Mikor végeztünk elköszöntünk és mentünk volna a dolgunkra mikor valaki megállított. Ben volt az néhány ember társaságában.
-Segíthetek?- kérdeztem.
-Szóval ön lenne Bree? Sokat hallottam már önről de nem hittem volna hogy igaz- elém állt egy idegen férfi és méregetni kezdett- Ön igazán tehetséges. Remélem a meghallgatáson is ezt a teljesítményt nyújtja.
-Biztos vagyok benne hogy sikerülni fog- mondtam magabiztosan.
-Akkor most is mutathat valamit ha ennyire nagy a szája- mondta a férfi. Mivel Ben játssza a főszerepet odaléptem hozzá.
-Tudja Sherlock nem ön az egyetlen aki gondolkodik. Azt hiszi hogy annyira okos. De tudja mit? Nem az! Maga is csak egy normális ember csak sokkal arrogánsabb.
-Szociopata vagyok és az arrogancia hozzá tartozik.
-Én tudom hogy valójában rendes. Ez csak egy színjáték de mi lehet az oka? Gyerekkori elnyomás? Vagy trauma?
-Nem az ön dolga!
-Á! Szóval rátapintottam a lényegre.
-Remek! Igazán lenyűgöző- mondta Ben mellől egy férfi.
-Még jó hogy lenyűgöző. Én ajánlottam- nevetett Ben.
-Miről maradtam le?- mellénk lépett Ben egyik barátja és egyben kollégája.
Martin Freeman
-Csak a szokásosról Martin!- nevetett hangosan Ben.
-Biztos ön az új lány. És meglepően megfelel a leírásnak a táncos lányról a bárból- Martin Ben felé fordította a tekintetét aki lenézett a földre és a nyakát vakargatta.
-Táncos lány? Miféle táncos lányról beszélsz?- kérdezte idegesen nevetve.
-Na jó! Elég legyen! Szóval mikor is lesz a meghallgatás?- kérdeztem és megszakítottam az egyre kínosabbá váló beszélgetést.
-Végre egy értelmes hozzászólás. Kisasszony ön tehetséges de még gyakoroljon a meghallgatásig. Itt van a szöveg. Sok sikert- a férfi egy szövegkönyvet nyomott a kezembe és elment.
-Hajrá kislány!- Ben vállba boxolt és ő is elment.
-Mr. Freeman! Ami azt illeti... én...- mondtam volna a magyarázatot.
-Hagyd! És nyugodtan hívj Martin-nak- elmosolyodott és követte a többieket. Egy nagyot sóhajtottam és reménykedtem hogy nyugodtan folytathatom az estét azzal hogy gyakorlom a szerepet. De nem. Amint leültem a bárpulthoz Lucy izgatottan leült mellém.
-Nézd! Szereztem jegyeket a Patkány Gödörbe! A legmenőbb rockklub a környéken. A többiek belementek és neked is muszáj!
-Levegőt nem akarsz venni?- kérdeztem a szöveget nézegetve.
-Jaj! Ne bújd már azt a könyvet olyan ciki! Jók voltatok és ezt megünnepeljük egy hatalmas bulival. Vegyél fel valami eszméletlenül dögös rucit és irány bulizni! Légyszi! Légyszi! Légyszi!...- visította egér hangon. És minél többet kérlelt annál kínosabb lett a helyzet.
-Na jó! Csak fogd be!- morogtam és elindultunk a szobám felé.
Hali! Bocsi hogy ennyit kellett várni. Sajnos most kevesebbet tudok írni mert alig van időm blogot írni. Megszűnni nem fog csak kevesebb lesz a bejegyzés. Remélem nem haragyszotok meg miatta. Csak ennyit akartam. Puszi: Sarah :*
-Biztos ön az új lány. És meglepően megfelel a leírásnak a táncos lányról a bárból- Martin Ben felé fordította a tekintetét aki lenézett a földre és a nyakát vakargatta.
-Táncos lány? Miféle táncos lányról beszélsz?- kérdezte idegesen nevetve.
-Na jó! Elég legyen! Szóval mikor is lesz a meghallgatás?- kérdeztem és megszakítottam az egyre kínosabbá váló beszélgetést.
-Végre egy értelmes hozzászólás. Kisasszony ön tehetséges de még gyakoroljon a meghallgatásig. Itt van a szöveg. Sok sikert- a férfi egy szövegkönyvet nyomott a kezembe és elment.
-Hajrá kislány!- Ben vállba boxolt és ő is elment.
-Mr. Freeman! Ami azt illeti... én...- mondtam volna a magyarázatot.
-Hagyd! És nyugodtan hívj Martin-nak- elmosolyodott és követte a többieket. Egy nagyot sóhajtottam és reménykedtem hogy nyugodtan folytathatom az estét azzal hogy gyakorlom a szerepet. De nem. Amint leültem a bárpulthoz Lucy izgatottan leült mellém.
-Nézd! Szereztem jegyeket a Patkány Gödörbe! A legmenőbb rockklub a környéken. A többiek belementek és neked is muszáj!
-Levegőt nem akarsz venni?- kérdeztem a szöveget nézegetve.
-Jaj! Ne bújd már azt a könyvet olyan ciki! Jók voltatok és ezt megünnepeljük egy hatalmas bulival. Vegyél fel valami eszméletlenül dögös rucit és irány bulizni! Légyszi! Légyszi! Légyszi!...- visította egér hangon. És minél többet kérlelt annál kínosabb lett a helyzet.
-Na jó! Csak fogd be!- morogtam és elindultunk a szobám felé.
Hali! Bocsi hogy ennyit kellett várni. Sajnos most kevesebbet tudok írni mert alig van időm blogot írni. Megszűnni nem fog csak kevesebb lesz a bejegyzés. Remélem nem haragyszotok meg miatta. Csak ennyit akartam. Puszi: Sarah :*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése