98. Fejezet- Az új srác

Reggel arra ébredtem hogy Reila a fejemhez tartja a telefonját és maxon üvölt a zene. Nagyon boldog voltam elhihetitek.

-Jó reggelt te kis kocka!- mondta Lilka a szekrényénél állva.
-Tegnap este mit néztél olyan sokáig?- kérdezte Tori. Kimásztam az ágyból és leültem a tükör elé. Mintha meg sem hallottam volna.
-Hahó! Kérdeztünk valamit!- lépett hozzám Lilka.
-Álmomban láttam egy srácot és rákerestem hogy valós személy-e. Ennyi!- válaszoltam egyszerűen.
-Ezért voltál olyan furcsa órákon- gondolkodott Reila.
-És ki volt az?- kérdezte izgatottan Tori.
-Harry Styles- válaszoltam kicsit elvörösödve.
-Ne!- kiáltottak egyszerre.
-Mi van?- kérdeztem értetlenül.
-Miért egy ilyen srácba kellett beleszeretned?- kérdezte Lilka és a fejét az asztalba verte.
-Mi van vele?- kérdeztem.
-Régen ide járt ő is- kezdte a sztorit Tori.
-De kicsapták mert pont azt csinálta mint Dylan csak feltűnőbben- folytatta Reila.
-Általában a verekedéseket ő kezdeményezte és mindenkit kórházba juttatott- szorongatta a plüssmaciját Lilka.
-Mindenki félt tőle. Olyan hűvös volt mindenkihez. És pont arra a szakra járt mint Dylan- mondta Tori.
-Kérlek! Ne álmodozz róla! Jobbat érdemelsz!- ölelt át Reila.
-Ez csak egy álom! És tudjátok hogy Dylan-t szeretem!- jelentettem ki büszkén.
-Ahjj!- sóhajtottak fel egyszerre.
-Most mi van?- kérdeztem tőlük.
-Semmi! Menjünk reggelizni!- mondta Lilka és kiment az ajtón. Mindannyian kimentünk és bezártuk az ajtót. Ahogy mentünk a fiúkolesz előtt megláttuk Dylan-t és a szobatársait.
-Jó reggelt lányok!- köszöntek egyszerre.
-Sziasztok!- köszöntem bájosan miközben a többiek csak egy "Csá"-t morogtak a fogaik közt.
-Te is érzed a hűvös levegőt?- kérdezte tőlem halkan Dylan. Mintha tegnap nem történt volna semmi. Ezt nem értettem. Tetszett neki a tánc és a csókot sem szúrtam el. Remélem!
-Dylan!- álltam meg a lépcső tövében.
-Igen?- fordult vissza lazán.
-Beszélhetnénk?- kérdeztem.
-Ja! De éhes vagyok szóval kaja mellett dumáljunk- átkarolta a vállam és elindultunk az ebédlő felé. Már majdnem ott voltunk amikor megláttam hogy Laura lép be a bejárati ajtón. Dylan ellökött magátol és odalépett ahoz a szutyokhoz. Úgy nézett rám mint egy betörőre. Sóhajtottam egyet és bementem reggelizni. Elvettem a tálcát a reggelit és leültem a csajokhoz. Mit is vártam Dylan-től.
-Mi bajod?- kérdezte Reila.
-Semmi!- válaszoltam szomorúan.
-Az hogy beszélni akart Dylan-nel de nem tudott mert pont megjött Laura- mondta Tori. A lányok elkezdtek arról beszélni hogy nem éri meg miatta szomorkodnom meg ilyenek. Ők nem tudják hogy mennyire szeretem őt és nem tudják felfogni mivel nem érzik azt a szar érzést amit én.
-Felmegyek a szobába- álltam fel az asztaltól és visszavittem a tálcát. Mikor kiléptem nekimentem valakinek és azzal a lendülettel elestem. Elég rendesen bevertem a hátsóm.
-Ne haragudj!- hallottam egy ismeretlen hangot. Felkaptam a fejem és egy idegen szempárral néztem farkasszemet. A srác aki fellökött irtó helyes volt.
-Semmi baj!- mondtam és felsegített.
-Hogy hívnak?- kérdezte édes mosollyal.
-Briettha. De csak Bree- válaszoltam viszonozva a mosolyt.
-Én Blake vagyok és ez az első napom a suliban. Tudnál segíteni?- kérdezte.
-Hát persze! Mit szeretnél tudni?
-Telefonszám lakcím...- a végén csak nevetett- Csak vicceltem! Azt szeretném megtudni hogy a reggelizés hogyan megy itt?
-Gyere! Megmutatom!- kezdtem terelgetni és közben láttam hogy a lányok integetnek én csak kacsintottam nekik.

Blake Harris (az új fiú) *-*

Megmutattam neki mindent és leültünk egy asztalhoz. Csak néztem ahogy eszik. Hihetetlenül édes volt.

-Van barátod?- kérdezte miközben letette a reggelit.

-Nem... nincs- mondtam lehajtott fejjel.

-Ez jó hír! És hányadikba jársz?

-10 B. Te?

-Én az érettségi utáni osztályban vagyok grafikus szakon.

-Én divattervezőn vagyok. De hivatalosan Textilrajzoló és modelltervező aszisztens.

-Máris lefokoztak? Csak aszisztens?- viccelődött.

-Most látod milyen szemét az igazgató?- kérdeztem tovább víve a viccet. Miközben szórakoztunk észre sem vettük hogy elszalad az idő. A lányok szóltak hogy ideje mennünk. Elköszöntem Blake-től és felmentünk a szobába.

-Most hogy felértünk mindent mesélj el a srácról!- mondta Tori a vállamnál fogva rángatva.

-Érettségi után van itt. Grafikus és jó a humora- mondtam az összes infót amit tudok róla.

-És hogy hívják?- kérdezte Reila.

-Ja igen! Blake Harris.

-Blake! Már a neve is szexi!- morgott hülyén Tori.

-És dohányzik emellett még iszik is- mondta Lilka.

-Ezt honnan tudod?- kérdeztem.

-Én vagyok a diákelnök! Nekem mindent tudnom kell!- forgatta a szemeit.

-És miért nem mondtad hogy egy ilyen srác jön a suliba?- nyavajgott Reila.

-Basszus! Siessünk mert mindjárt becsengetnek!- néztem az időt a telefonomon.

-Na igen! Az nem lenne előnytelen- mondta Lilka. Siettünk az osztályterem felé amikor megláttam Dylan-t és Laurát kettesben. Senki más nem volt a teremben csak ők. Eszünkbe jutott hogy az első óra a 30-as ban lesz. Irányt váltottunk és mikor elmentünk a 29-es terem mellett meghallottam egy ismerős hangot.

-Bree!- megfordultam és Blake volt az.

-Drogozik is!- súgta a fülembe Lilka.

-Jaaj!- hessegettem el a fülemtől.

-Te tudod!- rántott vállat Lilka és bement a terembe. Odaléptem Blake-hez.

-Újra találkozunk?- kérdeztem.

-Hát reméltem hogy még az óra előtt beszélhetek veled.
-Ez édes tőled ahoz képest hogy csak ebben az órában találkoztunk először.
-Én megszerettelek!- mondta. Dylan csak állt a folyosó végén és mérgesen átölelte Laurát. Én rákontráztam mert megcsókoltam. Gondoltam nem bánná hiszen megszeretett vagy mi a szösz.

Eszméletlenül jól csókolt. Mellette elég bénénak éreztem magam ahoz képest hogy félig kurva vagyok. Ahogy a csók közben átölelt fantasztikusan jó volt. Tényleg éreztem hogy szeret. Ez az első alkalom hogy valaki így érez irántam. A barátnőimmel tettünk egy fogadalmat hogy ha egy hejes srácnak bejövünk azzal össze is jövünk. Hát a fogadalom az fogadalom és Blake elég helyes. Szóval ott helyben összejöttünk. Talán kicsit jobban mint kellett volna.

-Blake! Állj le!- szóltam rá mikor be akart rángatni a fiú mosdóba- Órára kéne mennünk!
-Leszarom!- legyintett és belökött az ajtón.
-Blake! Kérlek! Biológiából témazárót írok és nem akarom hogy lemaradjak róla! Félévkor kettes voltam és szeretnék javítani szóval kérlek engedj el!- magyarázkodtam miközben el akartam lökni. Olyan heves volt hogy nem figyeltünk hogy az ajtó nem befelé nyílik. Nekinyomott az ajtónak és rátehénkedett a kilincsre és azzal a lendülettel kinyílt az ajtó és szó szerint kiestünk a folyosóra. Blake a nyakamat csókolgatta amikor megláttuk az igazgatót.
-Blak!- kiáltottam.
-Mi van?- kérdezte idegesen. Az igazgató felé mutattam. Felnézett és amint meglátta csak annyit morgott hogy "Na bazdmeg!"
-Az irodámba! Most!- hallottam az igazgató mérges hangját. Feltápászkodtunk és bementünk az igazgatóiba- Mit képzeltek magatokról? A házirend előírja hogy az iskolán belűl illetve a területén nem létesíthetnek testi kapcsolatot! Mégis minek képzelik ezt az intézményt? Talán bárnak? Mr. Harris! Mit szólna az apja ha tudná hogy mit csinál? És Bree! Mit szólnak odafenntről a szülei? Szégyes hogy ilyesmit merészelnek művelni. És pont önök! Két tehetséges művész? Akik országszerte nyernek versenyeket? Remélem ez volt az első és az utolsó alkalom hogy ilyet tettek. Világos?- kérdezte szinte ordítva.
-Igen!- válaszoltuk egyszerre.

Sziasztok! Remélem tetszett :) ha igen akkor ne sajnáljátok a billentyűzetet és ítjatok komit. Én sem kímélem miattatok ;) szóval szokásosan 3 komi! Puszi: Sarah <3