101. Fejezet- Tükröm tükröm mondd meg nékem ki lesz a bál szépe!

Reggel felkeltem és kicsit rosszul éreztem magam. Ez a kiábrándulás dolog rosszabb mint hittem. A lányokkal készülődtünk és közben elmeséltem nekik hogy mi volt tegnap.

-Ez a Dylan egy patkány! Meg sem érdemel egy olyan csajt mint te!- mondta Tori miközben a hajamat göndörítette.
-Most ne erről beszélgessünk. Lilli! Milyen érzés hogy a héten le kell mondanod? Biztos rossz- váltottam témát.
-Hát nem a legjobb de végre nem kérdezget senki hogy milyen tervekkel állok elő. De nemsokára jönnek a választások. Bree! Indulnod kéne!- mondta Lilka.
-Hogy nekem? Ez röhejes. Hogy én mint diákelnök...
-És a suli szépe címet is megkapod. Dylan pedig megtudja hogy mit is veszített- biztatott Reila.
-Ez igaz! Akkor indulok a választáson. De egy a baj!- gondolkodtam hangosan.
-Mi?- kérdezték egyszerre.
-Melyikőtök lesz a kampányfőnököm?- kérdeztem nevetve.
-Ez egyértelmű! Lilka!- mondta Tori.
-Szívesen vállalom. Főleg mert a legjobb barátnőm vagy- ölelt át Lilka.
-És persze mi támogatunk mindenben- mondta Reila.
-Igazán kedves tőletek hogy segítetek. De egy bökkenő még mindig van- mondtam kicsit letörten.
-Mi?- kérdezték egyszerre.
-Laura! Az a csaj ha megtudja hogy mire készülünk keresztbe tesz nekünk. Vagy legalább is mindent elkövet majd hogy tönkretegye a tervünket- válaszoltam ezzel letörve mindenkit.
-Sajnos ez igaz! De nézd! Elkészült a hajad! Egy igazi bálkirálynőhöz és diákelnökhöz illő külső- mondta Tori.
-Köszi hogy segítettél helyrehozni a hajam. Hálás vagyok- megöleltem és elindultunk az ebédlőhöz. ahogy beléptünk láttuk hogy a tanári asztalnál már kint vannak a szavazócetlik. Reila Lilka és Tori azonnal letámadták az asztalt. Én a tálcákhoz léptem és levettem a legfelsőt. Ahogy fordultam nekimentem valakinek. Hát persze hogy pont Blake volt az.

-Jó reggelt!- köszöntem akadozva.
- Szia!- köszönt hűvösen.
-Figyelj! Ami történt...
-Elég bunkó voltál!
-Tudom! És ne haragudj de én és Dylan...
-Remélem boldogan éltek majd!
-Az a helyzet hogy nem jött össze és...
-Most hogy nem kellesz neki visszajössz hozzám és könyörögsz hogy visszaengedjelek és hitegessem magam hogy talán még van esély?
-Így kimondva nem is hangzik olyan jól.
-Hogy te mekkora egy álszent vagy! Azt hiszed hogy idejössz és vágsz egy ilyen fejet és mindent megbocsátok? Szánalmas vagy! Nem is tudom hogy lehettem a barátod!- esett nekem.
-Szállj már le róla!- szólt közbe Dylan.
-Na tessék! Itt van Rómeó! Remélem belefulladsz a nagy szerelembe! Többet rátok sem bírok nézni!- dühöngött Blake jogosan. Szörnyen éreztem magam. És ráadásul ezt az egészet végignézte Carly és Adam. Gratulálok magamnak! Ezt szépen elintéztem!
-Jól vagy?- kérdezte Dylan.
-Dylan! Most kérlek hagyj békén jó?- kértem és ott hagytam az ebédlőt.

~Az iskolában:

Az óra már rég tartott amikor a hangszóró megszólalt. Szerencsém volt mert pont engem hívott volna ki a tanár a táblához.

-Minden évben a szalagavató után egy hónappal megrendezésre kerül a bálkirálynő és diákelnök választás. Ez egy embert takar. A héten derül ki hogy kik lesznek versenyben a címért. Sok sikert lányok!- hangzott a hangszóróból az irodalomtanárunk idegtépő nyávogása. Természetesen felfordulás lett az egész teremben így nem tudtuk tovább tartani az órát. Felállt Laura az asztal tetejére és szónokolni kezdett.
-Remélem engem fogtok megszavazni...- kezdte volna de én is felálltam.
-Ki szavazna rád? Osztálybizalmi helyettesnek sem a barátnődet választottuk meg hanem Carly-t. Ez annyit mond számodra hogy nincs ember a suliban aki rád vagy a buggyant barátnőidre bízna bármilyen fontos feladatot. Főleg olyat ami az egész sulit érinti. Valljuk be... Téged csak azért szeretnek... már aki szeret persze... mert egy ribanc vagy!
-Megszólalt a fő kurva!- vágott vissza.
-Jobb dumád nincs? Szánalmas vagy. A suli fele meg akar verni téged! Főleg azért mert megcsaltad Dylan-t.
-Téged meg az egész suli meg akar tépni!
-De legalább vannak emberek akik mellém állnának! Melléd meg kik állnának? Az a két csaj aki folyton a nyomodban van? Mire mennél vele? Te csak egy dolog hoz értesz és az a sarokra való és nem egy diákelnök választásra!
-Lányok!- kiáltott a matektanár- Mindketten az igazgatóiba! Most!

~Az igazgatóiban:

Ott álltunk és a tanár csak sorolta és sorolta hogy miket vágtunk egymás fejéhez. Azt hittem ott öregszek meg. Ha most nem csapnak ki innen akkor soha!

-Remélem most örülsz te ribanc!- hajolt hozzám Laura.
-Látja? Még most sem hagyják abba- mondta a tanárunk az igazgatóra nézve.
-De nem én beszéltem!- védtem magam.
-Persze! Mindig te vagy a kis ártatlan bárány! Mindenki téged bánt...- gúnyolódott Laura.
-Elég!- csapott az asztalra az igazgató- Laura! Magár egy hétre közmunkára kényszerítem amiért így viselkedik még az irodámban is! Briettha! Maga meg... Még egy ilyen húzás és repül az iskolából! Laurával együtt!

~ Egy héttel később:

Ültünk órán és a hangszóróban ismét felcsendült az irodalomtanár hangja.

-A bálkirálynő és diákelnök jelöltek: 10.B Laura Briettha és Carly...- a többire nem figyeltem. Carly mellettem ült és ledöbbent.
-Gratulálok!- öleltem át a legjobb barátnőmet.
-Ne! De én minek?- kérdezte ijedten. Az igazság az hogy én nem magamra szavaztam hanem Carly-ra.
-Nem tudom...- mosolyogtam és egyből leesett neki hogy ez az én művem volt.
-Te voltál?- kérdezte és elkezdett böködni ahol tudta hogy csikis vagyok.
-Megérdemled te is!- mondta őszintén.
-De tudod hogy...
-Jól van! Fogd már be! A lényeg az hogy te is esélyes vagy a koronára.
-Ja! Meg arra hogy mindenki körbeugráljon!- mondta morcosan és rám nézett. Felhúzott szemöldökkel néztem rá- Habár... Nem is hangzik olyan rosszul. De én akkor is rád szavazok!
-Én meg rád! Ez alap dolog!- átöleltem és folytatódott tovább a szokásos hétfői nap. Mikor kicsengettek kimentünk a mosdóba ahol nekiálltam a hajamat igazgatni.
-Lehet hogy ez nem nekem való! Én sosem voltam az a cicababa stílusú lány és ezt te is tudod. Bálkirálynő ként az lenne a feladatom hogy folyton csinos legyek és jól nézzek ki- érvelt Carly.
-Szóval csak önmagadnak kéne lenned!- néztem rá halál komolyan gondolva minden szavamat.
-Ne hülyéskedj! Én...
-Carly! Figyelj! Téged mindenki imád! És te már most esélyesebb vagy mint bárki más a suliban!
-De Bree! Te jobban megérdemelnéd!
-Ez nem igaz! Bárki nyerhet!
-De...
-Nem! Nincs de! Tudod mit? A bálhéten elkérlek Adam-től és csak a bálon láthat majd téged! Most nem számít a választás! A lényeg az hogy azon az estén ragyognod kell! És ha nem bánod segíteni szeretnék!
-Te ennyire utálsz?- kérdezte fura fejjel.
-Egy csajos hetet megengedhetünk magunknak! Mit szólsz? Belemész vagy belemész? Belemész? Helyes! Én is így gondoltam!- hadartam amire ő csak pislogott. Ahogy kiléptünk az ajtón furcsa érzésem lett- Gyere!- megragadtam Carly csuklóját és lerángattam a portáig. Valamit pont akkor raktak ki. A bálról volt szó. Egy mondaton megakadt a szemem.

A nyertest a One Direction hirdeti ki!

A szívem majd kiugrott a helyéről. Örömömben ugráltam és sikítoztam. Ezt nem hiszem el! Harry és én találkozunk.

-Bree! Beléd meg mi ütött?- kérdezte fura fejjel Carly.

-Álmaim pasija is ott lesz a bálon!- kiáltottam.

-Tudom hogy ott lesz Dylan de azért még nem kéne...- mondta volna de megfogtam a vállát és rángatni kezdtem.

-Nem róla van szó! Harry Styles!

-Ja az énekes srác akiről annyit beszélsz?- kérdezte a fejét fogva- Fejezd már be! Ez az eszelős stílus nem illik hozzád!

-Ja! Bocsi!- elengedtem de nem bírtam ki. Megöleltem- El sem hiszem hogy ez történik! Jobb mint a szalagavató!

Sziasztok! Most már komolyan kérem a 3 komit ;) Az előzőhöz elfelejtettem írni szóval az nem számít. Remélem tetszett. Gondolom észrevettétek hogy ez már egy kitalált rész volt. Puszi: Sarah <3 :*