101. Fejezet- Tükröm tükröm mondd meg nékem ki lesz a bál szépe!

Reggel felkeltem és kicsit rosszul éreztem magam. Ez a kiábrándulás dolog rosszabb mint hittem. A lányokkal készülődtünk és közben elmeséltem nekik hogy mi volt tegnap.

-Ez a Dylan egy patkány! Meg sem érdemel egy olyan csajt mint te!- mondta Tori miközben a hajamat göndörítette.
-Most ne erről beszélgessünk. Lilli! Milyen érzés hogy a héten le kell mondanod? Biztos rossz- váltottam témát.
-Hát nem a legjobb de végre nem kérdezget senki hogy milyen tervekkel állok elő. De nemsokára jönnek a választások. Bree! Indulnod kéne!- mondta Lilka.
-Hogy nekem? Ez röhejes. Hogy én mint diákelnök...
-És a suli szépe címet is megkapod. Dylan pedig megtudja hogy mit is veszített- biztatott Reila.
-Ez igaz! Akkor indulok a választáson. De egy a baj!- gondolkodtam hangosan.
-Mi?- kérdezték egyszerre.
-Melyikőtök lesz a kampányfőnököm?- kérdeztem nevetve.
-Ez egyértelmű! Lilka!- mondta Tori.
-Szívesen vállalom. Főleg mert a legjobb barátnőm vagy- ölelt át Lilka.
-És persze mi támogatunk mindenben- mondta Reila.
-Igazán kedves tőletek hogy segítetek. De egy bökkenő még mindig van- mondtam kicsit letörten.
-Mi?- kérdezték egyszerre.
-Laura! Az a csaj ha megtudja hogy mire készülünk keresztbe tesz nekünk. Vagy legalább is mindent elkövet majd hogy tönkretegye a tervünket- válaszoltam ezzel letörve mindenkit.
-Sajnos ez igaz! De nézd! Elkészült a hajad! Egy igazi bálkirálynőhöz és diákelnökhöz illő külső- mondta Tori.
-Köszi hogy segítettél helyrehozni a hajam. Hálás vagyok- megöleltem és elindultunk az ebédlőhöz. ahogy beléptünk láttuk hogy a tanári asztalnál már kint vannak a szavazócetlik. Reila Lilka és Tori azonnal letámadták az asztalt. Én a tálcákhoz léptem és levettem a legfelsőt. Ahogy fordultam nekimentem valakinek. Hát persze hogy pont Blake volt az.

-Jó reggelt!- köszöntem akadozva.
- Szia!- köszönt hűvösen.
-Figyelj! Ami történt...
-Elég bunkó voltál!
-Tudom! És ne haragudj de én és Dylan...
-Remélem boldogan éltek majd!
-Az a helyzet hogy nem jött össze és...
-Most hogy nem kellesz neki visszajössz hozzám és könyörögsz hogy visszaengedjelek és hitegessem magam hogy talán még van esély?
-Így kimondva nem is hangzik olyan jól.
-Hogy te mekkora egy álszent vagy! Azt hiszed hogy idejössz és vágsz egy ilyen fejet és mindent megbocsátok? Szánalmas vagy! Nem is tudom hogy lehettem a barátod!- esett nekem.
-Szállj már le róla!- szólt közbe Dylan.
-Na tessék! Itt van Rómeó! Remélem belefulladsz a nagy szerelembe! Többet rátok sem bírok nézni!- dühöngött Blake jogosan. Szörnyen éreztem magam. És ráadásul ezt az egészet végignézte Carly és Adam. Gratulálok magamnak! Ezt szépen elintéztem!
-Jól vagy?- kérdezte Dylan.
-Dylan! Most kérlek hagyj békén jó?- kértem és ott hagytam az ebédlőt.

~Az iskolában:

Az óra már rég tartott amikor a hangszóró megszólalt. Szerencsém volt mert pont engem hívott volna ki a tanár a táblához.

-Minden évben a szalagavató után egy hónappal megrendezésre kerül a bálkirálynő és diákelnök választás. Ez egy embert takar. A héten derül ki hogy kik lesznek versenyben a címért. Sok sikert lányok!- hangzott a hangszóróból az irodalomtanárunk idegtépő nyávogása. Természetesen felfordulás lett az egész teremben így nem tudtuk tovább tartani az órát. Felállt Laura az asztal tetejére és szónokolni kezdett.
-Remélem engem fogtok megszavazni...- kezdte volna de én is felálltam.
-Ki szavazna rád? Osztálybizalmi helyettesnek sem a barátnődet választottuk meg hanem Carly-t. Ez annyit mond számodra hogy nincs ember a suliban aki rád vagy a buggyant barátnőidre bízna bármilyen fontos feladatot. Főleg olyat ami az egész sulit érinti. Valljuk be... Téged csak azért szeretnek... már aki szeret persze... mert egy ribanc vagy!
-Megszólalt a fő kurva!- vágott vissza.
-Jobb dumád nincs? Szánalmas vagy. A suli fele meg akar verni téged! Főleg azért mert megcsaltad Dylan-t.
-Téged meg az egész suli meg akar tépni!
-De legalább vannak emberek akik mellém állnának! Melléd meg kik állnának? Az a két csaj aki folyton a nyomodban van? Mire mennél vele? Te csak egy dolog hoz értesz és az a sarokra való és nem egy diákelnök választásra!
-Lányok!- kiáltott a matektanár- Mindketten az igazgatóiba! Most!

~Az igazgatóiban:

Ott álltunk és a tanár csak sorolta és sorolta hogy miket vágtunk egymás fejéhez. Azt hittem ott öregszek meg. Ha most nem csapnak ki innen akkor soha!

-Remélem most örülsz te ribanc!- hajolt hozzám Laura.
-Látja? Még most sem hagyják abba- mondta a tanárunk az igazgatóra nézve.
-De nem én beszéltem!- védtem magam.
-Persze! Mindig te vagy a kis ártatlan bárány! Mindenki téged bánt...- gúnyolódott Laura.
-Elég!- csapott az asztalra az igazgató- Laura! Magár egy hétre közmunkára kényszerítem amiért így viselkedik még az irodámban is! Briettha! Maga meg... Még egy ilyen húzás és repül az iskolából! Laurával együtt!

~ Egy héttel később:

Ültünk órán és a hangszóróban ismét felcsendült az irodalomtanár hangja.

-A bálkirálynő és diákelnök jelöltek: 10.B Laura Briettha és Carly...- a többire nem figyeltem. Carly mellettem ült és ledöbbent.
-Gratulálok!- öleltem át a legjobb barátnőmet.
-Ne! De én minek?- kérdezte ijedten. Az igazság az hogy én nem magamra szavaztam hanem Carly-ra.
-Nem tudom...- mosolyogtam és egyből leesett neki hogy ez az én művem volt.
-Te voltál?- kérdezte és elkezdett böködni ahol tudta hogy csikis vagyok.
-Megérdemled te is!- mondta őszintén.
-De tudod hogy...
-Jól van! Fogd már be! A lényeg az hogy te is esélyes vagy a koronára.
-Ja! Meg arra hogy mindenki körbeugráljon!- mondta morcosan és rám nézett. Felhúzott szemöldökkel néztem rá- Habár... Nem is hangzik olyan rosszul. De én akkor is rád szavazok!
-Én meg rád! Ez alap dolog!- átöleltem és folytatódott tovább a szokásos hétfői nap. Mikor kicsengettek kimentünk a mosdóba ahol nekiálltam a hajamat igazgatni.
-Lehet hogy ez nem nekem való! Én sosem voltam az a cicababa stílusú lány és ezt te is tudod. Bálkirálynő ként az lenne a feladatom hogy folyton csinos legyek és jól nézzek ki- érvelt Carly.
-Szóval csak önmagadnak kéne lenned!- néztem rá halál komolyan gondolva minden szavamat.
-Ne hülyéskedj! Én...
-Carly! Figyelj! Téged mindenki imád! És te már most esélyesebb vagy mint bárki más a suliban!
-De Bree! Te jobban megérdemelnéd!
-Ez nem igaz! Bárki nyerhet!
-De...
-Nem! Nincs de! Tudod mit? A bálhéten elkérlek Adam-től és csak a bálon láthat majd téged! Most nem számít a választás! A lényeg az hogy azon az estén ragyognod kell! És ha nem bánod segíteni szeretnék!
-Te ennyire utálsz?- kérdezte fura fejjel.
-Egy csajos hetet megengedhetünk magunknak! Mit szólsz? Belemész vagy belemész? Belemész? Helyes! Én is így gondoltam!- hadartam amire ő csak pislogott. Ahogy kiléptünk az ajtón furcsa érzésem lett- Gyere!- megragadtam Carly csuklóját és lerángattam a portáig. Valamit pont akkor raktak ki. A bálról volt szó. Egy mondaton megakadt a szemem.

