97. Fejezet- A csajok betámadnak

A negyedik óra tesi így felmentünk a szobánkba átöltözni. Egy kényelmesebb szerkó és már mentünk is. Egész úton Laura volt a téma. Dylan és ő már megint dugtak valamelyik teremben. Ebben a poén az hogy ha az igazgató megtudja mindketten repülnek a suliból. Mikor a székekhez értünk láttuk hogy az egyel felettünk levő B-s osztály vegyült a mi osztályunkkal. És ott volt Dylan is. Az ölében Laurával. Felnéztem és az osztályfőnökünk állt előttem. Ő tartja a tesit.

-Nem akarom hogy megijedjenek de össze lettek vonva a tesik. Így amikor maguknak testnevelésük van akkor nekik is- magyarázta.
-Jaj ne!- jegyeztem meg halkan. Laura rám nézett és megcsókolta Dylan-t. Ezt direkt csinálja! Jól tudja hogy szeretem őt. Az osztályfőnök intett és elindultunk a tornaszoba felé.
-Csak mondom hogy kimehetnek kosárlabdázni- fordult felénk a tanár úr. Sóhajtottam és örömmel indultam a tesitanáriba a labdáért. Visszamentem a pályára és megláttam Laurát és a kis bandáját. Na meg Dylan-t.
-Játszunk mi is- mondta Szutyok. Megtöröltem az orrom és rá néztem olyan "ugyan kérlek" pillantással.
-Hát jó! A mi csapatunk a pics... a ti csapatotok ellen- ráztam meg a fejem. Szó szerint magas labdát dobtam. Tori kiszállt és ő lett a bírónk.

Egy kis hangulatcsináló ;)

Megláttam Dylan-t a pálya szélén leülni. Ez egy kis bátorságot adott. Lauránál volt a labda. Egy kicsit arrébb löktem és az enyém volt a labda. A pincsijei megpróbáltak megállítani de nem törődtem velük. Simán kicseleztem őket is. Egy nagyot ugrottam és bezsákoltam egy olyat amit még egy fiú is megirigyelne.

Dylan csak pislogott amikor elé ugrottam. Intettem egyet neki és megint megszereztem a labdát. A többiek is kijöttek a pálya szélére hogy lássák mi folyik itt. Még a tesitanár is elismerően bólintott. Hogy is fogalmazzak finoman... Mi nyertünk 45:0-ra. Laura feje szinte lángolt a méregtől.

-Hát... Így jártál muci!- nekibasztam a labdát és ott hagytam. Diadalmasan összepacsiztunk a lányokkal.
-Zseniális voltál- mondta Lilka.
-Tudom!- dobtam meg a hajam olyan kis picsásan.

~Este:

Most nem voltam fáradt. Sőt! Tök jól éreztem magam. Ez a kosarazás jobban feldobott mint bármi más. Szokás szerint a Pálmaház-ba mentünk dolgozni. Mivel nem szabnak ki kimenőt ezért akkor esünk be amikor akarunk és nem számít hogy berúgtunk-e vagy sem. Következmény nincs belőle. Beléptünk az öltözőbe és már meg is láttam a ruhát amiben lejtek majd egyet a közönségem előtt. A tükrömön már díszelgett egy rendelés. Név nem volt rajta csak egy terem száma. Felkaptam a legszexibb fehérneműt és rá a ruhát.

Az öltöző ajtajából visszanéztem a lányokra és sok sikert kívántunk egymásnak. Bementem a színfal mögé és elindult a zene.

Beléptem a terembe és megláttam Dylan-t. Bakker! Pont ő? Persze felismert.

-A legjobbat kértem. Remélem azt is kapom!- vigyorgott. Ez felbátorított és elkezdtem a rúd felé vonaglani. Megfogtam a rudat és csábosan végighúztam rajta a kezem. Láttam hogy egy nagyot nyel. Körözni kezdtem a rúd körül és csábítóan néztem Dylan-re. Leléptem a színpadról és oda léptem hozzá. Beleültem az ölébe.
-Beakadt a cipzár! Segítenél?- kérdeztem érzéki hangon és eltűrtem a hajam. Lehúzta rólam a ruhát és megláthatta a testem 90%-át meztelenül. Felálltam és háttal állva terpeszben lehajoltam.
-Nem hittem volna hogy ilyen kis kurva vagy- nevetett.
-Még nem láttál semmit!- mosolyogtam. De aztán eszembe jutott. Csak tánc! Semmi más nem jöhet szóba. Hát jó! Ott vonaglottam és le akart tapizni de rácsaptam a kezére- Mindent a szemnek de semmit a kéznek!- mondtam nevetve. Mikor a dalnak vége lett megcsókoltam búcsúzóul és az öltözőbe siettem. El sem akartam hinni hogy az előbb Dylan-nek táncoltam. Pont annak a srácnak akit imádok. Leültem és rá pár percre beestek a lányok.

-Bree! Nemsokára jön a közös szám- rontott be Tori.
-Mindjárt...- mondtam és úgy csináltam mint aki megigazítja a sminkjét.
-Jól vagy?- ült le mellém Lilka.
-Igen! Csak Dylan-nek táncoltam- szaladt ki a számon véletlenül.
-Hogy mi? De hiszen ez fantasztikus- mondta vidáman Reila.

~A kollégiumban:

Már lefeküdtünk aludni. Az este jó sokat kerestünk szóval a Felix a főnökünk megengedte hogy holnap se menjünk be. Csak az álmomra tudtam gondolni. Harry olyan édes volt egész végig. Lehet hogy... Nem! Lehet hogy nem is létezik! Kár érte! Pedig olyan helyes és cuki. Előkaptam a leptopomat és rámenrem a Facebook-ra. Beírtam a nevét de csak oldalak meg néhány személy jött ki találatnak. Twitteren is megnéztem de ott is egy csomó találat volt.

~Harry szemszöge:

Csak álom volt! Ez járt a fejemben egész próba alatt. Pedig olyan szép lány volt. Bár fel se ébredtem volna! Akkor még most is velem lenne Corin.

-Harry!- szólt Louis.
-Mi van?- ráztam meg a fejem ijedten.
-Mi bajod van? Egész nap csendben vagy és nem szólsz semmit. Valami baj biztos van- faggatott tovább Lou.
-Az van hogy megismertem egy csajt akibe belezúgtam. De menthetetlenül.
-És hol itt a probléma?
-Hogy álmodtam!

Sziasztok! Igaz hogy csak két komi volt az "első" fejezetnél de mivel annyira kérték kivételesen hoztam új részt. De a következőnél már tényleg 3 ember írjon! Puszi: Sarah <3 :*