136. Fejezet- Mostantól csak ezt akarom! (1. rész)

Este már mindenki tudott mindent. A színpadon álltunk és az utolsó dalra táncoltunk ami az egyik kedvencem volt.

Mikor végeztünk elköszöntünk és mentünk volna a dolgunkra mikor valaki megállított. Ben volt az néhány ember társaságában.
-Segíthetek?- kérdeztem.
-Szóval ön lenne Bree? Sokat hallottam már önről de nem hittem volna hogy igaz- elém állt egy idegen férfi és méregetni kezdett- Ön igazán tehetséges. Remélem a meghallgatáson is ezt a teljesítményt nyújtja.
-Biztos vagyok benne hogy sikerülni fog- mondtam magabiztosan.
-Akkor most is mutathat valamit ha ennyire nagy a szája- mondta a férfi. Mivel Ben játssza a főszerepet odaléptem hozzá.
-Tudja Sherlock nem ön az egyetlen aki gondolkodik. Azt hiszi hogy annyira okos. De tudja mit? Nem az! Maga is csak egy normális ember csak sokkal arrogánsabb.
-Szociopata vagyok és az arrogancia hozzá tartozik.
-Én tudom hogy valójában rendes. Ez csak egy színjáték de mi lehet az oka? Gyerekkori elnyomás? Vagy trauma?
-Nem az ön dolga!
-Á! Szóval rátapintottam a lényegre.
-Remek! Igazán lenyűgöző- mondta Ben mellől egy férfi.
-Még jó hogy lenyűgöző. Én ajánlottam- nevetett Ben.
-Miről maradtam le?- mellénk lépett Ben egyik barátja és egyben kollégája.

Martin Freeman

-Csak a szokásosról Martin!- nevetett hangosan Ben.
-Biztos ön az új lány. És meglepően megfelel a leírásnak a táncos lányról a bárból- Martin Ben felé fordította a tekintetét aki lenézett a földre és a nyakát vakargatta.
-Táncos lány? Miféle táncos lányról beszélsz?- kérdezte idegesen nevetve.
-Na jó! Elég legyen! Szóval mikor is lesz a meghallgatás?- kérdeztem és megszakítottam az egyre kínosabbá váló beszélgetést.
-Végre egy értelmes hozzászólás. Kisasszony ön tehetséges de még gyakoroljon a meghallgatásig. Itt van a szöveg. Sok sikert- a férfi egy szövegkönyvet nyomott a kezembe és elment.
-Hajrá kislány!- Ben vállba boxolt és ő is elment.
-Mr. Freeman! Ami azt illeti... én...- mondtam volna a magyarázatot.
-Hagyd! És nyugodtan hívj Martin-nak- elmosolyodott és követte a többieket. Egy nagyot sóhajtottam és reménykedtem hogy nyugodtan folytathatom az estét azzal hogy gyakorlom a szerepet. De nem. Amint leültem a bárpulthoz Lucy izgatottan leült mellém.
-Nézd! Szereztem jegyeket a Patkány Gödörbe! A legmenőbb rockklub a környéken. A többiek belementek és neked is muszáj!
-Levegőt nem akarsz venni?- kérdeztem a szöveget nézegetve.
-Jaj! Ne bújd már azt a könyvet olyan ciki! Jók voltatok és ezt megünnepeljük egy hatalmas bulival. Vegyél fel valami eszméletlenül dögös rucit és irány bulizni! Légyszi! Légyszi! Légyszi!...- visította egér hangon. És minél többet kérlelt annál kínosabb lett a helyzet.
-Na jó! Csak fogd be!- morogtam és elindultunk a szobám felé.

Hali! Bocsi hogy ennyit kellett várni. Sajnos most kevesebbet tudok írni mert alig van időm blogot írni. Megszűnni nem fog csak kevesebb lesz a bejegyzés. Remélem nem haragyszotok meg miatta. Csak ennyit akartam. Puszi: Sarah :*

135. Fejezet- Új élet

A helyzethez képest meglepően higgadt maradtam. Igazából remek szórakozásnak éreztem a helyzetet. A többiek már nem. Dave egy tipikus bűnöző. A ruhája és a kiállása elárulta. Ő nem szeret viccelni. Tétován álltunk egymással szemben. Egy pillanatra sem néztünk félre. Egyenesen egymás szemébe nézve próbáltunk olvasni a másik gondolataiban.
-Na mit lépsz hercegnő?- kérdezte és a hüvelykujjamat a pöcökre tettem.
-Már mondtam hogy nem vagyok hercegnő! És nincs kedvem megölni.
-Ezt örömmel hallom. De ez nem így megy. Egy marad. Ez a szabály.
-És az Bree lesz!- hallottam távolról egy ismerős hangot és egy rossz reflex miatt meghúztam a pöcköt.
-Bátor vagy hogy szembeszállsz velem. És Az is bátor dolog hogy az öreg félszemű ennyire óvni akar téged a haláltól- Dave gúnyos hangja felhúzott. Behunytam a szemem és éreztem hogy végigfut a hátamon a hideg- Kár hogy a játék ilyen rövidre sikerült. De ez nem tőlem függött. Ég önnel!- a nyakamhoz egyre közelebb volt a tőr éle és eléggé féltem. Ha otthagyom a fogam mit csinálnak majd a lányok? Csak ennyire tudtam gondolni. Hirtelen éreztem a nyakamnál a tőrt. Az ujjam remegve csúszott végig a pisztolyon. Lőni akartam de nem mertem megtenni. Túl gyáva voltam. De aztán egy éles hang hasított át az utcán. A fegyver elsült? Egy pillanatra azt hittem hogy én tettem. Dave csak állt előttem és a mellkasából folyt a vére.
-Megdöglesz!- kiáltott Dave és hirtelen valaki a földnek lökött. Felnéztem és csak akkor láttam hogy a félszemű fura figura volt a megmentőm. Lefagytam mikor láttam hogy mindketten a földnek zuhannak. Odamásztam a félszeműhöz és az ölembe tettem a fejét.
-Igazán megtisztelt... hogy... szolgálhattam önt... Briettha... hercegnő- nyöszörögte és tisztelegni próbált de félúton elgyengült és a mellkasára esett a keze. Pont a tőr mellé. Nem értettem hogy miért mondta ezt. Nem tudtam felfogni hogy mi történt. De tisztában voltam vele hogy megmentett. A gyilkolástól és a haláltól is egyaránt. A szeméből kihunyt a fény. Mivel nyitva volt a szeme óvatosan lecsuktam neki. Felnéztem és mindenki eltűnt a másik bandából. Kivéve Dave. Ott feküdt élettelenül. Óvatosan letettem a félszemű fejét a földre és felálltam.
-Jól vagy?- kérdezte Harry és megölelt. Az a sok feszültség akkor jött ki belőlem. Nem akartam hogy így lássanak de nem bírtam ki sírás nélkül.
-Olyan jó ember volt- mondtam halkan.
-Tudom! Most hazaviszlek. Fiúk ezeket tüntessétek el! A félszemű csak nekünk fog hiányozni. A többieknek fel se tűnik majd- mondta a többieknek és elindultunk haza. Nem szóltunk egymáshoz semmit. Én mondjuk azért mert még mindig sokkos állapotban voltam. Amint hazaértünk lefürödtem és befeküdtem az ágyba.
-Itt maradsz estére?- kérdeztem halkan.
-Örömmel- válaszolta és szorosan átölelt- Látom ez a paraszt már a szobádba is befészkelte magát.
-Rajongó vagyok- mondtam egyszerűen.
-Nem tudod hogy mire célzott az öreg?
-Nem. De nem hiszem hogy sok valóságalapja lenne- elmosolyodtam és elaludtam Harry karjaiban. Álmomban megint láttam mindent ami este történt. Másnap szörnyen ébredtem. De legalább nem egyedül. Ahogy kiszálltam az ágyból megbotlottam egy nagy dobozban.
-Mi a fene!- felnéztem és láttam hogy a szekrényem üres. Gyorsan felkaptam egy köntöst és leszaladtam hogy megnézzem mi folyik itt.
-Jó reggelt! Remélem nem baj hogy bepakoltam- mosolygott Nick.
-Nem... de most nem haragszunk egymásra?
-Csak te haragszol. Én imádlak.
-Nem emlékszek mi volt. Az a rész teljesen homályos.
-Csak nem a Tori miatt?- lépett be vidáman Reila.
-De az lehet- mondtam a fejemet fogva.
-Igyekezzetek! Felix nemsokára itt lesz és nem akarok belebotlani!- sürgetett minket Lilka- Harry-nek is szólj hogy bújjon gatyába mert a dobozod marha nehéz!
-Jól van na! Többet nem kapsz kávét!- ásítottam és felmentem a szobámba hogy felkeltsem Harry-t. Ahogy beléptem láttam hogy a szobám is üres nemcsak a szekrényem.
-Szia!- köszönt kómásan Harry.
-Szia! Költözök.
-Mi?
-Nemsokára indulunk szóval ezt le kéne vinned. De csak ha nem gond.
-Nem!- gyorsan felöltöztünk és lementünk a többiekhez.
-Bree! Ezt Susanne küldi!- Reila egy levelet nyomott a kezembe. Miközben bepakoltunk a költöztetőkocsiba elolvastam.

Kedves Bree!
Miután elénekeltem a dalt eltűntél pedig beszélni szerettem volna veled. Igazán tehetséges vagy és gratulálok a dalhoz amit előadtál. Én mint sokat látott énekes csodálkoztam. Igazából olyan volt mintha magamat láttam volna fiatalon csak jobb frizurával. Megadom a számom és szeretném ha hívnál. Segíthetek a karrieredben. Puszil: Susanne Hoffs :)
Ja és a számot a kártyán találod!

-Na mit ír?- kérdezte Harry.
-Susanne szeretne segíteni- válaszoltam és eltettem a levelet.
-Mit csináltok itt?- hallottam Felix meglepett hangját.
-Ő... Felix... Mi csak- próbált mondani valamit Reila.
-Nekem nem szóltok hogy költöztök?
-Felix! Megmagyarázom!- elé álltam- A helyzet az hogy Tori betöltötte a tizennyolcat így mindannyian nagykorúak vagyunk.
-Hallottam mi történt tegnap. És H kérte hogy engedjelek el titeket. Eleget szenvedtetek- Harry felé néztem aki bólintott.
-Akkor nem kell magyarázkodnunk?- kérdezte Lilka.
-Nem! De szeretnék sok szerencsét kívánni és megígérem hogy segítek nektek mindenben ha kell- megölelt minket és elbúcsúztunk. Nem hittem volna hogy ilyen könnyen elenged minket annyi év után. Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Végül a belvárosban megálltunk és mikor kiléptem az utcára éreztem hogy most már nyugodtabb lehet az életem. Nick bekísért minket a szállodába és mindenki olyan elfoglaltnak tűnt. Viszont egy lány nagyon barátságosnak tűnt.
-Szia Nick! Megjöttek az új vendégeink?- kérdezte kedvesen és felénk fordult.

-Igen! Szeretném nektek bemutatni a hölgyet. Lucy Stars. Az apja vezeti a szállót. Megengedte hogy a legjobb szobákat kapjátok és nem kell fizetnetek. Egy feltétellel- mondta Nick. Amint kimondta a nevét kirázott a hideg.
-És mi az?- kérdezte Reila.
-Minden szabad estéteken felléptek egy két órás számmal az étteremben- mondta Lucy- Megegyeztünk?
-Lányok?- kérdezte Lilka.
-Ez egy elég jó ajánlat. Én benne vagyok- mondta Reila.
-Bree?- néztek rám.
-Hát... Nekem tetszik ez a hely. Tuti nem unatkoznék- nevettem kicsit kínosan.
-Akkor elfogadják- mondta Nick és a pulthoz mentünk. Lucy elmagyarázta hogy mi merre van és Nick vezetésével felmentünk a negyedik emeletre. Mindenki külön szobát kapott. Én a 7-es szobához kaptam kulcsot. Kinyitottam és elképesztő látvány fogadott.

-Segítek kipakolni!- mondta Nick és bejött velem a szobába.
-Most mi van köztünk?- kérdeztem.
-Miért? Szeretnél valamit?- mosolygott.
-Jelenleg nem szeretnék kapcsolatot. Sajnálom de nem tudnék megbízni benned. Se más fiúkban.
-Rendben! Nem sokára felhozzák a dobozokat. Jó lenne ha nyitva hagynád a szoba ajtaját- kiment az ajtón és nem csukta be.
-Várj egy kicsit!- sóhajtottam- Este gondolom megejtjük az első fellépést és szeretném ha ott lennél és látnád ahogy elszúrunk mindent.
-Nem fogjátok elszúrni. Én tudom mi lesz a feladat és tetszeni fog. Annyit mondok hogy Just Dance 4- kacsintott és adott egy puszit az arcomra. Nem értettem de rá hagytam a dolgot. Megvártam hogy felhozzák a dobozokat és kinyitottam a hozzám legközelebb esőt. A plakát volt az első amit megláttam. Becsuktam és kimentem a szobából. Mivel mindenki a szobájában volt nem keltettem nagy feltűnést hogy leléptem. Lementem a lépcsőn és megláttam Lucy-t.
-Szia! Hogy tetszik a szoba?- kérdezte kedvesen.
-Nagyon szép. Mesélnél nekem erről a szállodáról?
-Persze! A közelben van egy kávézó. Felkapok egy dzsekit és mehetünk- mosolygott és a háta mögötti fogasról levett egy felsőt.
-Szia Lucy!- köszönt egy számomra ismeretlen fiú.

-Szia Matt!- köszönt vissza. Matt? Ez most komoly? Ha felbukkan Conor én belefojtom magam a kávéba.
-Ő kicsoda?- kérdeztem.
-A pultos fiú. Isteni koktélokat kever de ne menj a közelébe. Egy igazi nőfaló. De ha szereted a kalandokat a te embered- mesélte miközben kimentünk az utcára. Ahogy felnéztem a földről megláttam Harry-t. A hátával támasztotta a falat és közben telefonált. Amikor meglátott elmosolyodott és hirtelen elköszönt és letette.
-Bree! Végre lejöttél! Ki az új barátnőd?- kérdezte miközben megölelt.
-Harry bemutatom neked Lucy-t. Az apjáé ez a szálloda- mondtam és közben össze-vissza mutogattam.
-Te ismered őt? Jézusom! Egyszerűen imádom a zenéteket. Bár Zayn a kedvencem de téged is bírlak- Lucy hisztirohama nem tartott sokáig mert Harry leállította.
-Mielőtt megfulladsz adhatok valamit?- kérdezte Harry és rám nézett. Lenéztem a földre mert tudtam mire céloz. Nem akartam tanúja lenni annak amit csinál így elkezdtem figyelni a járdát. London belvárosa tényleg ennyire mocskos lenne? Úgy döntöttem hogy hagyom Harry-t nyalakodni így egyedül indultam el a kávézóba. Könnyen felismertem mert az egyetlen épület volt amin a Starbucks felirat virított. Beléptem és a pultnál kértem egy kávét.
-Dobj hozzá még egyet és én állom!- egy régről jól ismert hang ütötte meg a fülem. Oldalra néztem.

Benedict Cumberbatch

-Ben?- néztem értetlenül.
-Rég láttalak- mosolygott és elvette a kávékat. Leült egy asztalhoz nekem meg követnem kellett ha kávéhoz akartam jutni.
-Mi újság?- kérdeztem miközben leültem.
-Nemsokára el akarják kezdeni a harmadik évadot- mesélte miközben odaadta a kávét.
-Ja tényleg! Te vagy a nagy Sherlock Holmes!
-Ilyen könnyű elfelejteni életem legfontosabb alakítását?
-Dehogy! Imádom a sorozatot. De kéne bele egy nő! Olyan fura vagy egyedül. Az emberek még elkezdik terjeszteni hogy a világhírű nyomozó meleg.
-Ezt nem csak te látod így. Még mindig a bárban dolgozol?
-Nem. Igazából nincs munkám. Miért?
-Lehetnél te az a "nő". Elméletileg a harmadik évadba behoznak egy újoncot.
-Mesélj a szerepről.
-A lány rendkívül okos és gyönyörű. A lényeg az hogy a neve Nathalee aki normális ember de leköröz mindenkit... még engem is. Szóval olyan mint te csak okos.
-Menj a francba!
-Csak vicceltem!
-Elég rossz vicc volt! Szóval egy nő nemű lény aki még nálad is jobb? Ez tetszik. A névvel együtt. De mikor kezdenétek?
-Egy hónap múlva. Addigra már talán vége lesz a válogatásnak. Én mondjuk szeretném ha te lennél.
-Miért?
-Mert bírlak! Jó barátom vagy és szívesebben látnálak téged egy plakáton mint egy idegen nőt.
-Szóval bírsz? És mit szól hozzá a menyasszonyod?
-Felbontotta az eljegyzést.
-Mi van? Miért?
-Miattad. Mármint... nem nézte jó szemmel hogy szórakozni járok.
-Egy pillanat alatt színésznőt és házasságtörőt csinálsz belőlem?- amikor ezt kimondtam Lucy lépett be az ajtón. A haja kócos volt és a tátott száján elkenődött a rúzs. Ben észrevette hogy nagyon nézek valamit így ő is oda nézett. Lucy odaért az asztalhoz és leült mellém.
-Ez hozzád tartozik?- kérdezte Ben.
-Valamennyire igen. Lucy jól vagy?
-Ha.... Ha.... Meg.... Csók.... Én...- dadogta.
-Jó tudjuk! Harry Megcsókolt! És?- kérdeztem.
-Tudnom kéne róla?- kérdezte Ben kicsit furán.
-Nem hiszem!- válaszoltam.
-Hozok neki egy kávét- Ben felállt és hirtelen Lucy megölelt.
-Csókolóztam Harry-vel!- mondta boldogan.
-És? Én meg lefeküdtem vele!- elég hangosan nevettem.
-Kivel?- nézett hátra Ben.
-Senkivel!- mondtam kínosan. Az asztal felé fordítottam a tekintetem és kényelmesen hátra dőltem. A zsebembe csúsztattam a kezem és éreztem valamit az alján. Lassan kihúztam és egy cetli volt az Justin menedzserének a számával.
-Az kinek a száma?- kérdezte Lucy már lecsillapodva.
-Csak egy szám.
-De ott van a Justin felirat. Ki az a Justin?
-Na ezt én is tudni akarom- ült vissza Ben és Lucy-nak adta a kávét.
-Csak Justin... A suliból...- mondtam kínosan nevetve.
-Ha azt mondod hogy justin Bieber akkor lemegyek hídba. Ismered Harry-t a Big Time Rush-t őt- Ben-re mutatott- és ha Harry-t ismered akkor a One Direction-t is. Eszméletlen vagy!
-Akkor meg sem említem Nicholas Hoult-ot de ezt már te is tudod.
-Ne! Ezt nem hiszem el! És mi van William herceggel?- kérdezte Lucy.
-Az csak egy éjszaka volt- legyintettem viccelődve.
-Mi?- néztek rám egyszerre.
-Jézusom! Csak vicc volt!
-Elég rossz vicc!- mondta- Ben és sóhajtott.
-Tényleg! Ben-t hogy ismerted meg?- kérdezte Lucy és Ben-nel összenéztünk.
-A... a munkám hozott össze minket... Ha fogalmazhatok így- mondtam kicsit furán.
-Igen! Pincér volt régebben és összebarátkoztunk. Néha megittunk együtt egy kávét- mesélte Ben.
-Aha! Szóval pincér. Nem áll messze a mostani munkádtól- nézett rám Lucy.
-Szóval mégis van munkád?- nézett rám Ben.
-Ez csak azért van hogy legyen hol laknia a barátnőivel. Az apámmal lebeszélte Nick és így minden szabad estéjükön fellépnek- mesélte Lucy.
-És ma este is fellépnek? Mert akkor elvinnék néhány alakot hogy bemutassam nekik Bree-t.
-Hahó! Én is itt vagyok!- integettem mindkettőjüknek.
-Igen. A ma este tuti. Ugye?- nézett rám Lucy.
-Persze. De kik is jönnének?- kérdeztem Ben-től.
-Majd megtudod. A lényeg az hogy a forgatással kapcsolatos... Na mindegy! Többet nem mesélek. De sajnos mennem kell. Összetrombitálom a srácokat. Akkor majd este!- Ben hirtelen felpattant és elköszönt. Végignéztük ahogy fizet és távozik.
-És íme Ben London hurrikánja!- mondtam nevetve.
-Állati jó pasi!- mondta Lucy és a tenyerébe temette az arcát.
-Ben?
-Jaj nem! Mármint helyes meg aranyos... De én Harry-ről beszélek.
-Ja hogy te még mindig itt tartasz?
-Mivel csábítottad az ágyadba?- megragadta a pólómat és eszelős pillantással méregetett.
-Lucy! Ha elmondanám meg kéne hogy öljelek! És engedj már el!
-Bocsi!- elengedett.
-Semmi baj! Miről is akartam beszélgetni veled?
-A szállodát említetted. Hát akkor most kérdezhetsz.
-Igaz! Azt mondtad hogy az apád az igazgató.
-Igen! Richard Stars.
-A pultos pedig Matt.
-Igen. De ez miért olyan fontos?
-Mert álmomban egy pontosan ilyen helyen éltem. Te is ott voltál.
-Ez kedves. Rólam álmodtál?
-A recepciós nő neve Margaret?
-Igen. De honnan tudod? Csak nem?
-De. Még ő is benne volt. Egy picit. Kicsit fura hogy valóra vált az álom.
-Ja ez nekem is fura. De mennünk kéne mert kicsit körbevezetnélek titeket a szállodán. Képzeld négy szobánként saját konyha is van mert tudjuk hogy nem mindenki rajong azért hogy társaságban egyen.
A helyzet egyre furább és furább lett. Sok olyan dolog kiderült amire álmomból is jól emlékeztem miközben visszamentünk a szállóba. Ahogy bementem a szobámba láttam hogy Nick már javában rendezgeti a cuccaimat.
-Szia szép lány!- köszönt és visszafordult a polchoz.
-Mit keresel a szobámban?- kérdeztem és leültem az ágyra.
-Az én szobám be van rendezve szóval most a tiéd következik. Amúgy dögös felső- leült mellém és méregetni kezdett.
-Mit akarsz? Azt hittem hogy harag van.
-Most akarok békülni szóval ne szólj bele!- közelebb csúszott és megfogta a kezem- Nem akartalak megalázni azzal hogy annyit fizettem. De tényleg csodálatos volt az este és nekem teljesen megérte. Többet akartam de tudtam hogy csak még mérgesebb lennél. És amúgy is fizetnem kellett mert ez nem ingyenes. A pénz pedig a tiéd szóval jól is jön a mostani helyzet alapján- minél többet beszélt annál hülyébben éreztem magam.
-Akkor én kérek elnézést a viselkedésem miatt. Nem szoktam hozzá hogy ilyen fiúk szeretnek belém.
-Alábecsülöd magad. Csodálatos vagy és van benned valami ami a többi lányban nincs meg.
-Helló mindenkinek! Csak szólok hogy szeretnélek titeket körbevezetni- rontott be Lucy.
-Akkor menj csak. Én addig elpakolok- mondta Nick és megölelt. Egy puszit nyomtam az arcára és felálltam. A folyosón már mindenki várt. Vagy két óra telt el azzal hogy Lucy körbevitt minket a szállón.

Sziasztok! Most egy ideig kicsit kevesebb rész lesz de megpróbálok minél többet írni :) Puszi: Sarah <3

134. Fejezet- Boldog szülinapot!

Ahogy beértünk láttuk hogy már mindenki a helyén van. Gyorsan még adtam egy puszit Nick-nek és felléptem a színpadra.
-Hahó! Bocsi hogy zavarok! Csak egy dolgot szeretnék mondani. Tori! Boldog szülinapot! Imádunk téged és ez a dal neked szól- a lányoknak intettem és már mellettem is voltak.
-Boldog szülinapot!- kiáltottuk egyszerre és elkezdtük énekelni a dalt amit egész nap gyakoroltunk.

Mike besegített a a dalban és tök jól éreztük magunkat. A háttérben a lányok táncoltak és tették a dolgukat. Az egész olyan fantasztikus és romantikus lett.

Nick tekintetét kerestem amit sikeresen megtaláltam. Ahogy a szemébe néztem csak bólintott és elmosolyodtam. Körbejártam a zongorát és az egyik pincér felsegített. Mindenki szinte megbabonázva hallgatta a dalt. Hirtelen a tömegben ismerős arcok bukkantak fel. Niall és Harry. Hát ez remek! Nem akartam velük foglalkozni így inkább Mike felé fordultam és végigfeküdtem a zongorán.

A dal után mindenki tapsolt. Mike-nak adtam a mikrofont és beszélni kezdett.

-Tori! Amikor Bree és én kimentünk a medencéhez beszélgetni igazából egy dalt írtunk. De csak azért mert ez egy nagyon fontos alkalom számomra. Van egy szöveg amit elpróbáltam de most nem jut eszembe szóval kicsit lehet hogy hadarni fogok majd mint most...- megköszörültem a torkom hogy jelezzem hogy éppen ezt tette-... Bocsánat! A lényeg az hogy szeretlek és ennek hangot is adok. Szóval... Hozzám jönnél feleségül?

Tori elég rosszul nézett ki. Egyre sápadtabb lett aztán végigvergődött a tömegen és eltűnt.

-Ez mi volt?- kérdezte Mike aggódva.

-Semmi baj! Elintézem!- megveregettem a vállát jelezve hogy nem lesz gond. Tori után mentem és az utcán találtam meg a földön ülve.

-Nem vagyok erre felkészülve! Nem akarok menyasszony lenni!- mondta eléggé kétségbeesve.

-De Mike nagyon szeret és ahogy láttam te is őt.

-Igen... de még túl fiatal vagyok ehhez. Szeretném de mi van ha hibát követek el? Túl hamar megtaláltam a tökéletes pasit.

-Tori! Nyugodj le! Ne ess az én hibámba. Mármint... Ott volt mellettem a tökéletes pasi és elszalasztottam. Helyette Kendall-t választottam. Mike egy rendes és kedves pasi. Hálás lehetsz hogy vele vagy mert tényleg szeret és elvisel téged...

-Nem utolsó szempont.

-Nem!

-Akkor igent mondjak?

-Nem befolyásollak. Csak segítek a döntésben. Te tudod hogy mi neked a legjobb.

-Igent mondok.

-Ha szeretnéd- erre hirtelen felugrott.

-Uram isten! Igent mondok.

-Tudom mondtad már.

-Menyasszony vagyok.

-Ahhoz még igent kell mondanod.

-Tényleg!- elindultunk vissza de félúton fogta magát és rohanni kezdett egyenesen Mike karjaiba. Valamit a fülébe súgott és mindketten bolondok módjára ugrálni kezdtek.

-Az égben köttetett- sóhajtott Reila. Mindketten nevetni kezdtünk és boldogan néztük végig ahogy Mike felhúzza az ujjára a gyűrűt.

-Menyasszony vagyok!- sikított és odarohant hozzánk.

-Itt vagyok!- súgta Nick a fülembe.

-Ne haragudj de menj vissza!- mondtam és meglepődve megfordult.

-Mutasd!- mondta Lilka és Tori felmutatta a gyűrűt.

-Anyám!- mondtuk egyszerre.

-Ezért már érdemes volt igent mondani!- mondta Reila.

-Úgy örülök!- mondta Lilka.

-Nagy ölelés?- kérdezte Tori és nevetve megöleltük egymást.

-Ígérjétek meg hogy örökké ilyen jó barátok maradunk- Lilka a kisujját előretartva középre tette a kisujját. A következő Reila volt aztán én és végül Tori.

-Fogadalmat tettünk még az intézetben és csak akkor lesz érvénytelen ha az egyikünk meghal vagy királynővé koronázzák- idézte fel Reila a régi eskünk lényegét.

-Eddig jól megy... És ha jól alakul így is marad- nevettem és elindultunk Nick és Mike asztalához. Ahogy mentem belebotlottam valakibe. Véletlenül ráléptem a lábára- Bocsánat!

-Semmi baj!- hallottam az ismerős hangot. Felnéztem és Harry volt az.

-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem elég mérgesen.

-Te kérted hogy mondjam... hogy is énekelted? Mondd hogy... Ne haragudj elfelejtettem.

-Úgy folytatódik hogy szeretlek de...- erre elkapta a kezem és magához húzott.

-Szeretlek!- súgta én pedig kirántottam a kezem a szorításából.

-Harry!

-Ne! Nem akarom hallani. Már másik barátod van?

-Tessék?

-Aki ott ül és téged bámul. Úgy néz rád mintha nem lenne rajtad ruha.

-Ő nem a barátom?

-Akkor kid? Szerető?

-Olyasmi!

-Hogy ismerted meg?

-A munkám hozott össze vele.

-Ja persze! Hiszen te pénzért...

-Már nem?

-Mi?

-Tegnaptól vége! Nem dolgozok Felix-nek.

-És a Nagy H- nak?

-Annak végképp nem! És ha megbocsátasz...- félre akartam tolni de lehetetlen volt. Az akarata erősebb volt nálam.

-Ne menekülj!

-Hagyj már békén! Elegem van abból hogy...

-Baj van?- kérdezte Nick Harry háta mögül.

-Ki a frász vagy te?- kérdezte Harry és megfordult.

-Hagyd békén!- Nick mérgesen megfogta Harry pólóját.

-Fiú! Most álljatok le! Ez a legjobb barátnőm szülinapja. Szeretném ha más alkalmat találnátok a verekedésre- próbáltam közéjük állni.

-Csak a te kérésedre állok le- mondta Harry és megfogta a kezem.

-Válassz! Én vagy ez a göndör hajú kretén- mondta Nick és megfogta a másik kezem.

-Nick ne haragudj de nem kérheted hogy válasszak! Lehet hogy te vagy a fontosabb te te vagy a nagyobb tahó!- kirántottam a kezemet az övéből és Harry felé léptem.

-Megbánod!- mondta Nick Harry-nek és elment.

-Az előbb még gyűlöltél- mosolygott.

-Ne vigyorogj! Inkább igyunk valamit!- a pult felé mentünk és leültünk.

-Kérnek a Tori-ból?- kérdezte a pincér.

-A miből?- kérdeztem.

-Kóstolják meg! Az első ingyen van mindenkinek. A szülinapos saját tervezésű koktélja- elénk tett két poharat.

-Elég gusztustalanul néz ki- mondta Harry fintorogva és felemelte a poharat.

-Szegény lányról egy undorító dolgot neveztek el. Bezzeg Reiláról egy pizza lett elnevezve egy étteremben- mondtam és letett elénk a pincér egy tál gumicukrot.

-Tegyenek bele annyit amennyit akarnak. Higgyék el csak javít- súgta és elfordult. Harry és én megrántottuk a vállunkat és beletettünk néhány gumimacit.

-3...- kezdett Harry visszaszámolni.

-2...- folytattam.

-Nagy levegő és... igyunk!- mindketten meghúztuk a poharat és valami borzasztó íze volt. Abban a pillanatban már tudtam miért volt ingyen az első. A másodikat csak a hülyék veszik meg. Mindketten elkezdtük magunkba tömni a maradék gumicukrot és már sokkal jobb volt.

-Ilyet nem iszok soha többet!- mondtam teli szájjal.

-Soha!- mondta Harry és mindketten lenyeltük.

-Bree! Ideje a meglepetésnek- mondta Lilka a hátam mögül.

-Rendben! Bocs Harry de mennem kell. De gondolom még találkozunk.

-Mindenképp!- mosolygott és mentünk is. Felmentem a színpadra és felvettem a mikrofont.

-Sziasztok! Megint én vagyok. Tori van számodra egy meglepetésünk. Tudjuk mennyire szereted és itt van...- a színfalak mögé mutattam és a függöny mögül előjött Susanne Hoffs egy gitárral a kezében. A helyére tettem a mikrofont és átadtam a helyet.

-Sziasztok! Gondolom nem kell bemutatkoznom. Úgy hallottam hogy a szülinapos lány Tori nagy rajongónk. Fogadd szeretettel ezt a régi dalt és boldog születésnapot!- Susanne rövid beszédét megbabonázva hallgatta drága barátnőm aki nagy Bangles rajongó.

-Jól összehoztátok. Tori csaknem annyira szereti Susanne-t mint te engem- Nick hangja a csontomig hatolt. Hátulról átölelt és úgy hallgattuk végig a dalt.

-Miért vagy ellenséges Harry-vel? Hiszen nem jelent számodra veszélyt a jelenléte. Tudod hogy csak barát. Talán nem bízol bennem?

-Nem Bree! Nem benned nem bízok. Inkább abban a kétszínű birkafejűben nem bízok. Olyan mintha bármelyik pillanatban bajba keverhetne téged.

-Oh! Ha tudnád!- sóhajtottam.

-Mi?

-Nem érdekes.

-Láttam hogy az előbb ittatok abból a rózsaszín szarból. Nekem úgy tűnt jól elvagy vele.

-Figyelj! Hiába ellenkezel. Harry ha akarom ha nem az életem része lesz. Hónapok óta ismerem és szinte mindenhol belefutok. És amúgy is! Miért vonsz kérdőre ha nem is járunk?

-Én azt hittem. Tudod. Egy jó pasi találkozik egy jó csajjal. És az az éjszaka. Anyám! Eszméletlen volt.

-Igen. Fogjuk rá. De mi az hogy elvá...- és itt leesett- Álljunk csak meg kicsit! Hát persze! Hogy te mekkora pöcs vagy!

-Most meg mi bajod?

-Nagyot csalódtam benned!

-De megosztanád végre velem is hogy mi ütött beléd?

-Csak egy újabb lyuk az övedre? Hogy nem vehettem észre!

-Na jó! Bevallom nem vagyok tökéletes és egy arrogáns pöcs vagyok de...

-Na persze! Azt hittem működhet de úgy látom nem!

-De! Amiket mondtam azt komolyan gondoltam.

-Ezért hagytál egy csekket az asztalomon 250.000 fontról? Csak úgy szeretetből? Megkértelek hogy ne fizess! Ez csak azt jelenti hogy érzelemnek semmi nyoma.

-Azt kérték tőlem hogy annyit fizessek amennyit érdemelsz.

-Negyedmilliót? Ennyire senki sem jó! Az iparban senki sem ér ennyit!

-Te igen!

-Menj a pokolba Nick!- otthagytam és elindultam Harry után. Gőzöm sincs mi volt ez az egész. Talán a Tori beszélt belőlem. Amikor megláttam Harry-t elkaptam a csuklóját és sírva borultam a mellkasának.

-Mi történt?- kérdezte aggódva.

-Menjünk!- mondtam alig érthetően.

-Hová?

-Nem érdekel!- csak sóhajtott és kézen fogva kisétáltunk. Az utca csendes és sötét volt. Szinte ijesztő volt végignézni a lámpák alatti vészjósló fényekre. Mint egy krimi színhelye. Az ilyen utcákon egyedül sosem mennék végig egyedül. De Harry ott volt és nem kellett félnem.

-Most már elmondod hogy mi a baj?

-Nick egy patkány! Nem is tudom miért bíztam meg benne.

-Eleinte mindenkiben megbízol. Ez a te legnagyobb bajod. Minden fiú tökéletes és semmi hibája. De amint megismered kiderül hogy valójában meleg vagy olyan bunkó hogy nem érdemli meg a társaságod- próbált vigasztalni. De ez után csendben maradtunk. Csak sétálgattunk de néhány perc múlva megszólaltam.

-Gyorsan elsül- mondtam halkan.

-Mi?- kérdezte mosolyogva.

-Hazudtam arról hogy milyen fantasztikus az ágyban. De életem legszebb két perce volt.

-Ez komoly?

-Na igen. És ezért képes volt negyedmilliót perkálni.

-Az szarügy!

-Na igen! De az a legjobb hogy...

-Egy kicsit!- csitított el Harry.

-Mi az?- aggódtam hogy mi lehet az ami miatt nem hallgat végig.

-Valaki követ!- súgta és behúzott egy sikátorba.

-Mi történt?

-Ezt fogd meg és szorosan maradj mögöttem- az orrom elé nyomott egy pisztolyt én pedig rémülten néztem rá.

-De. Én nem lennék képes...
-Figyelj! Ahol eddig éltél az egy álomvilág! Üdv London sötét oldalán! Na figyelj! Ez egy magnum revolver. Tudod hogy kell használni?- kérdezte de én csak a fejemet ráztam- Nem hinném hogy neked kéne de a biztonság kedvéért odaadom. Az enyém a zsebemben van. Na figyelj! A te nyelveden magyarázom el. Mielőtt lőnél ezt a pöcköt kell meghúznod. A többit filmekből már ismerheted- bólintottam és a háta mögött figyeltem hogy mi történik.

-Harold! Drága barátom! De rég láttalak!- szólalt meg egy idegen hang.

-Pofa be Dave!- morogta Harry.

-Haragszol rám? Vagy még mindig nem bocsátottad meg hogy átálltam a sötét oldalra?

-Ez nem a Star wars!

-Jól tudom! De hová tűnt a csini barátnőd akivel úgy andalogtál mint egy Audrey Hepburn film hőse?

-Hazament!

-Nekem nem úgy tűnik!- az árnyékokat figyeltem és láttam hogy felém közelít. Szorosabban bújtam Harry-hez aki olyan mereven állt mint egy szobor. Nem sikerült. Megragadta a karom és kihúzott a fényre.

Dave

Gyorsan zsebre vágtam a a pisztolyt hogy még csak gyanút se fogjon a pisztoly létezéséről. A Dave nevű fickó nevetni kezdett.
-Min röhögsz?- kérdeztem gúnyosan.
-Nahát? Harold cimbora! Nem tanítottad meg az asszonyt a férfiak tiszteletére? Ebből látszik hogy milyen tutyi-mutyi alak vagy.
-Mit akarsz?- kérdeztem határozottan. Aztán hallottam hogy a sikátorban előbukkan néhány ember. Nem néztem hátra mert sejtettem hogy a D.S. tagok megérkeztek. Valamiért nagyon tetszett a helyzet. Bár jól tudtam hogy nem játék amit csinálunk.
-Jé! A herceg és a hercegnő megmentésére sietett néhány futó? De attól még nem menekülsz hercegnő!- Dave arca rideg és érzelem mentes volt.
-Nem vagyok hercegnő. Világos nagy legény?- kérdeztem parancsoló hangon.
-Bree! Nem tudod kivel állsz szemben!- kiáltotta Harry.
-Elintézhetem egyedül? Azt hiszem megbirkózok vele- kiabáltam vissza és újra Dave felé fordítottam a tekintetem.
-Tetszik hogy ilyen makacs vagy. Hasznodat vehetnénk és te is a miénket- mosolygott.
-Ne hallgass rá!- kiabált megint Harry.
-Befognád?- kiabáltam megint- Nem megyek bele. De minek rángattál ide?
-Mert mindennek ára van. A szabadulásodnak az ára egy éjszaka.
-Jaj ne már! Ez olyan közönséges!- húztam az agyát. De aztán közelebb mentem hozzá.
-Jó válasz!- Dave vigyora abban a pillanatban lefagyott amikor a fegyvert a mellkasának szegeztem. Kettőnk közt olyan kicsi volt a távolság hogy senki sem vette észre hogy milyen lépésre kényszerültem.
-És ha erre is nemet mondok?- kérdeztem a határt feszegetve.
-Az rád nézve elég nagy szívás!- megint mosolygott és a zsebéből előhúzott egy tőrt amit egyenesen a torkomnak szegezett.
-Tusé!- mondtam elismerően és hátrálni kezdtem. Most már mindenki láthatta hogy milyen fegyverek vannak nálunk.
-Vicces helyzet nemde? Te egy ócska pisztollyal én pedig egy tőrrel. Bevallom lenyűgöztél. De ha lősz igyekszek úgy esni hogy egyenesen a torkodba álljon. Hercegnő!- csak ennél a pontnál éreztem hogy min műveltem.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. Ha igen akkor nem fogjátok vissza magatokat. Írjatok komit és Facebook-on is írhattok. A kérdéseiteket pedig még mindig várom. Nem írtam le elég jól vagy nem olvastátok el? Ha nem akkor leírom még egyszer és legyetek kedvesek olvassátok el. Bree-vel kapcsolatosan kérdezhettek tőlem én pedig a nevében válaszolok a rész végén. A nevetek mellett olvashatjátok a kérdést alatta pedig a választ. Bármilyen kérdést feltehettek de előre elmondom hogy a folytatással kapcsolatosan nem adok ki infót ;) Remélem írtok. Puszi: Sarah :* (Carly! A negatív dolgoktól kímélj meg légyszi mert mostanában nincs túl jó kedvem. Amúgy hiányzol!)

133. Fejezet- Pofáraesés

A klub színpadán próbáltam Lilkával és Reilával amíg Tori a szokásos szülinapi bevásárlását tartotta. Az egyetlen nap amikor egyedül vásárol. A dalt már vagy hetedszer énekeltem el így leültünk pihenni.
-Most pedig... számolj be Nick-ről!- mondta izgatottan Lilka.
-Igazán kedves és romantikus. De az ágyban sem rossz- meséltem büszkén.
-Ugye tudod hogy ő az utolsó kuncsaftod volt- mondta Reila. Ez egész végig eszembe se jutott egészen addig. Még pár szót beszéltünk aztán a lányok hátra mentek. Én pedig unatkoztam és elkezdtem dúdolni csak úgy.
-Ez nem is olyan rossz!- mondtam halkan és elkezdtem szöveget is költeni hozzá- I don't wear designer clothes...
-Tényleg nem rossz- felnéztem és Niall állt előttem.

-Köszi! És szia! Mit keresel itt?- kérdeztem eléggé meglepetten.
-Szinte mindig itt vagyok ha tehetem. És ma szabadnapunk van szóval eljöttem és hallottam ahogy próbáltok. Figyelj! Jó hangod van de túl erőltetett. Kicsit nyugodj le és próbáld szívből énekelni ne az agyadból.
-Ne kritizálj!- felháborodtam.
-Jó! Nem piszkállak. De amit az előbb énekeltél... Kinek szól?
-Tegnap este megismertem egy fiút és... hát... talán neki.
-És Harry? Ő bolondulásig szeret téged. Mindig rólad beszél és hallom a hangján hogy nem viccel.
-Niall kérlek! Harry és én... Hogy is mondjam... Már mást szeretek!
-Akinek szól a dal?
-Talán. Sőt... Teljesen biztos vagyok benne.
-Ezt sajnálattal hallom! Már értem hogy miért nem bírnak a többiek. Ne játssz vele! Ő komolyan szeret. Az a másik srác... nem tudom hogy ki ő! De tudom hogy Harry...
-Hagyd abba! De hogy érted hogy nem bírnak?
-Csak nem fáj hogy életedben először utálnak? Képzeld nem vagy a világ közepe!- kezdett még jobban az agyamra menni.
-Niall...
-Ne! Briettha! Te egy kétszínű olcsó kis kurva vagy tudd meg! Nem fogod tönkretenni Harry-t azzal hogy szórakozol vele! Gyűlöllek!
-Szóhoz juthatok én is?- kiáltottam
-Nem vagyok kíváncsi a mentegetőzésedre!
-Akkor is meghallgatsz!- elkaptam a csuklóját és visszafordult.
-Mondd!

-Tudom hogy milyen vagyok. Ahogy azt is hogy nem vagyok tökéletes vagy a világ közepe. És Harry egy csodálatos fiú. De nem tudom vele elképzelni az életem. Amióta tudom hogy milyen. Az ember néha azt hiszi hogy ismer valakit de aztán rájön hogy amit tud róla az csak a neve. És minden ami eddig volt csak hazugság. Sajnos olyan oldalát kellett megismernem ami kiábrándító volt. Nem akarom hogy megtudd mert te is meggyűlölnéd. Szóval amíg nem tudod az okot ne próbálj beleszólni abba amit csinálok. Tudom hogy nem ártok vele senkinek. Ez a tudat nyugtatott meg egész életemben. Próbálok megfelelni embereknek akik fontosak nekem. De tudod mit? Fáradt vagyok! Nem akarok tökéletes lenni! És tudom hogy sosem lehetek az. Szóval... Szépen kérlek Niall... Próbálj megérteni!- a sírás szélén állva megfogtam a csuklóját és görcsösen szorítottam.
-Én jól ismerem Harry-t és ez a színjáték nem fog meghatni! Törődj bele hogy mi vagy! Ez is maradsz! Egy kurva!- lerázta magáról a kezem és megvető pillantással elment.
-I don't wear designer clothes, I don't go to the finest schools but, I know, I ain't no fool...- énekeltem de nem tudtam folytatni. Az egyik ok az volt hogy elakadtam a szöveggel a másik meg az hogy szörnyen éreztem magam. Jól tudtam hogy Niall igazat mondott. Írtam egy SMS-t a lányoknak hogy kicsit sétálok és kimentem az utcára. Két házzal arrébb leültem egy padra és ott kicsit magamba szálltam. Mindenben igaza volt! Egy dologban nem! Változtathatok magamon.
-Cigit?- hallottam mellőlem egy hangot és csak akkor jöttem rá hogy sírok. Oldalra néztem és a fura félszemű alak volt az a Dark Side-ból.
-Régebben elutasítottam volna... de most kivételt teszek- elvettem tőle a cigit és meggyújtotta nekem.
-Baj van főnök?
-Nem vagyok főnök! Még csak tag sem vagyok!- válaszoltam és beleszívtam a cigibe.
-Hiányzik a bandának. Amióta elment magáról áradoznak.
-Nem sokszor láthatnak meztelen lányt azon az ágyon ha ennyire felizgattam a fantáziáját a bandának.
-Ön csodálatos hölgy. Csak rossz helyen van.
-Talán most minden megváltozik.
-Tudom.
-Honnan?
-Én mindent tudok ami ebben a városban zajlik. Többek közt ezért vagyok tag. Beszámolok az eseményekről.
-Hasznos tag lehet.
-Igen! A főnök így tud meg önről mindent. Jól tudom ki maga. És ha az édesanyja látná magát nem lenne túl büszke!
-Ismeri az anyámat? Még él vagy tényleg igaz amit mondtak nekem?
-Csak a főnöknek adhatok ki információkat. De annyit elárulhatok hogy szeretne találkozni magával.
Több kérdésemre nem válaszolt. Felálltam a padról és a falba nyomtam a cigit. Szóval anya nem halt meg. Ahogy mentem vissza végiggondoltam azt ami eddig történt egész életemben. Mi kerülhette ki a figyelmemet?
-Próbálhatunk tovább vagy tovább depizel Niall miatt?- kérdezte Reila.
-Folytassuk!- mondtam és már a színpadra is léptem. Egy ideig melegítettük a színpadot aztán beugrottunk a kávézóba. Luke nem volt bent így nem tudtam beszélni vele. Miközben ittuk a kávénkat Tori is beesett közénk.
-Sziasztok csajok! Eszméletlen hogy pont ma találtam a legjobb cuccokat...- elkezdett mesélni a vásárlásról én meg csak az ablakot bámultam. Még mindig nem hittem el hogy él az anyukám. Mi történhetett amikor beadtak? És vajon a lányok szülei is élnek? Néha ránéztem a lányokra hogy mit csinálnak de nem tudott lekötni. Otthon viszont meglepetésemre Nick várt.

Izgatottan a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
-Ennyire hiányoztam?- kérdezte.
-El se tudod hinni mennyire- válaszoltam a vállába fúrva az arcom.
-Gyertek be! Még egy csomó dolgot meg kell tennünk a nagy esemény előtt- mondta Reila és bementünk a házba. A fiúk leültek a kanapéra mi meg felmentünk a szobánkba hogy kiválasszuk a ruhákat estére.
-Ezt nézzétek!- mondta Tori és egy nadrágot mutatott nekünk.

-Ez olyan mintha lehányta volna egy csillámpóni!- nevetett Reila.
-Nekem tetszik!- duzzogott Tori.
-Az ő véleménye a fontos- mondta Lilka.
-De ha rá bízzuk...- kezdtem volna de befogta a számat.
-Ez egy ilyen este lesz. Minden csillog és villog. Olyan mint a mi kis Torink- mondta Lilka megvédve Tori véleményét.
-Na jó! De nem veszek fel ilyen nadrágot!- mondta Reila és kiment a szobából.
-Ezen az estén mindenki csillogni fog szóval szeretném ha ti is köves ruhákat vennétek fel- mondta Tori könyörgő szemekkel.
-Na jó! Én benne vagyok. De csak mert szeretlek!- mondtam és én is kimentem. A szobámban elkezdtem keresni azt a ruhát amit már évek óta nem láttam de tudtam hogy az a tökéletes. Persze a szekrényem legmélyén volt. Felkaptam és átmentem Tori szobájába.
-Na milyen?- kérdeztem.
-Tökéletes!- ugrándozott Tori örömében.
-Remek. Akkor lemegyek megmutatni a fiúknak- mondtam és kimentem a szobából. Miközben lementem a lépcsőn láttam hogy a fiúk eléggé elmerültek a beszélgetésben.
-...és szerintem... Hű! Bree istenien nézel ki!- nézett végig rajtam Nick.
-Köszi! Mike te mit szólsz?- kérdeztem érdeklődve.
-Egyetértek! De Tori mikor jön? Mert kérdezni szeretnék valamit tőled és nem szeretném ha hallaná- mondta Mike.
-Szerintem ellesz még egy darabig. Mesélj!- mondtam és leültem a két fiú közé. Nick kapásból rátette a kezét a combomra.
-Tudod mennyire szeretem Torit. Ő a mindenem. És meg szeretném kérni a kezét.
-Oké! De miért nekem mondod?
-Mert amikor megkértem hogy sorolja fel a legjobb barátait téged mondott elsőnek. És mivel a szülei ismeretlenek mindannyiunk számára a te áldásodat szeretném kérni.
-Hát ez most mellbe vágott. De mivel tudom hogy imád téged... Áldásomat adom.
-Köszi Bree! Ez lesz a legszebb estém ha igent mond. És a gyűrű is itt van. Megnézed?
-Ez maradjon titok számomra is. De honnan sejtetted hogy engedélyt adok?
-Mert tudom hogy jót akarsz Torinak és az összes barátodnak.
-Jó hogy legalább te így látod- lenéztem a földre.
-Bocsi! Megtudnád merre van a mosdó?- kérdezte Mike.
-Ja persze! Arra találod!- mutattam az ajtó felé és felállt.
-Köszi!- elment én pedig egyedül maradtam Nick társaságában.
-Nagyon dögös vagy ebben a rövid szoknyában ugye tudod?- kérdezte Nick és a keze egyre feljebb csúszott a lábamon.
-A te kedvedért vettem fel. De vigyáznod kell rá mert ez lesz rajtam este.
-Ha vigyáznunk kell rá akkor inkább vedd le.
-Végül is a lányok ruhát válogatnak. Általában órákat vesz el az életükből- erre csak egy huncut mosolyt engedett el és megcsókolt. A hátamra csúszott a keze és a ruha cipzárját kereste.
-Zavarunk?- kérdezte Reila a konyhából. Hirtelen mindketten felegyenesedtünk és ijedten néztünk a konyha irányába.
-Jézusom! Menjetek szobára!- fogta a fejét Mike.
-Igyunk gyorsan egy kávét és menjünk- javasolta Lilka és felálltunk.
-Bree! Segítenél?- lépett hozzám Mike.
-Persze! Miben?- kérdeztem és megfogta a csuklómat. Elindultunk a hátsó kertbe ahol felkapta a gitárját.
-Szeretnék énekelni neki egy dalt de nem tudok írni. Segítesz?- kérdezte és mindketten leültünk egy-egy napozóágyra.
-Persze! És van is egy jó ötletem. Mikor próbáltunk csak úgy beugrott egy szöveg amit rögtön énekeltem is. De eddig csak én hallottam.
-Elénekelnéd?
-Persze... I don't wear designer clothes, I don't go to the finest schools but, I know, I ain't no fool baby... Ennyi.
-Ez így jobb lenne- elkezdett gitározni és énekelte a szöveget.
-Igazad van! Így jobb.
Alig telt el két óra és készen is volt a dal. A többiek rég elmentek szóval mi maradtunk.
-Izgulok a leánykérés miatt- sóhajtott miközben felálltunk.
-Hogy akarod megkérni?- kérdeztem.
-Miután elénekeltük a dalt... Valahogy így! Drága Tori!- a szemembe nézett és úgy tett mintha én lennők Tori- Pár hónapja ismerlek és egész jól ismerlek már. Az iskolában mindketten sokat tanulunk az érzésekről és hogy kifejezzük magunkat de én mégis keveset tudok. De egy valamit pontosan tudok. Hogy mindennél jobban szeretlek! Tori... Hozzám jönnél feleségül?- letérdelt és elállt a szavam. Az villant át az agyamon hogy vajon az én kezemet is ilyen sablonosan kérik meg?
-Tori helyett válaszolok. Igen!
-Remélem nem szúrom el!- felállt és elindultunk vissza a házba.
-Eléggé sablonos de Tori szereti az ilyesmit. Egyszerű de romantikus. De a sulis átkötés egész ötletes.
-Komolyan gondolod?
-Én több ideje ismerem őt. És ezt tökéletesnek fogja találni- felmentem a lépcsőn és a korlátnál voltam mikor utánam szólt.
-Köszi hogy segítettél!- megfordultam és csak mosolyogtam.
-Egy barátnak bármit! És amúgy is! Te vagy az első pasi aki huszonnégy órán át kibírja vele anélkül hogy megőrüljön- bementem a szobámba ahol rendesen felöltöztem és már indulhattunk is.

Sziasztok! Az előző rész végén írtam hogy kérdezhettek Bree-től a mostani rész végén. Ezt megtehetitek itt vagy Facebook-on. A link oldalt van. Gondolom remélem nem vagytok hülyék és megtaláljátok. Szóval a kérdéseitekre a választ a következő rész végén olvashatjátok a nevetettel.

Témák: Magánélet, érzések, kapcsolat és bármi amit tudni szeretnétek róla. Puszi: Sarah :*

132. Fejezet- Végre valami jó is történik!

Végre! Elkezdődött a suli utolsó napja. Minden tök király volt. Néhány dolgot leszámítva. Szinte mindenki gyűlölt. Viszont akik szerettek azokkal jól megvoltam. Egy kupacon ültünk és mindenféléről beszélgettünk a kollégium udvarán. Néhány lány -köztük én is- pomponlány egyenruhában feszített és a felhőket nézegettük. Pont mint annak idején Kendall és én.
-Ha lehetne egy kívánságotok... Mi lenne az?- kérdezte Tori Mike mellkasán feküdve.
-Én azt hogy örökké ilyen összetartóak legyünk- felelte Lilka.
-Én itt akarok maradni a felhők alatt veletek!- mondta Reila.
-És te?- nézett rám Alex.
-Egy randit Nicholas Hoult-tal!- válaszoltam ábrándozva.
-Szép pár lennétek! A plakát alapján amit a szobádban találtam- nevetett Tori.
-Mindenkinek lehet egy bűnös élvezete- mondtam duzzogást tettetve.
-Lassan becsengetnek. Legalábbis a tanár szerint- nézett az órájára Reila.
-Akkor menjünk. Végre utoljára látom ezt a szőke picsát!- sóhajtottam elég hangosan.
-Legalább a nyáron nem látjuk azt a patkány képét- mondta Alex. Mikor felértünk a terembe mindenki bent volt csak a tanár nem.
-El tudom képzelni hogy mit csinál az óra helyett!- röhögtem. De amint kimondtam a tanárnő lépett be az ajtón. A haja olyan volt mint egy szénakazal és a sminkje sem volt szalonképes. Egy utolsót igazított a blúzán és a helyünkre mentünk.
-Szerinted az igazgató vagy az igazgatóhelyettes?- kérdezte tőlem Lilka.
-Az igazgató! A helyettes nő- nevettem. Egész órán nem csináltunk semmit. Mikor összepakolhattunk mindenki kapkodott. Az ajtón akartunk volna kimenni amikor megszólalt.
-Jó nyarat mindenkinek!- nyávogta a szokásos hangján amitől frászt tudnék kapni.
-Ja! Magába is! A soha viszont nem látásra!- morogtam és átmentünk a kollégiumba. Miközben pakolásztunk nekiálltunk ünnepelni. Ami annyiból állt hogy sört ittunk.
-A nyárra!- mondta mindenki és koccintottunk.
-Szerintetek idén mit csinálunk?- kérdezte Lilka.
-Tori szülinapját megünnepeljük holnap és másnap húzunk egy szállodába- válaszoltam és mindenki egyetértett.
-És tudod hová?- kérdezte Reila.
-Még nem. De csak találunk valamit. És már munkát is találtam. Még régebben kaptam egy klippforgatásra felkérést nektek meg modellszerződést- mondtam és mindenki megörült.
-Hála istennek! Nem kell Felix kedve szerint ugrálnunk- sóhajtott boldogan Tori.

~Este Lilka szemszöge:

Tori Reila és én a konyhában kávéztunk Bree pedig felment fürdeni. Elképesztően jól éreztem magam hogy végre nem nyomja a vállam a suli terhe. Ahogy beszélgettünk nem hallottunk szinte semmit. Csak a mi hangunk volt. Felix megint a bár miatt nem volt otthon szóval csak mi lányom maradtunk meg Bree rajongási ösztöne. Már kezdtem aggódni érte. Szinte mindig a laptopját bújja hogy azt az átkozott sorozatot nézze. Szerintem nem kéne mert Nicholas Hoult szerepe egy tahó gyökér. De talán kiábrándítja Bree-t. Egyszer csak a csengő hangjára lettünk figyelmesek és akkor kaptam észhez hogy a telefonomra egy SMS érkezett.

Felix: Bree ma estére egy különleges vendéget kap éjszakára! Ne szóljatok neki

Amikor kinyitottam az ajtót egyenesen Nicholas Hoult nézett velem szembe. Akkor esett le hogy Bree miért imádja annyira.

~Nick szemszöge:

Csak a parkban lógtam mint általában ha tehetem és nincs barátnőm. Az idő tökéletes. De hiányzik valami. Felnéztem az égre és megláttam a holdat. Egész szép. De szinte sose érdekel hogy milyen a hold. Akkor már kétségbeestem mert lekötött.
-Basszus! Kéne egy jó csaj!- sóhajtottam.
-Nicholas Hoult?- hallottam a hátam mögül.
-Ja!- válaszoltam de nem fordultam meg.

-Figyelj! Hallottam hogy egy szép lányt keresel!

-Ki az?- megfordultam és egy fura alak állt velem szembe.

-Tudom hogy kit keresel- felém nyújt egy képet.

A lány mosolya lenyűgöző. Még életemben nem láttam hozzá hasonlót pedig sok gyönyörű lánnyal találkoztam a forgatások alatt.

-Ő kicsoda?- kérdeztem.

-A legjobb lányom. Nekem dolgozik- már értettem mire célzott.

-Mennyit kér egy estére?

-Mivel a legnagyobb rajondódról van szó annyit fizetsz amennyit szerinted érdemel.

-Megegyeztünk!- kezet fogtunk és a kép hátuljára leírta a lakcímét. Elég messze volt így taxit fogtam és úgy már fél órát spóroltam az időből. Mihamarabb találkozni akartam ezzel a lánnyal. A ház igazán nagy és szép volt. A csengőt megnyomtam és egy lány nyitott ajtót. Leellenőriztem a képet és rájöttem hogy nem ő az.

-Kihez jött?- kérdezte tágra nyílt szemekkel.

-Hozzá- felmutattam a képet.

-Ó! Már mindent értek! Jó sokat várattad. Gyere be!- mondta és beléptem az ajtón. Két lány lépett elém és elég kedvesnek tűntek.

-Wááá...! Bree!- sikította az alacsony barna hajú lány de a szőke befogta a száját.

-Hagyjatok! Fürdök!- kiabált valaki az emeletről.

-A szobáját megmutatom- mondta a szőke lány és felvezetett a lépcsőn. Egy ajtót nyitott ki.

-Ez az?- kérdeztem és érdeklődve néztem be az édes illatot árasztó szobába.

-Ülj le az ágyra és majd jön. Bree siess!- kiabált a szoba másik oldalán található ajtó felé.

-Mondtam már hogy fürdök! Ha nem tudnád nem szeretem elsietni!- morgott az ajtó másik oldalán a számomra még ismeretlen nevű lány.

-Akkor én itt hagylak!- mondta a másik lány és becsukta az ajtót. Végre jobban körbenézhettem. A szoba nem kicsi de nem is túl nagy. Bár a szekrénye jó nagy helyet foglal. Az ágyán ültem és mikor hátranéztem saját magamat láttam. Méghozzá az Eleven testek plakátján. Bár én máshogy emlékeztem Teresa-ra. Édes volt. Hát ilyen lenne egy rajongóm szobája? Ahhoz képest hogy prostié egész normális a berendezés. A plakátot bámultam. Teresa neve helyén a Briettha név volt olvasható. Elmerültem a párosunk szépségében. Hirtelen arra lettem figyelmes hogy a kilinccsel babrál valaki. Oda néztem és a lány állt ott egy szál fehérneműben. Élőben jobban nézett ki mint a képeken. Egy hatalmasat sikított és becsapta az ajtót.

-Minden rendben?- kérdeztem és felálltam az ágyról. Az ajtóhoz léptem.

-Csak álmodok! Csak álmodok! Csak álmodok!...- mormolta halkan de mégis tisztán érthetően.
-Kopp-kopp- az ajtón kopogtattam és próbáltam kinyitni de nem engedte. A másik oldalról nyomta az ajtót.
-Mit keresel a szobámban?- kérdezte idegesen.
-Engem ide küldtek. Figyelj! Nem csinálhatod ezt sokáig. Előbb vagy utóbb ki kell hogy gyere. Ott nem alhatsz.
-A fenébe! Magyarázd meg hogy mi a francot csinálsz a szobámban?- kinyitotta az ajtót és akkor végignéztem rajta. A fehérnemű annyit takart amennyit nem kellett volna. Egy dolog járt a fejemben. Csak ne álljon fel!
-Gyere ki és megbeszéljük. Amúgy cuki a szobád. De megmagyaráznád a plakátot?- mosolyogtam ő pedig elájult. Még szerencse hogy eltudtam kapni. Lefektettem az ágyra és úgy figyeltem őt. Basszus! Milyen kurva jól néz ki! Meglepő hogy egy ilyen lány a rajongóm. Na jó! Nem meglepő mert én jól nézek ki és a rajongóim is jól néznek ki. Legalább is akikkel találkozok. Vagy lefekszek velük. Ahogy megsimítottam az arcát elmosolyodott. Lassan pislogva nyitotta ki a szemeit.
-Csak álmodok?- kérdezte halkan én pedig felültem az ágyon.
-Nem! Ébren vagy. Méghozzá velem- próbáltam visszafogni magam nehogy túl nagy legyen az arcom. Általában a viselkedésemmel ijesztem el a csajokat.
-Mennyit fizettél értem?- kérdezte és ő is felült.
-Azt mondták fizessek annyit amennyit szerintem megérdemelsz.
-Akkor mire vársz?- nem értettem mi történt. A lány arca olyan volt mint egy angyalé. A tekintete ártatlan és tiszta volt. "Mi van veled öreg? Itt egy jó csaj és nem teszel semmit? Akkor legalább mondj valamit te barom!"
-Tetszik a plakát- mondtam ő meg elkezdte bámulni.
-Köszönöm!- mellé ültem és átkaroltam.
-Ha nem akarod nem kényszerítelek. Ez az este már megér nekem több százezer fontot.
-Nem érdemlek annyit. Még csak hozzám se értél- a kezemmel a válláról hátrafésültem és lágyan megcsókoltam a helyét. A bőre édes gyümölcsös illatú volt.
-Most már hozzád értem- a szemébe nézve arra gondoltam hogy mit lép ezek után.
-Ennél többet érdemelsz. Szeretném ha nem csalódnál egy rajongódban- kezét végigvezette az arcomon és lassan közeledett felém. Én lefagyva és remegve vártam hogy mire készül. Basszus! Még nem volt ilyen velem soha! Sok lányt szerettem már de ilyet még nem éreztem. Az ajkai hozzáértek az enyéimhez és félelmetesen nagyot dobbant a szívem. Éreztem hogy érte bármit megtennék és képes lennék meghalni érte. Meg akartam védeni őt minden rossztól. Egyszerűen annyira édes volt hogy könnyek szöktek a szemembe.
-Jól vagy?- kérdezte halkan.
-Jól? Remekül!- válaszoltam és ő lefeküdt az ágyra.
-Essünk túl rajta- sóhajtott és megfogtam a csuklóját.
-Miért vagy ilyen? Azt hittem én vagyok a kedvenced.
-Igen de nem ilyen körülmények között képzeltem. Nem akarom hogy fizess. Én pénz nélkül is megteszem.
-Akkor kérj tőlem valamit. Bármit megadok.
-Segítséget szeretnék kérni.
-Mondd csak!- megszorítottam a kezét.
-A barátnőimmel elszeretnénk költözni minél hamarabb. Úgy gondoltuk hogy már holnap után.
-Erő kéne vagy hely?
-Ha nem nagy kérés mindkettő.

-Hogy mondhatnék nemet ennek a mosolynak?- kérdeztem és lefeküdtem mellé. Egymással szemben voltunk így tökéletesen láttam a teste minden részét.
-Tudsz egy helyet ahol ellehetnénk? A pénz nem érdekes mert eddig volt bőven időnk gyűjteni.
-A szálloda ahol én lakok tetszene.
-Mi a neve?
-Stars- amint kimondtam lefagyott az arcáról a mosoly.
-Baj van?- megérintettem az arcát.
-Nem. Csak egy ilyen nevű helyről álmodtam még régebben.
-Ez furcsa. Én minden álmomat elfelejtem.
-Én csak erre emlékszek. Hosszú és bonyolult álom volt. De valamiért szeretem. Olyan erős és független voltam mint még soha. De más nevem volt álmomban. Corin Richardson.
-Az a Richardson? A Street boys Richardson?
-Igen. Az ő lánya voltam.
-A lánya? Hű! Jó életed lehetett. És mesélj! Én is ott voltam?
-Sajnos nem. De jó lett volna.
-Miért?- közelebb húzódtam hozzá hogy érezhessem a teste melegségét. Átkaroltam.
-Mert... Nem is tudom! Melletted talán más lett volna a történet.
-Szerinted átírhatjuk együtt az álmodat?- ne már! Ezt tényleg én mondtam? Lassan olyan leszek mint egy rossz buzi!
-Csak ha szeretnéd- az ajkai közel voltak az enyéimhez így kihasználtam az alkalmat hogy lophassak egy csókot. Ez a lány elvette az eszem! Korábban nem mondtam semmi nyálas dolgot de amikor megláttam őt minden megváltozott. Még a legártatlanabb lányokat is túlszárnyalta egy mosolyával. Létezik olyan ember aki gyűlöli?

~Bree szemszöge:

"Jézusom! Ez tényleg velem történik? Nicholas Hoult az ágyamban van és életemben először örülök hogy kurva lettem." Ezek a gondolatok villantak át az agyamon miközben Nicholas fölém hajolva csókolt. Kissé furcsa volt hogy pont a kedvenc színészemmel voltam egy ágyban. Nem így képzeltem el az első éjszakámat vele. De örülök hogy valami olyan történik velem aminek a hasznát is vehetem. A segítségével megszökhetünk Felix fogságából és szabadok lehetünk.
-Olyan édes vagy- mosolygott és akaratlanul én is elmosolyogtam.
-Jó tudni- mind ketten nevetni kezdtünk.
-Meleg van nem?- kérdeztem és elkezdtem a pólója alját markolászni.
-Levehetem ha akarod- egy huncut mosollyal jeleztem hogy tegye meg. Lemászott rólam és lehúzta a pólót.
-Nem is rossz- mondtam és én is felültem.
-Kezd kibújni belőled az ördög. Ez tetszik!- ellenállhatatlan volt a mosolya.
-Akkor gyere ide!- megfogtam az övcsatját és magamhoz húztam. Lefeküdtem az ágyra és megpróbáltam kihozni belőle a férfit. Kíváncsi voltam rá hogy mit lép.
-Lehet neked nemet mondani ha ilyen sok ruhában vagy?
-Ha neked sok akkor mondd meg hogy mi az amit nem akarsz rajtam látni.
-Hát...- gondolkodott egy darabig aztán átkarolt és kicsatolta a melltartómat. De ez nem volt elég. Közben megcsókolt. Beletúrtam a hajába ami irtó puha volt egy pasihoz képest.
-Így már jobb?- kérdeztem mikor lecsúsztatta a vállamon a két melltartópántot. Kihúztam belőle a kezem.
-Sokkal- mosolygott és mélyen a szemembe nézett- Most valami olyat kapsz tőlem amit egyikünk sem felejt el... még halálunk után sem.
Az az éjszaka varázslatos volt. Nick minden pillanatban figyelt hogy mindketten élvezzük a dolgot. Talán az volt az első alkalom amikor tényleg élveztem a munkát. Nem is munkának tűnt. Sokkal inkább egy olyan éjszakának amikor életem szerelmével először érezzük egymást. Másnap reggel felébredtem és Nick még mellettem szuszogott. Olyan édes volt hogy könnyek szöktem a szemembe. Gyorsan felkaptam egy pólót és nyomtam egy puszit az arcára. Nem ébredt fel. Gondoltam csinálok neki reggelit. Megérdemli hiszen olyan kedves volt velem. Lementem a lépcsőn és a boldogságtól végigtáncoltam az előszobán egészen a konyháig. A lányok hagytak egy cetlit amire leírták hogy elmentek piát venni estére. Kávét bezzeg nem hagytak! Gyorsan elkezdtem főzni egy kávét közben pedig próbáltam kitalálni hogy mit enne szívesen. Sok választás nem volt. Müzli tejjel vagy tej müzlivel. Két tálba töltöttem müzlit és tejet. Beledobtam egy-egy kanalat és leültem az asztalhoz. Még nem főtt le a kávé. Amikor felnéztem az asztaltól Nick volt az első amit megláttam. Kómásan lépkedett le a lépcsőn félmeztelenül.
-Jó reggelt kis kómás!- mosolyogtam és felálltam az asztaltól.
-Szia szépség!- átkarolta a derekam és megcsókolt.
-Csináltam reggelit- mutattam a tálakra.
-Nem kellett volna ennyire megerőltetned magad- mondta ironikusan.
-De van kávé- odaléptem a bögrékhez és levettem kettőt.
-Az az én pólóm?- kérdezte és leülte az asztalhoz.
-Oh! Tényleg! Bocsi!- rá néztem ő meg csak mosolygott.
-Neked jobban áll mint nekem- ezen csak mosolyogtam. Kitöltöttem a kávét és letettem az asztalra.
-Hozok cukrot is- elindultam volna a szekrényhez de megfogta a csuklómat és az ölébe ültetett. A kezét végigvezette az állvonalamon és megcsókolt. Nem értettem miért kaptam.
-Köszönöm az estét.
-Nincs mit!- felálltam és elvettem a cukrot a felső polcról.
-Muszáj már kora reggel elcsábítanod?
-Miért?- csak akkor esett le hogy a póló alatt nem viselek semmit. Hogy eltereljem a figyelmét témát váltottam- Ma este bulizunk a D.P.-ben ha gondolod gyere te is. Felveszünk a V.I.P. listára.
-A Dark Paradise? Annak rohadt drága a foglalója.
-Felix állja. A főnökünk és egyben a perverz nevelőnk. Jössz vagy nem?
-Gondolom te is ott leszel.
-Ez alap. Előadok egy dalt a barátnőm tiszteletére. Az ő szülinapja lesz.
-Akkor viszek ajándékot.
-Jó nagyot- leültem az asztalhoz.
-Azt neked viszek!

Nem feleltem csak elkészítettem magamnak a kávét. Csendesen megettük a müzlit és megittuk a kávét.
-Nekem sajnos mennem kell. De tizenegyre ott leszek a D.P. előtt- mondta Nick és felállt.
-Várj! Gyors felkapok valami ruhát és visszaadom a...- elindultam a lépcső felé de megint elkapta a csuklómat.
-Ne! A tiéd lehet. De ha nem kell este add vissza. Ez egy ígéret hogy megint találkozunk.
-Rendben!- magához szorított és megcsókolt- Mielőtt elmennél... Tartozok egy vallomással. Én nem az a lány vagyok akinek te hiszel. Annyira sem vagyok tökéletes amilyennek hisznek. Egészen eddig egy álomvilágban éltem mióta láttalak az Eleven testekben. Őrülten beléd zúgtam. De nem vagyok biztos abban hogy jó ötlet lenne egy olyan lánnyal találkoznod nyilvános helyen aki olyan előélettel és hírrel rendelkezik mint én.
-Bree! Nem érdekel mit mondanak! Elfogadlak ilyennek és te leszel az én kis kurvám.
-Ez nagyon kedves!- hallottam Nick mögül Reila ironikus hangját.
-Reila!- mondtam idegesen és megfordultunk. A lányok és Mike megkövülve álltak előttünk.
-Cső lányok! Haver!- köszönt Nick és kezet nyújtott Mike-nak. Kezet ráztak és elindultunk az ajtóhoz.
-Nick! Eljössz a szülinapi bulimra?- kiabált a lépcsőről Tori.
-Persze!- kiabált vissza és felém fordult- Köszi mindent!
-Én tartozok köszönettel!- a szeme csillogott a nap fényében. Közelebb lépett hozzám és átkarolta a derekam. Lágyan megcsókolt én pedig beletúrtam a hajába.
-A bulin találkozunk. Légy jó!- mondta Nick miközben olyan szorosan ölelt mint még soha senki.
-Vigyázz magadra!

-Hát persze!- még egy puszit nyomott az arcomra és elment. A boldogságtól sírni tudtam volna de csak mosolyogva integettem neki. Néha megfordult hogy dobjon egy puszit de pár lépés után már nem láttam.
-Szeretlek!- mondtam halkan és bementem a házba. Mindenki kíváncsi tekintettel fordult felém.
-Na milyen volt az este?- kérdezte Reila.
-Én hallottam. Basszus! Ez a srác már tudhat valamit- mondta Tori pimasz mosollyal.
-Édesem te az enyém vagy! Nem eresztelek el olyan könnyen!- mondta Mike és megcsókolta.
-Szereted mi?- kérdezte Lilka és megérintette a vállam.
-Jobban mint eddig!

Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok. Ha tetszett írjátok meg komiba vagy jelezzétek Facebook-on. A következő részben indítok egy játékot. A komitokban kifaggathatjátok Bree-t az életéről és minden apró hülyeségéről. Bármi kérdésetek van hozzá írjátok le és a következő részben választ kaptok rá. És ezt bevezetem minden résznél. Szóval a következő résztől kérdezhettek. Puszi: Sarah :*

131. Fejezet- Vissza a pokolba

Reggel elég rosszul ébredtem. A laptopra görnyedve nem túl jó ötlet az alvás. Ráadásul az arcomon ott volt az a sok gomb lenyomata. Na jó! Még talán vicces is volt. Mikor ránéztem a laptopra megláttam a hátteret.

-Jó reggelt Nick!- köszöntem a képnek.

-Mrs. Zombi! Lefárad reggelizni az egyszerű emberi nép közé vagy tovább csodálja azt a képernyőt?- lépett be Reila. Lecsaptam a laptopot és felé fordultam.
-Igazán szellemes vagy drága barátnőm!- mondtam gúnyosan.
-Szerelmes vagy egy zombiba!- kidugta a nyelvét én meg elkezdtem csikizni.
-Mi?- kérdeztem hangosan ő meg röhögött.
-Hagyd abba te zombiimádó!
-Nem veszed el a jó kedvemet ilyen baromságokkal- mondtam nagyképűen.
-Még azzal sem hogy ma visszamegyünk a suliba?- amint kimondta leszálltam a földre. Nick hirtelen mintha kiugrott volna a gondolataim közül és a helyére a suli került. Ezzel véget ért az álomvilág.
-Menjünk le reggelizni!- mondtam halkan.
-Bree! Várj! Nem akartalak megbántani!- fogta meg a csuklómat Reila.
-Ne! Hagyd!- mondtam és elindultam lefelé a lépcsőn.
-Jó reggelt Mrs. Zombi!- köszönt mindenki egyszerre. Én csak intettem egyet és nem törődtem a gúnyolódással bementem a konyhába és töltöttem magamnak egy kávét.
-Jól vagy Bree?- lépett be Lilka a konyhába.
-Ja! Csak nincs kedvem visszamenni. Szeretnék még a saját álomvilágomban maradni.
-Tudom! De előbb vagy utóbb szembe kell nézned mindenkivel. És én itt leszek!- megölelt és jó volt hogy van még valaki aki nem gyűlöl.
-Hé! Minket miért hagytok ki az ölelésből?- kérdezték a lányok és abban a pillanatban csatlakoztak az öleléshez.

~A suliban másnap:

Szinte mindenki levegőnek nézett ahogy végigmentem az iskola épületén. Csak azok álltak velem szóba akik tudták rólam az igazat. De velük szívesen beszélgettem. Szinte minden pillanatban Nicholas járt a fejemben. Ez a füzetemen is látható volt mert tele volt rajzokkal és mindenféle firkával.
-Nicolas Hoult? Csak nem a legjobb ügyfeled?- kérdezte Chole elég megvetően.
-Nincs jobb dolgod?- kérdeztem de rá se néztem.
-Tudom az igazat! És egyszer bevallod nekem is- mondta és kiment a teremből.
-Briettha!- szólt a tanár.
-Igen?- fordultam vissza az ajtóból.
-Szeretném ezt átadni! A tanáraid féltenek- mondta és egy cetlit adott át.

Dr. Andrew Roberts

Iskolai tanácsadó

7. iroda

Nem kérdeztem semmit csak bólintottam és kimentem. A szekrényeknél lepakoltam mindent és a papírra néztem. Mit tudhattak meg a tanárok? A pletyka talán túl gyorsan terjedt el? Megkerestem az irodát és bekopogtam. A tanáraimnál fiatalabb férfi nyitott ajtót. Beengedett és leültetett egy fotelbe ami az íróasztalával szemben volt.

-Tudja miért van itt?- kérdezte a tanácsadó.

-Mert a tanárok szeretik beleütni az orrukat más dolgába?

-Nem! Igaz amit mond de nem erről van szó! Az első hetét végigfigyeltem és nem tetszett amit láttam. Ráadásul az igazgató pontos leírást adott meg nekem önről de egy állítás sem volt igaz. Ön az igazgató szerint szeret barátkozni. Ahogy én láttam maga tényleg barátkozik de csak mert muszáj.

-Szóval jobb lenne ha nem barátkoznék?

-Nem így értettem. Hallottam a munkájáról és meglepődtem azon hogy egy ilyen erkölcsös lány mint maga...

-Nem tud semmit az életemről! Nem tudja hogy miért kényszerítenek ebbe a helyzetbe. Nem tudja hogy milyen szembenézni a bűntudattal amit minden átkozott napon le kell nyelnem. Nem tudja milyen ha kihasználják az embert. És egyáltalán nem tudja hogy honnan jövök. Amíg nem ismer igazán addig ne elemezgessen! Szeretnék erkölcsös lenni de van valaki aki nem engedi! Valaki mindig visszahúz és alig várom hogy kikerüljek ebből a nyomorult életből!

-Kisasszony kérem nyugodjon meg!

-Nem nyugszok meg! Tudja milyen szar szembenézni a tükörképemmel reggelente? Amit látok az nem én vagyok! De nem lehetek önmagam amíg nem teszek előre egy lépést. És amint említettem ez lehetetlen! Szóval kérem ne ítéljen el azért mert zsinóron rángó báb vagyok! Ég önnel Mr. Roberts! Remélem jól szórakozott!- kiabáltam és kimentem az ajtón. A sírást nem bírtam visszatartani. A folyosó közepén zokogva estem a földnek. A szívem úgy zakatolt a méregtől mint még soha. A levegő nehéz lett körülöttem.

-Bree! Mi a baj?- valaki rohant felém. Amikor felnéztem láttam hogy Alex volt az.

-Tűnj innen!- mondtam halkan. Felvett a földről és kivitt a suli elé az utcára. Leültetett és mellettem foglalt helyet.

-Normális esetben tudnám hogy mi a bajod. De most nem...- nem bírtam tovább. Nem akartam a szövegelését hallgatni így a nyakába borulva sírtam. Nem tudom megbocsátani amit tett a bulin de jól esett rendesen kisírni minden hülyeséget ami a szívemet nyomta.
-Sajnálom...- mondtam szomorú hangon.
-Mit? Nekem kéne elnézést kérnem- nézett a szemembe.
-Részegek voltunk... és nem tudtad...
-De tudtam!
-Mi?
-Jól tudtam hogy mit csinálok. Nem pont úgy akartam mert azt terveztem hogy egy szobában esek neked. De te meg Chole félrevonultatok.
-Ja! És ez a lehető legnagyobb baromság volt. Ezzel kezdődött minden. És nézd meg mi lett belőlünk. Te egy szoknyapecér én meg egy kurva.
-Nem vagy kurva! Én tudom! Áldozat vagy!
-Észrevettem valamit! Te olyan fura vagy. Egyszer tök rendes vagy máskor meg egy tapló.
-Ez az én szerepem! A tiéd szerinted milyen?
-Nem tudom. De úgy érzem nem ilyen.
-Gondolkodj rajta és ha jutottál valamire... csak oszd meg velem- mondta és felállt. Mikor elindult utánaszóltam.
-Te tudod meg első ként.

Sziasztok! Köszi hogy elolvastátok! Imádlak titeket :) 1 komi itt és 2 visszajelzés Facebook-on és már kezdem is a következőt. Puszi: Sarah :*

130. Fejezet- Szerelem a moziban

Amikor besétáltam a házba már mindenki aggódott értem. Elmondtam mi történt és Felix elég ideges lett mert lemondta az esti vendégemet. Tori pedig bejelentette hogy Mike és ő összejöttek. Ezt muszáj volt elmondania mert vártam a magyarázatát hogy mit keres a fürdőben. Ahogy ültünk kint a medencénél hirtelen Tori rontott ki az ajtón.
-Nem fogjátok elhinni hogy mit szereztem!- sikította és Mike nyakába ugrott.
-Mi az?- kérdeztem érdeklődve.
-Mozijegyek a brrrr...- várt egy kicsit- Az Eleven testek utolsó vetítésére!- sikított megint.
-Jó de mi volt az a hang amit kiadtál? Helikopter?- kérdezte Reila.
-Nem! Dob volt- mosolygott büszkén.
-Ácsi! Mi a címe?- kérdeztem.
-Eleven testek- válaszolták egyszerre.
-Ugye nem pornó?- kérdeztem ismét.
-Dehogy! Ez egy tök jó film. Nézd! Megszereztem az utolsó plakátot- mondta Tori és egy plakátot akart felmutatni de nem jött össze neki.
-Add ide!- mondtam és a Gru 2 plakátja nézett velem szembe.
-Erre megyünk?- kérdezte Reila nevetve.
-Ne! Kicseréltem a plakátokat!- fogta a fejét Tori.
-Nekem erre nincs időm! Lefürdök és megyek aludni!- mondtam és már tettem is a dolgom.

~Másnap:

Kimásztam az ágyból és felkaptam egy kinyúlt trikót egy rövidnadrággal és ezzel megoldottam az aznapi öltözékemet. Leslattyogtam a konyhába ahol a lányok már izgatottan várták a vetítést. A szokásos kávé mellett elkezdtünk beszélgetni.
-Miről szól a film?- kérdeztem.
-Nem tudod? Hol élsz te? Barlangban?- kérdezte Tori- Egy fiúról szól aki beleszeret egy lányba...
-Ne már! Nem akarok romantikát!- nyafogtam.
-Öt jegyet vettem szóval neked is jönnöd kell!- mondta Tori.
-Ez az év legjobb filmje- mondta Lilka és boldogan kortyolt a kávéba.
-De mit vegyek fel?- kérdezte Tori.
-De egy csomó ruhánk van!- nevetett Reila.

-Mi lenne ha elmennénk vásárolni? Akkor valami értelme is lenne a mozinak- javasoltam ami mindenkinek tetszett. Összeszedtük magunkat és indultunk vásárolni. Mike nem jött mert utál vásárolni ami nem csoda mert pasi. Kicsit furán néznék rá ha szeretné az ilyesmit. Gyorsan odaértünk szóval nem vesztettünk időt. A ruhák között járkáltunk és arról beszélgettünk ami éppen az eszünkbe jutott.
-Na és mi van veled pasi téren?- kérdezte tőlem Lilka.
-Hát... Igazából nem tudom! Egy darabig tuti felfüggesztem a kapcsolat dolgot- válaszoltam és kivettem egy ruhát- Ez megfelel egy nyálas filmhez?- kérdeztem magam elé tartva.
-Ez gyönyörű!- mondta Reila.
-Akkor keresek valami értelmes cipőt meg néhány kiegészítőt is- sóhajtottam és elkezdtem a további keresgélést. Órákon át vásárolgattunk és jól éreztük magunkat. Úgy éreztem hogy ez a nap fénypontja. Mikor végre hazaértünk felöltöztünk és már indulhattunk is.

Beültünk a moziba a legjobb helyre. Minden szempontból középre így nem zavar túl sok idióta a mászkálásukkal.
-Gőzöm sincs hogy tudtatok elrángatni ide! Szóval romantikus film mi?- kérdeztem unottan.
-És az év legjobb zombis filmje- mondta Lilka és egy lapot kapott elő a zsebéből amit a bejáratnál kapott- Nézzük a prospektust a filmről. Eleven testek. a főszerepben...
-Mi van!?- néztem rémülten- Zombi!? Normális dolog nem jutott eszetekbe?- kezdtem kiakadni- Ha még vámpír vagy farkasember még azt mondom ok! De zombi? Élőbb nem volt?
-Mert a vámpír nagyon él!- forgatta a szemeit Mike.
-De akkor is! Mi értelme van annak hogy "Agyat akarok"- utánoztam a zombikat- Ez gáz!
Még vagy percekig szidtam a filmet mire elkezdődtek az előzetesek. Szinte az összes jobban hangzott mint az amire eredetileg mentünk.

Azt hittem ott halok meg az unalomtól mire elkezdődött a film. Rohadtul nem tudott lekötni így úgy döntöttem hogy eltakarom a szemem és végigalszom az egészet. Néhány perce már ment a film mikor kinyitottam a szemem és ezt láttam.

Azt hittem káprázik a szemem. A srác valami eszméletlenül jól nézett ki. Még az idióta sminkkel is. Azt hittem ott esek le a székről. Ő lenne a zombisrác? Nekem ő kell! Beleszerettem! A karfákat markolászva és tágra nyílt szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Egyszerűen levett a lábamról. A szívem úgy vert mint még soha. Leírhatatlanul boldog voltam amikor megláttam a világító kék szemét.
-Na mi van? Csak nem tetszik a film?- kérdezte Reila.
-Kuss!- mondtam és betömtem a szájába egy marék pattogatott kukoricát úgy hogy rá se néztem. Próbáltam minden erőmmel a srácra koncentrálni.

Basszus! Megdobbant a szíve! Milyen cuki! Bár miattam dobbant volna meg és nem a szőke picsa miatt. Wááá...! Azok a szemek! Ez a srác eszméletlen! Nem tudtam koncentrálni normálisan a történetre csak arra hogy "R" milyen édes. Meg kell tudnom a színész nevét! Muszáj! A film maga nem rossz. De a színészválasztással néhol akadt hiba. Mondjuk a csaj!

Csak úgy sugárzik róla az értelem! Az agya is olyan üres lehet mint a tekintete? Nem elég hogy szőke de még színésznek is szar! Én jobb lettem volna. Az egészből a srác ért valamit. A többi labdába se rúghat! Na ő cuki volt egész végig.

De a film vége betette a kaput.

-Köpöd ki ribanc!?- kiáltottam és hirtelen mindenki rám nézett- Hangos volt?- erre mindenki bólintott. De aztán a csók után a srác szeme megváltozott.

Végre újra él! És mit ad Isten? Megjelent a ribanc apja! Az a kretén meglőtte a pasimat! És ez még semmi! Amíg azzal foglalkoztak hogy az a szegény vérzik azzal nem törődtek hogy talán fáj neki vagy ki kéne venni azt a retkes golyót! Áááá dehogy! Minek? Úgy van! Had haljon meg miután feléledt!
-A golyó ti idióták! Basszus valaki szedje már ki belőle!- mondtam egy kicsit hangosan.
-Valaki fogja be a csaj száját!- szólal meg valaki a mozi végéből.
-Maga fogja be!- elég béna szöveg de jobb nem jutott eszembe. Mikor vége lett a filmnek nem voltam hajlandó addig kimenni amíg teljesen nincs vége és le nem ment a szereplőlista. Utána úgy döntöttünk hogy elmegyünk vacsizni de előtte még volt egy kis dolgom. Azt az utolsó plakátot meg akartam szerezni. Nehezen de végül megkeresték. Még szerencsém volt mert nem vitték el. Amint a kezembe került keresni kezdtem azt a bizonyos nevet. Bingó! Nicholas Hoult. El sem hiszem! Tudom a színész nevét. De annak a picsának is ott volt a neve. eszembe jutott hogy otthon kicsit átrendezem az egészet. Ahogy beültünk éreztem hogy nem fog menni az evés így csak egy tejeskávét kértem.
-Ennyi? Egy tejeskávé a vacsorád?- kérdezte Lilka.
-Nem bírok enni. A gyomrom görcsbe rándul ha a filmre gondolok- mondtam és mindenki aki az asztalnál ült rám nézett.
-Pedig nekem úgy tűnt hogy nagyon tetszett a film- mondta Mike.
-Igen! A film isteni volt. Csak... nem is tudom...
-Te beleszerettél a főszereplő zombisrácba?- kérdezte Tori. Erre csak elpirultam.
-Ne! Bree belezúgott egy zombiba!- röhögött Reila.
-Ez nem vicces!- amikor megkaptuk amit rendeltünk mindenki enni illetve inni kezdett. Még szerencse hogy nem rendeltem szilárd ételt mert még a kávé is nehezen ment le. Nem lehetek ilyen könnyen szerelmes! Minden olyan gyors. "R" még csak nem is valós személy. Kivéve a színészt. De ő meg elérhetetlen. Esélytelen hogy valaha találkozzak vele. Ahhoz képest hogy az elején gyűlöltem a filmet most talán túlságosan is kedvelem. De még nincs veszve semmi! Egyszer találkozok vele és elmondom neki hogy mennyire édes volt és mennyire tetszett a film.
-Bree! Ébren vagy?- csettintett az orrom előtt Mike.
-Persze!- megráztam a fejem és akkor láttam hogy mindenki végzett. Gyorsan megittam a maradék kávét és fizettünk. A hazaút hosszabbnak tűnt és úgy éreztem sose érünk oda. Mikor végre a szobámban tudhattam magam lefürödtem és nekiláttam a plakát átalakításának. Éjfélre lettem kész vele de megérte.

Nem lett a legjobb de felragasztottam a falra az ágy fölé és felnyitottam a laptopomat. A keresőbe beírtam hogy "Nicholas Hoult" és mindent kidobott róla ami nekem kellett. Órákon át olvasgattam a cikkeket és nézegettem a képeket róla. Meglepő volt látni hogy milyen vagány és menő már évek óta. Találtam róla egy sorozatot. Skins? De az Reila kedvenc sorozata. Én nem néztem de úgy éreztem eljött az ideje. Az első évadot elkezdtem letölteni de nem bírtam kivárni így a laptop billentyűzetén aludtam el.

Sziasztok! Már megint egy új rész :) ezt csak azért mert az előző rövid lett és próbáltam összehozni egy kárpótlás részt. Tudjátok! ' komi 2 Facebook visszajelzés Puszi: Sarah :*