134. Fejezet- Boldog szülinapot!

Ahogy beértünk láttuk hogy már mindenki a helyén van. Gyorsan még adtam egy puszit Nick-nek és felléptem a színpadra.
-Hahó! Bocsi hogy zavarok! Csak egy dolgot szeretnék mondani. Tori! Boldog szülinapot! Imádunk téged és ez a dal neked szól- a lányoknak intettem és már mellettem is voltak.
-Boldog szülinapot!- kiáltottuk egyszerre és elkezdtük énekelni a dalt amit egész nap gyakoroltunk.

Mike besegített a a dalban és tök jól éreztük magunkat. A háttérben a lányok táncoltak és tették a dolgukat. Az egész olyan fantasztikus és romantikus lett.

Nick tekintetét kerestem amit sikeresen megtaláltam. Ahogy a szemébe néztem csak bólintott és elmosolyodtam. Körbejártam a zongorát és az egyik pincér felsegített. Mindenki szinte megbabonázva hallgatta a dalt. Hirtelen a tömegben ismerős arcok bukkantak fel. Niall és Harry. Hát ez remek! Nem akartam velük foglalkozni így inkább Mike felé fordultam és végigfeküdtem a zongorán.

A dal után mindenki tapsolt. Mike-nak adtam a mikrofont és beszélni kezdett.

-Tori! Amikor Bree és én kimentünk a medencéhez beszélgetni igazából egy dalt írtunk. De csak azért mert ez egy nagyon fontos alkalom számomra. Van egy szöveg amit elpróbáltam de most nem jut eszembe szóval kicsit lehet hogy hadarni fogok majd mint most...- megköszörültem a torkom hogy jelezzem hogy éppen ezt tette-... Bocsánat! A lényeg az hogy szeretlek és ennek hangot is adok. Szóval... Hozzám jönnél feleségül?

Tori elég rosszul nézett ki. Egyre sápadtabb lett aztán végigvergődött a tömegen és eltűnt.

-Ez mi volt?- kérdezte Mike aggódva.

-Semmi baj! Elintézem!- megveregettem a vállát jelezve hogy nem lesz gond. Tori után mentem és az utcán találtam meg a földön ülve.

-Nem vagyok erre felkészülve! Nem akarok menyasszony lenni!- mondta eléggé kétségbeesve.

-De Mike nagyon szeret és ahogy láttam te is őt.

-Igen... de még túl fiatal vagyok ehhez. Szeretném de mi van ha hibát követek el? Túl hamar megtaláltam a tökéletes pasit.

-Tori! Nyugodj le! Ne ess az én hibámba. Mármint... Ott volt mellettem a tökéletes pasi és elszalasztottam. Helyette Kendall-t választottam. Mike egy rendes és kedves pasi. Hálás lehetsz hogy vele vagy mert tényleg szeret és elvisel téged...

-Nem utolsó szempont.

-Nem!

-Akkor igent mondjak?

-Nem befolyásollak. Csak segítek a döntésben. Te tudod hogy mi neked a legjobb.

-Igent mondok.

-Ha szeretnéd- erre hirtelen felugrott.

-Uram isten! Igent mondok.

-Tudom mondtad már.

-Menyasszony vagyok.

-Ahhoz még igent kell mondanod.

-Tényleg!- elindultunk vissza de félúton fogta magát és rohanni kezdett egyenesen Mike karjaiba. Valamit a fülébe súgott és mindketten bolondok módjára ugrálni kezdtek.

-Az égben köttetett- sóhajtott Reila. Mindketten nevetni kezdtünk és boldogan néztük végig ahogy Mike felhúzza az ujjára a gyűrűt.

-Menyasszony vagyok!- sikított és odarohant hozzánk.

-Itt vagyok!- súgta Nick a fülembe.

-Ne haragudj de menj vissza!- mondtam és meglepődve megfordult.

-Mutasd!- mondta Lilka és Tori felmutatta a gyűrűt.

-Anyám!- mondtuk egyszerre.

-Ezért már érdemes volt igent mondani!- mondta Reila.

-Úgy örülök!- mondta Lilka.

-Nagy ölelés?- kérdezte Tori és nevetve megöleltük egymást.

-Ígérjétek meg hogy örökké ilyen jó barátok maradunk- Lilka a kisujját előretartva középre tette a kisujját. A következő Reila volt aztán én és végül Tori.

-Fogadalmat tettünk még az intézetben és csak akkor lesz érvénytelen ha az egyikünk meghal vagy királynővé koronázzák- idézte fel Reila a régi eskünk lényegét.

-Eddig jól megy... És ha jól alakul így is marad- nevettem és elindultunk Nick és Mike asztalához. Ahogy mentem belebotlottam valakibe. Véletlenül ráléptem a lábára- Bocsánat!

-Semmi baj!- hallottam az ismerős hangot. Felnéztem és Harry volt az.

-Te meg mit keresel itt?- kérdeztem elég mérgesen.

-Te kérted hogy mondjam... hogy is énekelted? Mondd hogy... Ne haragudj elfelejtettem.

-Úgy folytatódik hogy szeretlek de...- erre elkapta a kezem és magához húzott.

-Szeretlek!- súgta én pedig kirántottam a kezem a szorításából.

-Harry!

-Ne! Nem akarom hallani. Már másik barátod van?

-Tessék?

-Aki ott ül és téged bámul. Úgy néz rád mintha nem lenne rajtad ruha.

-Ő nem a barátom?

-Akkor kid? Szerető?

-Olyasmi!

-Hogy ismerted meg?

-A munkám hozott össze vele.

-Ja persze! Hiszen te pénzért...

-Már nem?

-Mi?

-Tegnaptól vége! Nem dolgozok Felix-nek.

-És a Nagy H- nak?

-Annak végképp nem! És ha megbocsátasz...- félre akartam tolni de lehetetlen volt. Az akarata erősebb volt nálam.

-Ne menekülj!

-Hagyj már békén! Elegem van abból hogy...

-Baj van?- kérdezte Nick Harry háta mögül.

-Ki a frász vagy te?- kérdezte Harry és megfordult.

-Hagyd békén!- Nick mérgesen megfogta Harry pólóját.

-Fiú! Most álljatok le! Ez a legjobb barátnőm szülinapja. Szeretném ha más alkalmat találnátok a verekedésre- próbáltam közéjük állni.

-Csak a te kérésedre állok le- mondta Harry és megfogta a kezem.

-Válassz! Én vagy ez a göndör hajú kretén- mondta Nick és megfogta a másik kezem.

-Nick ne haragudj de nem kérheted hogy válasszak! Lehet hogy te vagy a fontosabb te te vagy a nagyobb tahó!- kirántottam a kezemet az övéből és Harry felé léptem.

-Megbánod!- mondta Nick Harry-nek és elment.

-Az előbb még gyűlöltél- mosolygott.

-Ne vigyorogj! Inkább igyunk valamit!- a pult felé mentünk és leültünk.

-Kérnek a Tori-ból?- kérdezte a pincér.

-A miből?- kérdeztem.

-Kóstolják meg! Az első ingyen van mindenkinek. A szülinapos saját tervezésű koktélja- elénk tett két poharat.

-Elég gusztustalanul néz ki- mondta Harry fintorogva és felemelte a poharat.

-Szegény lányról egy undorító dolgot neveztek el. Bezzeg Reiláról egy pizza lett elnevezve egy étteremben- mondtam és letett elénk a pincér egy tál gumicukrot.

-Tegyenek bele annyit amennyit akarnak. Higgyék el csak javít- súgta és elfordult. Harry és én megrántottuk a vállunkat és beletettünk néhány gumimacit.

-3...- kezdett Harry visszaszámolni.

-2...- folytattam.

-Nagy levegő és... igyunk!- mindketten meghúztuk a poharat és valami borzasztó íze volt. Abban a pillanatban már tudtam miért volt ingyen az első. A másodikat csak a hülyék veszik meg. Mindketten elkezdtük magunkba tömni a maradék gumicukrot és már sokkal jobb volt.

-Ilyet nem iszok soha többet!- mondtam teli szájjal.

-Soha!- mondta Harry és mindketten lenyeltük.

-Bree! Ideje a meglepetésnek- mondta Lilka a hátam mögül.

-Rendben! Bocs Harry de mennem kell. De gondolom még találkozunk.

-Mindenképp!- mosolygott és mentünk is. Felmentem a színpadra és felvettem a mikrofont.

-Sziasztok! Megint én vagyok. Tori van számodra egy meglepetésünk. Tudjuk mennyire szereted és itt van...- a színfalak mögé mutattam és a függöny mögül előjött Susanne Hoffs egy gitárral a kezében. A helyére tettem a mikrofont és átadtam a helyet.

-Sziasztok! Gondolom nem kell bemutatkoznom. Úgy hallottam hogy a szülinapos lány Tori nagy rajongónk. Fogadd szeretettel ezt a régi dalt és boldog születésnapot!- Susanne rövid beszédét megbabonázva hallgatta drága barátnőm aki nagy Bangles rajongó.

-Jól összehoztátok. Tori csaknem annyira szereti Susanne-t mint te engem- Nick hangja a csontomig hatolt. Hátulról átölelt és úgy hallgattuk végig a dalt.

-Miért vagy ellenséges Harry-vel? Hiszen nem jelent számodra veszélyt a jelenléte. Tudod hogy csak barát. Talán nem bízol bennem?

-Nem Bree! Nem benned nem bízok. Inkább abban a kétszínű birkafejűben nem bízok. Olyan mintha bármelyik pillanatban bajba keverhetne téged.

-Oh! Ha tudnád!- sóhajtottam.

-Mi?

-Nem érdekes.

-Láttam hogy az előbb ittatok abból a rózsaszín szarból. Nekem úgy tűnt jól elvagy vele.

-Figyelj! Hiába ellenkezel. Harry ha akarom ha nem az életem része lesz. Hónapok óta ismerem és szinte mindenhol belefutok. És amúgy is! Miért vonsz kérdőre ha nem is járunk?

-Én azt hittem. Tudod. Egy jó pasi találkozik egy jó csajjal. És az az éjszaka. Anyám! Eszméletlen volt.

-Igen. Fogjuk rá. De mi az hogy elvá...- és itt leesett- Álljunk csak meg kicsit! Hát persze! Hogy te mekkora pöcs vagy!

-Most meg mi bajod?

-Nagyot csalódtam benned!

-De megosztanád végre velem is hogy mi ütött beléd?

-Csak egy újabb lyuk az övedre? Hogy nem vehettem észre!

-Na jó! Bevallom nem vagyok tökéletes és egy arrogáns pöcs vagyok de...

-Na persze! Azt hittem működhet de úgy látom nem!

-De! Amiket mondtam azt komolyan gondoltam.

-Ezért hagytál egy csekket az asztalomon 250.000 fontról? Csak úgy szeretetből? Megkértelek hogy ne fizess! Ez csak azt jelenti hogy érzelemnek semmi nyoma.

-Azt kérték tőlem hogy annyit fizessek amennyit érdemelsz.

-Negyedmilliót? Ennyire senki sem jó! Az iparban senki sem ér ennyit!

-Te igen!

-Menj a pokolba Nick!- otthagytam és elindultam Harry után. Gőzöm sincs mi volt ez az egész. Talán a Tori beszélt belőlem. Amikor megláttam Harry-t elkaptam a csuklóját és sírva borultam a mellkasának.

-Mi történt?- kérdezte aggódva.

-Menjünk!- mondtam alig érthetően.

-Hová?

-Nem érdekel!- csak sóhajtott és kézen fogva kisétáltunk. Az utca csendes és sötét volt. Szinte ijesztő volt végignézni a lámpák alatti vészjósló fényekre. Mint egy krimi színhelye. Az ilyen utcákon egyedül sosem mennék végig egyedül. De Harry ott volt és nem kellett félnem.

-Most már elmondod hogy mi a baj?

-Nick egy patkány! Nem is tudom miért bíztam meg benne.

-Eleinte mindenkiben megbízol. Ez a te legnagyobb bajod. Minden fiú tökéletes és semmi hibája. De amint megismered kiderül hogy valójában meleg vagy olyan bunkó hogy nem érdemli meg a társaságod- próbált vigasztalni. De ez után csendben maradtunk. Csak sétálgattunk de néhány perc múlva megszólaltam.

-Gyorsan elsül- mondtam halkan.

-Mi?- kérdezte mosolyogva.

-Hazudtam arról hogy milyen fantasztikus az ágyban. De életem legszebb két perce volt.

-Ez komoly?

-Na igen. És ezért képes volt negyedmilliót perkálni.

-Az szarügy!

-Na igen! De az a legjobb hogy...

-Egy kicsit!- csitított el Harry.

-Mi az?- aggódtam hogy mi lehet az ami miatt nem hallgat végig.

-Valaki követ!- súgta és behúzott egy sikátorba.

-Mi történt?

-Ezt fogd meg és szorosan maradj mögöttem- az orrom elé nyomott egy pisztolyt én pedig rémülten néztem rá.

-De. Én nem lennék képes...
-Figyelj! Ahol eddig éltél az egy álomvilág! Üdv London sötét oldalán! Na figyelj! Ez egy magnum revolver. Tudod hogy kell használni?- kérdezte de én csak a fejemet ráztam- Nem hinném hogy neked kéne de a biztonság kedvéért odaadom. Az enyém a zsebemben van. Na figyelj! A te nyelveden magyarázom el. Mielőtt lőnél ezt a pöcköt kell meghúznod. A többit filmekből már ismerheted- bólintottam és a háta mögött figyeltem hogy mi történik.

-Harold! Drága barátom! De rég láttalak!- szólalt meg egy idegen hang.

-Pofa be Dave!- morogta Harry.

-Haragszol rám? Vagy még mindig nem bocsátottad meg hogy átálltam a sötét oldalra?

-Ez nem a Star wars!

-Jól tudom! De hová tűnt a csini barátnőd akivel úgy andalogtál mint egy Audrey Hepburn film hőse?

-Hazament!

-Nekem nem úgy tűnik!- az árnyékokat figyeltem és láttam hogy felém közelít. Szorosabban bújtam Harry-hez aki olyan mereven állt mint egy szobor. Nem sikerült. Megragadta a karom és kihúzott a fényre.

Dave

Gyorsan zsebre vágtam a a pisztolyt hogy még csak gyanút se fogjon a pisztoly létezéséről. A Dave nevű fickó nevetni kezdett.
-Min röhögsz?- kérdeztem gúnyosan.
-Nahát? Harold cimbora! Nem tanítottad meg az asszonyt a férfiak tiszteletére? Ebből látszik hogy milyen tutyi-mutyi alak vagy.
-Mit akarsz?- kérdeztem határozottan. Aztán hallottam hogy a sikátorban előbukkan néhány ember. Nem néztem hátra mert sejtettem hogy a D.S. tagok megérkeztek. Valamiért nagyon tetszett a helyzet. Bár jól tudtam hogy nem játék amit csinálunk.
-Jé! A herceg és a hercegnő megmentésére sietett néhány futó? De attól még nem menekülsz hercegnő!- Dave arca rideg és érzelem mentes volt.
-Nem vagyok hercegnő. Világos nagy legény?- kérdeztem parancsoló hangon.
-Bree! Nem tudod kivel állsz szemben!- kiáltotta Harry.
-Elintézhetem egyedül? Azt hiszem megbirkózok vele- kiabáltam vissza és újra Dave felé fordítottam a tekintetem.
-Tetszik hogy ilyen makacs vagy. Hasznodat vehetnénk és te is a miénket- mosolygott.
-Ne hallgass rá!- kiabált megint Harry.
-Befognád?- kiabáltam megint- Nem megyek bele. De minek rángattál ide?
-Mert mindennek ára van. A szabadulásodnak az ára egy éjszaka.
-Jaj ne már! Ez olyan közönséges!- húztam az agyát. De aztán közelebb mentem hozzá.
-Jó válasz!- Dave vigyora abban a pillanatban lefagyott amikor a fegyvert a mellkasának szegeztem. Kettőnk közt olyan kicsi volt a távolság hogy senki sem vette észre hogy milyen lépésre kényszerültem.
-És ha erre is nemet mondok?- kérdeztem a határt feszegetve.
-Az rád nézve elég nagy szívás!- megint mosolygott és a zsebéből előhúzott egy tőrt amit egyenesen a torkomnak szegezett.
-Tusé!- mondtam elismerően és hátrálni kezdtem. Most már mindenki láthatta hogy milyen fegyverek vannak nálunk.
-Vicces helyzet nemde? Te egy ócska pisztollyal én pedig egy tőrrel. Bevallom lenyűgöztél. De ha lősz igyekszek úgy esni hogy egyenesen a torkodba álljon. Hercegnő!- csak ennél a pontnál éreztem hogy min műveltem.

Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész. Ha igen akkor nem fogjátok vissza magatokat. Írjatok komit és Facebook-on is írhattok. A kérdéseiteket pedig még mindig várom. Nem írtam le elég jól vagy nem olvastátok el? Ha nem akkor leírom még egyszer és legyetek kedvesek olvassátok el. Bree-vel kapcsolatosan kérdezhettek tőlem én pedig a nevében válaszolok a rész végén. A nevetek mellett olvashatjátok a kérdést alatta pedig a választ. Bármilyen kérdést feltehettek de előre elmondom hogy a folytatással kapcsolatosan nem adok ki infót ;) Remélem írtok. Puszi: Sarah :* (Carly! A negatív dolgoktól kímélj meg légyszi mert mostanában nincs túl jó kedvem. Amúgy hiányzol!)