A nyertest a One Direction hirdeti ki!

A szívem majd kiugrott a helyéről. Örömömben ugráltam és sikítoztam. Ezt nem hiszem el! Harry és én találkozunk.

-Bree! Beléd meg mi ütött?- kérdezte fura fejjel Carly.

-Álmaim pasija is ott lesz a bálon!- kiáltottam.

-Tudom hogy ott lesz Dylan de azért még nem kéne...- mondta volna de megfogtam a vállát és rángatni kezdtem.

-Nem róla van szó! Harry Styles!

-Ja az énekes srác akiről annyit beszélsz?- kérdezte a fejét fogva- Fejezd már be! Ez az eszelős stílus nem illik hozzád!

-Ja! Bocsi!- elengedtem de nem bírtam ki. Megöleltem- El sem hiszem hogy ez történik! Jobb mint a szalagavató!

Sziasztok! Most már komolyan kérem a 3 komit ;) Az előzőhöz elfelejtettem írni szóval az nem számít. Remélem tetszett. Gondolom észrevettétek hogy ez már egy kitalált rész volt. Puszi: Sarah <3 :*

100. Fejezet- Hogyan ne törd össsze egy lány szívét!

A hétvégém tökéletes volt. Minden a pénteki dolgaim körül forogtak. Éjjelenként nem bírtam aludni mert mindig az járt a fejemben hogy Dylan és én esélyt kaptunk a közös életre. Folyton szerelmes dalokat énekeltem és a gyomromban éreztem azt a szórító görcsös érzést amikor az ember izgul. Enni alig bírtam így tejeskávén éltem és rajzolgattam róla és rólam. De közben aggódtam is Carly véleménye miatt mert jól tudom hogy kiborítom ezzel a "Dylan + Briettha" dologgal. Általában az történik hogy esélyt látok nála de pofára esek és ilyenkor jön Carly. Ha ő nem lenne én már rég nem lennék a suliban. Kiiratkoztam volna vagy már a föld alatt lennék. A lányok egy fürdőben töltötték a hétvégét de én mondtam Felix-nek hogy nem megyek így egyedül maradtam a gondolataimmal.

~Vasárnap:

Visszaértünk a kollégiumba és ahogy végigmentem a folyosón ugyanazt éreztem mint azon az éjszakán. Kicsit jó érzés volt visszaemlékezni hogy boldog is voltam egyszer. De az az őszinte boldogság és nem a szokásos "játsszuk meg hogy jól érezzük magunkat és semmi gondunk" boldogság. Végre elmondhattam magamról hogy volt egy őszinte mosolyom. Lepakoltam a szobába és próbáltam valamivel elütni az időt. Szörnyen lassan jött el az este. Lementem a portára hogy megvátjam Carly-t. Szerencse hogy nem vártam rá olyan sokat. Ahogy felálltam szorosan átölelt.

-Jól vagy?- kérdeztem aggódva.
-Igen csak...- kezdte a sztorit. Figyelmesen végighallgattam a hétvégi eseményeket. Már kezdtem aggódni hogy szakított Adam-mel mert szombaton ezt álmodtam. Szerencsére nem csak rossz volt ez a pár nap. Lepakolt  ő is és kicsit beszélgettünk. De nem sokat mert el kellett intéznie néhány dolgot. Visszatértem a szobámba ahol a lányok megint összekaptak valamin. Lilka rúzsa eltűnt.
-Lányok! Fejezzétek be! Lilka! A táskád bal alsó zsebében van mert te kérted hogy tegyem el neked- oldottam meg a helyzetet.
-Ja tényleg!- csapott a homlokára Lilka és kivette a rúzst a táskából.
-Életmentő vagy!- mondta Reila- Nem láttad a szemüvegem?
-A fejed tetején!- mondtam fura fejjel.
-Ja! Köszi!
-Hol a bánatos kurva anyámban van az a retkes rákos gecis kibaszott...- káromkodott Tori és ránézett a kezében lévő telefonra-... ja megvan!

Itt mindenki meg van háborodva!? Kiléptem a szobából és akkor láttam hogy már 7:54 van. Lassan beér Dylan. Lementem a portára és megláttam Adam ölében Carly-t. Szokás szerint tündériek voltak együtt. Ilyenkor büszke vagyok Carly-ra. Ő megtalálta a tökéletes párt magának. Jó látni hogy van mellette valaki aki szereti őt. Leültem hozzájuk és csak akkor derült ki hogy nem én vagyok az egyetlen aki Dylan-t várja. Carly Adam és még a Rambó is. Hát jó! Akkor úgy tűnik én beszélek vele utolsó ként mert ki akarják oktatni. Ismét a szobámban kötöttem ki. A lányok eltűntek. Tíz percig bírtam és lementem és a fiúszint előtt már elég sokan voltak köztük Carly is.

-Mi van itt?- kérdeztem de a folyosó felé néztem és már láttam. Egy szék volt a lépcsőfordulóban de nem tudtam minek.
-Szia!- köszönt Dylan- Mindjárt jövök- mondta és bevitte a széket.
-Hát jó- mondtam halkan.
-Itt is vagyok!- tért vissza.
-Dylan! Beszélni akarok veled- mondta Carly.
-Akkor én felmegyek- kezdtem hátrálni és megint a szobámban kötöttem ki. Megint nem bírtam ki tíz percnél tovább. Leültem a lépcső tetejére és onnan néztem a párhuzamos lépcsőfordulón zajló eseményeket.
-De majd lehívod Bree-t?- kérdezte Dylan.
-Igen szólok neki! De ne feledd mit mondtam!- mondta Carly. Adam hátulról átölelte és rám nézett. Én mutogattam neki hogy ne nézzen fel mert lebukok. De még szerencse hogy Dylan nem figyel olyasmire hogy ki merre néz meg ilyesmi.
-De hívd le- mondta ismételve önmagát Dylan.
-Gyere ide!- mondta Carly.
-Jaj ne!- suttogtam halkan és belekapaszkodtam a korlát ajába és úgy figyeltem őket. Féltem hogy Carly megüti vagy valami ilyesmit csinál de nem csak én tartottam tőle. Adam is így érezte a helyzetet.
-Ne!- próbált Carly és Dylan közé állni.
-Nem bántom!- mondta Carly idegesen. Adam félreállt és Dylan közelebb lépett Carly-hoz- Fordulj meg!- utasította Dylan-t. Mire készül ez a lány? Nem pofont ad neki hanem seggbe rúgja? Megfogta a nyakát. Ez meg mit művel? Dylan fejét a lépcső tetejéhez kezdte vezetni. Úgy éreztem hogy el akarok futni de nem tettem. Amikor Dylan rám nézett elmosolyodott. Lementem a lépcsőn és kettesben maradtunk. Az arckifejezéséből láttam hogy az élet már megint ki fog cseszni velem.

-Milyen volt a hétvégéd?- kérdezte Dylan. Mint ha meg sem történt volna a szalagavatós dolog.
-Jó volt... Jó szar!- válaszoltam cinikusan.
-Az nem jó. És miért?- kérdezte olyan lazán ahogy csak lehetett.
-Nem is tudom. Ezt a pénteket nem tudtam kiverni a fejemből.
-Ugye tudod hogy...
-Igen! De...
-Ugye maradhatunk barátok?- a szívem megszűnt dobogni.
-Persze!- mondtam miközben a földet néztem. Elindultam a fel a lépcsőn és megint a lánykolesz előtt kötöttem ki. Már nem bírtam. A szívem darabokra tört. Megint. Carly éppen jött fel és amikor meglátott nem kérdezett semmit csak leült mellém és átölelt.

~Egy órával később:

Túltettem magam a történteken és bementem a szobába ahol tovább folyt a vita. Nem volt hozzá erőm így lefürödtem és lefeküdtem aludni. Álmomban megint láttam Harry-t. Olyan csodálatos volt mint még soha senki.

99. Fejezet- Hamupipőke bálba megy

(Egy élet által íródott történet <3)
~Péntek este:

Hát ez is eljött. A szalagavató. És Dylan is szakított Laurával! A szívem majd kiugrott a helyéről. Dehogy is! Tök nyugodt voltam. A barátnőm Carly volt ideges.

Carly és Adam (a legszebb pár az egész földön) *-*

A szobatársaim nem maradtak estére így egyedül maradtam a szobában. Átmentem Carly-hoz és együtt készülődtünk. Tudni kell róla hogy ő az a fiús stílusú csajszi és ritka ha smink van rajta de akkor álomszép. De ő már alapból olyan szép mint más nekifutásból se! Sminkelés közben figyeltem őt és halkan elnevettem magam.

-Mi az?- kérdezte fura fejjel.
-Semmi! Csak... Adam ha meglát egyből beléd szeret- nevettem.
-A fiúkolesz nevelője előbb megdicsér mint Adam- mondta kicsit morcosan.
-Átmegyek felöltözök és mehetünk- mondtam az órámat nézve és átmentem a ruháimat lecserélni.

Lementünk a porta elé ahol Carly apukája már várt minket. Persze hogy én értem le előbb. Nem tudtam hogy Adam és Carly miért maradtak le de van egy olyan érzésem hogy nem is akarom tudni.

-Helló!- köszöntem Carly apukájának.
-Szervusz nagy lány!- köszönt egy nagy vigyorral az arcán. Elindultunk az Agorába ahol fellépünk az énekkarral. Ja igen! Elfelejtettem mondani hogy az iskola énekkarában is benne vagyok. Ahogy Dylan és Carly is.

Agora (más néven Üvegpalota)

Beléptünk a bejáraton és elindultunk az öltöző felé.

-Á-á! Ide ti már nem jöhettek!- mondta Carly megérintve Adam mellkasát.

-Jó bocsi!- mondta Adam és megcsókolta Carly-t.

-Gyere!- ölelte át a vállam  Carly.

Megvolt a skálázás és elpróbáltuk a fel és levonulást. Minél közelebb voltunk a fellépéshez Carly annál idegesebb lett. Amikor meghallotta hogy már csak öt percünk van szegény Adam karjaiban bepánikolt. Én csak a vállát simogassam hogy segítsek Adam-nek lenyugtatni. Sajnos Carly-nak van egy olyan betegsége hogy nem kap levegőt ha olyan helyzetbe kerül így jogosan pánikoltam én is. A legjobb barátnőmet rohadtul nem akarom elveszíteni! Szóval nem azért izgultam hogy fel kell lépnem több száz ember előtt hanem azért hogy ne legyen baja. Beálltunk a sorba és Adam elkezdett viccelődni.

-Figyelj kicsim! Nézd Bree seggét és ne a közönséget- erre csak a szemeimet forgattam.

-Köszi Adam!- mondta nevetve Carly. Amikor nevetett kicsit megnyugodtam én is.

-Megyek leülök! Sok sikert!- mondta Adam és megint megcsókolta Carly-t. Amint elengedték egymást szegény lány a nyakamba ugrott és olyan erősen szorított hogy azt hittem összeroppant. Nem szóltam hiszen tudom milyen izgulni valami miatt. Én speciel miatta!

-Ne aggódj! Én itt leszek!- súgtam a fülébe. Elengedett és elindultunk a színpadra. Volt egy dal aminek az első három versszakát Dylan énekelte. Olyan szép hangja volt hogy az eszméletlen. Mikor lement az előadás következett egy félórás szünet. Addig lehetett enni inni meg ilyenek. Amikor lementünk a színpadról Carly szorosan átölelt.

-Ugye tudod hogy miattad jobban aggódtam mint a szereplés miatt?- kérdeztem tettetve a haragot. Sosem tudnék haragudni rá! A reakciója csak az volt hogy nyomott nekem egy tündéri Carly-féle mosolyt.

-Nem megyünk enni?- kérdezte Adam mikor odalépett hozzánk.

-Háh! Pasik!- mondtam karba tett kézzel és nevetve. Lementünk az asztalokhoz de csak Adam ért el az asztalig mert Dylan megállított minket.

-Nincs cigid?- kérdezte Carly-t.

-De van! Csak a kabátom zsebében. Nekem is jól jönne- mondta Carly.

-Akkor itt megvárlak titeket- mondta Dylan és nekitámaszkodott a falnak.

-Jó voltál!- mondtam Dylan-nek a szólóra célozva amikor elmentem mellette.

-Köszi!- mondta és elmentünk a kabátokért. Cigizés után elmentünk megnézni a szalagtűzést. Utána megint inni mentünk. De most már mi is elértünk az asztalig. Töltöttünk magunknak pezsgőt és Carly-val elemezgetni kezdtük a tanáraink alkoholszintjét. Addig Adam az egyik osztálytársunkkal beszélgetett. Az irodalom nyelvtan tanárunk már nem volt szomjas.

-Észrevetted hogy a tanárnőnek ez a harmadik pohár pezsgője?- kérdezte nevetve Carly.

-Mi?- kérdeztem és megfordultam- Jézus!- mondtam mikor megláttam az angol tanáromat. Jogosan félek tőle mert elég perverz!

-Csak nem megijedtél a tanár úrtól?- kérdezte drága barátnőm nevetve.

-Kicsit nagyon rám hozta a frászt. Piával még veszélyesebb mint könyvvel- nevettem.

-Kezdődik a tánc! Gyertek!- mondta Adam és elindultunk a nagyterem felé. Kicsit a fejembe szállt a pezsgő és megláttam hogy Dylan sem szomjas.

-Menjetek csak én jól elleszek!- mondtam és elindultam Dylan felé aki négy végzőst szórakoztatott. Láttam rajtuk hogy már unják szegényt.

-Bree! Veled még nem is koccintottam!- mondta furcsa hanglejtéssel és összeérintettük a poharainkat. Leültünk de addigra már üres volt az asztal- Van barátod?- kérdezte Dylan.

-Van!- válaszoltam és belekortyoltam a pezsgőbe.

-Minek az! Itt vagyok neked én!- mondta.

-Hát ja! Nem is szeretem őt!- válaszoltam őszintén a pia hatására.

-Kapok egy puszit?- kérdezte és nem válaszoltam csak összeérintettük az ajkainkat. Az ajkai már nem voltak ismeretlenek számomra mivel év elején már csókolóztam Dylan-nel és akkor is részegek voltunk. Felállt és bement a pult mögé ami tök üres volt- Mit parancsol?- kérdezte.

-Rajtad kívül? Nem is tudom!- válaszoltam. Nem is kellett neki több. Kijött hozzám és azonnal megcsókolt. Ahogy átkarolt úgy éreztem hogy elszállnék ha nem fogna. A keze egyre lejjebb csúszott a hátamon és belemarkolt a fenekembe.

-Nincs kedved dugni?- kérdezte- A gumit arra vettem hogy Laurát basszam meg de kidobott.

-Téged?- kérdeztem.

-Hát most látod!

-Nem tudja mit veszített- közelebb huzott és összeért a homlokunk.

-Gumi nélkül is csinálhatjuk ám!- mondta csábító hangon.

-Nem lehet! Már így is egy kurvának tart az egész iskola!- válaszoltam kimászva az öleléséből.

-Nem vagy te kurva!- válaszolta vigasztalóan. A tanáraink felé néztem és megláttam a suliból néhány lányt. Jaj ne! A jövő héttől megint én leszek a téma! Remek! Pedig végre leszálltak rólunk- Felkérhetlek?- kérdezte. A poén csak az volt hogy a zenét nem lehetett hallani. Legalábbis én nem hallottam. Nekiállt velem keringőzni és az viszont ciki volt hogy nem tudok keringőzni. Jó! Zumbázni tudok de lassú számra hogy járjam el az egyik pörgős koreográfiát? Szóval sokat nevettünk az biztos. Főleg magamon. Kézen fogva bementünk a nagyterembe ahol már bárki táncolhatott. Ott voltak Lauráék. Dylan és én nem foglalkoztunk velük itt is nekiálltunk keringőzni.

Béna voltam de próbáltam követni őt. Annyira tökéletes volt minden. Ő én és a zene. A világ megszűnt számomra éa azt kívántam hogy bár ilyen boldog lehetnék örökre. Hányszor megfogadtam hogy nem fogom szeretni Dylant? Már nem is számolom. Olyan hatást gyakorol rám hogy az eszméletlen. Ő megtanított igazán tiszta szívből és önzetlenül szeretni. Dylan! Leírhatatlan hogy milyen helyes és tökéletes. A derekamon a keze és a kezében az én kezem. Arról nem is beszélve hogy a kezemet a vállán pihentettem. Közelebb hajolt hozzám és egy puszit adott az arcomra. Majdnem ott olvadtam el a karjaiban. A dal után megálltunk csókolózni. Az ajkai olyan édesek voltak hogy beleborzongtam ahogy a nyelvem érintkezett az övével.

-Tangózni tudsz?- kérdezte de csak megráztam a fejem. Megmutatta hogy hogyan csináljuk és a keringőnek való dalra nekiálltunk tangózni. Nem nézhettünk ki hülyén.

-Szeretlek!- súgtam a fülébe miközben olyan béna voltam mint még soha.

-Én is szeretlek!- súgta halkan. Ez a három szó úgy szíven ütött hogy szinte összeestem. Egy év után végre olyan az életem mint egy valóra vált álom. És ezt az egészet a tanárok előtt csináltuk. Nem is beszélve Lauráról meg az idegbajos barátnőjéről és a harmadik csajról aki a legédesebb abból a bandából. Nem érdekelt! A tánc után megint megcsókolt. Azt a szenvedélyt a mai napig nem tudom kiverni a fejemből. Megfogta a kezem és elindultunk kifelé. Ahogy mentünk megláttam Carly-t. Te szent ég! Most mit fog gondolni rólam? Szerencsére amikor megláttam hogy minket néz láttam hogy jó kedve van és fülig ér a mosolya. Ennek örültem.

-Tudod hogy hol van a kabátod?- kérdezte Dylan.

-Persze!- mondtam és bementünk az öltözőbe ahol a lányok épp vetették át a báli ruhát.

-Jól láttam hogy ti csókolóztatok?- kérdezte Dylan egyik osztálytársa.

-Ja akkor jó!- legyintett édesen miközben lekaptam a kabátot a fogasról. Ahogy mentünk ki láttam az összes tanáromat aki a suliban tanít. Velük sem törődtem. Csak az volt a lényeg hogy Dylan és én egy estére együtt lehettünk. Erre vártam egy évet és ennyivel is beérem. Többet nem várok az élettől. Ahogy mentünk végig a korlátoknál megállt.

-Leugrok!- mondta és már ugrott volna de én nem hagytam. Ezt az estét sokféle képpen belehetne fejezni de úgy hogy meghal? Azt már nem engedem!

-Ne!- kiáltottam és visszahúztam.

-Miért?- kérdezte.

-Mert szeretlek!- mondtam drámaian. Igazi filmbe illő jelenet volt. De ez nem film hanem a valóság. A mondatomra csak úgy reagált hogy átölelt és sírni kezdett- Dylan mi a baj?- kérdeztem aggódva. Amint a szemébe néztem jól tudtam hogy mi a helyzet. Röviden: Nem engem szeret hanem a Laurát és ez fáj neki mert tudja hogy mennyit szenvedtem miatta és nem akar megint csalódást okozni mert fontos neki a barátságunk!

-Dylan! Te egy csodálatos ember vagy! Ha akarnál akkor sem tudnál nekem csalódást okozni! Szeretlek de ez idővel biztos megváltozik. Vagy nem!- jegyeztem meg halkan hogy ne hallja- Tudom hogy fontos neked a barátságunk és ezt nem tudjuk tönkretenni.

-Rossz ember vagyok!- mondta zokogva. A két tenyerem közé fogtam az arcát.

-Dylan! Te nem vagy rossz ember!

-De!- bólogatott.

-Nem! Én ismerlek! És nem vagy rossz ember! Jól tudom! Többek közt ezért is szeretlek!

-Gyere ide!- mondta és átkarolt.

-Ne sírj! Én is mosolygok!- próbáltam erős lenni miközben ő a nyakamba borulva sírt. Olyan rossz volt így látni őt. Megláttam Carly-t Adam-mel ahogy mennek vissza a koleszba.

-Minden rendben?- kérdezte Adam.

-Hagyd őket!- mondta Carly és ismét kettesben maradtunk. Szegény Dylan-t nem tudtam megvigasztalni. Fiút ritkán látok sírni Dylan-t meg főleg! Elindultunk vissza a koleszba. Egész végig próbáltam mosolyt csalni az arcára és próbáltam nem bombázni azzal hogy mennyire szeretem mert tudtam hogy ezzel csak rontanék a már alapból szar állapotán. Visszaértünk és a fiúszint előtt megcsókolt. Igyekeztem minden pillanatát kiélvezni mert ki tudja mikor fogja megint rávenni magát hogy megcsókoljon. A hosszú búcsucsók után felmentem a lányszintre. Kicsit megkönnyebbültem de a kép ahogy Dylan sír és én nem találok szavakat amivel megvígasztalhatnám elképesztően elkeserített. Hogy lehetek ilyen szörnyű barátja egy ilyen csodálatos srácnak mint ő? A telefonomra néztem és sírva felhívtam Blake-et.

-Halló?- szólalt bele.

-Sajnálom!- mondtam és kinyomtam a telefont.

Lepakoltam a cuccaimat és elindultam megkeresni Carly-t hogy elmeséljem neki mi történt. A szobájában nem volt így lementem a fiúszint elé és arra gondoltam mi van ha Adam becsábította a szobájába. Ezen magamban elnevettem magam és meghallottam Carly nevetését. A nevelőiből!? Mit keres szegény lány a Rambónál? Aztán Adam és Dylan nevetését hallottam. Erre már beléptem a szintre én is. Az ajtóban megtámasztottam magam és úgy hallottam ahogy a Rambó a szerelemről és az érzésekről papol a szívemhez közel állóknak.

-Jöjjön be maga is!- intett felém a Rambó. Bementem és Carly mögé léptem- Adam! Nem szégyenli magát hogy nem hoz a kislánynak egy széket?- kiabált hallhatóan ittas állapotban. Adam kiment és hozott egy széket. Pont a Rambó mellé tette. Köszi Adam ez a tökéletes hely számomra! De legalább Dylan volt a másik oldalamon. Igaz kicsit messzebb mint a Rambó de szarjuk le! Miközben a nevelő arról papolt hogy a szerelem nem is fontos meg ilyesmi én és a többiek jelekkel kommunikáltunk. Amikor Dylan rám nézett csak kacsintott és azt mutatta hogy a Rambó tök részeg ahogy a nevelőiben mindenki. Ezen mindig nevettem de a mellettem terpeszkedő Rambó nem vette észre. Ez tette még viccesebbé ezt az egészet.

-Tanár úr! Maga szerint én mennyire vagyok részeg?- kérdezte Dylan. Gratulálok Dylan! Az évszázad öngólja! Szép volt! Rambó megint beszélni kezdett valamiről és valahogy szóba keröltem én és Dylan megint elkezdett sírni. Közelebb húzódtam hozzá.

-Ne sírj!- vigasztaltam.

-Ne már Dylan! Férfi vagy!- mondta Adam.

-Hallod? Fejezd be!- mondta Rambó.

-Szeret engem!- mutatott rám miközben Rambó-ra nézett.

-Szereted?- kérdezte tőlem a nevelő.

-Igen!- néztem Dylan-re.

-És te?- kérdezte Dylantől aki csak bólogatott hogy igen- Hát akkor ne bőgj! Örülj neki!- próbáltuk vigasztalni mindannyian de reménytelennek tűnt.

-Hozok zsepit!- mondta Dylan és egy százas csomag zsepivel jött vissza. Hű! Ilyen rossz a helyzet?

-Adj neki két puszit!- mondta Rambó és megtettem amit kért. A többit nem mondom el mert az nem túl jó és Dylan-t égetném csak.

~Reggel:

Felébredtem és láttam hogy Carly nincs mellettem. Este írtam SMS-t Blake-nek hogy szakítok vele. Idézem:

VÉGE!!! NEM TUDLAK SZERETNI! SORRY :*

Hű! Letiltottam Facebook-on és a számát is letiltottam a telefonomon. De bunkó vagyok! Felöltöztem és kiléptem a folyosóra ahol a Rambó ébresztette a lányokat mivel a lányszinten nem volt nevelő.

-Jól vagy pici lány?- kérdezte kedvesen és válasz képp csak bólintottam.

-Carly-t nem látta?- kérdeztem.

-De! Lent reggelizik Adam-mel.

-Köszönöm!- mondtam és elindultam lefelé.

-Dylan már elment!- kiáltott utánam Rambó. Nem reagáltam csak lementem. Bementem a tanulóba ahol Carly és Adam reggeliztek.

-Jó reggelt!- köszöntem kómásan.

-Szia!- köszönt Carly.

-Kérsz reggelit?- kérdezte Adam.

-Nem köszi! Örülök ha nem fordul ki a gyomrom- leültem és Carly felém fordult.

-Dylan már elment. Pont akkor jöttem le amikor elment és kérdezte hogy hol vagy és csak annyit válaszoltam hogy "alszik" mire ő "lehívnád?" erre azt reagáltam hogy "hagyd aludni majd holnap beszéltek"-mesélte Carly.

-Szóval holnap!- jegyeztem meg halkan és boldogan.

-Igen! És a Rambóval beszélget és csak annyit hallottam hogy Dylan azt mondja hogy "Szeret" és megint bekönnyezett.

-De aranyos!- mondtam elpirulva.

Hát ez történt! Ez az igazság és erre nem kérem hogy legyen meg a 3 komi mert ezt a történetet nem én írtam hanem a sors és én csak az én munkámra kérek komit. De ha írtok megköszönöm. Én nem írom hogy "Remélem tetszett" ugyanabból az okból mint a komival kapcsolatban. Hogy mi lesz az életem folytatása? Hogy végződik a film? (Ahogy Carly mondaná) Ez már az élettől függ. Puszi: Sarah :* <3

98. Fejezet- Az új srác

Reggel arra ébredtem hogy Reila a fejemhez tartja a telefonját és maxon üvölt a zene. Nagyon boldog voltam elhihetitek.

-Jó reggelt te kis kocka!- mondta Lilka a szekrényénél állva.
-Tegnap este mit néztél olyan sokáig?- kérdezte Tori. Kimásztam az ágyból és leültem a tükör elé. Mintha meg sem hallottam volna.
-Hahó! Kérdeztünk valamit!- lépett hozzám Lilka.
-Álmomban láttam egy srácot és rákerestem hogy valós személy-e. Ennyi!- válaszoltam egyszerűen.
-Ezért voltál olyan furcsa órákon- gondolkodott Reila.
-És ki volt az?- kérdezte izgatottan Tori.
-Harry Styles- válaszoltam kicsit elvörösödve.
-Ne!- kiáltottak egyszerre.
-Mi van?- kérdeztem értetlenül.
-Miért egy ilyen srácba kellett beleszeretned?- kérdezte Lilka és a fejét az asztalba verte.
-Mi van vele?- kérdeztem.
-Régen ide járt ő is- kezdte a sztorit Tori.
-De kicsapták mert pont azt csinálta mint Dylan csak feltűnőbben- folytatta Reila.
-Általában a verekedéseket ő kezdeményezte és mindenkit kórházba juttatott- szorongatta a plüssmaciját Lilka.
-Mindenki félt tőle. Olyan hűvös volt mindenkihez. És pont arra a szakra járt mint Dylan- mondta Tori.
-Kérlek! Ne álmodozz róla! Jobbat érdemelsz!- ölelt át Reila.
-Ez csak egy álom! És tudjátok hogy Dylan-t szeretem!- jelentettem ki büszkén.
-Ahjj!- sóhajtottak fel egyszerre.
-Most mi van?- kérdeztem tőlük.
-Semmi! Menjünk reggelizni!- mondta Lilka és kiment az ajtón. Mindannyian kimentünk és bezártuk az ajtót. Ahogy mentünk a fiúkolesz előtt megláttuk Dylan-t és a szobatársait.
-Jó reggelt lányok!- köszöntek egyszerre.
-Sziasztok!- köszöntem bájosan miközben a többiek csak egy "Csá"-t morogtak a fogaik közt.
-Te is érzed a hűvös levegőt?- kérdezte tőlem halkan Dylan. Mintha tegnap nem történt volna semmi. Ezt nem értettem. Tetszett neki a tánc és a csókot sem szúrtam el. Remélem!
-Dylan!- álltam meg a lépcső tövében.
-Igen?- fordult vissza lazán.
-Beszélhetnénk?- kérdeztem.
-Ja! De éhes vagyok szóval kaja mellett dumáljunk- átkarolta a vállam és elindultunk az ebédlő felé. Már majdnem ott voltunk amikor megláttam hogy Laura lép be a bejárati ajtón. Dylan ellökött magátol és odalépett ahoz a szutyokhoz. Úgy nézett rám mint egy betörőre. Sóhajtottam egyet és bementem reggelizni. Elvettem a tálcát a reggelit és leültem a csajokhoz. Mit is vártam Dylan-től.
-Mi bajod?- kérdezte Reila.
-Semmi!- válaszoltam szomorúan.
-Az hogy beszélni akart Dylan-nel de nem tudott mert pont megjött Laura- mondta Tori. A lányok elkezdtek arról beszélni hogy nem éri meg miatta szomorkodnom meg ilyenek. Ők nem tudják hogy mennyire szeretem őt és nem tudják felfogni mivel nem érzik azt a szar érzést amit én.
-Felmegyek a szobába- álltam fel az asztaltól és visszavittem a tálcát. Mikor kiléptem nekimentem valakinek és azzal a lendülettel elestem. Elég rendesen bevertem a hátsóm.
-Ne haragudj!- hallottam egy ismeretlen hangot. Felkaptam a fejem és egy idegen szempárral néztem farkasszemet. A srác aki fellökött irtó helyes volt.
-Semmi baj!- mondtam és felsegített.
-Hogy hívnak?- kérdezte édes mosollyal.
-Briettha. De csak Bree- válaszoltam viszonozva a mosolyt.
-Én Blake vagyok és ez az első napom a suliban. Tudnál segíteni?- kérdezte.
-Hát persze! Mit szeretnél tudni?
-Telefonszám lakcím...- a végén csak nevetett- Csak vicceltem! Azt szeretném megtudni hogy a reggelizés hogyan megy itt?
-Gyere! Megmutatom!- kezdtem terelgetni és közben láttam hogy a lányok integetnek én csak kacsintottam nekik.

Blake Harris (az új fiú) *-*

Megmutattam neki mindent és leültünk egy asztalhoz. Csak néztem ahogy eszik. Hihetetlenül édes volt.

-Van barátod?- kérdezte miközben letette a reggelit.

-Nem... nincs- mondtam lehajtott fejjel.

-Ez jó hír! És hányadikba jársz?

-10 B. Te?

-Én az érettségi utáni osztályban vagyok grafikus szakon.

-Én divattervezőn vagyok. De hivatalosan Textilrajzoló és modelltervező aszisztens.

-Máris lefokoztak? Csak aszisztens?- viccelődött.

-Most látod milyen szemét az igazgató?- kérdeztem tovább víve a viccet. Miközben szórakoztunk észre sem vettük hogy elszalad az idő. A lányok szóltak hogy ideje mennünk. Elköszöntem Blake-től és felmentünk a szobába.

-Most hogy felértünk mindent mesélj el a srácról!- mondta Tori a vállamnál fogva rángatva.

-Érettségi után van itt. Grafikus és jó a humora- mondtam az összes infót amit tudok róla.

-És hogy hívják?- kérdezte Reila.

-Ja igen! Blake Harris.

-Blake! Már a neve is szexi!- morgott hülyén Tori.

-És dohányzik emellett még iszik is- mondta Lilka.

-Ezt honnan tudod?- kérdeztem.

-Én vagyok a diákelnök! Nekem mindent tudnom kell!- forgatta a szemeit.

-És miért nem mondtad hogy egy ilyen srác jön a suliba?- nyavajgott Reila.

-Basszus! Siessünk mert mindjárt becsengetnek!- néztem az időt a telefonomon.

-Na igen! Az nem lenne előnytelen- mondta Lilka. Siettünk az osztályterem felé amikor megláttam Dylan-t és Laurát kettesben. Senki más nem volt a teremben csak ők. Eszünkbe jutott hogy az első óra a 30-as ban lesz. Irányt váltottunk és mikor elmentünk a 29-es terem mellett meghallottam egy ismerős hangot.

-Bree!- megfordultam és Blake volt az.

-Drogozik is!- súgta a fülembe Lilka.

-Jaaj!- hessegettem el a fülemtől.

-Te tudod!- rántott vállat Lilka és bement a terembe. Odaléptem Blake-hez.

-Újra találkozunk?- kérdeztem.

-Hát reméltem hogy még az óra előtt beszélhetek veled.
-Ez édes tőled ahoz képest hogy csak ebben az órában találkoztunk először.
-Én megszerettelek!- mondta. Dylan csak állt a folyosó végén és mérgesen átölelte Laurát. Én rákontráztam mert megcsókoltam. Gondoltam nem bánná hiszen megszeretett vagy mi a szösz.

Eszméletlenül jól csókolt. Mellette elég bénénak éreztem magam ahoz képest hogy félig kurva vagyok. Ahogy a csók közben átölelt fantasztikusan jó volt. Tényleg éreztem hogy szeret. Ez az első alkalom hogy valaki így érez irántam. A barátnőimmel tettünk egy fogadalmat hogy ha egy hejes srácnak bejövünk azzal össze is jövünk. Hát a fogadalom az fogadalom és Blake elég helyes. Szóval ott helyben összejöttünk. Talán kicsit jobban mint kellett volna.

-Blake! Állj le!- szóltam rá mikor be akart rángatni a fiú mosdóba- Órára kéne mennünk!
-Leszarom!- legyintett és belökött az ajtón.
-Blake! Kérlek! Biológiából témazárót írok és nem akarom hogy lemaradjak róla! Félévkor kettes voltam és szeretnék javítani szóval kérlek engedj el!- magyarázkodtam miközben el akartam lökni. Olyan heves volt hogy nem figyeltünk hogy az ajtó nem befelé nyílik. Nekinyomott az ajtónak és rátehénkedett a kilincsre és azzal a lendülettel kinyílt az ajtó és szó szerint kiestünk a folyosóra. Blake a nyakamat csókolgatta amikor megláttuk az igazgatót.
-Blak!- kiáltottam.
-Mi van?- kérdezte idegesen. Az igazgató felé mutattam. Felnézett és amint meglátta csak annyit morgott hogy "Na bazdmeg!"
-Az irodámba! Most!- hallottam az igazgató mérges hangját. Feltápászkodtunk és bementünk az igazgatóiba- Mit képzeltek magatokról? A házirend előírja hogy az iskolán belűl illetve a területén nem létesíthetnek testi kapcsolatot! Mégis minek képzelik ezt az intézményt? Talán bárnak? Mr. Harris! Mit szólna az apja ha tudná hogy mit csinál? És Bree! Mit szólnak odafenntről a szülei? Szégyes hogy ilyesmit merészelnek művelni. És pont önök! Két tehetséges művész? Akik országszerte nyernek versenyeket? Remélem ez volt az első és az utolsó alkalom hogy ilyet tettek. Világos?- kérdezte szinte ordítva.
-Igen!- válaszoltuk egyszerre.

Sziasztok! Remélem tetszett :) ha igen akkor ne sajnáljátok a billentyűzetet és ítjatok komit. Én sem kímélem miattatok ;) szóval szokásosan 3 komi! Puszi: Sarah <3

97. Fejezet- A csajok betámadnak

A negyedik óra tesi így felmentünk a szobánkba átöltözni. Egy kényelmesebb szerkó és már mentünk is. Egész úton Laura volt a téma. Dylan és ő már megint dugtak valamelyik teremben. Ebben a poén az hogy ha az igazgató megtudja mindketten repülnek a suliból. Mikor a székekhez értünk láttuk hogy az egyel felettünk levő B-s osztály vegyült a mi osztályunkkal. És ott volt Dylan is. Az ölében Laurával. Felnéztem és az osztályfőnökünk állt előttem. Ő tartja a tesit.

-Nem akarom hogy megijedjenek de össze lettek vonva a tesik. Így amikor maguknak testnevelésük van akkor nekik is- magyarázta.
-Jaj ne!- jegyeztem meg halkan. Laura rám nézett és megcsókolta Dylan-t. Ezt direkt csinálja! Jól tudja hogy szeretem őt. Az osztályfőnök intett és elindultunk a tornaszoba felé.
-Csak mondom hogy kimehetnek kosárlabdázni- fordult felénk a tanár úr. Sóhajtottam és örömmel indultam a tesitanáriba a labdáért. Visszamentem a pályára és megláttam Laurát és a kis bandáját. Na meg Dylan-t.
-Játszunk mi is- mondta Szutyok. Megtöröltem az orrom és rá néztem olyan "ugyan kérlek" pillantással.
-Hát jó! A mi csapatunk a pics... a ti csapatotok ellen- ráztam meg a fejem. Szó szerint magas labdát dobtam. Tori kiszállt és ő lett a bírónk.

Egy kis hangulatcsináló ;)

Megláttam Dylan-t a pálya szélén leülni. Ez egy kis bátorságot adott. Lauránál volt a labda. Egy kicsit arrébb löktem és az enyém volt a labda. A pincsijei megpróbáltak megállítani de nem törődtem velük. Simán kicseleztem őket is. Egy nagyot ugrottam és bezsákoltam egy olyat amit még egy fiú is megirigyelne.

Dylan csak pislogott amikor elé ugrottam. Intettem egyet neki és megint megszereztem a labdát. A többiek is kijöttek a pálya szélére hogy lássák mi folyik itt. Még a tesitanár is elismerően bólintott. Hogy is fogalmazzak finoman... Mi nyertünk 45:0-ra. Laura feje szinte lángolt a méregtől.

-Hát... Így jártál muci!- nekibasztam a labdát és ott hagytam. Diadalmasan összepacsiztunk a lányokkal.
-Zseniális voltál- mondta Lilka.
-Tudom!- dobtam meg a hajam olyan kis picsásan.

~Este:

Most nem voltam fáradt. Sőt! Tök jól éreztem magam. Ez a kosarazás jobban feldobott mint bármi más. Szokás szerint a Pálmaház-ba mentünk dolgozni. Mivel nem szabnak ki kimenőt ezért akkor esünk be amikor akarunk és nem számít hogy berúgtunk-e vagy sem. Következmény nincs belőle. Beléptünk az öltözőbe és már meg is láttam a ruhát amiben lejtek majd egyet a közönségem előtt. A tükrömön már díszelgett egy rendelés. Név nem volt rajta csak egy terem száma. Felkaptam a legszexibb fehérneműt és rá a ruhát.

Az öltöző ajtajából visszanéztem a lányokra és sok sikert kívántunk egymásnak. Bementem a színfal mögé és elindult a zene.

Beléptem a terembe és megláttam Dylan-t. Bakker! Pont ő? Persze felismert.

-A legjobbat kértem. Remélem azt is kapom!- vigyorgott. Ez felbátorított és elkezdtem a rúd felé vonaglani. Megfogtam a rudat és csábosan végighúztam rajta a kezem. Láttam hogy egy nagyot nyel. Körözni kezdtem a rúd körül és csábítóan néztem Dylan-re. Leléptem a színpadról és oda léptem hozzá. Beleültem az ölébe.
-Beakadt a cipzár! Segítenél?- kérdeztem érzéki hangon és eltűrtem a hajam. Lehúzta rólam a ruhát és megláthatta a testem 90%-át meztelenül. Felálltam és háttal állva terpeszben lehajoltam.
-Nem hittem volna hogy ilyen kis kurva vagy- nevetett.
-Még nem láttál semmit!- mosolyogtam. De aztán eszembe jutott. Csak tánc! Semmi más nem jöhet szóba. Hát jó! Ott vonaglottam és le akart tapizni de rácsaptam a kezére- Mindent a szemnek de semmit a kéznek!- mondtam nevetve. Mikor a dalnak vége lett megcsókoltam búcsúzóul és az öltözőbe siettem. El sem akartam hinni hogy az előbb Dylan-nek táncoltam. Pont annak a srácnak akit imádok. Leültem és rá pár percre beestek a lányok.

-Bree! Nemsokára jön a közös szám- rontott be Tori.
-Mindjárt...- mondtam és úgy csináltam mint aki megigazítja a sminkjét.
-Jól vagy?- ült le mellém Lilka.
-Igen! Csak Dylan-nek táncoltam- szaladt ki a számon véletlenül.
-Hogy mi? De hiszen ez fantasztikus- mondta vidáman Reila.

~A kollégiumban:

Már lefeküdtünk aludni. Az este jó sokat kerestünk szóval a Felix a főnökünk megengedte hogy holnap se menjünk be. Csak az álmomra tudtam gondolni. Harry olyan édes volt egész végig. Lehet hogy... Nem! Lehet hogy nem is létezik! Kár érte! Pedig olyan helyes és cuki. Előkaptam a leptopomat és rámenrem a Facebook-ra. Beírtam a nevét de csak oldalak meg néhány személy jött ki találatnak. Twitteren is megnéztem de ott is egy csomó találat volt.

~Harry szemszöge:

Csak álom volt! Ez járt a fejemben egész próba alatt. Pedig olyan szép lány volt. Bár fel se ébredtem volna! Akkor még most is velem lenne Corin.

-Harry!- szólt Louis.
-Mi van?- ráztam meg a fejem ijedten.
-Mi bajod van? Egész nap csendben vagy és nem szólsz semmit. Valami baj biztos van- faggatott tovább Lou.
-Az van hogy megismertem egy csajt akibe belezúgtam. De menthetetlenül.
-És hol itt a probléma?
-Hogy álmodtam!

Sziasztok! Igaz hogy csak két komi volt az "első" fejezetnél de mivel annyira kérték kivételesen hoztam új részt. De a következőnél már tényleg 3 ember írjon! Puszi: Sarah <3 :*

96. Fejezet- Ébresztő!

Felébredtem és csak néztem hogy most mi van. A telefonomon villogott egy felirat. Egy figyelmeztetés? Ezt mikor állítottam be?

Suli van csajszi! Az első nap! Ja és este a bár... ;)

Mi van? Az egész egy álom lett volna? Az nem lehet! Hiszen ott voltam! Felültem az ágyon és csak akkor láttam hogy egy emeletes ágyon vagyok. Hát persze! Az egész csak álom volt! Ez volt életem legfurább álma. Már mindent értettem. Ja persze! Még be sem mutatkoztam nektek! De bunkó vagyok! A nevem Briettha. Csak simán. De a barátaimnak Bree. A bárban is így vagyok bejegyezve a táncosok közé. Na ezt sem mondtam még! Egy bárban név szerint Pálmaház-ban dolgozok mint táncos. Három szobatársammal együtt. Tori Reila és Lilli. Amúgy Lilli-t csak Lilkának hívjuk. 

Bree

Tori

Reila

Lilli (de csak Lilka)

Szóval iskolába kell mennem. Remek! Lemásztam az emeletes ágyról és körbenéztem. Sehol senki. Talán jobb is. Kinéztem az ablakon és láttam hogy jó idő van. Kinyitottam és akkor megéreztem hogy kellemes az idő. Nagyjából ősz eleje van ha az időérzékem nem csal. Felöltöztem és ránéztem az órámra.

Lassan hét óra. Még reggelizni is le kéne menni az ebédlőbe. Ne már! Olyan jót álmodtam! Miért veszik el az életkedvemet a szar koleszos kajával. Kiléptem az ajtón és bezártam az ajtót.

-Jó reggelt!- hallottam az éjszakás nevelőnk hangját.
-Jaj tanárnő de megijesztett- ugrottam egyet.
-Csak nem rossz a lelkiismereted Bree?- kérdezte- Reggelizni mész?- bólintottam- Akkor siess! Jó étvágyat!
-Köszönöm tanárnő!- intettem és siettem lefelé. Ahogy igyekeztem lefelé a harmadik emeletről egy csomó ismerőssel összefutottam. Köszöntünk és sietve továbbmentünk a dolgunkra. Szabályosan berontottam az ebédlőbe.  Mindenki rám nézett majd vissza a reggelire. Szinte félve léptem a szakácsnők elé. Elvettem egy tálcát és undorodva néztem a tányérra. Kőrözött!? Ne már! Elvettem és még mellé két zsemlét. Keresni kezdtem a kést és a szakácsnők mutatták hogy azt ne keressem mert villát raktak ki. És mivel vágjam fel a zsemlét? Na egy újabb izgalmas reggeli. Elvettem a villát és a tálcával plusz az egész tartalmával megfordultam az asztalok felé. Tori és a többiek intettek hogy üljek oda.

-Jó reggelt szépség!- köszöntek a lányok.
-Sziasztok drágáim!- köszöntem vissza. Leültem és beszélgetni kezdtünk.
-Hol voltál ilyen sokáig?- kérdezte Reila.
-Amit műveltél az nem alvás volt hanem kóma!- bólogatott egyetértően Lilka.
-Ne haragudjatok! Talán a meló fárasztott le ennyire.
-Na igen! Főleg hogy tegnap nem is mentünk dolgozni valaki miatt- forgatta a szemeit Tori.
-Jaj olyan fáradt vagyok!- utánozott Reila.
-Bár a matekdoga na meg a Szutyok fárasztó viselkedése után nem csoda hogy így lefáradt- védett Lilka. Jut is eszembe! Van egy főellenségünk Laura. Pfff... Na igen! Nála nagyobb picsát még nem baszott a föld.

Laura (de csak Szutyok... Lilka adta neki a "kedves" kis becenevet)

-Ma ugye megyünk dolgozni?- kérdezte Tori.
-Igen! Hacsak valaki nem veri ki a hisztit!- nézett rám Lilka. Én csak a villámmal piszkáltam a kőrözöttet.
-Nem kéri valaki?- kérdeztem fintorogva és ezzel terelve a témát.
-Dobd ide!- mondta Tori. Odaadtam neki és akkor. Kinyílt az ajtó és megláttam őt. Dylan Russel.

A suli egyik legjobb pasija. Hát mit ad isten nem Laura a barátnője? Kész agyrém! Tavaly óta tetszik de nem vesz észre.

-Hahó!- szólt Lilka.
-Mi történt?- kérdezte Tori.
-Semmi!- válaszoltam Dylan-t bámulva.
-Sziasztok!- köszönt édes mosollyal.
-Már értem!- sóhajtott Tori.
-Bree! Felejtsd már el!- mondta mérgesen Reila.
-Már lassan egy éve hogy belezúgtál! Ha nem vesz észre...- magyarázott Lilka. Mire észbe kaptam Dylan már közénk ült.
-Bree te nem eszel? Én imádom a kőrözöttet!- mondta és puszta kézzel feltépte a zsemlét.
-De eszek! Lilka add vissza a reggelimet!- mondtam és kikaptam Lilka kezéből mikor épp beleharapott volna. Helyette én haraptam bele amit nem kellett volna. A gyomrom nem bírta és öklendezni kezdtem.
-Jól vagy?- kérdezte Dylan. Nem bírtam tovább levágtam és kirohantam az ebédlőből. Elfutottam a mosdóig és ott a WC-t kicsit közelebbről ismertem meg. Mikor eljátszottam az ördögűzőt feltápászkodtam és belenéztem a tükörbe. Úgy festettem mint egy zombi. Kicsit bevizeztem az arcomat és egy törölközővel megszárítottam. Ilyet többet soha! Még akkor sem ha Dylan imádja! Felmentem a szobámba és leültem sminkelni. A lányok is felértek.
-Bree minden rendben?- kérdezte Lilka.
-Persze csak... Az a helyzet...- kezdtem volna.
-Az a helyzet hogy Dylan elvette az eszed és olyasmit ettél amit szívből gyűlölsz!- vágott a szavamba Tori.
-Na meg gyomorból!- mondta Reila. Lilka az órájára nézett.
-Csajok! Van egy rossz hírem! Már csak két percünk van becsengetésig- mondta.
-Akkor gyors smink és indulás!- irányítottam a csajokat.

~Az osztályban:

Elkezdődött a napi mókuskerék. Ahogy a helyünkre mentünk megláttam Laurát aki a szokásos "Ki vagy te hogy rám mersz nézni" pillantásával méregetett engem. Ha ezt csinálja mindig kicsinek láthatatlannak rondának és egy senkinek érzem magam. Elment mellettem és onnan egyenesen Dylan karjaiba. Nem törődtem velük csak leültem a helyemre. Becsengettek így mindenki a helyére ment. Mivel Dylan nem a mi osztályunkba jár elment. Laura megint rám nézett de csak felhúztam a szemöldökömet és ránéztem a füzetemre. Bejött a tanár és mindenki felállt a jelentéshez. A padtársam Lisa felém hajolt.

-Nem elég nagy a picsájuk de még gyorsétterembe járnak- mondta és csak akkor vettem észre a McDonald's-od zacskót a padjukon. Csak halkan felnevettem. A jelentés után leültünk és kezdődött is az óra. Egész végig az álmomra gondoltam. Vajon ez mit jelent? És mi lesz az álom vége? Hozzá megyek Harry-hez vagy megint bekavar valaki?

Sziasztok! Hát ez lenne az új szemszög! Remélem nem haragszotok de nem bírtam kivárni a 3 komit. Most már tényleg 3 komi után lesz új rész ;) Puszi: Sarah <3 :*

95. Fejezet- A bocsánat ára

~Harry szemszöge:

Csak ültem az ágyon és Taylor-t néztem. Egy hang a fejemben azt súgta hogy hagyjam a fenébe a kapcsolatunkat és menjek vissza Corin-hoz. Nem hallgattam rá. Tay olyan elbűvölő és szép hogy nem is tudom szavakba önteni. Vállát megsimítottam és lágyan megcsókoltam. A kezem a derekán pihent.

-Harry! Mit művelsz?- kérdzete idegesen.
-Csak szeretnék veled lenni.
-De én nem akarom!- kezdte a hisztit.
-Annyira unom hogy minden alkalommal ezt csinálod! Ha kicsit is közeledek hozzád akkor rögtön hisztizni kezdesz.
-Azt hiszed hogy nekem csak a szex miatt kellesz?
-Miért? Akkor mire kellek?- néztem rá.
-Azért hogy a bandát tönkretegyem...- mondta volna de rácsapott a szájára.
-Hogy mi?- néztem rá felháborodva.
-Dehogy akartam tönkretenni! Ki akarná tönkretenni? Én biztos nem!- próbált mentegetőzni.
-Tudod mit? A rózsaszín köd a szemem elől felszállt és látom már hogy egy hülye megjátszós kis picsa vagy!- vágtam a fejéhez. Csak duzzogva bement a fürdőbe. Rá néhány percre egy üzenetet kaptam tőle. Fura fejjel olvastam hogy a volt pasijának írta hogy "Hiányzol"
-Basszus! Ne!- hallottam a fürdőből Taylor hangját.

~Corin szemszöge:

Eljött a várva várt "Kiss You" premiere. A fiúk azt akarták hogy az elsők közt lehessek aki megnézi a videót így leültünk a tárgyalóba és kényelembe helyeztük magunkat.

-3...- számolt vissza Zayn.
-2...- mondta Luois.
-1...- mondtam én is.
-Fiúk premier van!- kiabált Niall és Liam. Amikor megláttak megálltak az ajtóban.
-Gyertek csak be! Nincs harag!- intettem nekik. Bejöttek és leültek hozzánk. Zayn bekapcsolta és már indult is.

Nagyon sokat nevettünk a fiúk ökörségein. Kár hogy az utolsó klipp amit csináltak. Amikor megláttam Harry-t kicsit rossz volt de jó is. Az összes videó közül ez a kedvencem. Tipikus One Direction humor.

-Hogy tetszett?- kérdezte Zayn.
-Isteni a klipp- válaszoltam nevetve.
-Ezt a lelkesedést vártam- mondta Louis. Kopogtattak a nyitott ajtón de nem figyeltünk.
-Bejöhetek?- hallottam a jól ismert rekedt hangot.
-Harry?- kérdeztem halkan. Megfordultam és ő volt az.

El sem akartam hinni. A szívem hevesen kezdett dobogni. Őt látva újra éreztem hogy élek.

-Miért jöttél?- kérdezte Lou hűvösen.
-Bocsánatot... szeretnék... kérni- mondta és a tekintetét idegesen kapkodta ide-oda. Mindenki meglepődve nézett Harry felé majd az én reakciómat várták. Komoly arccal néztem rá.
-Azok után hogy kiléptél egy kurva miatt? Vagy azért mert szarban hagytad Lana-t? Vagy azért mert a legjobb barátaid lelkébe gázoltál azzal hogy kijelentetted hogy hátrányt jelentenek számodra?- kérdeztem én is hűvösen. Mindenki karba tett kézzel várta a válaszát. Szinte éreztem a hűvös levegőt. A szemébe néztem és éreztem hogy elgyengül. Egyre bizonytalanabb. Csak nevettem egy halkat- Tényleg azt hiszed hogy ezzel a szöveggel meggyőzöl minket?
-Na igen! Szavaknál több kell!- állt mellém Zayn amiért hálás voltam.
-Sok mindenre rájöttem amikor Taylor és én szakítottunk. Főleg arra hogy milyen hülye voltam hogy belementem a banda feloszlásába és csak úgy itt hagytam a barátaimat. És főleg azt akit a legjobban szerettem és most is szeretem. Nagyon sajnálom és hogy megmutassam nektek hogy komolyan gondolom...- féltérdre ereszkedett előttem-... Corin! Lennél a feleségem?
-Tudod te mivel jár a házasság? Végig gondoltad ezt? Ez nem csak pár hónapig tartó dolog. Ez nagyon komoly és sokat kell gondolkodni ilyesmin!- válaszoltam.
-Évek óta gondoltam rá de nem akartam elsietni. Arra gondoltam hogy én téged szeretlek. Annyiszor elveszítettelek de most nem akarlak elveszíteni! Én csak melletted lehetek boldog és csak te adod meg nekem azt ami kell. Boldogság család... és boldogság.
-A boldogságot kétszer mondtad- mondtam már kicsit lágyabban.
-Kérlek! Fontos vagy és nekem csak te kellesz!- kért angyali arccal.
-Egyenlőre nem mondok semmit. Ha látom hogy tényleg megváltoztál...- Lou meglökött-... vagyis! Igen!
-Tényleg?- kérdezte elkerekedett szemekkel. Csak mosolyogva bólogattam.

Sziasztok! :) Remélem tetszett ez a rész is :$ ha nem az az én hibám XD na mindegy. Ha nem bánjátok bátorkodok egy mindent elsöprő fordulatot bevinni a blogba. Mivel más ötletem nincs úgy terveztem hogy új szempontokat állítok fel. Ugyan úgy folytatódna csak... na hagyjuk. Ha tetszik az ötlet írjátok le... de tudjátok... legalább 3 komi ;) Puszi: Sarah <3