121. Fejezet- Egy furcsa, de annál izgalmasabb nap

Csak ültem mellette és tehetetlennek éreztem magam. Nem hittem volna hogy Luke a fiúkat szereti. Az agyam ezerrel zakatolt és próbáltam visszafogni a nevetést ami akkor ki kívánkozott belőlem. Az első fiú volt akit szerettem és most kiderül hogy meleg? Az nem lehet! Ez csak egy vicc! Gyerünk Bree! Mondj valamit!

-Jól érzed magad?- szakította meg a gondolataimat Luke.
-Luke! Nézd! Tudom hogy sokat segítettem neked eddig... de ez... Gőzöm sincs hogy mit mondhatnék- a szemébe nézve nem tudtam eldönteni hogy mit akar vagy mire gondolhat. De tudom hogy akkor mire nem gondolt. Nőre!
-Tudom! De jól esik elmondani egy embernek aki nem nevet ki.
-Hát attól egy hajszál választ el... de nem teszem meg mert tudom hogy megbántanálak- mosolyogtam biztatóan.
-Szerinted nem gáz?
-Ez a huszonegyedik század! Itt még a lehetetlen is megtörténik! Lilka például leszbikus.
-Tényleg?- nézett rám értetlenül.
-Nem! De attól még megtörténhet.
-Akkor most az?
-Határozottan nem!- nevettem.
-Bree!- kopogott Kendall.
-Bejöhetsz!- mondta Luke és kinyitotta az ajtót.
-Pontosan így gondoltam én is!- morgott Kendall.
-Ne legyél már ilyen!- öleltem át szorosan.
-Nem kell félned haver!- mosolygott Luke és kilépett az ajtón.
-Mit akart?- kérdezte halkan.
-Csak tanácsot kért mert tetszik neki egy...- itt nem tudtam tovább mondani. Lehetetlen hogy eláruljam a titkát. Nem lennék rá képes- ...munkatársa.
-Hiszek neked mert szeretlek!- szorított magához Kendall.
-Én is!- mosolyogtam és egy puszit nyomtam az arcára.

~Logan szemszöge:

Csak ültem a kanapén és bámultam a tévét amikor hirtelen a fura pincérsrác leült mellém.

-Cső! Luke vagyok!- mosolygott barátságosan.
-Logan!- mutatkoztam be én is. Ahogy kezet fogtunk éreztem hogy a bőre hihetetlenül puha. Nem tudtam felfogni hogy egy ilyen srác keze nincs tele bőrkeményedésekkel meg sebekkel.
-Mit néztek?- kérdezte Luke vidáman.
-Luke! Bemutatom... Ő a tévé! Tévé! Had mutassam be Luke- ot. Ismerkedjetek nyugodtan- viccelődött bunkón James. Luke csak egy gonosz pillantást vetett rá.
-Ismerem a tévét! Képzeld nekem is van!
-Kértek valami harapnivalót?- kérdezte Lili miközben elhaladt előttem. Megragadtam a csuklóját és közénk rántottam.
-Csak téged!- mondtam és átkaroltam.
-Szép cipő!- mondta Luke Lilinek.
-Köszönöm!- mondta fura fejjel. Mindenki visszanézett a képernyőre és csendesen figyeltük a filmet. Néha nevettünk egy egy részen és jó érzés volt végignézni a barátaimon ahogy jó kedvűen nevetnek. Bár volt valaki aki kicsit furcsa volt. Luke szinte sosem nevetett velünk. Mintha aggódott volna. Végül Bree és Kendall is leült hozzánk. Az idő csak szaladt és Luke egyszer csak felállt és elköszönt. Talán sosem fogom megérteni őt.

~Bree szemszöge:

Egy kis hangulat a folytatáshoz <3 

Már mindenki fáradt volt mikor Luke elment. Kikísértem és visszamentem a többiekhez. Kendall szorosan magához húzott mintha félne hogy elveszít. Nincs félnivalója mégis így tesz. Már majdnem éjfél volt mikor úgy döntöttünk hogy ideje aludni. Felmentünk az emeletre és én egyenesen a fürdőbe vettem az irányt. Megengedtem a vizet és kinéztem az ablakon. A hold fénye megvilágította a hátsó kertet. Az ablakba könyökölve csodáltam a medence ezüstös fényben úszó vizét. Vajon eddig is ilyen volt a medence esténként? Egy lágy mosollyal az arcomon vetettem le a ruháimat. Ahogy beléptem a kádba halk lépteket hallottam. Nem törődve vele felkötöttem a hajam és csak hátradőltem a kádban. Az ajtó nyílására lettem figyelmes. Csodálkozva néztem fel és megláttam Kendall-t aki csak leült a kád mellé és hosszan beszélgetni kezdett velem. Az érzéseim lenyugodtak és nem gondoltam semmi másra csak arra hogy velem van és más nem számított. Talán sosem éreztem jobban magam mint akkor. A baleset mintha egy pillanat alatt eltűnt volna.

-Ideje kiszállni!- mondta Kendall. Én csak bólintottam egy kicsit és kiszálltam. Törölközőbe csavarva álltam a tükör elé ahol a hajamból kiszedte a csatot és a tükörből láttam az arcát. Tekintete olyan volt mint egy kisfiúé aki életében először szerelmes és boldog. A nyakamról eltűrte a hajam és csak egy puszit hagyott a helyén. Elmosolyodva nyomtam fogkrémet a fogkefémre. Miközben mostam a fogam érdeklődő tekintettem fürkészett.
-Mi az?- fordultam hozzá habbal teli szájjal. Kicsit vicces pillanat volt.
-Csak gondolkodok- mondta kicsit szórakozottan.
-Min?- kérdeztem és visszafordultam a tükörhöz.
-Rajtad... rajtam... és rajtunk. Mármint... Azon gondolkodok hogy minden nappal jobban csodállak. Minden amit csinálsz vagy mondasz az olyan érdekes. Te egy nem mindennapi lány vagy és ez... Érzem hogy egyszer vége lesz...- itt letettem a fogkefét és megtöröltem a számat. Láttam rajta hogy sírás közeli állapotban van.
-Kendall! Én örökké szeretni foglak!- mondtam és átöleltem. Hirtelen felkapott és bevitt a szobába ahol letett az ágyra. Ahogy körbenéztem a szobán láttam hogy a hold mindent tökéletesen megvilágít. Olyan jó volt hogy a nyitott ablakon hideg helyett kellemes meleg levegő áramlott be. Kendall leült az íróasztalomhoz és onnét nézte végig ahogy felvettem a fehérneműt a pizsit és befeküdtem az ágyba. Mikor végeztem ő mellém feküdt és megcsókolt.
-Jó éjt!- mosolygott kedvesen.
-Jó éjt Kendall!- mosolyogtam én is.

~Másnap:

A tavaszi szünet hivatalos első napján arra ébredtem hogy Kendall nincs mellettem. A telefonomra néztem és megnéztem hogy mennyi az idő. A szemem viszont megakadt azon hogy egy üzenet érkezett.

Luke: Szia! Szeretnék találkozni veled. 10 körül gyere a parkba... a kávéautomatánál várlak :)

Kicsit meglepett de aztán úgy döntöttem hogy felöltözök és kimegyek fogat mosni. Miután megtettem kimentem a konyhába ahol senki sem volt így hagytam egy cetlit hogy elmentem és ne aggódjanak.

Amikor elindultam azt éreztem hogy követnek. Kicsit megijedtem de amikor hátra néztem nem volt ott senki. Ezt már kicsit korábban is éreztem de nem törődtem vele. Mikor a parkba értem megláttam az automatánál Luke szomorú arcát.

