-Annyira gyönyörű vagy!- súgta a fülembe.
-Sikerült kiválasztanod a legkisebb fürdőruhámat- duzzogtam.
-De nagyon jól áll!
-Ja! Kiemeli a nagy hasam!
-Hát igen! Nagyon nagy hasad van!- nevetett. Persze én is vettem az adást és elkezdett csikizni. Ledőltem a plédre és megfújta a hasam. Ettől nevetnem kellett. Mikor már fuldokoltam a nevetéstől felállt és felhúzott. Felkapott majd futni kezdett a víz felé. Beledobott és valami megbökte a hátsómat. A víz csak a hátam közepéig ért így Cam leült mellém.
-Mit találtál?- kérdezte és egy kagylóhéjat szedtem ki magam alól.
-De szép!
-Várj! Van benne valami!- mondta és óvatosan kinyitotta. A kagyló még élt. Nem is piszkáltuk. Visszatettem a vízbe és befúrta magát a homokba.
-Máskor majd vigyázz hogy ne üljek rád!- mondtam a kagylónak mint ha válaszolna.
-Már elment a kis barátod!
-Nekem te vagy a barátom!- mondtam neki és belenyomtam a fejét a vízbe.
-Nekem meg te vagy a mindenem! De ezért megfizetsz!- nevetett.
-Ó! Igen? És mégis hogyan?
-Maradj itt! Mindjárt jövök!- mondta és elrohant. Nem volt jó móka egyedül a vízben így kimentem és visszatértem a plédre. Csak feküdtem amikor láttam hogy egy focilabda gurul felém. Felnéztem és kit láttam? Josh!
-Szia nagy lány!- köszönt meglepődve.
-Josh! Szia! Hát te?- kérdeztem és megöleltem.
-A turnénak vége és gondolták a szüleim hogy eljöhetnénk ide. És te?
-A barátommal eljöttünk meglátogatni aput.
-Kibékültél Harry-vel?
-Nem! Igazából...
-Megjöttem!- mondta Cam két jégkásával a kezében.
-Helló! Még nem ismerjük egymást! Én Josh vagyok!- mutatkozott be a lehető legkedvesebben.
-Én Cameron vagyok! Örvendek!
-Mielőtt félreértés lenne Josh egy jó barátom!- jelentettem ki mielőtt még valami rosszra gondolna.
-Gratulálok haver! Jó ízlésed van- pacsizott le a két fiú és Josh elment.
-Jó fej nem?- néztem Cameron-ra és leült mellém.
-Az! Melyiket kéred?
-A kéket!- odaadta és a vállának döntöttem a fejem. Miután megettük felállt. Én is így tettem.
-Olyan jó veled!- mondta és folytatta- Nekem az apám egyszer azt mondta hogy ha valami igazán fontos dolgot találunk akkor azt nem szabad elengedni. Akkor még nem értettem hogy miről beszélt. De én ráébredtem hogy mire célzott. Corin! Én most találtam valamit ami fontos lett. Rövid idő alatt de megszerettem. És most nem engedem el!- az utolsó mondatnál féltérdre ereszkedett- Corin Richardson! Leszel a feleségem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése