4. Fejezet- Az első randi

Az eső még erősebben szakadt. Harry meg a posztert siratta amit Lucy megpróbált összekaparni a földről. Majdnem sikerült de hirtelen két részre szakadt amitől Harry még jobban elkeseredett. Ezt nem hiszem el! Szétáztunk de neki az a legnagyobb baja hogy az arca két darabban van. Ha nem fejezi be élőben lesz kettészakítva az arca. De felemelte a fejét a vállamról.

-Elszakadt a posztered- mondta.
-Jókor veszed észre!- mondtam neki kicsit sem bunkó hangnemben.
-Hozok neked egy újat!- és átrohant a zebrán.
-Harry! Mit művelsz?
-Hagyd Corin! Már átért. Nem tudod visszatartani- Lucy a vállamra tette a kezét. Pár perc múlva visszatért egy esernyővel.
-Hát te?- kérdeztem meglepődve.
-Kölcsönkértem. És ez a tiéd- átadta a magazint.
-Nekem?
-Nem okozhatok csalódást egy jövőbeli rajongómnak- mosolygott kedvesen.
-Köszönöm!
-Srácok! Siessünk mert apa megöl ha így meglát és már nem sokáig lesz távol. Miattatok jön vissza Harry!
-Lucynak igaza van. Nekem még bocsánatot kéne kérnem! Ha-ha-hapciiii- Harry átölelt.
-Te még a végén megfázol! Gyere! Lefürdesz én addig keresek neked száraz ruhát.
-Egyedül is megy!- mikor ezt kimondtam majdnem összeestem a szédüléstől de elkapott.
-Aha azt látom!- nevetett Harry- Gyere segítek.

Kivételesen most én támaszkodtam rá. Bementünk és Conor rögtön észrevette hogy baj van. Odajött hozzánk.

-Mi történt?- kérdezte félve.
-Megfázott a kis hercegnőm.
-Ti jártok?- kérdezte Conor és Lucy egyszerre.
-Nem dehogy!- vágtam rá.
-Beviszem a szobájába addig hozzatok neki teát! De először vegyél fel száraz ruhát Lucy!- adta ki az utasítást Harry. Nem tudta hogy merre kell mennie így én irányítottam. Bevitt és leültetett az ágy szélére.
-Csinálok meleg fürdőt. Az majd talán helyreráz!- bement a fürdőbe. Én addig levetkőztem. Már a melltartómat kapcsoltam volna ki amikor Harry kilépett a szobába.
-Mit művelsz?- takarta el a szemét. De láttam hogy két ujját szétnyitotta én mosolygott.
-Mit vigyorogsz?- kérdeztem miközben közelebb léptem hozzá.
-Nem vagy szégyenlős azt látom!
-Minek! Inkább én vegyem le mint hogy letépjék rólam! És így a ruhám is egyben marad és az embereknek is szereztem egy szép napot.
-Igazad van!
-Tudom!
-Egoista vagy!
-Tudom!- nevettem. Bementem és lefürödtem. Egy szál törölköző volt rajtam. Harry a tükröm előtt igazgatta a haját.
-Jól nézel ki!- mondtam nevetve.
-Tudom!
-És rám mondtad hogy egoista vagyok?
-Aha!- nem bírtam tovább le kellett ülnöm. Elképesztően szédültem.
-Jól vagy?- nézett rám aggódva.
-Igen csak eléggé szédülök.
-Tessék! Itt van pár ruha! Vedd fel!- elvettem tőle és lekaptam magamról a törölközőt.
-Hátat fordítok mielőtt még rosszra gondolnál!
-Ugyan! Én ha téged látlak mindig rosszra gondolok!- Magamra kaptam a ruhákat és hátulról átölelt.
-Dilis vagy!- de hirtelen beugrott. Niall egy cetlit tett a zsebembe!- Bakker!
-Mi az?
-Niall!
-Mi van vele?
-A cetli!
-És azzal mi van?
-Engedj el!- kiugrottam a karjaiból és ész nélkül kutatni kezdtem a nadrágom zsebében. Egy agyonázott papírdarabot halásztam ki. Óvatosan szétnyitottam nehogy úgy járjon mint Harry arca. Ez állt rajta:

                Gyere a szobám elé 7:30-kor!

                                      Puszil:

                                            Niall Horan! :* <3

Ez eléggé meglepett. Mit akar tőlem? Ránéztem az órámra. 7:27!!! A nátha abban a pillanatban kibújt belőlem és még a vér is meghűlt bennem

-Te jó ég! Ne haragudj de rohannom kell!- ordítottam Harrynek.

-Hová mész?

-Dolgom van!- azzal kirohantam a szobámból és otthagytam. Végigrohantam a szállón. A lift rossz volt így kénytelen voltam a lépcsőn felmenni. Mire felértem az 5. emeletre 7:40 volt. Bekopogtam hozzá de semmi.

-Szobaszolgálat!- ordítottam hangosan. 5 másodperc múlva kinyílt az ajtó. Niall egy szál pólóban és alsógatyában fogadott.

-Hmm... Szeretem ezt a szállodát!- nézett végig rajtam.

-Mit akarsz?

-Ne haragudj de nem hittem hogy eljössz!

-Pedig itt vagyok!

-Azt látom! És örülök neki! Várj egy kicsit mindjárt megyek!- becsapta az ajtót. 6 perc múlva kilépett. Elképesztően nézett ki!

-Te szent ég! De hiszen te...

-Tudom! Csak neked! De te pedig félelmetesen szép vagy!

-Köszi és tudom!- kacsintottam rá.

-Akkor? Mehetünk?

-Hová?- kérdeztem döbbenten.

-Vacsizni viszlek!

-Mi!!!??? De nem vagyok ahhoz öltözve!

-Én sem!- nevetett irtó aranyosan- Akkor?

-Felőlem mehetünk! Úgysem ettem ma még semmit.

-Hogy bírod ki? Én folyton éhes vagyok- ezt nem bírtam ki röhögés nélkül.

-Haha... ne haragudj! De ezt nem bírtam megállni.

-Nem haragszok. Sőt egyet kell hogy értsek veled. Néha már nevetséges amit művelek de ez van imádok enni és nem szégyenlem!

-Nem is szabad! Támogatlak!

-Komoly? Imádlak!- szorosan átölelt és felemelt.

-Tegyél le! Ne-nem ka-pok le-levegőt!

-Bocsi. Úgy tűnik hogy ma mindenkit megfolytok az ölelésemmel.

-Ezt hogy érted?

-Úgy hogy ma Harryt is így megöleltem és pont azt mondta amit te.

-Tényleg?

-Aha! De te milyen kajákat szeretsz?

-Ami nem él! Te?

-Én is így vagyok vele. Bármit megeszek amit elém raknak. Ha nem él persze.

Közben odaértünk az étteremhez. Leültünk egy asztalhoz és Niall előkapta az étlapot. Én is jobbnak láttam ha elveszem a másikat. Figyeltem őt és észrevettem hogy belemerült a képekbe. 10 perc múlva hívta a pincért.

-Mindenből egyet.

-Mi?- kérdeztem a pincérrel egyszerre.

-Jól hallotta! Na! Igyekezzen!- a pincér nagyot nézett és elment.

-Niall! Csődbe viszed az éttermet!

-Ne szórakozz! Ez egy kiváló étterem!

Néhány perc múlva megérkezett az első fogás. Egy tányérból ettünk közben pedig folyamatosan hordták oda a sok ételt. Niall szeme felcsillant. Hirtelen hiper gyorsaságba kapcsolt. Fél óra alatt mindent elpusztítottunk.

-Desszert?- kérdezte viccelődve.

-Mi? Te még akarsz enni? Inkább megleplek valamivel ha már elhoztál ide!- felálltam az asztaltól és felálltam a színpadra.

-Ezt a dalt annak a fiúnak küldeném aki szebbé tette ezt az estét! Kérném a zenét!- és elkezdtem énekelni Taylor Swift-től a Mine című dalt.

 Niall szája tátva maradt amikor meghallotta a hangomat. Áhitattal hallgatta az előadást. Miután lementem a színpadról boldogan fogadott.

-Te hol tanultál így énekelni?- kérdezte.

-Ahol te ilyen aranyosan nézni!- kacsintottam.

Hazafelé sokat viccelődtünk és vagy 1000szer elmondta hogy milyen csodálatos lány vagyok. Az ajtómig kísért és ott megfogta a kezem.

-Csodálatos este volt!- mondta kedvesen.

-Én is élveztem.

Egyre közelebb jött hozzám. Meg akart csókolni de elfordítottam a fejem így a nyakamra adott egy puszit.

-Ne haragudj!- mondtam neki szégyenlősen.

-Nem haragszok.

-Bejössz? Kárpótlásul.

-Persze!

Lefürödtünk és az ágyból néztünk TV-ben a Kör című horrorfilmet. Kiderült a film végére hogy egyikünk sem szereti az ilyen filmeket.

-Ez ijesztő volt!- nézett rám könnyes szemmel.

-Nagyon!- az én arcom már agyon ázott a könnyektől. Niall átölelt.

-Ne félj! Én itt vagyok neked!- és egy puszit nyomott az arcomra.

-Köszönöm!

Egymás karjaiban feküdtünk az ágyon és egy kicsit beszélgettünk. Egy idő után elaludtunk. Olyan jól éreztem magam vele. De valami nem stimmelt. Álmában felhúzta a pólómat és folyton simogatott. De nem a hátam!!! Ebből baj lesz!