-Szia!- köszöntem hangosan és felém fordította a fejét.
-Szia!- köszönt vissza kedvtelenül- Fogd!- nyújtott felém egy kávét.
-Köszönöm! Valami baj van?- kérdeztem amikor elvettem tőle a kávét.
-Csak... amit mondtam tegnap. Szeretném a segítségedet kérni- mondta szomorúan.
-Hát persze!- mosolyogtam.
-A főnökömmel megbeszéltem és a mai napon ott dolgozhatnál. Persze egész szépen fizetne neked és még egy ingyen vacsit is kapnál. Kérlek!- nézett rám boci szemekkel.
-Hát persze de akkor küldök SMS-t a srácoknak hogy ne nagyon várjanak haza- mondtam és már nyomkodtam is a telefonomat.
-Köszönöm!- ölelt át boldogan.
-Várj egy kicsit!- kiáltottam elég hangosan.
-Jó oké!- lépett hátra egy lépést.
-Megvan! Most már megölelhetsz!- mondtam és abban a pillanatban a nyakamba ugrott.
-Imádlak!- mondta hálásan és elindultunk a kávézó felé. Mikor beértünk egyből Luke főnökéhez mentünk aki egy kötényt adott a kezembe és mondta hogy este kilencig tart a munkaidőm és délben tarthatok ebédszünetet a többiekkel. Luke elmagyarázott mindent és beálltam a pult elé egy tálcával a kezemben. Ahogy körbenéztem láttam hogy senki sincs. Egy darabig csak beszélgettünk a pultnál amikor belépett egy ember.
-Vendég!- csapott a pultra Luke és én rögtön elindultam felvenni a rendelést.
-Kér valamit?- kérdeztem udvariasan.
-Csak egy kávét. Két cukorral és tejszínnel... Nem írja?- kérdezte értetlenül.
-Fejben tartom... Szóval egy kávé két cukorral és tejszínnel.
-Pontosan!- kedvesen mosolyogtunk egymásra és már mentem is leadni a rendelést.
-Luke! Egy kávé...
-Ne nekem mondd! És kösd össze a hajad!- mondta sietve.
-Rendben!- már fogtam is egy gumit amivel egy szoros kontyot csináltam oldalra és közben leadtam a rendelést már a jó helyre. Ahogy megkaptam a kávét már vittem is volna de valakinek nekimentem. Véletlenül fellöktem és ráborult a csésze egész tartalma.
-Nem tudsz vigyázni?- kérdezte egy mérges hang a földről.
-Elnézést!
-Greg!- kiáltott Luke és odarohant hozzánk. Felsegítette őt- Kérlek ne haragudj rá még új.
-Semmi baj!- mondta mosolyogva mikor felállt és közben a szemembe nézett.
-Had mutassam be...-mondta volna Luke de közbeszóltam.
-Briettha... de mindenkinek csak Bree- mosolyogtam.
-Én Greg vagyok. szintén itt dolgozok- mondta szintén mosolyogva.

Greg

Lekapta a pólóját és láttam hogy Luke kicsit elpirult. Én intettem a szememmel hogy "ő az?" és csak bólintott. Greg-re néztem aki a hasáról törölgette a kávét és irtó szexi volt. Kicsit belemerültem abba hogy őt nézzem. Megráztam a fejem. Mit csinálsz Bree! Neked pasid van!

-Bree! Minden rendben?- kérdezte mosolyogva Greg. Én csak elpirultam és boci szemekkel néztem rá.

-Srácok! Menjünk mert a főnök ki fog akadni- lépett közénk Luke. Úgy éreztem hogy félti tőlem Greg-et.

-Rendben!- mosolyogtam és kimentem a konyhából. Greg is jött és kicsit furcsa volt hogy póló nélkül járkál ide-oda. Senkit sem zavart és Luke is jó kedvűnek tűnt tőle.

-Rendelés csajszi!- hajított felém egy papírrepülőt Greg. Kinyitottam és egy "rántotta szalonnával" felirat volt rajta. Leadtam és visszamentem hogy felvegyem az első vendég rendelését. Most is csak kávét kért így könnyű dolgom volt. Kivittem neki és akkor észrevettem hogy egy csomó sikítozó ember rohan végig az utcán. Nem törődtem vele de amikor belépett valaki a kávézóba odanéztem és rájöttem hogy ki az.

Justin Bieber

-Helló! Fizetnék azért hogy segítsetek!- mondta rémült tekintettel. Látszott rajta hogy szüksége van ránk.

-Gyere!- intettem és bementem a konyhába. Követett és bevittem a raktárba.

-Itt biztonságos?- kérdezte.

-Gondolom igen- mosolyogtam barátságosan- Maradj itt és akkor nem lesz baj- épp kiléptem volna mikor megfogta a csuklómat és visszarántott.

-Köszönöm!- egy puszit nyomott az arcomra és elpirulva mentem ki a konyhába.

-Mi van vele?- kérdezte Greg.

-Életben marad. De kéne szólni a rajongóknak hogy nincs itt. Majd én megteszem- mondtam és kimentem a konyhából.

-Hol van Justin?- kérdezte az egyik csaj.

-Sajnálom de nincs itt. Úgy láttam hogy máshová ment...

-Ugyan kérlek! Ezt csak azért mondod hogy eltereld a figyelmünket és csak a tiéd legyen Justin!- kiabált velem a csaj.
-Figyelj! Tudom hogy szeretitek de szerintem nem kéne mindenhová követni! Ha fontos nektek akkor hagyjátok hogy legyen egy kis magánélete.
-Majd lesz! Ha összeházasodik velem.
-Sok sikert!- mondtam elég bunkón és elkezdtem kilökdösni őket a kávézóból.
-Segítek!- mosolygott rám Greg és kipucoltuk a terepet.
-Kijöhetek?- kiabált Justin.
-Igen!- nevettem és kilépett.
-Kössz hogy segítettetek. Cserébe megkérlek hogy szerepelj a legújabb klippemben mint a barátnőm- lépett hozzám.
-Kedves hogy felajánlod de nem...
-Megadom a számom. Ha meggondolnád magad- leírta a számát egy lapra amit nekem adott.
-Rendelsz valamit?- kérdezte Greg.
-Ha már itt vagyok szeretnék egy kávét három cukorral és tejszínhabbal.
-Azonnal hozom- mondta Greg és bement a konyhába. Justin felült egy asztalra és rám nézett.
-Mire készülsz?- kérdeztem de csak énekelni kezdett.

Édes volt tőle hogy énekelt de nekem viszont dolgoznom kellett. Rá mosolyogtam és nekiálltam felvenni néhány rendelést. Igazából sosem szerettem Justin-t de jó zenéi vannak. Ahogy járkáltam ide-oda láttam hogy követ a szemével.

-Mit művel?- kérdezte Greg.
-Énekel- válaszoltam.
-Ebédszünetben nincs kedved...-próbálkozott Greg de Luke közénk állt.
-A főnök szólt hogy beszélgetés helyett inkább dolgozzatok!- mondta eléggé mérgesen.
-Nyugi Luke! Megyünk már!- nevettem és ott hagytam a fiúkat.

~Luke szemszöge:

Kezd elegem lenni Bree-ből. Ha így halad még elcsábítja előlem Greg-et. Ezt nem hagyhatom! Greg az enyém és nem veheti el tőlem senki. A pultnál támaszkodtam és figyeltem a vendégeket. Egy férfi intett hogy rendelni szeretne így oda mentem hozzá.

-Mit parancsol?- kérdeztem.
-Kaphatnék egy kávét?
-Rendben! A szokásos ugye? Két cukor és tejszín.
-Igen.
-Luke!- szólt Bree.
-Mi van?- fordultam felé.
-Annál az asztalnál rendeltek egy salátát. Kivinnéd?
-Tedd meg te! Nekem is van dolgom- ott hagytam és bementem leadni a rendelést.

~Bree szemszöge:

Nem értettem hogy miért olyan bunkó velem Luke. Elméletileg én segítek neki hogy összejöhessen álmai pasijával. Nem tudtam sokáig foglalkozni ezzel mert egy csomó dolgom volt. Épp kivittem a salátát amikor belépett Logan az ajtón.

-Szia Bree!- köszönt kedvesen.
-Szia Logan! Kérsz valamit?
-Egy kávét elvitelre. Úgy tűnik hogy leleplezték a hollétünket.
-Tessék?- léptem a pult mögé.
-Eddig mindenki úgy tudta hogy otthon pihenünk Los Angelesben de most már az újságok is tudnak róla hogy Londonban vagyunk- mutatott egy újságot amin Kendall és én voltunk a címlapon.
-Ez lehetetlen! Pedig annyira vigyáztatok. Szinte senki sem ismert fel titeket. Leszámítva a sulinkat de ők meg nem foglalkoznak veletek- értetlenül szorongattam az újságot- Ráadásul nem is ez a jó profilom!
-De szerintem jó kép lett- mondta és leült egy székre a pultnál.
-Bezzeg ha te lennél rajta Lilkával akkor nem lenne ekkora a szád!
-Nem hát! Büszkébb lennék rá... Lili dögös csaj és imádom- mondta büszkén.
-Örülök hogy ti is jól megvagytok.
-Tényleg! Veletek mi a helyzet?
-Jól megvagyunk de Kendall féltékenysége kicsit idegesítő.
-Beszéljek vele?
-Megtennéd?- felcsillant a szemem.
-Te! Mit keres itt Justin Bieber?
-Énekel.
-Értem... Végül is tök normális hogy egy világsztár csak úgy jókedvből fogja magát és énekelni kezd egy kávézóban.
-Ugye? Igazából csak megköszöni nekünk hogy megvédtük a rajongóktól.
-Nem! Ez még így se stimmel. Nem vall rá...
-Felkért hogy szerepeljek vele az új klippjében.
-Na ez már rá vall!
-Tessék a kávé- odaadtam neki és csak mosolygott. Arra vártam hogy elmenjen de nem tette.
-Mi az?- nézett érdeklődve.
-Elvitelre kérted. Azt hittem sietsz.
-Dehogy! Csak a csészéből nem szívesen iszok... tudod a bacik miatt.
-Megértelek.
-Szóval?
-Mi az?
-Mit válaszoltál a forgatással kapcsolatban?
-Még nem mondtam semmit. Igazából nincs kedvem szerepelni egy klippben.
-Ne csináld! Ez egy jó alkalom arra hogy te is híres legyél mint én- húzta ki magát büszkén.
-Ki mondta hogy híres vagy? A főutcára néz ez a kávézó. Forgalmas hely. Ha itt nem ismernek fel akkor sehol.
-Persze New Yorkban más volt. Pedig ott még nagyobb a forgalom.
-Ez nem az a hely szóval ne várd az emberektől hogy sikítva rohanjanak utánad hogy aláírást kérhessenek.
-Ki mondta hogy elvárnám ezeket? Csak a lányoktól.
-Ebédszünet csajszi!- kiáltott Greg és a fejemhez vágott egy rongydarabot.
-Remek! Ez jó alkalom hogy végre beszélhessek... Nem érdekes ez nem rád tartozik- mondtam Logan-re nézve.
-Nekem mennem kell. Üzensz valamit Kendall-nek?- kérdezte Logan.
-Csak azt hogy ne aggódjon miattam tudok vigyázni magamra még ha nem is látszik és nagyon szeretem.
-Átadom. Szia!
-Szia Logan!- intettem a pultból és egy jó nagyot sóhajtottam.
-Bree! Nincs kedved velem ebédelni?- kérdezte Luke.
-Persze!- mosolyogtam és levettem a kötényt- Greg! Vegyél fel egy pólót! A végén még megfázol.
-Nem tetszenek az izmaim?- kérdezte nagyzolva.
-Hát ha még lennének!- belecsíptem a hasába és láttam hogy Luke nem nagyon örül annak hogy kikezdek a jövendőbeli pasijával.
-Gyere!- mondta Luke és bementünk a konyhába. Egy dobozt adott a kezembe.
-Mi ez?
-Az ebéd. Minden nap kapunk ilyet- mondta lenézően. Belenéztem a dobozba és tele volt számomra ismeretlen és teljesen szabálytalan alakú sütikkel. Töltöttünk mellé kávét és leültünk a konyhapultra.
-Ezek azok a sütik amik nem sikerültek jól?
-Igen!- mondta és beleharaptam az egyikbe.
-Végül is nem olyan gáz.
-Figyelj! Érzel valamit Greg iránt?
-Hogy mi? Dehogy! Tudod hogy barátom van.
-Rendben! Szeretném ha távol tartanád magad tőle. Láttalak titeket a pultnál enyelegni.
-Az nem az volt aminek láttad. A leendő homokos társadat nem szedném el tőled...
-Most már homokos? Miért vagy ilyen lenéző?
-Nem vagyok lenéző Luke! Figyelj! Nem akartalak megbántani... Tudod én örülök...
-Minek? Hogy szeretem őt de nem mondom el neki? És mégis mi jó származna neked abból hogy ha összejönnék vele? Hiszen Greg nem is illik hozzám. De tudod mit? Szeretem őt... Mondd meg neki!
-Szerintem nem kell.
-Mi?
-A... hátad mögött- mutattam a megszeppent Greg felé.

Sziasztok! Először is köszi a 2 komit. Másodszor pedig nem duplázok a komik tartalma miatt ;) Ezt ne nekem köszönjétek hanem a komizóknak. 2 komi és folytatom. Puszi: Sarah :* <3