118. Fejezet- Küzdelem az életért

~James szemszöge:

Amikor Bree összeesett minden elcsendesült. Az agyam kitisztult és csak a méreg maradt amit Felix iránt éreztem. Bántotta az egyetlen embert akit szeretek. Ezt nem hagyhatom! Felix ledermedt mikor látta hogy mit tett. Kendall karjaiban feküdt életjelet nem adva. Bree még így is gyönyörű volt.

-Bree!- kiáltott Lili és odarohant. De valamiért az oldalához kapott és ő is összeesett.
-Lili!- kiáltott Logan és az ölébe vette- Most azonnal hívjatok mentőt!
-Hívom!- mondta Tori és remegve emelte fel a telefont. Már én is remegtem de Bree miatt.
-Most meghalsz!- kiáltottam és nekiestem Felix torkának.
-James! Ha megfojtod te sem leszel jobb nála!- kiabált Reila Carlos-t ápolgatva.
-Rossz emberrel kezdtél ki Maslow!- mondta Felix és behúzott egy hatalmasat.
-Áú! Az orrom!- tapogattam az említett testrészemet. Mikor ránéztem Bree-re már nem is érdekelt az orrom. Vissza akartam ütni de lefogta a kezem.
-Megállj!- kiáltott Tori. Mindannyian rá néztünk és egy pisztolyt tartott a kezében. Láttuk rajta hogy nem igazán tudja hogy mit csinál. Felix tudta hogy nem mer csinálni semmit és odament hozzá.
-Hogy mi?- kérdezte és véletlenül elsült a pisztoly. Sajnos pont engem sikerült eltalálnia és pont a combomba. Fájdalmamban letérdeltem és Bree-re néztem.
-Sajnálom! Én eddig bírtam- mondtam de próbáltam nem elájulni.
-A négy bohócból kettő! Szép arány és még csak tíz óra sincs!- mondta Felix. Megszólalt a csengő és a mentősök léptek be.
-Mi történt?- kérdezte a mentős.
-Semmi! Csinálják a dolgukat itt emberek élete foroghat kockán!- kiabált sírva Kendall.
-Rendben!- bólintott az egyik mentős és elvittek minket a kórházba ahol azonnal ellátták a sebeinket.

~Kendall szemszöge:

Mikor e mentősök elmentek a lányokat elküldtem a kórházba hogy vigyenek a srácoknak néhány dolgot. Felix orrából ömlött a vér és nagyon mérgesnek tűnt. Féltem hogy mire lehet még képes. Logan megpróbált beszélni a fejével de nem hallgatott rá.

-Figyelj! Bree ártatlansága nem nagy dolog! Főleg hogy Kendall...- próbálta tovább Logan.
-Ugyan már! Ez még arra se jó hogy magát kielégítse nemhogy másokat!- röhögött rajtam Felix és elszállt az agyam.
-Kendall ne!- fogott le Logan- Így is elég embernek esett baja.
-Igazad van!- leültem a kanapéra és Felix egy üveggel a kezében vágódott le mellém.
-Mit tettem!- mondta kiborulva.
-Mi?- néztünk Felix-re.
-Megöltem az egyetlen lányt akit évek óta szerettem!- mondta és belekortyolt az üveg tartalmába.

~Tori szemszöge:

A kórházban voltunk Reilával és arra vártunk hogy infót szerezzünk a srácokról. Az hogy Lilka rosszul lett elég furcsa és érthetetlen. A nővérpult előtt ittam a kávét és idegesen néztem a fel-alá járkáló embereket. Hirtelen egy nővér zavarta meg a figyelmem. Nem hozzám beszélt de hallottam amit mondott.

-Doktor úr! Jöjjön gyorsan! A két lánynál problémák merültek fel!- a hangja remegett és ideges volt.

Hirtelen minden a feje tetejére fordult. Az orvosok mindent eldobva rohantak a műtő felé ahol Bree és Lilka volt.

-Kis hölgy!- hallottam a recepciós hangját.
-Igen?- kérdeztem félve.
-A fiú akit behoztak... Azt mondta hogy egy Tori nevű lányt keres.
-Én vagyok az! Mondja! Hogy érzi magát?
-Menjen be hozzá!- mondta és bementem a kórterembe. James éppen aludt.

Leültem mellé és csak figyeltem ahogy szuszog. Olyan aranyos volt hogy újra beleszerettem. Észrevette hogy ott vagyok és lassan megfogta a kezem. Nagyokat pislogva kinyitotta a szemeit és rám mosolygott.

-Szia Tori!- köszönt erőtlen hangon.
-Szia James! Hogy vagy? Készen állsz a műtétre?- kérdeztem halkan.
-Talán. De hogy vannak a többiek?
-Még a műtőben vannak. Carlos-ról nem tudok semmit.
-És Bree?
-Hát...

Jobbnak láttam ha hallgatok. Tudom hogy mennyire szereti Bree-t és nem akarom hogy kétségbe essen. James nagyon fontos nekem és sosem okoznék neki fájdalmat így témát váltottam.

-Képzeld! Jövő héten kezdődik a tavaszi szünet- próbáltam leplezni hogy elég rossz a helyzet így mosolyogtam.
-Tori! Kérlek mond el hogy mi a baj- James kétségbeesetten szorította meg a kezem.
-Nyugodj meg kérlek! Még a műtőben van... De nem mondják biztosra hogy...- itt nem bírtam folytatni. James aggódása engem is elkeserített. A szívem szakadt meg hogy így kell látnom őt. Sajnos tudom mit érez. Én is ebben a helyzetben voltam amikor akaratlanul megsebeztem őt. A szemében ragyogtak a könnyei ami még helyesebbé tették őt.
-Tori! Mi lesz vele?
-Nem tudjuk!
-Ez nem lehet igaz! Ez nem történhet meg!

-Nagyon sajnálom James!- mondtam és megszorítottam a kezét. Ő magához húzott és megölelt.
-Ugye nem hal meg?
-James! Erősnek kell lenned! Ja és még valami. Az orrod is megrepedt egy picit.
-Mi? Csak viccelsz! Ugye?

-Őmm... Hát persze!

-Ilyennel ne viccelődj! Kérlek!
-Rendben!

Hirtelen éreztem ahogy a zsebemben rezegni kezd a telefonom. Reila küldött SMS-t.

Reila: Tori kérlek gyere vissza! Nagy baj van! Carlos!!!

-Sajnálom James de mennem kell!

-Baj van?

-Hát így is fogalmazhatunk!

-Gyere ide egy kicsit!

-Rendben!

-Tudod nekem az orvos azt mondta hogy nem biztos hogy sikerül a műtét. Szóval megtennél nekem valamit?

-Hát persze!- közelebb húzott magához és megcsókolt. Az egész világ megszűnt körülöttünk. James úgy csókolt mintha ugyanúgy érezne irántam mint én iránta.

-Talán utoljára tehettem meg ezt bárkivel.

-Nos James! Készen áll a műtétre?- lépett be az orvos.

-Szeretlek James!- mondtam és vártam hogy reagáljon de kitolták a szobából. Talán soha nem tudom meg hogy ő mit érez irántam. De az utolsó csókját nekem szánta. Kiléptem az ajtón és végigmentem a folyosón és minden olyan üres és szürke volt. Az hogy megtudtam hogy James-nek komoly baja is eshet miattam elvette az életkedvem.

-Tori! Végre itt vagy!- szorított magához Reila.

-Nos hölgyeim! A fiatalember már kijött a műtőből de még mindig súlyos az állapota. Sajnos csak 31% az esélye hogy meggyógyul.

-Miért 31? Általában kerek százalékot szoktak mondani- néztem értetlenkedve.

-Igen! De az az 1% a biztatás- mondta a doki és elment.
-Hát ennek meg ki adott orvosi diplomát? A müzlis dobozban találta vagy mi?- jegyeztem meg.
-31%!- mondta Reila és a nyakamba borult.
-Tudom!- mondtam szomorúan.
-Lányok!- hallottam Kendall hangját a bejáratból. Jaj ne! Most mit mondjak neki?

~Kendall szemszöge:

Amikor megláttam Tori-t azonnal tudtam hogy baj van. Odamentem hozzájuk és csak szomorúan néztek rám.

-Baj van ugye?- erre Tori csak bólogatott.

-Nem akarom elhinni!- mondtam.

-Sajnálom Kendall!- lépett hozzám Reila.

Megfordultam és kimentem az ajtón. Nem hittem a fülemnek. Bree nem hagyhat itt! Nekem szükségem van rá! A kórház kertjében szebbnél szebb virágok nyíltak ami Bree-re emlékeztetett. Carlos James Lilka és Bree az én hibámból kerültek ide amit sosem bocsátok meg magamnak. Nem kellett volna visszajönni! Oxford számomra mindig is tele volt veszélyekkel és bonyodalmakkal. Ha hallgatok az eszemre akkor maradok Los Angeles-ben és élem nyugodtan az életem. Bár lenne egy időgépem! Akkor nem kéne aggódnom a barátaim miatt. De akkor nem ismerném Bree-t. Ez lenne az egyetlen veszteségem. Ő minden napomat bearanyozta csak annyival hogy tudom hogy létezik. De ki tudja meddig! Amióta híres lettem senki sem szeretett úgy mint ő. Minden lány Kendall Schmidt-et akarta a BTR-ből. Ő volt az első aki magamért szeretett. És most lehet hogy elveszítem. Én abba beleőrülök! Nélküle nem tudom elképzelni az életemet. Nem tudom felfogni hogy eddig hogy bírtam ki egyedül. Bármi is legyen én örökké szeretni fogom őt! Bree! Álmomban sem hittem volna hogy létezik olyan csodálatos lány mint ő...

Szisztok! Remélem tetszett a rész! Most már tényleg új webcímen lesz megtalálható. Ne feledjétek "onedirectionalathataron2.blogspot.hu" :) és egy kis meglepetés is lesz ha legalább 2 komi lesz. 1 az alap az új részért 2. a meglepiért. Vajon összejön még na? Ez csak tőletek függ! ;) Puszi: Sarah :* <3