Az öltözőben ültünk és csendben sminkeltünk. Még szerencse hogy ma nem táncolnunk kell hanem csak pincérek leszünk. De nem ússzuk meg. Miniszoknya nameg egy csúcs görkori. Felix irodáját nagy ívben elkerültem de nem úsztam meg a találkozást sem.
-Sziasztok szépségeim!-köszönt szívélyesen mintha nem történt volna semmi.
-Helló!- köszöntünk kedvtelenül.
-Ma Molly is dolgozni fog mert különleges vendégek érkeznek és ő fogja szórakoztatni őket amíg ti kiszolgáljátok őket- mondta Felix a mai feladatot.
-Sziasztok!- köszönt Molly.
Molly (amilyen szép olyan gonosz)
-Csá!- mondtuk bunkón és kimentünk az öltözőből de úgy hogy majdnem fellöktük.
-Ezt a picsát!- mondta Tori.
-Ezért a csajért van úgy oda James?- kérdezte röhögve Reila.
-Ez egy gyökér! Találna magának jobbat is. Mondjuk Tori!- gondolkodtam.
-Görkorira fel!- mondta Lilka.
-Görkorira fel!- mondtuk mi is és nekiláttunk a munkának.
-Várjatok!- szólt Lilka.
-Mi az?- fordultunk vissza.
-Ez kelleni fog hogy ne ismerjenek fel minket a fiúk- mondta és mindenkinek egy ilyet adott.
-Igaz!- mondta Reila és felvettük. Bementünk a V.I.P. részbe és megláttuk a fiúkat.
-Sok sikert csajok!- mondtam sóhajtva és csak bólintottak.
-Jó estét! Ma este mi leszünk az önök pincérei- mondtam és mind a négyen beálltunk valami szexi pózba.
-A kiszolgálás már tetszik- mondta Logan és belemarkolt a fenekembe. Nem szóltam csak Lilkára néztem aki kicsit mérges lett.
-Nyugi!- súgta Tori.
-Mit hozhatok?- kérdezte Reila csábos hanggal Carlos-tól.
-Egy sört- vigyorgott Carlos. Szerencsére nem vettek észre semmit.
-Azonnal hozom!- mondta Reila.
-Héj Kendall! Miért vagy így letörve?- kérdezte James.
-Nem így terveztem ezt az estét!- válaszolta kicsit unottan.
-Ne már! Tök jó ez a hely!- mondta Logan és továbbra sem engedett el.
-Ha gondolod szórakoztathatlak!- mondtam és kapásból rámásztam.
-Elnézést de...
-Nem! Csak lazíts!- súgtam a fülébe és a kezemet elkezdtem simogatni. Ahogy haladtam egyre feljebb észrevettem rajta hogy nem nagyon izgatja hogy mit csinálok. Kezdtem megijedni hogy cseppet sem olyan férfias mint eddig. Amikor már majdnem teljesen felértem elkapta a kezem.
-Nem lehetne hogy inkább valaki mást szórakoztat? Nekem barátnőm van és őt szeretem! Nem szeretném megcsalni.
-Nem csalódtam benned!
-Mi?- nézett rám értetlenül.
-Semmi!- nevettem kínosan.
-Akkor szórakoztass engem!- mondta Logan és magára húzott.
-Hát jó!- mondtam.
-Akkor menjünk egy kicsit kényelmesebb helyre- mondta és felkapott. Bevitt oda ahol még én sem voltam. Nem tudom hogy honnan tudta hogy mi van az ajtó mögött. De lehet hogy az "Extra szolgáltatások" felirat alapján tájékozódott róla. Letett az ágyra és meg akart csókolni. A keze meg olyan helyeken járkált ahova még Kendall sem jutott be. De nem erőltette... Na mindegy!
-Logan! Fejezd már be!- kiáltottam.
-Na! A főnököd és én ezért fizetünk.
-De nem azért hogy elvedd a szüzességem!- mondtam kicsit mérgesen.
-Bree?- kérdezte értetlenkedve.
-Miért kit vártál? A jó tündért a Hamupipőkéből?- kérdeztem és levettem a maszkot.
-Mit keresel itt?- kérdezte még mindig értetlenül.
-Itt dolgozok de ha bárkinek egy szót is szólsz esküszöm hogy az lesz az utolsó dolog amit mondasz!- fenyegetőztem.
-Oké!- mondta kicsit félve.
-Akkor én megyek és folytatom a munkámat- mondtam és ki akartam mászni Logan alól.
-Na azt már nem! Egyetlen feltétellel engedlek el...- mondta.
-Figyelj! Azzal a feltétellel fogsz elengedni hogy nem kaparom ki a szemed amiért még mindig a lábam között van a kezed!
-Oké!- mondta és leszállt rólam.
-Én most kimegyek- mondtam és így is tettem.
-Visszatért!- mondta Reila és átölelt.
-Ennyire hiányoztam?- kérdeztem kínosan nevetve.
-Csak kéne egy kis segítség- mondta és a kezembe nyomott egy tálcát. Kendal felé bökött és már értettem hogy mi a baj.
-Kér valamit?- kérdeztem és a tálcát Kendall orra alá tettem.
-A barátnőmet!- mondta és ellökte a tálcát.
-És te kérsz valamit?- kérdezte Reila Carlos-t.
-Semmit. Te már itt vagy!- mondta és levette róla a maszkot.
-Jaj ne!- mondtam halkan.
-Cica! Azt hitted hogy elbújhatsz egy maszk mögé?- kérdezte Carlos.
-Honnan tudtad?- kérdezte Reila.
-Csak felismerem azt a lányt akit szeretek- nevetett.
-Csajok! Leplezzétek le magatokat!- mondta gonosz mosollyal Molly. Remegő kézzel nyúltunk a maszkhoz. Kendall felé néztem aki ledermedve ült és nem értett semmit abból hogy mi is folyik itt. Lassan levettük a maszkot és félve visszanéztem a fiúkra.
-Mit kerestek itt?- kérdezte ijedten Logan és levette rólam a kezét.
-Igen lányok! Mondjátok el mit kerestek itt- mondta Molly szemrehányóan és beleült James ölébe.
-Itt dolgozunk- mondtam a földre szegezve a tekintetem.
-És mi erről miért nem tudunk?- kérdezte Kendall mérgesen.
-Mert nem akaruk hogy ez miatt elítéljetek minket- mondta Lilka és Kendall felállt. Megvetően nézett rám és kiment.
-Menj utána!- mondta Tori és így is tettem. A görkorit cipőre cseréltem és utána rohantam.
-Kendall várj!- kiabáltam utána. Elkaptam a karját és megállt.
-Mit akarsz?- kérdezte közömbösen.
-Könyörgök hallgass végig!- kértem.
-Nem akarom hallani!
-Felix erőltette! Kötelességünk itt dolgozni mert csak így jutunk pénzhez. Tizenhat éves korunk óta csináljuk. Kérlek Kendall ne haragudj rám...
-Nem érdekel.
-...Elmondtam volna. Csak arra vártam hogy eljöjjön a tökéletes pillanat. Nem akartam hogy most tudd meg mert pontosan tudtam hogy ez lenne a vége. Légy szíves Kendall ne haragudj!
-És miért hinném ezt el neked?
-Miért hazudjak olyan embernek akit őszintén szeretek?
-Biztos hogy kötelező?- kérdezte kicsit megenyhülve.
-Sajnos. Ha választanom kéne nem ezt választanám elhiheted.
-Ebben az esetben...- közelebb húzott és megcsókolt.
-Sajnálom hogy nem mondtam el!
-Nem a te hibád!- mondta és magához szorított- Más is van amit tudnom kéne?
-A lábamon állsz!- mondtam nevetve.
-Bocsi!- mondta és leszállt rólam.
-A munkaidő lejárt szóval átöltözök és menjünk vissza.
-Rendben... De merre kell menni?- kérdezte.
-Ne hogy azt mond hogy nem tudod hogy hol vagyunk.
-Akkor nem mondom.
-Kendall!- kiáltottam.
-Most miért az én hibám? Ha nem derül ki rólad az igazság akkor nem lennénk most itt!
-Szóval már az én hibám?
-Igen a te hibád!
-Hogyan akarsz velem lenni ha nem tudsz elviselni a hibáimmal együtt?
-Szóval azt mondod hogy szakítsunk?- kérdezte.
-Nem azt mondom... Csak ha nem akarod akkor nem erőltetem.
-Szünet!- mondta és elindult valahová.
-Most meg hová mész?
-Az ellenkező irányba. Több esélyünk van visszatalálni ha nem arra megyünk amerre eddig.
Csendesen követtem őt és figyeltem ahogy elered az eső. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Sikerült visszatalálnunk. Mikor a lányokkal összefutottunk már mindenki tudott mindent. Átöltöztem és visszamentünk a kollégiumba. Kendall nem feltűnősködött így csókkal búcsúzott el tőlem.
-Nem azt mondom hogy vége csak egy rövid szünet- súgta a fülembe.
-Talán elkapkodtuk ezt az egészet- mondtam és felmentem.
-Sok sikert csajok!- mondtam sóhajtva és csak bólintottak.
-Jó estét! Ma este mi leszünk az önök pincérei- mondtam és mind a négyen beálltunk valami szexi pózba.
-A kiszolgálás már tetszik- mondta Logan és belemarkolt a fenekembe. Nem szóltam csak Lilkára néztem aki kicsit mérges lett.
-Nyugi!- súgta Tori.
-Mit hozhatok?- kérdezte Reila csábos hanggal Carlos-tól.
-Egy sört- vigyorgott Carlos. Szerencsére nem vettek észre semmit.
-Azonnal hozom!- mondta Reila.
-Héj Kendall! Miért vagy így letörve?- kérdezte James.
-Nem így terveztem ezt az estét!- válaszolta kicsit unottan.
-Ne már! Tök jó ez a hely!- mondta Logan és továbbra sem engedett el.
-Ha gondolod szórakoztathatlak!- mondtam és kapásból rámásztam.
-Elnézést de...
-Nem! Csak lazíts!- súgtam a fülébe és a kezemet elkezdtem simogatni. Ahogy haladtam egyre feljebb észrevettem rajta hogy nem nagyon izgatja hogy mit csinálok. Kezdtem megijedni hogy cseppet sem olyan férfias mint eddig. Amikor már majdnem teljesen felértem elkapta a kezem.
-Nem lehetne hogy inkább valaki mást szórakoztat? Nekem barátnőm van és őt szeretem! Nem szeretném megcsalni.
-Nem csalódtam benned!
-Mi?- nézett rám értetlenül.
-Semmi!- nevettem kínosan.
-Akkor szórakoztass engem!- mondta Logan és magára húzott.
-Hát jó!- mondtam.
-Akkor menjünk egy kicsit kényelmesebb helyre- mondta és felkapott. Bevitt oda ahol még én sem voltam. Nem tudom hogy honnan tudta hogy mi van az ajtó mögött. De lehet hogy az "Extra szolgáltatások" felirat alapján tájékozódott róla. Letett az ágyra és meg akart csókolni. A keze meg olyan helyeken járkált ahova még Kendall sem jutott be. De nem erőltette... Na mindegy!
-Logan! Fejezd már be!- kiáltottam.
-Na! A főnököd és én ezért fizetünk.
-De nem azért hogy elvedd a szüzességem!- mondtam kicsit mérgesen.
-Bree?- kérdezte értetlenkedve.
-Miért kit vártál? A jó tündért a Hamupipőkéből?- kérdeztem és levettem a maszkot.
-Mit keresel itt?- kérdezte még mindig értetlenül.
-Itt dolgozok de ha bárkinek egy szót is szólsz esküszöm hogy az lesz az utolsó dolog amit mondasz!- fenyegetőztem.
-Oké!- mondta kicsit félve.
-Akkor én megyek és folytatom a munkámat- mondtam és ki akartam mászni Logan alól.
-Na azt már nem! Egyetlen feltétellel engedlek el...- mondta.
-Figyelj! Azzal a feltétellel fogsz elengedni hogy nem kaparom ki a szemed amiért még mindig a lábam között van a kezed!
-Oké!- mondta és leszállt rólam.
-Én most kimegyek- mondtam és így is tettem.
-Visszatért!- mondta Reila és átölelt.
-Ennyire hiányoztam?- kérdeztem kínosan nevetve.
