-Valamit elfelejtettünk!- mondta Lilka ijedten- Állítsátok le a buszt költözzünk Kanadába változtassuk a nevünket Samanta-ra és legyünk kengurupásztorok!
-Mi ez a pánik hangulat?- nevettem.
-Felix!- kiáltott és mindenki egyszerre érezte azt amit Lilka.
-Benne vagyok! Mától hívjatok Samanta-nak!- kiáltottam én is.
-Csajok! Nyugi! Megoldjuk! Azt mondjuk Felix-nek hogy az éjszaka történt ez meg az- mondta Kendall.
-De akkor Felix kitekeri a nyakad!- öleltem át félve.
-Megvédünk!- álltak mellénk a többiek.
-Figyu! Mi nyolcan vagyunk ő meg egyedül- mondta Reila.
-Megérkeztünk!- mondta Paul és félve léptünk ki a buszból. Kendall bíztatóan szorította a kezem.
-Hát megjöttetek drágáim?- kérdezte Felix boldogan. Mindenkit megölelt a lányok közül csak engem nem. Bementünk a házba és egyből felmentünk volna a szobámba de Felix nem engedte. Becibált a szobájába és leültetett.
-Mit akarsz?- kérdeztem lesütött szemmel.
-Tudod te!- mondta és levette rólam a pólót.
-Ne haragudj de megegyeztünk valamiben! Nem vasárnap van. Szóval kérlek! És amúgy is...- itt megakadtam. Nem mertem azt mondani hogy Kendall és én már csináltuk.
-Megtörtént?- csak bólintottam- Ki volt az? Kendall?- félve bólintottam egy jóval kisebbet az előzőnél- Megölöm!- hirtelen csörögni kezdett a telefonja. Felvette és egy darabig beszélgetett valakivel. A hangja alapján egy nő lehetett- Még visszatérünk rá! Nekem most mennem kell mert a bárba megérkeztek az újoncok.
Kiment az ajtón és sietve távozott a villából. Kimentem az előszobába és már mindenki a medencénél üldögélt. Bár Logan és Kendall a kertitörpékkel eljáttszották a Hófehérke és a hét törpét. Kendall egy kiló sminkkel feszített mint hófehérke és az én ruhámban. Logan volt a boszorkány egy jóval rondábban sikerült sminkkel a képén. Vicces volt a helyzet.
-Megjött az én hercegem!- kiáltott Kendall a lányhangján ami borzasztó volt.
-Hejhó! Hejhó! Medencézni de jó!- énekelte James vidáman és Carlos még fütyülte is a dalt.
-Ments meg!- kiáltott Kendall és átkarolt. Logan letámadta és a szájába tömött egy szelet almát.
-Most megdöglesz!- nevetett Logan orrhangon.
-Kedves vagy!- forgattam a szemeimet.
-Meg... öltél...- mondta Kendall foldoklást tettetve és én elhittem.
-Kendall!- rémülten borultam rá.
-Csókold meg és életre kel!- kiáltott Carlos.
-Inkább dolgozzunk a bányában!- mondta James és belecsapott a vízbe de engem is lefröcskölt. Carlos-ra hallgatva megcsókoltam Kendall-t. Felnyitotta a szemét és értetlenül néztem az elkenődött rúzsfoltot az arcán.
-Hercegem!- mondta boldogan és megcsókolt.
-A hercegnő él! És most megöljük a gonosz banyát!- Carlos kiabálva kiszállt a medencéből és belökte Logan-t.
-Fiúk! Elég legyen! Baj van!- kiáltottam. Mindenki komolyabb lett és Kendall átölelt.
-Mi a baj?- kérdezte James aggódva.
-Felix-nek elmondtam amit kellett... mármint hogy azt... amit állítólag tettem Kendall-el. Eléggé kiakadt és ha visszajön akkor nagy baj lesz- meséltem szomorúan.
-De most hová ment?- kérdezte Reila.
-Megjöttek az új csajok a bárba és most "bejáratja" őket... Ha értitek mire gondolok- magyaráztam nekik.
-Szóval holnapig van időnk kitalálni valamit?- kérdezte Tori.
Leültünk az előszobában gondolkodni hogy hogyan húzzuk ki magunkat a bajból. Nem jutottunk túl sokra. Mire eljutott a tudatomig hogy ránézzek az időre már 23: 24 volt. Úgy döntöttünk hogy lefekszünk aludni.
~Kendall szemszöge:
Bree a fürdőben volt és addig felkaptam egy boxert. Féltem. Az egyetlen lány akit tényleg szeretek és nem akarom hogy egy ilyen tapló bántsa őt. Már a könnyeim potyogtak az idegességtől. Úrrá lett rajtam a pánik. Mi lesz velem nélküle? Én megőrülök ha elveszítem vagy ha csak lelki sebet ejt rajta Felix.
-Kendall! Te sírsz?- kérdezte Bree féltve engem. Törölközőbe csavarva ült le mellém. A szeméből ki tudtam találni hogy aggódik értem. Megsimítottam a vállát és próbáltam mosolyogni.
-Szeretlek!- suttogtam.
-Kérlek Kendall! Mondd el mi bánt!- a mellkasamra tette a kezét én pedig megfogtam a csuklóját és magamra húztam.
-Féltelek!- vallottam be még mindig sírva. Megsimította az arcom és megcsókolt. A derekát símogattam és éreztem hogy nem bírok magammal. Olyan csodálatos volt.
-Talán ha megtörténik elmúlik majd a gond- mondta már ő is sírva. Hatalmas szemeiből patak ként folytak a könnycseppek. Elvarázsolt a szépsége ahogy minden pillanatban amikor rá nézek.
-Nem akarlak bajba sodorni!- mondtam és felültem vele együtt.
-Én sem téged... De miért jó ha hazudunk? Előbb vagy utóbb megteszi és nem érdekli hogy mi történt. Talán ha túlesek rajta akkor nem bánt téged.
-Képes lennél értem feláldozni magad?
-Érted bármit megtennék!- a szeme elszántságtól csillogott és ez csak annyiban nyugtatott meg hogy ő beletörődött a dologba. De én még mindig féltem. Felállt és felvett egy pólót. Lefeküdt mellém és a karjaimban álomba sírta magát. Én még egy darabig fent voltam és figyeltem őt.
-Ne félj kicsim!- súgtam és végül én is elaludtam.
~Reggel Bree szemszöge:
-Boldog szülinapot cica!- hallottam Kendall lágy és dallamos hangját és éreztem ahogy a forró lehellete megérinti a nyakam. Kinyitottam a szemem és az ő arca volt az első amit megláttam.
-Jó reggelt Kendall!- mosolyogtam és megcsókolt.
-Gyere ki! Már mindenki vár- kiszálltam az ágyból és gyorsan felöltőztem.
Kendall kezét szorongatva mentem le a lépcsőről. Mindenki az előszobában volt és tényleg csak rám vártak. Köszöntek és Lilka ugrott elém.
-Boldog szülinapot!- kiáltott egy fényképezővel a kezében.
-Köszi!- mondtam és a vaku egy pillanatig elvette a látásomat. Szükségem lett volna rá mert nem láttam hogy valaki kiöntötte az üdítőt és majdnem elhasaltam de Kendall elkapott.
-Jól vagy drágám?- kérdezte aggódva.
-Jól... Köszi- mondtam nagyokat pislogva.
-Nekünk sajnos el kell mennünk boltba- mondta James.
-Ja... Nemsokára jövünk- mondta Kendall és egyedül hagytak.
-Remek!- sóhajtottam és bementem a konyhába. Unottan készítettem magamnak kávét és leültem az asztalhoz. Belekortyoltam a kávéba és valaki csengetett. Azt hittem hogy Felix lesz az így eléggé félve nyitottam ajtót. Megkönnyebbülve láttam hogy csak Harry az.
-Hát te?- néztem rá értetlenül.
-Csak azért jöttem hogy boldog szülinapot kívánjak- mondta szokatlanul kedves mosollyal.
-Köszi- mondtam és rácsaptam az ajtót. Megint csengettek és sóhajtva kinyitottam- Mi az?
-Bejöhetek?- kérdezte és majdnem fellökött ahogy bement.
-Persze... mert megengedtem!- kiabáltam utána. Ezt a pofátlanságot!
-Nem is érdekel az ajándékod? Na szép!- mondta és elindult a szobám felé.
-Harry! Azonnal lejössz onnan!- kiabáltam fel az emeletre.
-Mit mondtál? Nem hallom. Rossz a ház akusztikája- ordított feltehetően már a szobámból.
-Adok én neked olyan akusztikát hogy megemlegeted!- kiabáltam miközben felmentem. A szobám ajtajából csak annyit láttam hogy a szekrényem tetejéről levesz egy dobozt.
-Boldog szülinapot!- odaadta.
-Nem akarom tudni hogy hogyan csempészted ide!
-Pedig olyan jó sztori. Főleg hogy éjszaka mindig nyitva hagyod az ablakot. Nem nyitod ki?- kérdezte.
-Nem!- neki vágtam a dobozt és kimentem- Takarodj ki!- ordítottam.
-Jól van na! Csak annyit kérek hogy nyisd ki!
-Rendben! De akkor gyere le!- mondtam és elkezdtem lökdösni a lépcső felé.
-Megkérhetlek hogy ne lökj le a lépcsőről?
-Menj már!- lementünk.
-Most?
-Ül!- mutattam a kanapéra. De ő ezt úgy vette hogy ott ahol van így leült a földre- Oda!- mutattam megint a kanapéra. Végre leültünk és megint a kezembe nyomta a dobozt.
-Nyisd ki!- sóhajtottam és lassan kinyitottam.
Amikor megláttam a gyűrűket elkapott a nevetés. Nagyon szellemes ajándék de nem értettem hogy mire akar célozni.
-Ezt nektek vettem mert elnézést szerettem volna kérni. Az egyik a tiéd a másik pedig Kendall gyűrűje. Remélem tetszik!
-Köszi Harry! Nagyon tetszik- nevettem még mindig.
-Gondoltam.
-Kérsz egy kávét?
-Ha nem gond akkor igen.
Csak mosolyogtam és kimentem a konyhába. Nem sokkal hogy megcsináltam a kávét meghallottam a fiúk vidám éneklését. Szó szerint berontottak.
-...music sounds better whit you-u baby...- énekelték de amint meglátták Harry-t elhallgattak.
-Végre megjöttetek!- mondtam boldogan és odaadtam a kávét Harry-nek.
-Ez meg mit keres itt?- kérdezte Kendall.
-Csak elnézést szeretnék kérni a viselkedésem miatt- állt a fiúk elé Harry- Idióta voltam és nem kellett volna. Kendall! Sajnálom!
-Haragszok rád... De remélem hogy nem csinálsz ilyet többé- nézett Kendall a szemébe.
-Mi van?- kérdezte James- Te ezek után megbocsátasz neki?
-Elém állt és bocsánatot kért. Nem bízok benne de megbocsátok neki. Remélem tényleg komolyan gondolod- nézett csúnyán Kendall.
-Őmm... Srácok! A szülinap- szólt közbe Tori.
-Igaz!- mondta Kendall- Ez a tiéd- ő is egy dobozt adott amit abban a pillanatban kinyitottam.
-Tudtam hogy tetszik majd- mondta mosolyogva.
-Képzeld! Harry-től közös gyűrűt kaptunk. Amolyan "bocsi gyűrű"- mondtam boldogan. Kendall már nem volt annyira elragadtatva.
~Kendall szemszöge:
Örülök hogy Bree örült az ajándéknak. De annak már nem hogy Harry is vele van. James elég rendesen felhúzta magát azon hogy csak úgy lenyúlná tőlem. Kezd nekem is betelni a pohár. Eddig eltűrtem őt de most már tényleg elegem van belőle. Egyedül az tart vissza hogy Bree is ott van.
-Kendall!- James megfogta a karomat és arrébb húzott.
-Mi az?- kérdeztem.
-Mit keres itt ez a patkány?- nézett rám mérgesen.
-Nem tudom de ha megint bepróbálkozik Bree-nél én esküszöm hogy megverem. Nem bízok benne!
-Hát ne is! Lili olyanokat mesélt róla hogy a suliból kirúgták mert elég zűrös volt.
-Nekem mondod? A legjobb haverom volt és folyton bele akart keverni az ügyeibe!
-Fiúk! Nem jöttök vissza?- kérdezte Reila.
-De!- bólintottam és visszamentünk a többiekhez.
-Mit csináltatok?- kérdezte Bree boci szemekkel.
-Csak mutattam valamit- válaszoltam és megcsókoltam. Szó szerint belém bújt.
-Megjöttem!- rontott be Felix. Magamhoz szorítottam Bree-t és félve néztem rá.
-Csá! Harry vagyok!- mondta vidáman Harry.
-Én meg ideges!- morogta magában Felix és ránk nézett. Bree megmarkolta a pulcsim szélét és éreztem hogy remeg. A hátát simogattam hogy kicsit lenyugtassam. De aztán láttam rajta hogy elsápad.
-Kicsim!- súgtam de abban a pillanatban elájult. Még szerencse hogy elkaptam. Az ölemben tartottam miközben guggoltam.
-Bree!- kiáltott mindenki. Felix csak a szemeit forgatta és szinte kitépte a karjaimból.
-Ha a kisasszony felébred megkapja tőlem is a szülinapi ajándékát ha akarod ha nem!- nézett rám. Bevitte a szobájába és becsapta az ajtót. Felálltam és utánuk akartam menni de lefogtak.
-Ne!- mondta Logan.
-Csak bajod esne!- mondta Carlos.
-Én melléd állok haver!- mondta James és velem együtt elindult az ajtó felé.
~Bree szemszöge:
Kinyitottam a szemem és Felix szobájában találtam magam. Rémülten néztem körbe és mikor megláttam hogy Felix is ott van az ágyon majdnem elájultam megint. Félve kapkodtam a levegőt.
-Ne félj! Essünk túl rajta!- suttogta és megcsókolt. Nem mertem tenni semmit így ki kellett bírnom minden érintését. A testem minden ponpontját végigsimította de a lábaim között megállt. Másik kezével megfogta a csuklómat és férfiasságához szorította.
-Most azonnal elengeded!- ordított Kendall és berontott a szobába. Izomból lerántotta rólam és bemosott neki egy hatalmasat. Nem kellett volna mert Felix nagyon mérges lett.
-Bree! Jól vagy?- kérdezte James és átölelt.
-James!- szorítottam magamhoz sírva. Az egész testem remegett. Ránéztem James-re aki aggódva fürkészte az arcomat.
-Ne félj!- mondta és csak akkor vettem észre hogy nincs rajtam semmi. Az ágy mellett Kendall és Felix verekedni kezdtek. Amikor oda néztem Felix zsebében egy kés csillant meg. James rám adta a ruhákat és közben aggódva néztem Kendall vérző orrát. Nem mertem megszólalni vagy tenni bármit is.
-Ülj el magadnak kisgyerek!- ordított Felix és előkapta a kést. Kendall felé fordította a pengét és csak az volt a szerencse hogy Logan elkapta a kezét mikor már éppen szúrni akart.
-Kendall! Megmentünk!- kiáltott Carlos és izomból belerúgott Felix gyomrába.
-Ezt még megkeserülöd te kis patkány!- kiabált Felix és leszállt Kendall-ről. Carlos futni kezdett Felix pedig utána. Egy őrült hajsza vette kezdetét a házban. Mindenki rémülten bújt el a ház valamelyik sarkában.
Kendall és én összeszedtük a többieket is és együtt próbáltunk szembeszállni Felix ellen. De már túl későn érkeztünk Carlos a földön feküdt és körülötte minden tiszta vér volt. Kendall megúszta néhány vágással. Felix kihúzta Carlos-ból a pengét és felém közelített.
-Most te jössz!- fenyegetően nézett rám. A lányok Carlos-t próbálták megmenteni a haláltól.
-Azt már nem!- lökött félre Kendall. Felix lendületből a gyomrába szúrta volna amikor eléugrottam és egy éles fájdalom nyilalt az oldalamba.
-Ne!- kiáltott James és Kendall egyszerre.
-Sajnálom!- nyőgtem halkan és a földnek zuhantam.
Sziasztok! Úgy döntöttem hogy nem várok arra hogy írjatok. Visszaállítom a webcímet akkor talán visszatérnek a régi komizók. Holnaptól a régi webcímen lesz megtalálható. Mármint "onedirectionalathataron2.blogspot.hu" :) Puszi: Sarah :* <3
Mikor lesz kövi?
VálaszTörlés