96. Fejezet- Ébresztő!

Felébredtem és csak néztem hogy most mi van. A telefonomon villogott egy felirat. Egy figyelmeztetés? Ezt mikor állítottam be?

Suli van csajszi! Az első nap! Ja és este a bár... ;)

Mi van? Az egész egy álom lett volna? Az nem lehet! Hiszen ott voltam! Felültem az ágyon és csak akkor láttam hogy egy emeletes ágyon vagyok. Hát persze! Az egész csak álom volt! Ez volt életem legfurább álma. Már mindent értettem. Ja persze! Még be sem mutatkoztam nektek! De bunkó vagyok! A nevem Briettha. Csak simán. De a barátaimnak Bree. A bárban is így vagyok bejegyezve a táncosok közé. Na ezt sem mondtam még! Egy bárban név szerint Pálmaház-ban dolgozok mint táncos. Három szobatársammal együtt. Tori Reila és Lilli. Amúgy Lilli-t csak Lilkának hívjuk. 

Bree

Tori

Reila

Lilli (de csak Lilka)

Szóval iskolába kell mennem. Remek! Lemásztam az emeletes ágyról és körbenéztem. Sehol senki. Talán jobb is. Kinéztem az ablakon és láttam hogy jó idő van. Kinyitottam és akkor megéreztem hogy kellemes az idő. Nagyjából ősz eleje van ha az időérzékem nem csal. Felöltöztem és ránéztem az órámra.

Lassan hét óra. Még reggelizni is le kéne menni az ebédlőbe. Ne már! Olyan jót álmodtam! Miért veszik el az életkedvemet a szar koleszos kajával. Kiléptem az ajtón és bezártam az ajtót.

-Jó reggelt!- hallottam az éjszakás nevelőnk hangját.
-Jaj tanárnő de megijesztett- ugrottam egyet.
-Csak nem rossz a lelkiismereted Bree?- kérdezte- Reggelizni mész?- bólintottam- Akkor siess! Jó étvágyat!
-Köszönöm tanárnő!- intettem és siettem lefelé. Ahogy igyekeztem lefelé a harmadik emeletről egy csomó ismerőssel összefutottam. Köszöntünk és sietve továbbmentünk a dolgunkra. Szabályosan berontottam az ebédlőbe.  Mindenki rám nézett majd vissza a reggelire. Szinte félve léptem a szakácsnők elé. Elvettem egy tálcát és undorodva néztem a tányérra. Kőrözött!? Ne már! Elvettem és még mellé két zsemlét. Keresni kezdtem a kést és a szakácsnők mutatták hogy azt ne keressem mert villát raktak ki. És mivel vágjam fel a zsemlét? Na egy újabb izgalmas reggeli. Elvettem a villát és a tálcával plusz az egész tartalmával megfordultam az asztalok felé. Tori és a többiek intettek hogy üljek oda.

-Jó reggelt szépség!- köszöntek a lányok.
-Sziasztok drágáim!- köszöntem vissza. Leültem és beszélgetni kezdtünk.
-Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte Reila.
-Amit műveltél az nem alvás volt hanem kóma!- bólogatott egyetértően Lilka.
-Ne haragudjatok! Talán a meló fárasztott le ennyire.
-Na igen! Főleg hogy tegnap nem is mentünk dolgozni valaki miatt- forgatta a szemeit Tori.
-Jaj olyan fáradt vagyok!- utánozott Reila.
-Bár a matekdoga na meg a Szutyok fárasztó viselkedése után nem csoda hogy így lefáradt- védett Lilka. Jut is eszembe! Van egy főellenségünk Laura. Pfff... Na igen! Nála nagyobb picsát még nem baszott a föld.

Laura (de csak Szutyok... Lilka adta neki a "kedves" kis becenevet)

-Ma ugye megyünk dolgozni?- kérdezte Tori.
-Igen! Hacsak valaki nem veri ki a hisztit!- nézett rám Lilka. Én csak a villámmal piszkáltam a kőrözöttet.
-Nem kéri valaki?- kérdeztem fintorogva és ezzel terelve a témát.
-Dobd ide!- mondta Tori. Odaadtam neki és akkor. Kinyílt az ajtó és megláttam őt. Dylan Russel.

A suli egyik legjobb pasija. Hát mit ad isten nem Laura a barátnője? Kész agyrém! Tavaly óta tetszik de nem vesz észre.

-Hahó!- szólt Lilka.
-Mi történt?- kérdezte Tori.
-Semmi!- válaszoltam Dylan-t bámulva.
-Sziasztok!- köszönt édes mosollyal.
-Már értem!- sóhajtott Tori.
-Bree! Felejtsd már el!- mondta mérgesen Reila.
-Már lassan egy éve hogy belezúgtál! Ha nem vesz észre...- magyarázott Lilka. Mire észbe kaptam Dylan már közénk ült.
-Bree te nem eszel? Én imádom a kőrözöttet!- mondta és puszta kézzel feltépte a zsemlét.
-De eszek! Lilka add vissza a reggelimet!- mondtam és kikaptam Lilka kezéből mikor épp beleharapott volna. Helyette én haraptam bele amit nem kellett volna. A gyomrom nem bírta és öklendezni kezdtem.
-Jól vagy?- kérdezte Dylan. Nem bírtam tovább levágtam és kirohantam az ebédlőből. Elfutottam a mosdóig és ott a WC-t kicsit közelebbről ismertem meg. Mikor eljátszottam az ördögűzőt feltápászkodtam és belenéztem a tükörbe. Úgy festettem mint egy zombi. Kicsit bevizeztem az arcomat és egy törölközővel megszárítottam. Ilyet többet soha! Még akkor sem ha Dylan imádja! Felmentem a szobámba és leültem sminkelni. A lányok is felértek.
-Bree minden rendben?- kérdezte Lilka.
-Persze csak... Az a helyzet...- kezdtem volna.
-Az a helyzet hogy Dylan elvette az eszed és olyasmit ettél amit szívből gyűlölsz!- vágott a szavamba Tori.
-Na meg gyomorból!- mondta Reila. Lilka az órájára nézett.
-Csajok! Van egy rossz hírem! Már csak két percünk van becsengetésig- mondta.
-Akkor gyors smink és indulás!- irányítottam a csajokat.

~Az osztályban:

Elkezdődött a napi mókuskerék. Ahogy a helyünkre mentünk megláttam Laurát aki a szokásos "Ki vagy te hogy rám mersz nézni" pillantásával méregetett engem. Ha ezt csinálja mindig kicsinek láthatatlannak rondának és egy senkinek érzem magam. Elment mellettem és onnan egyenesen Dylan karjaiba. Nem törődtem velük csak leültem a helyemre. Becsengettek így mindenki a helyére ment. Mivel Dylan nem a mi osztályunkba jár elment. Laura megint rám nézett de csak felhúztam a szemöldökömet és ránéztem a füzetemre. Bejött a tanár és mindenki felállt a jelentéshez. A padtársam Lisa felém hajolt.

-Nem elég nagy a picsájuk de még gyorsétterembe járnak- mondta és csak akkor vettem észre a McDonald's-od zacskót a padjukon. Csak halkan felnevettem. A jelentés után leültünk és kezdődött is az óra. Egész végig az álmomra gondoltam. Vajon ez mit jelent? És mi lesz az álom vége? Hozzá megyek Harry-hez vagy megint bekavar valaki?

Sziasztok! Hát ez lenne az új szemszög! Remélem nem haragszotok de nem bírtam kivárni a 3 komit. Most már tényleg 3 komi után lesz új rész ;) Puszi: Sarah <3 :*