-Csak kéne egy kis segítség- mondta és a kezembe nyomott egy tálcát. Kendal felé bökött és már értettem hogy mi a baj.
-Kér valamit?- kérdeztem és a tálcát Kendall orra alá tettem.
-A barátnőmet!- mondta és ellökte a tálcát.
-És te kérsz valamit?- kérdezte Reila Carlos-t.
-Semmit. Te már itt vagy!- mondta és levette róla a maszkot.
-Jaj ne!- mondtam halkan.
-Cica! Azt hitted hogy elbújhatsz egy maszk mögé?- kérdezte Carlos.
-Honnan tudtad?- kérdezte Reila.
-Csak felismerem azt a lányt akit szeretek- nevetett.
-Csajok! Leplezzétek le magatokat!- mondta gonosz mosollyal Molly. Remegő kézzel nyúltunk a maszkhoz. Kendall felé néztem aki ledermedve ült és nem értett semmit abból hogy mi is folyik itt. Lassan levettük a maszkot és félve visszanéztem a fiúkra.
-Mit kerestek itt?- kérdezte ijedten Logan és levette rólam a kezét.
-Igen lányok! Mondjátok el mit kerestek itt- mondta Molly szemrehányóan és beleült James ölébe.
-Itt dolgozunk- mondtam a földre szegezve a tekintetem.
-És mi erről miért nem tudunk?- kérdezte Kendall mérgesen.
-Mert nem akaruk hogy ez miatt elítéljetek minket- mondta Lilka és Kendall felállt. Megvetően nézett rám és kiment.
-Menj utána!- mondta Tori és így is tettem. A görkorit cipőre cseréltem és utána rohantam.
-Kendall várj!- kiabáltam utána. Elkaptam a karját és megállt.
-Mit akarsz?- kérdezte közömbösen.
-Könyörgök hallgass végig!- kértem.
-Nem akarom hallani!
-Felix erőltette! Kötelességünk itt dolgozni mert csak így jutunk pénzhez. Tizenhat éves korunk óta csináljuk. Kérlek Kendall ne haragudj rám...
-Nem érdekel.
-...Elmondtam volna. Csak arra vártam hogy eljöjjön a tökéletes pillanat. Nem akartam hogy most tudd meg mert pontosan tudtam hogy ez lenne a vége. Légy szíves Kendall ne haragudj!
-És miért hinném ezt el neked?
-Miért hazudjak olyan embernek akit őszintén szeretek?
-Biztos hogy kötelező?- kérdezte kicsit megenyhülve.
-Sajnos. Ha választanom kéne nem ezt választanám elhiheted.
-Ebben az esetben...- közelebb húzott és megcsókolt.
-Sajnálom hogy nem mondtam el!
-Nem a te hibád!- mondta és magához szorított- Más is van amit tudnom kéne?
-A lábamon állsz!- mondtam nevetve.
-Bocsi!- mondta és leszállt rólam.
-A munkaidő lejárt szóval átöltözök és menjünk vissza.
-Rendben... De merre kell menni?- kérdezte.
-Ne hogy azt mond hogy nem tudod hogy hol vagyunk.
-Akkor nem mondom.
-Kendall!- kiáltottam.
-Most miért az én hibám? Ha nem derül ki rólad az igazság akkor nem lennénk most itt!
-Szóval már az én hibám?
-Igen a te hibád!
-Hogyan akarsz velem lenni ha nem tudsz elviselni a hibáimmal együtt?
-Szóval azt mondod hogy szakítsunk?- kérdezte.
-Nem azt mondom... Csak ha nem akarod akkor nem erőltetem.
-Szünet!- mondta és elindult valahová.
-Most meg hová mész?
-Az ellenkező irányba. Több esélyünk van visszatalálni ha nem arra megyünk amerre eddig.
Csendesen követtem őt és figyeltem ahogy elered az eső. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Sikerült visszatalálnunk. Mikor a lányokkal összefutottunk már mindenki tudott mindent. Átöltöztem és visszamentünk a kollégiumba. Kendall nem feltűnősködött így csókkal búcsúzott el tőlem.
-Nem azt mondom hogy vége csak egy rövid szünet- súgta a fülembe.
-Talán elkapkodtuk ezt az egészet- mondtam és felmentem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése